Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-22 / 19. szám
ÍÖLftA MEGYEI XEPÜJSAa 1961?. január 22. Alekszej Polikarpov: 40 000 kilométer gyalog 3. Hóviharban, jeges szélben, csikorgó fagyban Felvilágosítást adnak az Állami Biztosító fiókjai, körzetfelügyelői, helyi megbízottai és a takarékszövetkezetek. __________(145) F ELHÍVÁS Értesítjük a szőlőtermelő gazdaságokat — gazdákat — hogy az értékesítési szerződések kötését — borra is — január 31-én befejezzük. Akik még 1966. évi termésű borra értékesítési szerződést szándékoznak kötni, keressék fel a területileg illetékes pincészetünket. magyar Állami pincegazdaság Mecsekvidéki Üzeme _______________________________________________________(114) Vajon ki szeret éjnek évadján farkasokkal találkozni az erdőben? 1962. október 4-ét soha nem felejtem el. Már esteledett# amikor közeledtem az Északi vasútvonal Leima nevű állomásához. Messziről már látszott a bejárati szemafor. Nem is sejtettem, hogy itt valahol a közelben veszély leselkedik rám. Az erdő szélén négy ,,parázs” villant fel. Farkasok! . . . Két farkas, vagyis 2:1 a javukra. Hiába kérdeznék, nem tudnám megmondani, mire gondoltam akkor. Ilyen félelmetes perceket még sosem éltem át. A természet törvénye, az önfenntartás ösztöne győzött. A vasúti töltés túlsó felén szerencsére volt egy magányos fenyő. Emlékszem, hogy mászás közben egyik ága lesodorta rólam a hátizsákot. Nemsokára arra zakatolt egy tehervonat, s valószínűleg ez ijesztette el az ordasokat. Fénylő szemük „kihúnyt”, de azért még nem mertem leereszkedni. Zseblámpámmal végigpásztázom az erdő szélét. Farkasoknak nyoma sincs. Eloltom a lámpát, és lemászom. Jobbra-balra tekintgetek és minden tuskót farkasnak nézek. Az állomásig hátralévő 3 kilométert bi- zony futva tettem meg. Közben le- sántultam, úgy, hogy néhány napig kezeltetnem kellett a lábam. A hat évig tartó gyaloglás közben sok minden előadódott. Nem kerültek el a nehézségek. Nem könnyű dolog naponta 40 kilométert kutyagolni súlyos hátizsákkal, hozzá még bármilyen időjárás mellett. Elfeledhetem-e a Turkméniát, a Karakum-sivá- tagot? Egyik állomástól a másikig 30 kilométer, s közben egy lélekkel se találkozik az ember. Nagynéha felbukkan egy ürge, cincog egyet, azzal el is tűnik az üregében. Vagy arra robog egy vonat. A nappal még hagy- ján. de ha beesteledik, csak csillaLégy üdvözölve, Bajkál-tó! gokat láthatsz magad körül. Élénken világítanak, de mégiscsak hangtalan kísérőink. És akkor a sötétben, a teljes csendben egyszercsak üvölteni kezd egy falkára való sakál. Az ember ilyenkor persze nem hiszi, hogy a sakálok nem bántják az embert. A neves tudósok véleménye egyszeriben megdől. Bár zseblámpám legalább 60 méterre elvilágít, de akárhová irányítom a fényét, sakáloknak nyoma sincs. De mihelyt leoltom, újra üvölteni kezdenek. Ismét sok a helyes megfejtés Az „Ismeri jól a szabályokat?” 8. számú szelvényéből 216 megfejtés érkezett, melyből 144-et helyesen töltöttek ki. A helyes megfejtés: 2, 1, 2. 1. Kis méretű pályán igen nagy szél támogatja a széllel hátban játszó csapatat. Kirúgást végeznek, s a labda ennek nyomán közvetlenül a leshelyzetben lévő csatárhoz kerül, aki továbbfut a labdával, és anélkül, hogy a védőik beérnék — gólt rúg. A játékvezető tévedett amikor nem Ismeri jól a szabályokat? 1. Veszélyes támadás fenyegeti a .kaput. A kapu közelében elhelyezkedő hátvéd látja, hogy az ellenfél középcsatára bizonyára leadja majd a labdát egy fedezetlenül hagyott, álló •társához. Hogy ezt a csatárt lesre állítsa, a kapu mellett kilép az alapvonalon. A következő pillanatban az előbb említett csatár, aki most már lényegében leshelyzetben áll, megkapja a labdát és gólt lő. A játékvezető a dóit érvénytelennek minősíti '.es címén szabadrúgáshoz •jut a védelem. 2. Szögletrúgáskor a támadó csatár közvetlenül a kapus mellé áll a kapuvonalra. A labda a büntetőpont tájékán kerül egy másik csatárhoz, aki kapásból lövi a kapus és az előbb említett csatár között a léc alá. A játékvezető kirúgást rendel el les címén. 3. Megismétlődik az előbbi helyzet azzal a különbséggel, hogy amidőn a kapuvonalon álló csatár látja, hogy a labda a büntetőpont irányába íve- lődik, hirtelen elhatározással kiugrik a kapuból és a kapufa mellett elhagyja a játékteret. Amikor társa lövésre lendíti a lábát, ő már nincs a játéktéren, s a labda így vágódik a kapuba. A játékvezető ismét les címén érr>énytelenítette a gólt. Ha a játékvezető ítéletével egyetért. 1-est, ha nem. úgy 2-est írjon a kockába. Név: Pontos cím: Beküldési határidő: január » 26. ítélt gólt, mert kapukirúgásból első érintésig nincs les. 2. Közvetett szabadrúgást végez a hátvéd, úgy, hogy hátra adja a labdát a kapusnak. Az könnyelműen, fél kézzel ölelné magához, de elvéti, a tenyeréből átesik a gólvonalon. A játékvezető gólt ítélt. A döntése helyes, mert mivel a kapus éHntet- te a labdát, így a gól szabályos. 3. Partdobás van, az alapvonal közeléből, amikor a támadó csatár beáll a kapus mellé a kapuvonalra, s ott várja játékostársa bedobását. A bedobott labda be is érkezik, s az „egyből” a kapuba fejeli. A játékvezetőnek — a szabályok értelmében — gólt kell- ítélni, mivel partdóbásnál első érintésig nincs les. A héten megfejtőink közül a következők részesültek könyvjutalomban; Farkasdi Feren.c, Paks. Dózsa Gy. u. 77; Török Menyhért Tolna, Bajcsy Zs. u. 49; Tóth Sára, Daimand, Jókai u. 31. A kígyókról nem is beszélek. Ott tekergőztek a lábam előtt a Törökországgal, Ir'ánnal és Afganisztánnal szomszédos határvidékeken. Igaz ugyan, hogy a kígyók nem támadnak de ha véletlenül rálépsz egyre, védekezésből megcsíp. Aki ránéz• a Szovjetunió térképére, elképzelni se tudja beláthatatlan térségeit. Az ember csak rója az utat, amelynek se vége, se hossza. Az ember tudja, hogy az Éhség-sztyeppét félelmetessé teszi a víztelenség, ám erre valójában csak akkor döbben rá, amikor őt magát gyötri a szomjúság. Néhányszor megpróbáltam leásni, hogy vízhez jussak, de hiába. Ha pedig erre az esetre egy liter vizet hoztam "magammal, még nehezebb volt cipelnem az amúgy is súlyos hátizsákot. De más megoldás nemvolt. A perzselő nap nem kímélte a. magányos vándort. Itt a naptár szerinti téli hónapokban is nagy volt a meleg. A hátizsák alatt facsaró víz volt a zakóm meg az ingem. Gyakran le kellett ülnöm ledobtam a hátamról a nehéz zsákot, hogy legalább néhány percig pihenhessek. Bezzeg emlegettem a hőséget, amikor a Baj- kálon túli vidéken jártam. Volt részem hóviharban, jeges szélben, csikorgó fagyban. A hidegtől nem védett meg a gyapjúkesztyű sem. Soha, sehol annyit nem fagyoskodtam, mint Mogocsi és Szkvorogyino táján. Nemhiába tartja egy- itteni, mondás. ,,Isten teremtette Szocsit, az ördög meg Mogodsit”. És sehol nincsenek olyan elemi erejű zivatarok, mint a Bajkálon túl. Node most már mindez mögöttem van. Begyalogoltam V8 nagyobb - várost, köztük valamennyi , szövetségi köztársaság fővárosát, áthaladtam 3608 vasútállomáson, gyalopszerrel megtettem összesen 40 ezer kilométert. — Mi a véleménye áz átigazolásokról? — Néhány érdekes dolgot vettem észre: jól erősített Máza-Szászvár, de a dombóváriak átigazolt játékosainak neve között nem láttam a pécsieket. Miért nem igazolták őket? — Dombóváron nem tudják teljesíteni a játékosok kéréseit. Különben is — szerintük — a csapat az idén is helyt fog állni, és nem kell félni a kieséstől. —; A Dombóvári Vasút közgyűlésén viszont korholták a megyei TS-t. — Az állami támogatás miatt? — Igen. —- Pedig nincs igazuk. — Miért ne lenne? A tavalyi állami támogatási összeget felére csökkentették — Itt a baj: a közgyűlésen nem akadt egyetlen ember — pedig több sportvezető ott volt, akik tudták, hogy nem így van — aki felszólalt volna,, hogy az állami támogatás csökkentéséről szóló hír koholmány. — Dehát Dombóváron mindenki ezt beszéli. — Akkor sem igaz. Tavaly Dombóvár 38 ezer forintot kapott, az idén 80 ezer forint az állami támogatás. Tehát több mint kétszeresét kapják. — Akkor tényleg helytelen volt hogy a közgyűlésen ezt nem mondta meg senki azok közül, akik tudják. — Miért mondanák, amikor oly jó szidni a szekszárdiakat, na meg a megyei sportvezetőket. — Bay Endrét, a Petőfi volt elnökét barátai azzal „húzzák”, hogy a Szekszárdi Petőfi azért fuzionált a Vasassal, hogy ne kelljen neki sportköri elnöknek lenni. A viccet még azzal is megtoldják néhányan, hogy azért akart menekülni az elnöki tisztségtől, mert nem akar Kennedy sorsára jutni. • — Még szerencse, hogy tudom mennyire előnyös ha jó képességű labdarúgó egy évig nem szerepelhet. — Nem tartozik ránk, bízzuk az illetékesekre, — bár ebben az ügyben ők sem tudnak sokat tenni. — Voltam Faddon és meglepő . nagy lelkesedést találtam. A pályát nagyob- bítják, öltözőt építenek, mindent elkövetnek, hogy az NB III rajtjára felkészülten fogadhassák az ellenfelet. — Nehéz év vár Faddra, de amilyen nagy a lelkemindez csak vicc és valójában a két sportkör vezetői azért választották a fúziót, mert belátták, hogy eZ á járható út. —- Olvastam, a Vasas is igazolt néhány játékost. Úgy gondolom Lizákkal, Csillérivel, Ludassal nem is járnak rosszul. Csak azt nem értem, miért nem igazolta a Vasas azt-a két jóképességű játékost, akiket már az elmúlt hetekben az edzéseken is láttam. — Mert az egyesületük nem adta ki őket. Remélem ez a válasz kielégíti? — Kénytelen' vagyok beérni ennyivel, bár a város sportja szempontjából nem sedés, nem kell különösképpen félteni őket. — JJgy tudom, hogy a tolnai csapat edzője Faddra ment. De mi lett Pa- sinszkyval, aki — jó munkájával — hozzásegítette, hogy a faddi csapat az NB III-ba jusson. — ö Pákozdi helyére ment Tolnára. Tehát a tolnai edző Faddon, ' a faddi edző Tolnán működik. — És mi hír az ökölvívókról? — Bonyhádnál már nincs különösebb probléma. — Mit jeleni az, hogy már? — A csapat fele Máza- Szászvárra akart menni, sőt Oláh kihasználta a kellő lélektani pillanatot, még a kiadását is aláíratta az elnökkel. — Tehát Oláh megy? — Nem. Végül az átigazolólapját széttépte, ezzel jelezvén, hogy továbbra is hű marad — a többi játékossal együtt — a Sparta- cushoz. — Persze azért a jövőben nagyobb támogatást adhatnának a szakosztálynak, ha nem akarják, hogy onnan is elcsaljanak néhány versenyzőt. — Csak nem ment el Szék száráról ökölvívó? — Eddig még nem, de nagy volt a csábítás. Halászt Gyöngyösre hívták de a „szőröst” is hívták, ha jól tudom, Dunaújvárosba. Még szerencse, hogy mindketten kom.oly fiúk, és nem hívei a vándorlásnak. — Csak azt nem tudom, Dróttal mi lesz? — Miért. nem. lehet a vas- üzletben kapni? — Nem dróthuzalról van szó, hanem egy labdarúgóról. Jelenleg Kocsola és Daimand között folyik a vita. hogy Drót. kinek a Játékosa. Állítólan mindkét helyen bizonyítják. — aláírásával —, hogy hozzájuk ígérkezett. — Milyen vita lesz még ebbőlt — Úgy gondolom semmilyen. — Miért? — Mert Drót majd keres egy harmadik egyesületet magának. oríi a m miA u I sertés,, szőrei 1 Kaként rfért aűölD (144) A Budapesti Kőolajipari Gépgyár Bp. XVIII. Gyömrői út 79—83. azonnali belépésre keres központi telephelyre esztergályos, lakatos, hegesztő, villanyszerelő, elektroműszerész szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. Vidéki munkahelyre külszolgálatos munkakörbe vasszerkezeti lakatos, csőszerelő, központifűtés-szerelő, hegesztő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. (1181
