Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-25 / 21. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 196?. január 25? Klubélet ZA VÖDÖN Abel ezredes ! elmondja történetét Závodon valamikor olvasókörbe járt a téli estéken a falu egy ré­sze, körülbelül 150 ember. Ennek az olvasókörnek italmérési enge­délye is volt és könyvtára. A közös szórakozást most sokkal ' tartalmasabban, színesebben szer­vezik. Klubfoglalkozásra jár a fa­lu lakóinak egy része, külön a nők és külön a férfiak. Az új művelő­dési ház klubszobájában kedden találkozik 25—30 nő, akik kézi­munkázni tanulnak és különböző előadásokat Hallgatnak. Az elő­adások témája sokrétű: a tudomá­nyos ismeretterjesztéstől az erköl­csi kérdésekig, sok minden. Az „asszonyok klubja” olyan sikeres, hogy ezek az asszonyok már Szek- szárdra is elmentek egyszer kö­zösen, részt vettek a népművé­szeti vetélkedőn. Egyébként a klubot ma is körnek nevezik, mert a klub szó még idegen a legtöbb ember fülének. A férfinép törzsgárdája heten­ként kétszer vesz részt közös fog­lalkozásokon: tanulásban és szó­rakozásban. Csütörtökön késő dél­után a televízió mezőgazdasági filmsorozatát nézik, és erre min­den alkalommal meghívnak egy szakembert, aki magyarázatot ffiz a vetítés után a látottakhoz, meg­beszélik a szakmai kérdéseket. Több helyről érkeznek szakembe­rek Závodra csütörtökön estére: a Lengyeli Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Iskola tanárai közül né- hányan, továbbá a Teveli Gépál­lomásról, és előadást tart egy-egy alkalommal a helyi termelőszövet­kezet főagronómusa, Bíró Bernát, Tarr Viktor elnök, sőt. a községi tanácselnök, Breitenbach Ádám is részt vesz ezeken a filmvetítéses előadásokon, mint kommentátor. Elvégezte a zsámbéki elnökképző iskolát, és például a sertéstenyész­téssel kapcsolatos kérdésekhez fű­zött magyarázatot a závodi klub­tagoknak. A törzsgárda negyventagú. Nem mindenki nézi meg az összes szak­filmet a tv-ben, hanem ami leg­jobban érdekli. A termelőszövet­kezeti brigádvezetőknek kötelező a részvétel valamennyi előadáson. Vasárnap délutánonként kizárólag szórakozásra gyűlnek össze Závo­don a férfiak, persze a csütörtöki rendezvénynél nagyobb létszám­ban. Kártyáznak, sakkoznak, asz­tali futballal játszanak és olvas­nak. A művelődési ház 'klubjának 117 a rendszeres olvasója. Kicsi a falu, tehát az olvasólétszám elég jelentős. Különösen ha azt szá­mítjuk, hogy nemcsak azok olvas­nak, akik beiratkoznak a könyv­tárba. A závodi téli esték művelődési és szórakozási programját még to­vább bővítik. A szórakoztatást szolgálja például a közeljövőben az Országos Rendezőiroda műsora. Tiszta kéz, hideg elme, meleg szív 2. Örökké emlékezetes marad, amit Dzserzsinszkij mondott e szakma követelményeiről: „Tiszta kéz, hideg elme, meleg szív”. E lakonikus . szavaknak rendkívül gazdag a jelentésük. Ezek képe­zik a hírszerző iránytűjét, erőt és bátorságot nyújtanak neki a leg­nehezebb helyzetekben. Tapasz­talatból tudom mindezt, hiszen az árulás engem is olyan helyzet­be hozott, hogy szembekerültem az USA tapasztalt, ravasz kém- elhárí tóival. 1957. június 22-én, szombaton éjjel egy kis cellában ültem és kíváncsian néztem körül. Balol­dalamon katonai prices volt, pok­róccal letakarva. Fölötte vasrá­csos ablak, a rácsok között pán­célüveg. Akadt még a cellában egy ülőke és egy porcelánkagyló. A falakat kívülről téglával bur­kolták, belülről pedig egyszerűen bevakolták, ám a vakolat több helyen máladozott. Látszott, hogy a cella előző lakója megpróbálta felmérni a fal vastagságát, erős­ségét. Ám a hulló vakolat alatt acélrostély bukkant elő, huzaljai kb. fél centiméter vastagok vol­tak és hatszögletű nyílásokat ké­peztek. Esztergályos, öntő, hegesztő, festő, bognár, asztalos, ada­golóbeállító, általános la­katos szak- és betanított munkásokat FELVESZÜNK. Jelentkezéseket írásban kér­jük: Gyönk, Gépjavító Állo­más címre. / Munkásszállás, étkezés van. (137) Q Izményi kulturális hírek Élénk kulturális élet folyik Iz- ményben a hosszú téli estéken. Jól fűtött klubszobában körülbelül 40 asszony hímezi a szebbnél szebb, mintájú párnákat, térítőkét. Tarr: Gyuláné, a szakkör vezetője, aki|í egyébként a kultúrotthon igazgat* tója is, elmondta, hogy mintegy'! negyven párna és tíz terítő talált / gazdára. Nemcsak gyakorlati haszna van munkájuknak, cél az, hogy közben megismerkedjenek egyes tájak népművészeti elemei­vel. Manapság szinte el sem képzel­hető egy falu kulturális élete mű­kedvelő színjátszók nélkül. Ebben a faluban is megkezdődtek az elő­iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuu ­4| 4RT^Ü0flN. muH _ FEJEZETEK VRÓNAV VAL NAPLÓJÁBÓL | készületek, hogy bemutassák Fa­zekas Mihály Ludas Matyijának dramatizált változatát. A klubfoglalkozások jó hangu­latát sakk, társasjáték, könyv, le­mezjátszó és televízió biztosítja. Ezek a foglalkozások nagy látoga­tottságnak örvendenek. Ugyancsak népszerűek a vasárnap délelőtti gyermekfoglalkozások, amelyeket az izményi nevelőtestület tagjai tartanak. A megújuló kulturális életnek jelentős színfoltja, hogy néhány rendezvényt közösen szerveztek meg a szomszédos Győrével. Nagy visszhangja volt a mezőgazdasági .vetélkedőnek, melyen szép siker­rel szerepeltek mindkét falu lakói, jde talán még ennél is nagyobb vá­rakozás előzi meg a február 11-i lesztrádestet, amelyre Izményből is inagy számban jelentkeztek. Ezen |az. estén Németh József, Tárkányi Tamara, Kovács Ibi és Puskás Sándor adnak ízelítőt művészetük­ből. Leskó László Az ajtó előtt egy határőr had­nagy posztölt.. Láthatóan unatko­zott és úgy érezte, hogy az őrkö­dés a képességeihez méltatlan feladat. Tudtam, hogy ezek a tisztek a mexikói határon elfog­ják és vallatják a batársértőket, azokat a mexikóiakat, akik mun­kaalkalmat keresve szöknek át az Egyesült Államokba. A Kalifor­niában és Texasban töltött kalan­dos évek után a hadnagynak bi­zonyára kellemetlen volt egy sö­tét épület folyosóján mozdulatla­nul ücsörögni. Ám ebben a pillanatban a had­nagy lelkivilága a legkevésbé sem érdekelt. Az utolsó 36 órában úgy viharzottak körülöttem az ese­mények, hogy kissé magamnak is el kellett gondolkodnom, hogy mi történt tulajdonképpen. ...Előző reggel 7 óra körül még aludtam szállodai szobámban, New Yorkban, amikor kopogtat­tak az ajtón. Rögtön felébredtem, de mielőtt még megfordíthattam votna a kulcsot a zárban, belök­ték az ajtót és engem félretaszi- gáltak. Két férfi állt az ajtónyí­lásban, futtában elővillantották igazolókártyájukat. Majd elha­darták, hogy ők az FBI alkalma­zottai, s ezzel beléptek a szo­bámba. Egy harmadik férfi is kö­vette őket, s még néhányan kint várakoztak a folyosón. — Üljön le — mondta egyikük. — Ezredes — folytatta a másik — mi tudjuk, hogy maga kicsoda és hogy mit művelt mostanáig. Minden világos volt. Munkám egyik szakasza véget ért és elkez­dődött egy másik. — Azt javasoljuk, hogy mos­tantól fogva működjön együtt ve­lünk. Egyébként megbilincselve távozhat csak ebből a szobából. — Nem értem, miféle együtt­működésről beszél, —• .vetettem közbe. — Nagyon is jól tudja, hogy miről beszélek — felelt az FBI- ügynök vészjóslóan. — Felöltözhetek? — Egy pillanat, előbb még vá­laszoljon a kérdésünkre. — Már válaszoltam. — Ismétlem, mi tudjuk, hogy maga a szovjet hírszolgálat ezre­dese — erősködött hajnali láto­gatóm — és tudjuk, hogy mi min­den van a rovásán. És jobban te­szi, ha elfogadja tanácsunkat, mert börtönbe kerül. — Azt hiszem nincs mit hozzá­tenném ahhoz, amit már meg­mondtam. Körülbelül ilyen modorban be­szélgettünk még vagy egy félóra hosszat. Végül is az egyik ameri­kai felpattant és kiment a folyo­sóra. Még három férfi lépett a szobába és egyikük elfogatási pa­rancsot mutatott fel. A New York-i Bevándoriási és Honosítási Iroda adta ki ellenem, azt állítván, hogy törvénytelenül tartózkodom az országban, mert elmulasztot­tam, hogy jegyzékbe vétessem magam a fent említett irodánál, az INS-nél. A letartóztatási parancs felmutatása után a szobámat is tüzetesen átkutatták. Azóta is nyitott kérdés előttem, hogy ama bizonyos péntek reggelt szándékosan választották-e ki. De tény az, hogy az ő szempontjuk­ból igen jókor ütöttek rajtam, mert éppen előző éjszaka létesí­tettem rádiókapcsolatot a főhadi­szállással és ezért az egész sif- rírozó kulcs és minden szükséges felszerelés nálam volt a szállodai szobámban. Ezeket a tárgyakat egyébként a város másik pontján lévő rejtekhelyen tartottam. Tudtam, hogy nehéz lenne min­dent megsemmisíteni az FBI- ügynökök szemeláttára, de a le­hetetlenre is elszántam magam. Elsősorban a sifr-kulcsot és az éjjel kapott rádiógrammot akar­tam eltüntetni. Az előbbi egész könnyen ment. Annyira kicsi volt, hogy a tenyerembe rejtet­tem, majd közöltem, hogy szeret­nék kimenni a fürdőszobába. Majd ott az egyik ügynök árgus tekintetétől követve módját ejtet­tem, hogy bedobhassam a toalett­be és rázúdítsam a vizet. A rádiógramm szövege az asz­talomon volt egy halom fehér pa­pírlap alatt. Amikor befejezték a házkutatást,, felszólítottak, hogy csomagoljam össze a személyes holmimat. A féstékes dobozom­ban — ugyanis szívesen festege- tek — akadt még egy kis festék­maradék a palettán: kihúztam a rádiógramot a papírhalmaz alól és azt használtam föl arra, hogy palettámat megtisztogassam. Mi­után már az utolsó festékfoltot is eltüntettem, hanyagul összegyür- ködtem a papírt és bedobtam a toalettbe a titkosírási kod után. Sajnáltam, hogy valamennyi fon­tos feljegyzésemmel nem tüdőm meglenni ugyanezt a trükköt, de az, hogy a két legfontosabb ak­ciót sikeresen végrehajtottam, valósággal felvillanyozott. (Folytatjuk.) Következik: Lelkierő és sza­badulás. fiimiimimiiimiiiiiiiiimiiiiimiimiiii iiimiiiiiiiiiiimiiiiimimmiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiitiiimimmimimiim — 88 — Hanem a keresztény terrorfiúk érdekében, akiket az ilyen zsidók csak végrehajtó eszköznek hasz­náltak és az ő izgatásaik folytán lettek terroristák­ká— a fülüket sem mozdították meg. Egymil'ió korona váltságdíjat gyűjtöttek készpénzben, ék­szerben, ezüstben stb. össze, amelyet felajánlottak a községnek az :rn károk fejében, amit a kommu­nisták elkövettek Simontornyán. Én szállásomon éppen fürödtem és, borotválkoztam, amikor ezen lefogott zsidó érdekében női hozzátartozói, a már említett ezüsttálcákra felhalmozott vált­ságdíjjal hozzám berontottak. Én azonban ki­dobtam őket ékszerekkel együtt, a zsidót pedig mint foglyot magammal vittem, mert összes bűnei nem lettek még kiderítve, melyek lelki- ismeretét terhelték. A délelőtti órákban megérkezett VrécserEde szds. is a IV. szakasszal. Tolnáról idáig ő is megszaporította létszámát — tisztekkel, legény­séggel, kocsikkal, lovakkal és egyéb felszerelé­sekkel. Többek között jelentette nekem, hogy útközben egy faluban lekapcsolta Zay Miklós49 huszárfögyot, a híres kommunista tisztet és még néhány bujkáló társát, akik éppen Jugoszláviá­ba el akartak szökni. Kiadtam a parancsot agyon- lövetésükre, mert mindannyian notórius kom­munisták lévén, különösen Zay, igen sokat ár­tott, és néhány tisztbajtársának elfogatását és kivégeztetését is előmozdította. A Sió partján az uradalmi major alatt ment végbe a kivégez­tetésük. Meg kell hagyni, Zay igen férfiasán 49 — helyesen: Zay Dezső. — 89 — viselkedett — bal szemében monoklival állt a fegyverek elé. Simantornyán gróf Wimpffen-Sina majorjában helyeztem el különítményemet. A magtárt fog­dának rendeztettem be. Ennek a büntető-külö­nítménynek híre ment messze földön, mivel Baranyából, Tolnából érkeztek hozzám küldön­cök segítséget kérni a kommunisták ellen, akik főleg az uradalmi birtokon fejtettek ki izgágát és izgatást. A Sió-csatornában fürödtem éppen, amikor egy bárónét jelentettek nekem, aki kocsin jött messziről, és nagyon szeretne velem beszélni. Hát csak várjon a báróné. üzentem vissza, mert jelenleg el vagyok foglalva... Nevezett hölgyben azonnal felismertem báró Jeszenszky Andor Tolna megyei földbirtokos bájos feleségét, aki­nek férje szintén velünk működött még rövid idő előtt Szegeden. Jucikát én kisleány kora óta ösmertem, mivel atyjához, a világháborúban el esett Vajkó István őrnagyhoz, akivel éveken keresztül Szombathelyen a 11. huszároknál szol­gáltam, abban az időben sokat* jártam. Tíz éve nem láttam a kis Vajkó Jucit, azóta férjhez ment és akit annak idején lovam hátáról le­hajolva felkaptam magam elé a nyeregbe, és a Chambrock nevű vörösderesen a kaszámyaud- varon, anyjának nagy rémületére, össze-vissza nyargalásztam. A kis Juciból azóta nagyon csinos asszony lett és egy kitűnő lovasnő. Azonban az anyját, szül. Nagy Lulát, a vodt mosoni főispánnak leányát, — 90 — aki korának legszebb és legünnepeltebb asszo­nya volt, szépségében mégsem érte el. Ö is panaszkodott cselédeire és eljött felkeresni és meggyőződni arról, vajon csakugyan én vagyok-e az a Prónay, akinek különítményéről messze föl­dön annyit beszélnek, és akitől a zsidók, a vö­rös kommunisták úgy félnek? Küldtem azután neki is a kölesdi birtokára, valamint más uradalmakba is tiszti kirendelt­ségeket a panaszolt dolgok orvoslására. Többek között Székesfehérvárra is útnak in­dítottam egy másik tiszti csoportot az ifj. Sréter István fgy. parancsnoksága alatt, Vértessy, Vi- dacs, Tüköry Dénes és még néhány más tisztek­kel. Ezeknek feladatuk volt Horthy István tá­boroknál, valamint az idősb. Sréter István ez­redesnél jelentkezni, és velük az ellenforra­dalmi összeköttetést felvenni. Nevezett helység­ben kétnapi tartózkodás után Ozorának vet­tem utamat. II. kötet, 178—185. old. ENYING Dunántúlon ez a község képezte a vörösök­nek egyik fő fészkét és támpontját, már részben azért is, mert nem esett messze a fővárostól. Gróf Széchenyi József, aki még Szegeden je1- lentkezett szolgálattételre különítményemhez, kért engemet arra, hogy vegyem utamat Enying- nek, mert nagyatyja, az öreg gr. Csekonics Endre kegyelmes ott lakik, és a kommunisták nem kí­mélték ezt- a 80 év körüli aggastyánt sem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom