Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-24 / 20. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPŰJSA© 1067. Január 2*5 Abei earedes elmondja történetét Harminc évi börtön és kényszermunka Rudolf Ivanovics Ábel több mint harminc éven át dolgozott a szovjet felderítő szolgálatban. Népe nagyra értékelte Ábel ezredes tevékenységét, bátorságát és határtalan hűségét. Többízben kitüntették, elnyerte a Lenin-rendet, kétszer a Vörös Zászló-rendet, a Munka Vörös Zászló-rendjét és még számos érdemrendet. Az Egyesült Államokban lefolytatott tárgyalások során egészen kivételes bátorságot és állhatatosságot mutatott. 1957. november 15-én 30 évi börtönre és kényszermunkára ítélték, de az FBI-nek nem sikerült semmiféle vallomást kicsikarni tőle. James Donovan, amerikai ügyvéd úgy emlékezett meg róla, mint kiváló hazafiról, aki különlegesen kockázatos haditettet hajtott végre hazája érdekében. Donovan elismeréssel méltatta Ábel ezredes személyes tulajdonságait: az angol nyelvben s különösen annak amerikai változatában való jártasságát egyéb nyelvtudását, s a természettudományokban, kémiában, atomfizikában és elektronikában való jártasságát. Ábel ezredes egyébként zenész, festő, matematikus és a titkos írások szakértője, s mindezen túl elbűvölő társalgó. Az FBI szabadságot és évi tízezer dollárt kínált neki, ha hajlandó lett volna velük együttműködni. Ábel ezredes azonban tiltakozva visszautasította ezt, mondván, hogy semmilyen körülmények között nem hajlandó segédkezni az USA kormányzatának és kémszolgálatának, nem hajlandó saját hazájának kárt okozni még akkor sem, ha csupán ezzel mentheti meg saját életét. Élettörténetéről szólva Ábel megjegyezte, hogy nyilvánvaló okokból bizonyos részletekre nem térhet ki, de az elmondott tények mind megfelelnek a valóságnak. „Még mindég jobb az elhallgatás, mint a valóság eltorzítása” — mondotta. — Szentpéterváron születtem. Apám gyárimunkás volt. ö és barátai kapcsolatban állottak a forradalmi szellemű diáksággal és tagjai voltak a Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítására nevű csoportnak, mely — mint ismeretes — Lenin vezetése alatt állt. .— Amikor a cári kormány letartóztatta a csoport tagjait, apámat az arhangelszki kormányzóságba száműzték, majd innen is tovább, a szaratovi kormányzóságba, ahol rendőri felügyelet alatt élt. Anyám és, én itt csatlakoztunk hozzá. A szüntelen rendőri üldözés állandó költözködésre késztette apómat, s mi mindenhova követtük. — Mindez természetesen hatással volt későbbi világnézetemre. Magamévá tettem apám és barátai nézeteit és segítettem nekik a bolsevik propagandaanyag terjesztésében. Akkoriban még fiatal voltam ahhoz, hogy komolyabb vállalkozásaikba is bevonjanak. — Az 1917-es forradalom utáni években az országba nemrégiben visszatért politikai emigránsok között dolgoztam. Ez nem csupán későbbi nyelvismeretemet alapozta meg, hanem fontos szerepet játszott pálya- választásomban is. — 1922-ben léptem be a Komszomolba, és Moszkva egyik kerületében propagandistaként tevékenykedtem. Az idő tájt éles küzdelmet vívtunk a fiatalok soraiba beszivárgott trockista befolyás ellen. A mi sejtünk annyira élszánt, any- nyira dinamikus volt, hogy néha valósággal ökölre mentünk a trockistákkal. — Szabad időnket többen Is szívesen töltöttük rádióamatőr- ködéssel. Akkoriban csak kristálydetektoros rádióink voltak, s a mai fiatalok el sem tudják IIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIiM 2 •n 1 4 «null Knnüt| FEJEZETEK VRÓNAU 7>AL NAPLÓJÁBÓL § képzelni, milyen leleményeseknek kellett lennünk, hogy ösz- szeszedjük az alkatrészeket. A drótot használt ajtócsengőkből szedtük ki, kristályokat pedig kirándulásokon kutattunk fel vagy geológiai gyűjteményekből vettünk ki. A kondenzátoraink ósdiak voltak, s mind igen különös formájúak. Emlékszem egyszer sikerült előbányásznom valahonnan egy R 5- ös csövet, amelynek bemelege- déséhez elképesztő mennyiségű áramra volt szükség. Ragyogtam a boldogságtól, ha nagyné- ha működött. A rádió műszaki egységnél teljesítettem katonai szolgálatot. S itt rádiómérnöki képesítést is nyertem. Amikor 1926. telén leszereltem, munkát kerestem, s kaptam is mindjárt kétféle ajánlatot. Az egyiket egy tudományos kutató intézettől, a másikat pedig az OGPU (államvédelmi hatóság) külügyi osztályától. A műszaki tudomá nyok épp úgy vonzottak, mint a titkos szolgálat, de az elvtár. sak ragaszkodtak, hogy hasznosítsam idegen nyelvtudásomat is hazám szolgálatában. Végül döntöttem és 1927. május 2-án beléptem a szovjet hírszerző hálózat kötelékébe. Ez a munkahely kezdetben épp olyan volt, mint bármilyen másik. Kemény fáradozások, sok-sok tanulás, az első kissé még félve megtett önálló lépések, majd az első sikerek. Végül elsajátítottam a szakma fortélyait, mesterfogásait és alkalmam nyílt, hogy kifejthessem képességeimet. A hírszerző munka sikere nagyrészt magától az embertől függ. Tudvalevő, hogy a hírszerzőnek ellenséges környezetben, állandó kockázatok közepette kell dolgoznia. Fontos, hogy nagy műveltséggel* széles látókörrel rendelkezzék és több idegen nyelven beszéljen. Ám a hírszerzés nem szórakoztató kalandok sorozata, avagy változatos turistautazás. Inkább kemény próbatétel, mely szakadatlan erőfeszítést, állhatatosságot, akaraterőt, tudást és ügyességet igényel. (Folytatjuk.) Következik: Tiszta kéz, hideg elme, meleg szív. KLUBOK - FIATALOK Egy este Kölesden A kölesdi ifjúsági klub as első között alakult megyénkben. Pontosabban szólva, a kölesdieket érte az a szerencse, hogy jól berendezett helyiséget kaptak a fiatalok, ahol el- tölthetik szabad estéiket, szórakozhatnak, beszélgethetnek. A szép helyiség sokáig kihasználatlan volt, a klub nem érte el célját. Sokáig úgy tűnt, felesleges dolog, nem igénylik a fiatalok. A KISZ-megyebizottságon őrzik a programot, amelyben minden ifjúsági klub feltüntette, mikor, milyen foglalkozást tart. A kölesdiek keddet, szombatot és vasárnapot jelölték meg klubnapnak. Kedden este kerekedtünk fel, hogy kiderítsük: a papíron küldött munkaterv, nemcsak terv maradt-e? Hat óra tájban sötét van már. Alig mozog valaki a rosszul megvilágított utcákon. Önkéntelenül az az érzése az embernek, hogy senkit sem fog találni a művelődési házban. Az egyik emeleti szobából messzire hallatszik az asztalitenisz-labda jellegzetes, pattogó hangja. Néhány hangos kiáltás követi, annak bizonyságára, hogy' életre-halálra folyik a játék. Időnként halk gitárhang vegyül a zsivajba, néhány akkordot játszanak rajta, aztán újból csak a labda pattogását hallani. Bent már koránt sem olyan kihalt minden. Tíz-tizenöt fiú állja körül a zöld asztalt, bíztatgatják a két ellenfelet. Amikor vége a mérkőzésnek, cserélnek. A gitáros még egy darabig nyúzza a szerszámot, aztán abbahagyja. Beáll ő is a pingpongozok közé. A klubhelyiség sem üres. Az első termet ilyenkor, hétköznap nem fűtik, mert kevés a látogató. A klubtagok jórészt gimnazisták, vagy ipari tanulók, akik inkább szombat- vasárnap érnek rá szórakozni. A belső teremben meleg van. Hárman-négyen ülnek a kényelmes fotelekben, olvasnak. A rádióból a „Magnósok, figyelem!” műsor beat-sz!ámai szólnak, meglepően szolid hangerővel. Ennyi lenne tehát kedden este az ifjúsági klub. Látszólag nem túl nagy eredmény, ám a körülmények ismeretében mégis megnyugtató a kép. A művelődési ház igazgatóját. Deli Erzsébetet, aki egyben az ifjúsági klub vezetője is, az irodában találjuk. — Vasárnap kellett volna jönni — mondta —, akkor sokkal többen vannak. Vagy olyankor, amikor kötött foglalkozást tartunk. Minden második héten. Az egyiknek ez volt a címe: „Séta a tánc birodalmában”. Nagyon sokan eljöttek, érdekelte őket az előadás. Aztán tartottunk egy másikat is, Erkölcs és vallás, erkölcs és társadalom címmel. Zádor Béla, a szekszárdi gimnázium tanára tartotta. — Táncolni szoktak? — Nem. Pontosabban nagyon ritkám Ha jól emlékszem, mindössze egyszer volt. Nagyon szép a padló, meg szőnyegek vannak. Sajnáljuk. Szóval nem■ a tánc kedvéért jönnek a gyerekek. — Hát miért? — Csak úgy. Jól érzik magukat itt. — Terveik? — Színjátszó csoportot alakítottunk. Egy zenés darabot szeretnénk előadni. Eddig két-három próbánk volt, de nagyon nehezen megy a dolog. Nem tudom, nem érdekli őket, vagy mi, szóval nagyon sántít. Kénytelen voltam beosztani őket. Minden este jön valamelyik szereplő és együtt átvesz- szük a szöveget. így talán majd jobban megy. Nemrégiben rádiószakkör alakult, a fiatalok már „bütykölnek” esténként. Az idén a fotoszakkör is működni fog. Kaptak vakut, így teremben is tudnak fényképezni. Az idén megvolt a bábosok első előadása... — oQo — A dicsérettel egyelőre várni kell. Kölesden még a kezdet kezdetén tartanak, és csak ezután dől el, állják-e a próbát. De a holtpontról már kimozdultak, és ez már magában is eredménynek számít, D. KÓNYA JÓZSEF iiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiin’Hiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii iiiiiiiiimniimiiiiiii — 85 — Miután Demk Gusztáv szdstól telefon jelein test kaptam Paksról, a III. szakasszal őt is fölrendeltem Földvárra. Megérkezésük után, mivel őik is sok lefoglalt hadianyagot hoztak magukkal, hozzáfogtam a csapatomat — mely most már kb. 120 tisztre és emberre rúgott — újból átszervezni. Az előtalált kincstári lovakból és nyeregfelszerelésekből mindjárt egy 20 főből álló lovaskülönítményt is felállítottam, miután lovastisztjeim, akik lovagolni tudtak, kerültek elegen. Ezen lovasokat először Rozsek Ottó utász szds. vezetésére bíztam, aki idősebb tiszt lévén, elég jól lovagolt is. Egy könnyen megrongált Fiat személyauto- mobilt szintén felszereltettem személyes használatomra, melyet aztán egyik tisztem — Bognár József —, aki kitűnő sofőrnek bizonyult, sokáig vezetett. A vörösöktől elhagyott repülőgépre is rátaláltunk, melyet Placher János nevű repülőtisztem, Szeghő István tűz.fggyal hoztak helyre, amellyel aztán gyors összeköttetést tartottam fenn köztem és Siófokkal és a többi csapataimmal. Mindezekkel a felszerelésekkel magában ezen két szakaszból álló csapatom is olyan erősnek bizonyult, hogy bátran szembeszállhatott volna túlnyomó erőkkel is. Ugyanis el voltam látva gépfegyverekkel, ágyúval, repülőgéppel, automobillal, lovassággal és kb. 70—80 főből álló gyalogos tiszti csapattal. Gyorsan megszaporodtunk, mert útközben mindenütt felvettem és beszerveztem a megbízhatónak és megfeleltnek látszó altiszteket és legénységet stb. A IV. sza— 86 — kaszom parancsnokának, Vrécsemek pedig Szek- szárdra sürgönyöztem, hogy Tolnán keresztül Simontannya felé csatlakozzon hozzánk. Földváron még két napig időztem, azután hátrahagytam Keresztszegihy György fgy. parancsnoksága alatt egy 5—6 tisztből álló különítményt, amellyel a városnak adminisztrációját segítsen rendbe hozni, valamint tartsa őrizet alatt a többi hadianyagot, úm. ágyúkat, kocsikat, és egyéb felszereléseket, melyek nekem jelenleg már fölöslegesek voltak, és magammal cipelni nem akartam. Utamat azután Előszálláson keresztül, ahol a cisztercita rendnél szintén megállottám (vajon nincs-e baj náluk), Ceoére irányítottam, II. köt. 178—181. old. CECE Fent nevezett községben Szluha Dénes föld- birtokos majorjában állottam meg különítményemmel. Útközben a kukoricásokban bujkáló és reánk lövöldöző vörösterroristákra a lovasaimmal vadászatot tartottam, akik ezek közül néhányat ott kint a mezőkön le is lőttek. Előszálláson, de Cecén is több ízben kellett úgy a községben magában, valamint az ura ial- mi majorokban az izgága cselédek között rendet teremteni néhány alaposan kimért botütésssl. Célom volt, hogy elsősorban az uradalmakban álljon helyre a régi jó viszony az uraság és cselédség között. Mert ilyen agrárállamban, mint Magyarország, úgy a megélhetés, valamint az — 87 — egzisztenciális szempontokból a mezőgazdasági termelés akadálytalan lefolytatása igen fontos. Szluha Dénes nagy vacsorát adott valarrveny- nyíünknek, amelyre sok környékbeli földesár szintén eljött. Miután reggelig tartott a mulatság, le se feküdtünk, hanem másnap Simontor- nya felé meneteltünk, II. köt. 181. old. SIM C NTCRNYA A dunaföldvári zsákmányolt lovak között találtam magamnak egy megfelelő, igen szép kiállású pejkancát. A volt kis szürkémből pedig nálhás ló lett — muníciót és gépfegyvert cipelt. Segédtisztemmel, Apostolovics Sándor fggyal lóháton előre lovagoltam Simon tóm vára, mely helységet Rády József szds. gépfegyver-különítményével tartott megszállva. Ö még a kommun idejéből ragadt itten tisztjeivel — megfelelően tájékoztatott engemet azon egyénekről, akik a szovjet rezsim alatt exponált kommunistáknak bizonyultak. Amint különítményem megérkezett, ezeket nyomban összefogattam és a legközelebbi akácfákra felköttettem. Köztük igen sok zsidó és terror fiú akadt. Egy László n evezetű gazdag zsidó fia, aki mint ■ izgató, a kommunista tanokat terjesztette, szintén le lett fogva. Hogy megmentsék az akasztófától, ezért természetesen megmozdult a kömvék összes zsidósága. Sőt. .Tóz«ef főherceg nevében kantam szabadon bocsátására vonatkozó parancsokat sürgönyileg.
