Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-25 / 21. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 196?. január 25? Klubélet ZA VÖDÖN Abel ezredes ! elmondja történetét Závodon valamikor olvasókörbe járt a téli estéken a falu egy része, körülbelül 150 ember. Ennek az olvasókörnek italmérési engedélye is volt és könyvtára. A közös szórakozást most sokkal ' tartalmasabban, színesebben szervezik. Klubfoglalkozásra jár a falu lakóinak egy része, külön a nők és külön a férfiak. Az új művelődési ház klubszobájában kedden találkozik 25—30 nő, akik kézimunkázni tanulnak és különböző előadásokat Hallgatnak. Az előadások témája sokrétű: a tudományos ismeretterjesztéstől az erkölcsi kérdésekig, sok minden. Az „asszonyok klubja” olyan sikeres, hogy ezek az asszonyok már Szek- szárdra is elmentek egyszer közösen, részt vettek a népművészeti vetélkedőn. Egyébként a klubot ma is körnek nevezik, mert a klub szó még idegen a legtöbb ember fülének. A férfinép törzsgárdája hetenként kétszer vesz részt közös foglalkozásokon: tanulásban és szórakozásban. Csütörtökön késő délután a televízió mezőgazdasági filmsorozatát nézik, és erre minden alkalommal meghívnak egy szakembert, aki magyarázatot ffiz a vetítés után a látottakhoz, megbeszélik a szakmai kérdéseket. Több helyről érkeznek szakemberek Závodra csütörtökön estére: a Lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola tanárai közül né- hányan, továbbá a Teveli Gépállomásról, és előadást tart egy-egy alkalommal a helyi termelőszövetkezet főagronómusa, Bíró Bernát, Tarr Viktor elnök, sőt. a községi tanácselnök, Breitenbach Ádám is részt vesz ezeken a filmvetítéses előadásokon, mint kommentátor. Elvégezte a zsámbéki elnökképző iskolát, és például a sertéstenyésztéssel kapcsolatos kérdésekhez fűzött magyarázatot a závodi klubtagoknak. A törzsgárda negyventagú. Nem mindenki nézi meg az összes szakfilmet a tv-ben, hanem ami legjobban érdekli. A termelőszövetkezeti brigádvezetőknek kötelező a részvétel valamennyi előadáson. Vasárnap délutánonként kizárólag szórakozásra gyűlnek össze Závodon a férfiak, persze a csütörtöki rendezvénynél nagyobb létszámban. Kártyáznak, sakkoznak, asztali futballal játszanak és olvasnak. A művelődési ház 'klubjának 117 a rendszeres olvasója. Kicsi a falu, tehát az olvasólétszám elég jelentős. Különösen ha azt számítjuk, hogy nemcsak azok olvasnak, akik beiratkoznak a könyvtárba. A závodi téli esték művelődési és szórakozási programját még tovább bővítik. A szórakoztatást szolgálja például a közeljövőben az Országos Rendezőiroda műsora. Tiszta kéz, hideg elme, meleg szív 2. Örökké emlékezetes marad, amit Dzserzsinszkij mondott e szakma követelményeiről: „Tiszta kéz, hideg elme, meleg szív”. E lakonikus . szavaknak rendkívül gazdag a jelentésük. Ezek képezik a hírszerző iránytűjét, erőt és bátorságot nyújtanak neki a legnehezebb helyzetekben. Tapasztalatból tudom mindezt, hiszen az árulás engem is olyan helyzetbe hozott, hogy szembekerültem az USA tapasztalt, ravasz kém- elhárí tóival. 1957. június 22-én, szombaton éjjel egy kis cellában ültem és kíváncsian néztem körül. Baloldalamon katonai prices volt, pokróccal letakarva. Fölötte vasrácsos ablak, a rácsok között páncélüveg. Akadt még a cellában egy ülőke és egy porcelánkagyló. A falakat kívülről téglával burkolták, belülről pedig egyszerűen bevakolták, ám a vakolat több helyen máladozott. Látszott, hogy a cella előző lakója megpróbálta felmérni a fal vastagságát, erősségét. Ám a hulló vakolat alatt acélrostély bukkant elő, huzaljai kb. fél centiméter vastagok voltak és hatszögletű nyílásokat képeztek. Esztergályos, öntő, hegesztő, festő, bognár, asztalos, adagolóbeállító, általános lakatos szak- és betanított munkásokat FELVESZÜNK. Jelentkezéseket írásban kérjük: Gyönk, Gépjavító Állomás címre. / Munkásszállás, étkezés van. (137) Q Izményi kulturális hírek Élénk kulturális élet folyik Iz- ményben a hosszú téli estéken. Jól fűtött klubszobában körülbelül 40 asszony hímezi a szebbnél szebb, mintájú párnákat, térítőkét. Tarr: Gyuláné, a szakkör vezetője, aki|í egyébként a kultúrotthon igazgat* tója is, elmondta, hogy mintegy'! negyven párna és tíz terítő talált / gazdára. Nemcsak gyakorlati haszna van munkájuknak, cél az, hogy közben megismerkedjenek egyes tájak népművészeti elemeivel. Manapság szinte el sem képzelhető egy falu kulturális élete műkedvelő színjátszók nélkül. Ebben a faluban is megkezdődtek az előiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuu 4| 4RT^Ü0flN. muH _ FEJEZETEK VRÓNAV VAL NAPLÓJÁBÓL | készületek, hogy bemutassák Fazekas Mihály Ludas Matyijának dramatizált változatát. A klubfoglalkozások jó hangulatát sakk, társasjáték, könyv, lemezjátszó és televízió biztosítja. Ezek a foglalkozások nagy látogatottságnak örvendenek. Ugyancsak népszerűek a vasárnap délelőtti gyermekfoglalkozások, amelyeket az izményi nevelőtestület tagjai tartanak. A megújuló kulturális életnek jelentős színfoltja, hogy néhány rendezvényt közösen szerveztek meg a szomszédos Győrével. Nagy visszhangja volt a mezőgazdasági .vetélkedőnek, melyen szép sikerrel szerepeltek mindkét falu lakói, jde talán még ennél is nagyobb várakozás előzi meg a február 11-i lesztrádestet, amelyre Izményből is inagy számban jelentkeztek. Ezen |az. estén Németh József, Tárkányi Tamara, Kovács Ibi és Puskás Sándor adnak ízelítőt művészetükből. Leskó László Az ajtó előtt egy határőr hadnagy posztölt.. Láthatóan unatkozott és úgy érezte, hogy az őrködés a képességeihez méltatlan feladat. Tudtam, hogy ezek a tisztek a mexikói határon elfogják és vallatják a batársértőket, azokat a mexikóiakat, akik munkaalkalmat keresve szöknek át az Egyesült Államokba. A Kaliforniában és Texasban töltött kalandos évek után a hadnagynak bizonyára kellemetlen volt egy sötét épület folyosóján mozdulatlanul ücsörögni. Ám ebben a pillanatban a hadnagy lelkivilága a legkevésbé sem érdekelt. Az utolsó 36 órában úgy viharzottak körülöttem az események, hogy kissé magamnak is el kellett gondolkodnom, hogy mi történt tulajdonképpen. ...Előző reggel 7 óra körül még aludtam szállodai szobámban, New Yorkban, amikor kopogtattak az ajtón. Rögtön felébredtem, de mielőtt még megfordíthattam votna a kulcsot a zárban, belökték az ajtót és engem félretaszi- gáltak. Két férfi állt az ajtónyílásban, futtában elővillantották igazolókártyájukat. Majd elhadarták, hogy ők az FBI alkalmazottai, s ezzel beléptek a szobámba. Egy harmadik férfi is követte őket, s még néhányan kint várakoztak a folyosón. — Üljön le — mondta egyikük. — Ezredes — folytatta a másik — mi tudjuk, hogy maga kicsoda és hogy mit művelt mostanáig. Minden világos volt. Munkám egyik szakasza véget ért és elkezdődött egy másik. — Azt javasoljuk, hogy mostantól fogva működjön együtt velünk. Egyébként megbilincselve távozhat csak ebből a szobából. — Nem értem, miféle együttműködésről beszél, —• .vetettem közbe. — Nagyon is jól tudja, hogy miről beszélek — felelt az FBI- ügynök vészjóslóan. — Felöltözhetek? — Egy pillanat, előbb még válaszoljon a kérdésünkre. — Már válaszoltam. — Ismétlem, mi tudjuk, hogy maga a szovjet hírszolgálat ezredese — erősködött hajnali látogatóm — és tudjuk, hogy mi minden van a rovásán. És jobban teszi, ha elfogadja tanácsunkat, mert börtönbe kerül. — Azt hiszem nincs mit hozzátenném ahhoz, amit már megmondtam. Körülbelül ilyen modorban beszélgettünk még vagy egy félóra hosszat. Végül is az egyik amerikai felpattant és kiment a folyosóra. Még három férfi lépett a szobába és egyikük elfogatási parancsot mutatott fel. A New York-i Bevándoriási és Honosítási Iroda adta ki ellenem, azt állítván, hogy törvénytelenül tartózkodom az országban, mert elmulasztottam, hogy jegyzékbe vétessem magam a fent említett irodánál, az INS-nél. A letartóztatási parancs felmutatása után a szobámat is tüzetesen átkutatták. Azóta is nyitott kérdés előttem, hogy ama bizonyos péntek reggelt szándékosan választották-e ki. De tény az, hogy az ő szempontjukból igen jókor ütöttek rajtam, mert éppen előző éjszaka létesítettem rádiókapcsolatot a főhadiszállással és ezért az egész sif- rírozó kulcs és minden szükséges felszerelés nálam volt a szállodai szobámban. Ezeket a tárgyakat egyébként a város másik pontján lévő rejtekhelyen tartottam. Tudtam, hogy nehéz lenne mindent megsemmisíteni az FBI- ügynökök szemeláttára, de a lehetetlenre is elszántam magam. Elsősorban a sifr-kulcsot és az éjjel kapott rádiógrammot akartam eltüntetni. Az előbbi egész könnyen ment. Annyira kicsi volt, hogy a tenyerembe rejtettem, majd közöltem, hogy szeretnék kimenni a fürdőszobába. Majd ott az egyik ügynök árgus tekintetétől követve módját ejtettem, hogy bedobhassam a toalettbe és rázúdítsam a vizet. A rádiógramm szövege az asztalomon volt egy halom fehér papírlap alatt. Amikor befejezték a házkutatást,, felszólítottak, hogy csomagoljam össze a személyes holmimat. A féstékes dobozomban — ugyanis szívesen festege- tek — akadt még egy kis festékmaradék a palettán: kihúztam a rádiógramot a papírhalmaz alól és azt használtam föl arra, hogy palettámat megtisztogassam. Miután már az utolsó festékfoltot is eltüntettem, hanyagul összegyür- ködtem a papírt és bedobtam a toalettbe a titkosírási kod után. Sajnáltam, hogy valamennyi fontos feljegyzésemmel nem tüdőm meglenni ugyanezt a trükköt, de az, hogy a két legfontosabb akciót sikeresen végrehajtottam, valósággal felvillanyozott. (Folytatjuk.) Következik: Lelkierő és szabadulás. fiimiimimiiimiiiiiiiiimiiiiimiimiiii iiimiiiiiiiiiiimiiiiimimmiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiitiiimimmimimiim — 88 — Hanem a keresztény terrorfiúk érdekében, akiket az ilyen zsidók csak végrehajtó eszköznek használtak és az ő izgatásaik folytán lettek terroristákká— a fülüket sem mozdították meg. Egymil'ió korona váltságdíjat gyűjtöttek készpénzben, ékszerben, ezüstben stb. össze, amelyet felajánlottak a községnek az :rn károk fejében, amit a kommunisták elkövettek Simontornyán. Én szállásomon éppen fürödtem és, borotválkoztam, amikor ezen lefogott zsidó érdekében női hozzátartozói, a már említett ezüsttálcákra felhalmozott váltságdíjjal hozzám berontottak. Én azonban kidobtam őket ékszerekkel együtt, a zsidót pedig mint foglyot magammal vittem, mert összes bűnei nem lettek még kiderítve, melyek lelki- ismeretét terhelték. A délelőtti órákban megérkezett VrécserEde szds. is a IV. szakasszal. Tolnáról idáig ő is megszaporította létszámát — tisztekkel, legénységgel, kocsikkal, lovakkal és egyéb felszerelésekkel. Többek között jelentette nekem, hogy útközben egy faluban lekapcsolta Zay Miklós49 huszárfögyot, a híres kommunista tisztet és még néhány bujkáló társát, akik éppen Jugoszláviába el akartak szökni. Kiadtam a parancsot agyon- lövetésükre, mert mindannyian notórius kommunisták lévén, különösen Zay, igen sokat ártott, és néhány tisztbajtársának elfogatását és kivégeztetését is előmozdította. A Sió partján az uradalmi major alatt ment végbe a kivégeztetésük. Meg kell hagyni, Zay igen férfiasán 49 — helyesen: Zay Dezső. — 89 — viselkedett — bal szemében monoklival állt a fegyverek elé. Simantornyán gróf Wimpffen-Sina majorjában helyeztem el különítményemet. A magtárt fogdának rendeztettem be. Ennek a büntető-különítménynek híre ment messze földön, mivel Baranyából, Tolnából érkeztek hozzám küldöncök segítséget kérni a kommunisták ellen, akik főleg az uradalmi birtokon fejtettek ki izgágát és izgatást. A Sió-csatornában fürödtem éppen, amikor egy bárónét jelentettek nekem, aki kocsin jött messziről, és nagyon szeretne velem beszélni. Hát csak várjon a báróné. üzentem vissza, mert jelenleg el vagyok foglalva... Nevezett hölgyben azonnal felismertem báró Jeszenszky Andor Tolna megyei földbirtokos bájos feleségét, akinek férje szintén velünk működött még rövid idő előtt Szegeden. Jucikát én kisleány kora óta ösmertem, mivel atyjához, a világháborúban el esett Vajkó István őrnagyhoz, akivel éveken keresztül Szombathelyen a 11. huszároknál szolgáltam, abban az időben sokat* jártam. Tíz éve nem láttam a kis Vajkó Jucit, azóta férjhez ment és akit annak idején lovam hátáról lehajolva felkaptam magam elé a nyeregbe, és a Chambrock nevű vörösderesen a kaszámyaud- varon, anyjának nagy rémületére, össze-vissza nyargalásztam. A kis Juciból azóta nagyon csinos asszony lett és egy kitűnő lovasnő. Azonban az anyját, szül. Nagy Lulát, a vodt mosoni főispánnak leányát, — 90 — aki korának legszebb és legünnepeltebb asszonya volt, szépségében mégsem érte el. Ö is panaszkodott cselédeire és eljött felkeresni és meggyőződni arról, vajon csakugyan én vagyok-e az a Prónay, akinek különítményéről messze földön annyit beszélnek, és akitől a zsidók, a vörös kommunisták úgy félnek? Küldtem azután neki is a kölesdi birtokára, valamint más uradalmakba is tiszti kirendeltségeket a panaszolt dolgok orvoslására. Többek között Székesfehérvárra is útnak indítottam egy másik tiszti csoportot az ifj. Sréter István fgy. parancsnoksága alatt, Vértessy, Vi- dacs, Tüköry Dénes és még néhány más tisztekkel. Ezeknek feladatuk volt Horthy István táboroknál, valamint az idősb. Sréter István ezredesnél jelentkezni, és velük az ellenforradalmi összeköttetést felvenni. Nevezett helységben kétnapi tartózkodás után Ozorának vettem utamat. II. kötet, 178—185. old. ENYING Dunántúlon ez a község képezte a vörösöknek egyik fő fészkét és támpontját, már részben azért is, mert nem esett messze a fővárostól. Gróf Széchenyi József, aki még Szegeden je1- lentkezett szolgálattételre különítményemhez, kért engemet arra, hogy vegyem utamat Enying- nek, mert nagyatyja, az öreg gr. Csekonics Endre kegyelmes ott lakik, és a kommunisták nem kímélték ezt- a 80 év körüli aggastyánt sem.
