Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

1967. január i, ÍOLWA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 KI MIT VÁR ftp ft4 frail/ ? iiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii VS C.-'Cx • iiiiiiiiiiiiiiiiüiiimiiiiiiiiiimiiiiiiitiii I LÁTSZIK A LÁNYOKON, h gyon érdekli őket a téma. Valószínű, Tihanyi elvtárs, a pártszervezet titkára, jelezte, hogy mi­ről lesz szó. Mielőtt maga mögött behúzta volna az ajtót, így bíztatta őket: ( — Csak őszintén lányok. Ami a szívükön, az a szájukon. Hiba nem volt sem az őszinteséggel, se a szór kimondással. Úgy beszélnek, ahogy érzik, pedig vitatott kérdésekről is szó esik. A fiatal lányok otthonosan mozognak a pártirodán. A várakozás' feszültsége csak néhány pillanatig tart. A témát nemcsak érdekesnek találják, hanem izgalmas- •< nak is. / Dombóvár legfiatalabb üzeme a kesztyűgyár. Sok fiatalt foglalkoztat. A KISZ-szervezetnek 95 tagja van, s többségük lány. A fiataloknál — ahogy lenni szokott — meg­oszlik a vélemény egy s más kérdésben. A vé­leménykülönbségek adódnak a felkészültség, a temperamentum, a felfogás különbözőségeiből, az otthoni környezet hatásából. A kérdések hétköznapiak. Ki mit vár az új esztendőtől, milyey. terveket szőnek a jövő évre, férjhezmenés, külföldi utazás. Milyennek látják a kesztyűgyári lányok a jó. partit, milyen ás ideális férj, de milyen legyen a feleség. Négy lánnyal beszélgettünk, férjliezmenő sor­ban vannak, 18-tól 22 éves korúak. Érdekesen jutottak kifejezésre a vélemények, de figyelni kellett egymással folytatott vitájuk értékes gon­dolataira is. A négy lány közül — Góz Irén, Czeller Anna, Kővári Klára és Horváth Márta — Klára és Irénke a legcserfesebb. Góz Irén szabász. Egyéniség, amilyenné sok szülő szeretné nevelni gyerekét. Nyíltszívű, ter­mészetes modorú kislány. Csinos, jóalakú, ma­gabiztos és mindenről önálló, határozott véle­ménye van. — Hogy mit szeretnék a jövő évre? Azt előre nem mondhatom, hogy férjhez megyek-e. vagy nem. Mindenesetre sokat szeretnék dolgozni, pénzt keresni, bútorra, stafirungra, hogy mire megjön a nagy „ö” legyen mivel kezdem. A jó férjet olyannak képzelem, amilyeneket a csalá­dunkban látok. Testvéreim közül négyen háza­sok. vannak jó példák előttem. Szerintem keve­sebb a nézeteltérés a családban, ha hasonló mű­veltségű emberek kerülnek össze. Ahhoz én is ragaszkodom, hogy jövendő férjemnek intelli­genciája és szakmai végzettsége legyen. Kővári Klára anyagkönyvelő, nem sokkal az érettségi után került ebbe a komoly beosztás­ba. 670 ezer forint raktári készletet bíztak a kezére. Nemcsak külseje szerint, de felfogását megismerve is, modern kislány, a szó jobbik ér­telmében. A fiúsra nyírt hajú Klárika rendkí­vül gyorsan kapcsol, s szinte ellentét látszik józan megfontoltsága és ábrándos természete között. — A mi társadalmunkban, a mi korosztályunk sokat tervez, szinte nehéz megvalósítani — kezdi polemizálva. —Tovább szeretném képezni ma­gam, meg akarom látni 1967-ben az Adriai- tengert. Elkészítettem olvasótervemet (mellesleg üzemi könyvtáros is vagyok). Az új esztendő­ben 41 könyvet szeretnék elolvasni. E mellett minden érdekel, ami él és mozog, különösen a természet. Szeretem az ősz melankóliáját, a téli hóesést, barátaim csodálkozására, még az őszi esős szélben is meglelem a természet varázsát. A természet szeretetét erdész nagyapámtól örö­költem. — A jó parti? A boldogsághoz nem kell mér­nöki, vagy orvosi diploma. Láttam én már „papír-műveltségű” férjeket, akiknél hiányzott a belső tartalom. Én úgy látom, hogy a jó há­zasságban legfontosabb a közös érdeklődés, a megértés. Meg kell gondolni a férjhezmenést, mert egy életre szóló kötésről van szó. Sok fia­tal hirtelen fellángolással köt házasságot. Hány­szor férjhez mehettünk volna, ha csak a fellán­golásra bíznánk magunkat — mondja, nagy ne­vetés >közepette. Horváth Márta kesztyűvarrő. Csendesebb ter­mészetű, de semmi nem kerüli el figyelmét, bele-beleszól a vitába. Ű a gyakori válásokról mondja el vélemé­nyét. Szerinte azok válnak el könnyen, akik na­gyon fiatalon és megalapozatlanul házasodnak össze. — Én a házasságkötéshez a legideálisabb kornak fiúnál a legalább 23 évet, lányoknál pe­dig a minimum a tizennyolcat tartom. Klára itt közbevág: — Aranyszabályhoz nem lehet Jsstn ni, de inkább idősebb legyen ennél is a Hallottunk egy olyan esetet, hogy kétheti isme­retség után, á szülök ellenkezése mellett, házas­ságot akartak kötni. Irén is bekapcsolódik: — Én a szülőnek igazat adnék, mert hisz nem idősek, várhatnak. — Bocsáss meg Irénkém, de azt nem hiszem el, hogy két hét alatt megszerethetik egymást és egy életre szóló kapcsolat jöhet létre. — vé­lekedik Klára. Márta ezt mondja: — Arról se feledkezzünk még, hogy a gyors házasságkötéssel megfosztják magukat az együttjárás, a jegyesség örömeitől, romantikus szépségeitől. Megvitatják vagy tíz percig, hogy mennyiben jogos és mennyiben kötelesség a szülői beleszó­lás a gyors házasságkötésbe. Megegyeznek ab­ban, hogy ehhez kevés a két hét, jogos kíván­ság a szülőtől, hogy a fiatalok várjanak kissé. Kiderül, igazak-e érzelmeik. A négy lány közül Czeller Anna a leghallga­tagabb. Ritkán kapcsolódik a vitába. Lehet, hogy azért, inert .neki már van komoly udvar­lója. Anna a terveiről sem sokat mondott, csu­pán annyit árult el, hogy a KISZ-szervezet kül­földi társasutazáson szeretne részt venni. Ez len­ne első külföldi útja. erre készíti magát únv is. hogy német: nyelvtanfolyamra jár. A fiúkról alkotott véleményében kifejezésre jutott; nem szereti a vagánykodókat. I HANGULATOS VOLT i töltött egy óra. Köntörfalazás nélkül mondták el vélemé­nyüket a családtervezésről. Egyik sem tudta el­képzelni gyermek nélkül leendő házasságát. Szó­ba került a városban, vagy falun élés. s kicsit úgy látszott, hogy egymást és önmagukat is el­látták tennivalóval, amikor az ideális feleségről beszéltek. Megegyeztek abban, hogy a házas­felek mind a ketten dolgozzanak, de az otthoni munkát is osszák meg, hogy azt közös szórako­zás válthassa fel. Barátsággal, boldog új esztendőt kívánva bú­csúzunk. A kesztyűgyári lányok megérdemel­nék, hogy valóra váljanak terveik. POZSONYIN É — SOMINÉ 0 KISZ és a földművesszövetkezetek együttműködése A KISZ és a földművesszövet- kezetek között az elmúlt években sokoldalú gazdasági, kulturális és szervezeti együttműködés alakult ki. Az ifjúsági szervezetek a kö­zép- és általános iskolákban ala­kított falusi ifjúsági szövetkeze­teken keresztül segítették a föld­művesszövetkezet előtt álló fela­datok megoldását. Ugyanakkor ez a közös tevékenység elősegítet­te a fiatalok munkára nevelését. Az együttműködéssel foglalkozott a KISZ Központi Bizottsága is. Meghatározta az irányelveket. Ennek nyomán a téma Tóira megyében is napirendre került. A KISZ megyei vb és a MÉSZÖV igazgatósága megfelelő intézkedé­si tervet dolgozott ki az idei évre. Ez az intézkedési terv az eddigi gyakorlatból indult ki és ennek a továbbfejlesztését célozza. Rög­zítették, hogy a földműveszövet- kezetek 1970-ig folyamatosan mintegy kétszáz fiatal részére nyújtanak lehetőséget a kereske­delmi és vendéglátóipari szakkép­zettség megszerzéséhez. A KISZ» szervezetek az idén a zöldség- és gyümölcstermesztés fellendítése érdekében exportra termelő ifjú­sági brigádokat szerveznek. A kisállattenyésztés terén rejlő le­hetőségek kihasználása érdekében szakcsoportokat alakítanak. Mind­ehhez a földművesszövetkezetek biztosítják a gazdasági feltétele­ket. A közös cél érdekében kö­zösen szervezik a fiatalok köré­ben a munkaversenyt, valamint a társadalmi munkát. A kapcsolat természetesen ki­terjed kulturális területre is. A KISZ oktatási tematikájába olyan anyagot is iktatnak, amelyek valamilyen formában a földmű­vesszövetkezettel kapcsolatosak. A földművesszövetkezetek az idén körzetenként legalább egy ifjú­sági klub berendezését, vagy a már működő klub felszerelésének kiegészítését vállalják. Közösen szerveznek szavalóversenyeket, táncfesztiválokat, iró-olvasó ta­lálkozókat, szellemi vetélkedőket. Javában folyik a téli szünidő, melyet a tanulók igyekeznek mi­nél jobban, hasznosabban eltö’ími. Felvételünk a paksi járási könyvtárban készült, melyet ezzkben a napokban különösen sok fiatal keres fel. Fotó: Bakó Jenő nyűek is —, 1100 forinton felüli a havi pénzbem részesedés. Töb­ben vannak, akik 2—3000 forin­tos havi átlaggal számolhatnak el most, év végén. Legtöbbet ter­mészetesen a gépen ülők és az állattenyésztők kaptak, de a nö­vénytermesztők, rakodók közt is gyakran kijön az ezer forinton felüli átlag. Ha a szövetkezetei a rendszeres pénzjövedelmen keresztül néz­zük, nem nehéz megállapítani, hogy nagyjából biztosította azt, amit a vállalatok általában tud­tak biztosítani azoknak, akik a faluból elvándoroltak. Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy aki otthon maradt, a háztáji gazda­ságon keresztül is meglehetősen nagy jövedelmet tud magának biztosítani, még inkább érthető, hogy vonzó a szövetkezet. Már­pedig ezt sem lehet figyelmen kí­vül hagyni, mert Regölyből nagy­számú sertést, tenyészállatot, hí­zott marhát szállítanak el. Aki évente csak egv tenyészállatot visz piacra, már az is jó pár ezer forintot jelent. Rendszeres tenyészállat-vásárokat tartanak a faluban, s ha jól körülnézür’’ úgyszólván minden háztól ken":' valami piacra — ha nem te­nyészállat. hát hízott sertés. És meet már nemcsak a jöve- deV • meg sok esetben azt. rrut vándorlással lehetne biztosí­tani, hanem tisztes nyugdíjra is lehet számítani. A tsz iránt növekvő szimpátia mögött elsősorban anyagi jellegű tényezők vannak, de akad olyan is, ami nem fejezhető ki forint­ban. .Például, aki máshova járt dolgozni, rendszerint csak a hét végén látta a családját, s hol tu dott rendesen táplálkozni, hol nem. Ugyanakkor jelentkezik egy probléma is a szövetkezetben. Hegedűsné nemcsak azt kér­dezte meg, hogy beléphet-e a tsz- be. tagként, hanem azt is, hogy kaphatna-e valami munkát most, a téli időszakra is. — Szeretnék hetente legalább 2—3 napot dolgozni. Az otthoni munka mellett megtehetném, és hát ez nem mindegy a nyugdíj, meg a kereset szempontjából. Voltaképpen szerény igény, mert a téli hónapokban nem heti hat munkanapot szeretne dolgoz­ni, mint ahogyan az iparban szo­kás, hanem c~ak 2—3-at. De na­gyon jogos kívánság, és örüíni lehet neki. Az elnökhelyettes kö­zölte is vele, hogy ennek semmi akadálya nincs, tudnak részére biztosítani zsákvarrást, azaz olyan munkát, amit ő is el tud végezni — az előrehaladott terhessége ellenére is. De most számítani kell arra is, hogy rajta kívül egyre többen jelentkeznek majd ilyen igé­nyekkel. Falun a téli időszakban úgymond „parasztszabadságot” szoktak tartani, azaz a férfiak is inkább csak a ház körül fogla­latoskodtak, a nők pedig alig mentek a határba. Részben a tsz óta is így van: sokkal kevesebb ember dolgozik, mint nyáron, de nem is tudnának annyit rend­szeresen foglalkoztatni. Márpedig a nyugdíjrendszer egyebek közt éppen abban kívánja érdekeltté tenni a tagokat, hogy rendszeresen dolgozzanak, s ne csak a nyári csúcsmunkák idején. Aki például csak egy-két hónapot dolgozik, a nyugdíj szempontjából nagyon hátrányos helyzetbe kerülhet a többivel szemben. — Egy csomó munkát most is tudunk adni, például trágyahor- hordás, szállítás — mondja az elnökhelyettes —, de a rendsze­res téli foglalkoztatottság nincs megoldva a teljes tagság részére, s a jelek szerint napirendre kell tűznünk ezt a témát is. Jellemző, hogy a pénzösszeg, amelyet a munkáért kifizetett a termelőszövetkezet, júniusban 200 ezer forinttal több volt, mint novemberben, azaz körül­belül egyharmadával csökkent a tél elejére. Márpedig a nyugdíj­nál a közösben végzett munka a kiindulópont. B, F. Takarékos vendéglátás Ünnepek táján a háziasszonyok meg­töltik a süteményes tálakat finomságok­kal,' és várják a ven­dégeket. Mi is elmentünk az egyik barát- nőmhöz vendégség­be, karácsony más­napján. A vendég- szerető háziainkmind- járt hellyel kínáltak bennünket. Letele­pedtünk a nagy asz­talhoz, a fiatalok és kevésbé fiatalok kö­zé. Megkezdődött a csevegés a karácsonyi ajándékozásokról. A háziasszony, az én barátnőm, végighord- ta a tálat és buzgón kínálgatta a maga sü­tötte édességeket. A vendégek óvatosan el­húzódtak, volt, aki egész monológot mon ­dott el védekezésül, hogy őt ne kínálgas- sák, ne is fáradjon vele a kedves házi­hogy pont karácsony előtt egy nappal kel­lett fogat húzatnia, stb., stb. A másik meg imigyen könyör- gött; nézék el neki, ha meg sem kóstolja, de ő már gyermek­korában megutálta a süteményt. Az öre­gebb néniknek, bá­csiknak már köny- nyebb dolguk volt, ők egyszerűen azt mondták, hogy nincs foguk, ami van, az is rossz, így hát nem is tudják megrágni ezt a finom süte­ményt. Sorra kerül­tünk mi is. Mohón nyúltunk a sütemény felé. Nagy élvezettel haraptunk bele, azaz haraptunk volna, ha lehetett volna. Olyan kemény volt a süte­mény, akár a kő­szikla. Mindjárt Já­nos vitéz jutott az földjére lépett, de neki legalább volt megoldás: az óriás fejéhez vágta a kő­sziklát, de nekem?... Szegény fogam! Óva­tosan elrejtettem a süteményt, és fenn­hangon dicsértem. Persze a hatás nem maradt el, úgy néz*. tek rám, mint aki meghibbant. Később jó hangu­latban vonultak el lassacskán a vendé­gek. Én maradtam utoljára. Az: üres üvegekre néztem, meg a teli tálakra, aztán a barátnőmre. — Igazán ehetőbb süteményt is süthet­tél volna — mondtam neki. Mire ő: — De kedvesem, ez egy hét múlva olyan omlós lesz. hogy az. csuda!, és hozzám szilveszterkor is jön­nek vendégek. Mit. gondolsz. hányszor asszony, ugyanis eszembe. Ö járt így, állok neki sütni?! olyan szerencsétlen, amikor az óriások — margó —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom