Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 13. szám
Fekete István: m. MM Juli néni — dolga végeztével el helyét a padláson, mert a — eljár-kél a városban, amíg in- szűk fordulóban nem fért el. dúl a kocsi vagy a vonat, ámbár — Akkor tegyétek a kamarába inkább kocsi, mert az nem kerül — rendelkezett az öregasszony — n tv» í l-»rt T V./, A- ««Á« J ^ ... _ _ jC’11_Y. i i kívánsága, hogy vegyük meg, kérjem el Juli néni koporsóját... — Azt nem lehet — hördült fel Kapás Kis Mihály, aki már a koporsemmibe. Libáitól búcsút véve a de ne a földre, mert megveteme- lakatot is csináltatott piacon, elnézelődik, hogy majd dik. — így azután a koporsó egy sóra... vesz valamit. Ezt a kellemes szán- teknőlábra került aranydíszestől, dékot azonban addig halogatja, mindenestől, miközben Kapás amíg egyszer csak ráébred: eljárt Kis Mihály köpött egyet, igaz, az idő. Nem vásárol, mert az unó- csak kint az udvaron. Icáknak a cukrot már a piacon — Olyan szaga van, mintha... megvette, s a pénz, amit a derék — mondta a feleségének, szárnyasokért kapott, úgyis olyan — Majd elmegy — vigasztalta furfangosan van elrejtve, hogy férjét ifjabb Juli, aki méltó Iá- tauunK ra- ba-os lenne elővenni. nya volt Juli néninek, — aztán Fel telepedik-, tehát a kocsira — erre sincs már gondunk... hátul a saroglyábán, ahogy egy Másnap az unokák körülugrál- özvegyhez illik — az úton nagyo- ták a koporsót, hogy a kamrát le kát sóhajt és igen kellemesen ér- kellett zárni, délután pedig több zi magát. öregasszony érkezett megnézni. A várostól való menekülés — Igazad van, Juli, te már azonban nem sikerül mindig legalább tudod, miben fekszel, ilyen simán. Szépségeinek és Juli néni erre kedvesen megmegejtő kirakatainak nehéz ellen- simogatta a koporsót, de kezenyo- állni. Tévedés lenne azonban azt mát azonnal le is törülte. A koporsót aztán megszokták.' — Miért ne lehetne? — mondta Juli néni. — Utolsó kívánsága volt szegénynek, csak hát drága volt fiam... — Nem baj. — Külön rézpántokat is csinál— Nem baj. Juli néni megmondta a végső árát, mire a fiú — kissé meghök- kenve — harmadszor is azt mondta: — Nem baj. — Akkor reggel jöhettek érte. felháborodott: — Itt van ez a koporsó, okkal- móddal mért nem használod? Ki kell bélelni, és nagyon vigyázva hasznát lehet venni; vagy azt szükség hinni, hogy Juli nénit a végvásznak, vagy a selyemkendők csábítják. Erről szó : sem lehet, de egy szép' napon döbbenten állt meg a hatalmas kirakat előtt, melynek fekete keretében, belül, megfelelő trónuson, ott feküdt egy gyönyörű — koporsó. A rejtekhelyen megborzongtak gondolod, olyan hamar a bankók, mert érezték, hogy a lesz rá?... sublót levendulaszagú nyugalma- — Miket nem mond édesanyám nak befellegzett. Hiszen látott ő — könnyesedett el ifjabb Juli. már koporsót eleget, # mert egy Megenyhült a légkör, különö- özvegynek illik eljárni temeté- sen, amikor a vő is beleszólt: sekre, ahol bátran kisírhatja a — Ilyen drága és szép holmimenyekkel és a vőkkel folytatott nak nem lehet a tetejét csak úgy csatározások mérgét — de ilyent dobálni, hanem rézpántot kell rá még nem. Ilyen aranylábú, tü- veretni s akkor úgy nyílik és zá- körfényes alkalmatosságot nem rul, akár az óra. hordott még az otthoni kopott Juli néni — kivételesen — he- szentmihálylova, amely — tudva- lyeselte a vő indítványát, levőleg — olyan mértékben „ló”, — Igazad van, én sem szeretem mint amilyen mértékben a mosó- hallgatni, amikor szögelik a ko- teknő — nagybőgő. porsót. Mire tehát az öregasszony ész- Ezekután a koporsó teljesen revette volna a csábítás mérvét, elvesztette enyhén riasztó, de ma- sőt mire a család tudomást szer- gasztos jellegét. Cukrot tartottak zett volna Juli néni szándékáról, benne és sót, és köménymagot, a koporsó már gazdát cserélt és Valósággal hasat eresztett a ka- a vő — Kapás Kis Mihály — lácsoktól és igen nehéz volt el- csak az istállóban mondott egyet képzelni, hogy a gyömbérszagú s mást félbolond vénasszonyok- légkörben valaki majd egyszer Azóta évek múltak. A vő már kopasz, az egyik unoka férjhez ment, csak Juli néni tartja mamfKé?ét”’?m,kn fv*0!*■ ™ SS mi húsfélét, amin Juli nem igen PAL JÓZSEF: Lieseri táj, halakkal A Lieser partján sziklák, bokrok. Mögülük figyeltem, hogy mint forog, habzik. Kezemben bambuszbot volt. A boton zsinór. Zsinóron horog. Ahol az izmos, zöldes hátak karcsú vonalát sejtette a fény, suttyant a zsirór a bogárral — s hal fickándott máris horgom hegyén. Mert itt több úszott, s hogy bedobtam, vadul ugrott a csali után. — S ily ugrásra mi űzte őket? Tán nem a gyomor, az éhség csupán. Mert ahol egy volt és elé dobtam, feljött és megnézte a bogarat, majd legyintett íveit farkával és elment. Csakúgy fröcskölt szét a hab. Hogy miért így volt? így fordítva? Ne kérdezd most, hiába, nem tudom, hisz hallgattak a kifogottak, és a fenyőfák is a szép úton. ról, ott is csak a lovaknak, mert a hatalom Juli néni kezében volt. Azt azonban kikötötte a vő: a koporsót kizárólag este szállítja és széna között. Aztán fe1 teszik a padlásra, hogy ott várja meg a kellő pillanatot. befekszik végső pihenésre. De hát mindennek eljön az ideje. Tél volt éppen és este, amikor bekopogott Kelemen Jancsi a felsőfaluból. — Nagy járatban vagyok — A koporsó tehát megérkezett az zökkent a padra — meghalt édeséji órákban, de nem foglalhatta anyám, aztán az volt az utolsó Molnár Zoltán: CSIPSZI Csak az előszobában volt olyan hosszú álló tükör, mely megmutatta a teljes alakot. — Csipszi, nem veszed észre, hogy akadályozod a forgalmat? Öcsi vigyorgott kísértetiesen csikorgatta a kulcsot a zárban. — Kezüket csókolom — állt az ajtóban a fiú illedelmesen. — Jóestét kívánok — tette aztán hozzá ijedten, amikor meglátta Aput. — Kimegy a meleg — figyelmeztette öcsi. — Jaj, bocsánat! A fejét egy kicsit meg kellett — Mért én tűröm mindig, Jézusom?! Te nem tűröd? — Én? Ezt a szemet? Én elkenném a szemealját, fogadom' Nem mindig te csimpaszkodtál a kezembe? Egy lánygyereket megütni, mi?! Tessék, most gyönyörködj benne! Ki van dekorálva, Münnich Ferenc: Viharos út Életmű, nem fér el 180 olda- A Viharos út nagy állomása a Ion. A 80 éves Münnich Ferencé Magyar Tanácsköztársaság. Vö- legkevésbé. Viharos út című köny- röshadseregénék főparancsnoksó- véban válogatott emlékei közül gán Münnich Ferenc a politikai a legjellemzőbbeket idézi. A ma- megbízott. A bukás után a for- gyar munkásmozgalom nagy őre- dulatok és emlékek átívelnek a gei között nemcsak korban rang- bécsi emigrációhoz, a Kárpát- idős, de élményekben és megélt Ukrajnában végzett illegális mun- viharokban is bizonyára nehéz kához, majd a berlini letartózta- lenne őt követ|ü. Könyve így táshoz. Innen Moszkva az irány, nemcsak olvasmányos, hanem és röviddel ezután a spanyol poi- egyben szemtanú alkotta forrás- gárháború feledhetetlen harefcere- mű. Elvezet az értelmiségi csa- in tűnik fel Münnich Ferenc. A Iádból származó diáktól, az első francia internáló táborokból a világháború hadifoglyainak szibé- szovjet kormány menti ki, de riai gamizonjain át az orosz far- nincs megállás. Hitler megitámadja a Szovjetuniót és Münnich Ferenc Sztálingrádnál harcol. A radalom, a Nagy Október tűzéig. A tűz itt frontvalóság, százezernyi magyar vörösgárdista fegy- háború hátralévő részén, á győ- vere a szovjet hatalom győzelmé- zelmek éveiben a moszkvai ráért. Honfitárs munkások és pa- dió magyar adásának vezetője rasztok, volt hadifoglyok egyse- lesz. geit vezeti a forradalom zászlaja alatt az oroszországi polgárháború frontjain, olyan Időkben, ami- f^őzll^én kor a „ferencjozsefi ’ monarchia - abban levezetői itthon még Végig a viharos úton: a békéért harcolt a háborúban, és a a békében. Könyve a súlyos idők legnehezebb realitásaiban is anekménykednek, hogy ők nyerik meg d6tázó & könn a anekdótáiban a háborút. . - . . __is reális. Stílusában egyszerű szíA könyv 1Zesen es érzékletesen neket kever_ egy<5nis6ge és törek_ vésed így válnak világossá a töridézi hazatérését az osztrák—magyar hadsereg összeomlása után. tónelmi háttór bonyolult kulisszái A kaland, ahogyan hazaér egve- — ni, de a táj, amelyen átvonul történelmi. !■ előtt, — Csak vidd a praclid, most hülyéztél! — Nézzétek, a szemét, még mindig a szemét suvickolja! — hördült fel Apu. — Hát, hogy ____ „ „ _ Mert ha én egyszer öltözöm egy anya ezt tűri! Az ész meg- hajtania. Nehézsúlyú bokszolónak rögtön az egész csalad nyüzsögni áll! kezd! . — Már így is gyönyörű vagy — mondta Apu —, el lehet vinni kiállítani! ». . . — Ne bántsátok már —, sóhajtott Anyu —, hadd legyen kész és menjen. — Még úgyse megy. — öcsi az ajtó közelében állt, hogy ő nyis- . , ,,, sa ki, ha csengetnek. — Meg mirl^ eSy varázsló, kell várni a... partnerét. Part- — Osápszá a lejtőn! — mondta ner, partner, milyen nyelven van öcsi. — A dzsungel réme, avagy ez? vámpír a harmadik emelet négy— Menj már arrébb, kis hülye ben. — sziszegte Csipszi, de közben — Kapsz egy olyat, öcsi! — higgadtan tovább igazgatta a Eri- indult meg Apu. ZU- fctenem, legalább egyetlen , ~ 7}ldom>.*» ™indi*> kéznfJ egyszer járt volna már itt az a £ iSk^ fiú — panaszolta századszor Anyu, e neKiesTn 32, ajtonak— csak úgy beállít érte és kész. £ bban a Pontban csenget— Nem r.ászútra viszi. Tán- teK' colni! — nyugtatta az anyját Kiadt kis csengetés volt; talán öcsi. Ez volt az első segítség- a döbbenés miatt. nyújtási mozdulata. — Istenem — sóhajtottak egy- vagy? — kérdezte Csipszi Kapott Csipszitől egy röpke szerre, de egész más hangsúllyaa — Bemenjek utánuk? látszott, de minden vadság nélkül. Haj, nyakkendő, semmi huligánkodás. öcsi bekalandozta az arcokat, hogy vajon kire, hogy hat a srác. — Jöjjön beljebb, fiam — hívta Apu, olyan szelíden, hogy az egész családnak elakadt a szava a meglepetéstől. — Na, menj csak be, menj! — szólt rá Csipszi —, mindjárt kész leszek. Mivel még, mivel lesz kész? ölték a tekinteteié. Bevonultak, Apu, Anyu és a Partner. — Megsajnálta, úgy látszik, mert olyan idétlen! — morfondírozott öcsi. — Mondtam már, hogy ló egy hálás simogatást a fejére. az anya és lánya. — Menj a víz alá! — Mit tudsz még csinálni ma» gaddal? Alit zsebredugott kézzel. Végre Csipszi kezdte elrakni a szerszámait. — Jó vagy te így is. Akár megmosakodhatsz. Csipszi nem ment. Lehúzta a lábáról az idomítani felvett körömcipőt és szatyorba rakta. Végre felhúzta a csizmát. Aztán bement, hogy kész van. Öcsi a nyomában. Pálinkaszag. Apu most töltött másodszor a fiúnak. — Na, még egy kortyocskát, ebben a hidegben! Érte nyúlt. Csipszi odalépett és kivette a kezéből. Letette az asztalra. Ez volt az a mozdulat, amit Anyu egész életében nem mert megtenni. A világrend csak úgy billegett a fejük felett. — Na, gyerünk! — mondta Csipszi. Senki nem mert neki ellentmondani. i
