Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-18 / 15. szám

1967. január 18. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 INFORMÁCIÓ Mikor kezdődnek a zárszámadó közgyűlések? Szűcs Lajos elvtárs, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályvezetője a zárszámadó közgyűlések megkezdésének időpontjáról adott tájékoztatót. Elmondotta, hogy fennaka­dás nélkül, zavartalanul folynak a mérlegfelülvizsgálatok, a gyenge termelőszövetkezetek esetében a megerősítéshez tar­tozó tennivalók. Több közös gazdaságban már megkezdték a vezetőség beszámolójának az összeállítását. Általános tö­rekvés, hogy a beszámoló körültekintő, alapos és elemző legyen, másrészt, hogy előremutatóén értékelje a tavalyi év tanulságait. Tájékoztatójában a mezőgazdasági osztály vezetője ki­tért még a következőkre: a zárszámadó közgyűlések alkal­mával a termelőszövetkezetek lehetőleg mellőzzék a nagy­szabású és igen költséges bankettokat, fogadásokat, ne az evés-ivás legyen az esemény fénypontja, hanem a tsz-tagok és a társtulajdonosok beszámolóhoz kapcsolódó vitája. Lehe­tőleg ez adja meg a rangját és a színvonalát a zárszám­adó közgyűlésnek. Az első zárszámadó közgyűlést az aparhanti termelő- szövetkezet tartja, január 19-én. Gépkocsivásárló szövetkezetek EGY ISKOLA Megyénkben átlagosan csak­nem minden termelőszövetkezet nek van már tehergépkocsija: a 1.21 közös gazdaság 106 járművel rendelkezik. Ez azonban nem elég, különösen azokban a szövet­kezetekben szükséges növelni a teherkocsik számát, amelyek tá­vol esnek a vasúttól. A paksi es a bonyhádi járás egész területén kevés a vasútvonal. Érthető, hogy évről évre nagyobb a gépkocsi- vásárlási igény. Tájékoztatást kértünk Keresz­tes Andrástól, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának beru­házási előadójától, mire számít­hatnak a szövetkezetek, kapnak-e annyi kocsit, ahányat kémek. Ke­resztes András véleménye szerint az eddigi igények minden bi­zonnyal kielégíthetők. Egészen pontosan csak a hónap végén fog­ják megtudni a Földművelésügyi Minisztériumtól, mennyit kap a megye a szövetkezetek részére. Az igény ez ideig 18 tehergépkocsi és négy személygépkocsi. Tavaly 15 teherautót kaptak a tsz-ek, a ko­rábbi években általában nyolcat- tízet. Olyan közös gazdaság is munkakörükben tevékenykednek a jobb eredmények elérésén, ha­nem határozottabban fellépnek majd a soraikban esetleg meg­lévő lógás, lazaság, pazarlás, mi­nőségrontás ellen. Az öntudatos szocialista munka tehát nem a hiányzó érdekeltséget pótolja majd, hanem a „kézzel is ki­tapintható” egyéni és kollektív érdekeknek megfelelően a fejlő­dés maximumára tör. A tudatos­ság szó szerint az egyéni és a kollektív érdekek következetes felismerését, tudatosulását je­lenti majd. Aligha tekinthetjük tehát je­lenlegi körülményeink közt anya­giasnak azt a lakatost, aki mun­káját nagy szakértelemmel és hozzáértéssel, kifogástalanul vég­zi, de megköveteli érte jogos já­randóságát. Lakatosunk nincs és nem is lehet tekintettel arra. hogy van-e a vállalatnak bér­kerete, túlórafizetésre engedélye. A munka kapcsán neki is, mint nagyon sok dolgozónak, nem az az első kérdése, hogy mit kapok érte, hanem az, hogy hogyan vé­gezheti el a vállalat és a népgazda­ság érdekeit szolgáló feladatokat A munkások nagyfokú öntudatá­ról tanúskodik az a tény, hogy kér teherkocsit, amelyiknek mór van. Ez egyebeik között arra vall, hogy különböző áruszállításokban .nagyobb forgalmat akarnak lebo nyolítani. A toLnai termelőszövet­kezet terepjáró gépkocsit igényel a főagranómus munkájához, mert igen hosszan terül el a szövetke­zet földje, Fácánkerttől Bogyisz- lóig. Lovakkal lassan lehet be­járni és egyébként is olcsóbb a gépkocsi-használat, mint a futó­fogat. A bátaszéki Búzakalász Tsz-ben már kapott terepjárót a főagronómus. Keresztes András elmondta, hogy elsősorban Csepel gépkocsi­kat igényelnek a szövetkezetek, de nagyobb a kilátás szovjet gyárt­mányú kocsikra. Igaz ugyan, hogy ezek nagyobb fogyasztásúak, vi­szont elegendő alkatrészt adnak hozzájuk és olcsóbbak az alkat­részek, mint a Csepel gyártmá­nyú kocsiké. Egyébként pedig az a beruházási előadó véleménye, ha jól kihasználják a járműveket, tehát üres járatban nem közle­kedtetik, egyik sem drága a me­zőgazdasági üzemnek. ma még nem ritkán közvetlen anyagi érdekeikkel ellentétben is tisztességesen dolgoznak. (Pl. el­lenszolgáltatás nélküli túlórák!). Mennyivel inkább úgy dolgoznak majd akkor, ha tevékenységük és érdekeik között megszűnik min­den ellentét, ha — a rendkívüli eseményektől eltekintve — mind ritkábban kerülnek olyan dilem­ma elé, hogy pénzért, vagy ön­tudatból. A jövőben azzal, hog\ továbbfejlesszük a vállalatok é- dolgozók anyagi érdekeltségi rendszerét, nem csökken, hanem ellenkezőleg, tovább javul és erősödik a dolgozók politikai ön­tudata. Ez a folyamat annál gyor­sabb lesz, minél hamarabb mér­séklődik az érdek és öntudat szembenállása, sok konfliktust előidéző birkózása. Érdemes bát a gazdasági reform elveivel össz­hangban, a nyereségérdekelt?, ér elvének megfelelően már ma ele­mezni és felülvizsgálni a válla­laton belüli bérezési és anyagi ösztönzési formákat, hogy 1968- tól az új gazdasági mechaniz­musban azok valóban minden szempontból ösztönözzenek a jól felfogott személyes érdekekkel és a népgazdaság szükségleteivel •hangban álló tevékenységre. KOVÁCS JÓZSEF , Ókori hiedelem sze- rint a néma hattyú, ha­lála közeledtét különö- nö sen szép, panaszos- énekkel jelzi. Azután nincs többé. — Milyen betűt tanultunk a legutóbbi órán? * — A g-t. — És milyen rajzot láttok az olvasókönyvben? — Egy gépet. .. — Józsika! Miért szeretjük a gépeket? — Mert minden munkásnak segít a munkájában. — Mondjál gyorsan Marika egy mondatot, amiben g betű is van. — A földet bevetjük maggal... — Nagyon jó... ! Az első osztály — Janics Má­ria és Vincze József — olvas, meg a „g” betűről beszélget. A másodikosok — Nyámándi Er­zsébet meg Benedek István — le­rajzolják a mentőautót, ahogy éppen súlyos beteghez megy. A negyedikesek — Kövesi Csilla, meg Drinóczi József — a kör­nyezetismereti könyvbe írják a takarítóeszközöket. Az osztály harmadik tagja, Sándor Laci be­teg. A harmadik osztály — Ja­nics Julianna — pedig hiányzik. Mert itt, a decs-szőláhegyi is­kolában egy osztályba 1—3 ta­nuló iratkozott be. S az iskolát, a nyolc gyereket Kövesi Ferenc- né tanítja. A falon térképek, rajzok, kivágások. Az ablakpár­kányon, virágtartókon zöldellő cserepek. Két hosszúra nyúlt fe­kete tábla pirossal bevonalazva. Számológép a katedra mellett, 100 egyforma golyóval. Fehérre meszelt falak, tiszta osztályte­rem és húsz üres pad. — A következő tanévben hány elsős volna itt a környé­ken? A környék. Jobb, de inkább rosszabb állapotban levő házak, tanyák, elviselhető, de főként tűrhetetlen körülmények között élő gyerekek. A sok munkától az életbe belefáradt, vagy zül­lött, részeges, italos emberek. — Jövőre — mondja a tanító néni, Kövesi Ferencné — csu­pán két elsős volna. Úgy, hogy mindössze hét gyerek maradna, hiszen a jelenlegi három ne­gyedikes már bejár majd a fa­luba, a felsőbe. Hét gyerekért nem érdemes egy külön iskolát fenntartani. Pedig szép az épület. Gondozott is. Meleget áraszt az osztályte­remben a kályha is. A húsz­harminc percnyi járásban meg­A tanító néni nedvesedett és fázó*, gyereklá­bak hamar megmelegszenek itt. Jó volna ezt az épületet így, ahogy van, valahogy hipp-hopp átvarázsolni egy faluba. Mert sok helyen elkelne ilyen iskola. — Igen. Kár érte, hiszen jó, meg szép is. Egy hibája van csupán, nem vezet erre villany. Nem vezet, mert nincs szük­ség rá. Behúzódnak innen kint­ről az emberek a községekbe. Pedig nem fekszik rossz helyen ez a település. Az országút men­tén. Buszjárattal könnyen lehet közlekedni itt mindenfelé. — A gyerekeknek is busszal kell majd iskolába járniuk. Fél­tem őket. A kicsik, nem fognak járni. Nem szorgalmazzák a dolgot a szülők. Ha Decsen a kollégiumban volna hely alsó­tagozatosok részére is ... A tanító néni Decsre költözik majd. Azt mondja, szívesen megy be a községben. De közben már ar­ról beszél, hogy mi lesz az itteni gyerekekkel. Félti őket. OkkSl. A Vincze Józsi akkor tartott elő­ször ceruzát a kezében, amikor ő adott neki. Micsoda munka, megtanítani írni ilyen körülmé­nyek között egy gyereket. És Józsi ír. Már a „g” betűnél tart. A Nyámándi Erzsi, már 13 éves. Szellemi fogyatékos. Vele sem könnyű. És öt év alatt hány ilyen gyerek ... !’ Az ókori hiedelem szerint a néma hattyú, halála közeledtét különösen szép panaszos ének­kel jelzi. Azután nincs többé. A decs-szőlőhegyi iskola hattyú­dala ez a néhány hónap, ami még hátra van ebből a tanévből, azután nincs többé. Ezek között a falak között nem lesz többé iskola. Az intézkedés helyes. De mi lesz az itt élő gyerekekkel? MÉRY ÉVA Fényképezte: BAKÓ JENŐ. Kevés a gyerek, sok pad marad üresea

Next

/
Oldalképek
Tartalom