Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-13 / 293. szám

1066. december 13.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Csökken a bürokrácia?

ÍAivafos dolog manapság a ^ bürokráciáról, adminisztrációról beszélni: minden hivatalos fórumon felvetődik e téma, minden nem hivatalos beszélgetésnél szóba kerül, az újságcikkek sokaságát nem is számítva. Talán nincs más probléma ebben az országban, s hogy valamin 'mégis rágódjanak az emberek, hát előszedik a bürokráciát? Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hojjy nem unaloműzésről van szó, hanem arról, hogy egyre többen látják be: ;"’amd életünkben a bürokrácia egyj-e súlyosabb méreteket ölt, egyre inkább megbéklyózza a legjobb törekvéseket. Bár évekkel ezelőtt is téma volt ez, „hadakoztunk” ellene, csak éppen nem csökkent a bürokrácia, inkább növekedett.

Néhány hónappal ezélőtt nagyobb cikket jelentettünk meg arról, hogy Tolna megyében is hihetetlenül elburjánzott a tartalmában formális, ezért teljesen haszontalan, szükségtelen igazolásrendszer. Ez csak egy oldala az általánosságban vett adminisztrációnak, ,de mutatja, hogy menynyi felesleges vonást tartalmaz. Ez évben már központi rendelkezések is születtek az általános helyzet javítására. Mivel közben hónapok teltek el, felkerestünk néhány érdekelt szervet, s megkérdeztük, mi is történt tulajdonképpen. Mindenekelőtt a Társadalombiztosítási Igazgatósághoz kopogtattunk be. Mert hiszen idekérik a legtöbb igazolási, s köztük olyanokat, amelyek teljesen formálisak. Mindez nem kis utánjárást követel a dolgozóktól, a tanácsoknak pedig meglehetősen sok munkát ad.

Heitzmann Frigyes helyettes igazgatóval beszélgettünk.

— Hozzávetőlegesen hány igazolást vesz igénybe havonta az igazgatóság?

— Fogalmunk sincs. Olyan kérelem, amihez ne kellene egy, vagy több igazolás, nincs is.

— Nyilván önök is látják, hogy . valamilyen formában egyszerűsíteni kellene az egész ügymenetét, kiiktatni a felesleges vonásokát, például a formális igazolásokat.

— Igen, ez nálunk is téma.

— Mit sikerült elérni?

— Sajnos, még ’ nem sok jót mondhatok. A helyzet tulajdonképpen még változatlan. Mi ebkészítettünk egy javaslatot a felsőbb hatóságunknak, abban felsoroltuk, hogy véleményünk szerint hol, hogyan lehetne egyszerűsíteni, de még nincs intézkedés. Márpedig mi felsőbb rendelkezések szerint vagyunk kötelesek dolgozni. Egy dologban sikerült előrébb jutnunk. Még az

Ez

adminisztráció csökkentésére vonatkozó rendelkezés előtt is láttuk, hogy valami nincs rendjén, tenni kellene egyet-mást. Ezért kezdeményeztük, hogy a kórházi táppénz igénylésével kapcsolatos tanácsi igazolás helyett legyen elég egy papírra rögzített nyilatkozat, amit az igénylő itt előttünk tesz. Ezt jóvá is hagyták, először csak mi alkalmaztuk kísérletképpen, s mivel a kísérlet bevált, nem találkoztunk egyetlen visszaéléssel sem, elrendelték országosan.

z természetesen csak egy kis töredéke az ügyvitelnek. Sőt, ezzel abszolút értelemben nem is csökkent az adminisztráció, csak annyi történt, hogy a tanácsnak nem kell igazolást készítenie, de ezt az aktát helyettesítik egy másikkal.. Az igénylőnek mindenesetre egyszerűbb a dolga.

t

— Mi szerepel az egyszerűsítési javaslatokban, amelyeket már a központi rendelkezések értelmében készítettek?

— Lényegében a kórházi táppénz igénylésénél bevezetett módosítás kiterjesztését javasoljuk: tehát további igazolásokat kívánunk itteni nyilatkozattétellel helyettesíteni.

— Tehát, ha ezt elfogadják, bevezetik, akkor is csak a tanácsoknál mutatkozik majd némi adminisztáriós csökkenés, sőt, a nyilatkozat növeli a munkát?

— Igen.

— Olyan javaslatot tettek-e, ami nemcsak egy-kót ilyen kisebb jelentőségű részterületet módosítana, hanem az egészet, tehát az általános ügymenetet megreformálná, egyszerűsítené, csökkentené?

— Ilyet nem. Lehet, hogy más megyéből ment ilyen javaslat, tőlünk nem. Sőt, tudomásom szerint ilyenről nincs is szó. Mi pénzzel dolgozunk, nekünk minden tollvonásunk pénzt jelent, a kifizetéseket pedig nem lehet labilis alapokra helyezni.

— A pénzzel nem lehet köny- ijyéLműen bánná, ez igaz. De ez a "bonyolult adminisztráció, aminek ráadásul megannyi elágazása van a gazdasági, társadalmi élet különféle területeire, önmagában is rengeteg pénzt emészt fel, közvetlenül i is, közvetett formában is.

— Sajnos, az a helyzet, hogy az utasításokat, rendelkezéseket sok helyen nem megfelelően hajtják végre, s abból származnak a bonyodalmak.

Szavalóverseny és szellemi vetélkedő volt Tolnán

Tolnán, a Kulturális Egyesülés ifjúsági házában kétfordulós szavalóversenyt rendeztek, egyrészt azért, hogy új tehetségeket keressenek a helybeli irodalmi színpad színjátszó csoportjába, másrészt a költészet, a versmondás megkedveltetésére. A vasárnap zárait szavalóversenyen huszonkilencen léptek fel a tanárokból álló bíráló bizottság előtt, s a legjobbakat értékes könyvvel jutalmazták. Kajdi Bélának, a megyei tanács népművelési főelőadójának véleménye szerint, a verseny jól sikerült, műsora meglepően választékos volt, a szereplők a klasszikusoktól kezdve a modem költőkig, Goethétől Váci Mihályig, a költészet széles skáláját érzékeltették.

A tolnai ifjúsági ház klubtermében tartották meg vasárnap este az első szellemi vetélkedőt a helyi Vörös Lobogó SK természetjárói és a Kulturális - Egyesülés között. Mindkét részről egyenként háromtagú 3—3 csapat szerepelt a Bajor Antal pedagógus elnökletével tárgyilagosan bíráskodó zsűri és az érdeklődők előtt, akik között megjelentek a megyei természetbarát szakszövetség vezetői is.

Halasi Béla vezette rutinosan a nemcsak divatos, de hasznos szórakoztató Ki mit tud? játékot, mélynek kérdéseit sokrétűen, figyelmesen állították össze. A versenyzők dicséretére legyen mondva, nemcsak a bemelegítő, könnyebb, hanem a fogósabb kérdésekre is megfeleltek összesé- gében. Humor, vidámság, közvetlenség fűszerezte a vetélkedőt, amelyen egyaránt szerepeltek mind a turistáknak, mind a Kulturális Egyesülés tagjainak tetsző kérdések. Egy bizonyos: bárhogyan alakult is, a pontszámok szerzése, voltaképpen mindkét fél csapatai csak nyertek. A főnyeremény, a kiosztott jutalmakon kívül, a látókör szélesítése, méghozzá: igen könnyedén, szórakoztatóan. A családias rendezvény bizonyára, nem az első marad a tolnai ifjúsági házban.

(-s -ó)

— Mégis, nincs véletlenül valami pályázati felhívás a központi szervektől, ami az egész ügymenet alapjaiban való egyszerűsítését célozná?

— felines. Most szorgalmazzuk az üzemi kifizető helyeket, ezáltal csökken a mi munkánk.

— Viszont itt sem az adminisztráció csökkent, mert az üzemben ugyanazt végzik el, amit eddig itt az igazgatóság irodáiban. Csak azt történik tulajdoniképpen, hogy egy kicsit elbújtatják, elrejtik ezt a mérhetetlenül bonyolult adminisztrációt.

— Ez igaz, de mit tehetünk. Nem lehetne közzétenni valami tájékoztatót az újságban, hogy ezzel is megelőzzünk bizonyos bonyodalmakat?

— Semmi akadálya. De talán jó lenne egy kicsit várni vele, mert hátha bevezetnek központilag néhány" jelentősebb adminisztrációs reformot, s inkább annak szellemében kellene elkészíteni azt a tájékoztatót.

— Szerintem semmi kilátás erre. Élttől akár holnap is nyugodtan megjelenhet egy ilyen tájékoztató.

A megyei tanács igazgatási osztályát is felkerestük a témával kapcsolatban. Itt is feltettük a kérdést:

— Érződik-e tanácsi vonalon az adminisztráció csökkentésére vonatkozó rendeletek hatása?

— A mi vonalunkon nem érződik semmi. A helyzet változatlan.

— Mi várliató egyáltalában? Remélhető-e, hogy belátható időn belül lesz valami lényeges változás? *

Válaszként mindenekelőtt megmutattak egy vaskos jelentést, amit a felsőbb szervek részére készítettek. Ebben benne szerepel, javaslatként, hogy melyik osztályon mit hogyan lehetne egyszerűsíteni. Körülbelül 100 javaslatot tartalmaz. Persze, még mindig nyitott a kérdés, mi várható. Ahhoz, hogy lényeges változás következzék be, egy csomó hatáskört kellene leadni az al sóbb szerveknek. Ez pedig semmiképpen sem megyei intézkedés kérdése, hanem központi. A megye legfeljebb javaslattétellel élhet ilyen tekintetben.

— A várható fejleményeket illetően nincs semmi reményünk, hogy az adminisztratív élet belátható időn belül lényegesen megváltozna — mondották az igazgatási osztályon. — Ahogyan ismerjük a körülményeket, tervbe vett intézkedéseket, erre belátható időn belül nem számíthatunk. Talán az új gazdasági mechanizmus bevezetése után lesz majd ilyen tekintetben is vala milyen intézkedés, ez azonban még odébb van.

— A sok igazolás, amit a tanácsoktól kérnek?

— Adjuk, mert kötelesek vagyunk. Ha a Társadalombiztosítási Igazgatóság ezeket helyettesítené nyilatkozattal, nekünk sokat jelentene, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez csak egy kis részterületünk, ezernyi más területen is lehetne, illetve kellene egyszerűsíteni. De sajnos, ez nem rajtunjj múlik, s nincsenek is bíztató jelek a rendelkezéseik ellenére sem.

BODA FERENC

Karácsonyra

készíttessen

fJjV VJ(_ÉPf I

a Tolna megyei Szolgáltató Ktsz fényképészrészlegeinél. Műtermeink: a megye minden pontján. (133)

Vallomás

a párt műn káról

„Jó napot, titkár elvtárs! Volna néhány -perce részemre?* „Szervusz, Béla! Történt valami az ügyben? És ez így megy, gyakran leállítják az utcán is a pártlitkárt. Most már számol az esetekkel. Fél órával előbb indul, hogy pontosan odaérjen a tanácsülésre, a vegyesipari ktsz, vagy tűszelepüzem pártrendezvényére. A lakásán is éppen olyan gyakran keresik meg az emberek Séta Béla elvtársat, a községi pártszervezet titkárát, mint munkahelyén, a földművesszövetkezetben, önkéntelenül is felvetődik a gondolat, hogyan tud mindent a fejében tartani, s honnan az energia a sok munkához. Próbálom feljegyezni a párttitkár egy

napjának eseményeit, reggeltől

ér.

— Legtöbbször az esti kilenctíz óra veti haza. Majdnem minden napra van valami esti programja, még jó ha megmondja, ne várjatok a vacsorával, későn érek haza — mondja felesége szemrehányás nélkül.

Gyönkön a pártalapszerveze- tek (hét van a községben) igénylik a községi csúcsbizottság segítségét, de meg is kapják. Gyakori, hogy az alapszervezetek rendezvényein a bizottság valamelyik tagja részt vesz. Nem hiába hívják őket. A községi csúcsbizottság tudatos politikai munkájával vívta ki a tekintélyt, azt, hogy az emberek bizalommal fordulnak a pártvezetőségi tagokhoz, mindennapi gondjaikkal. A vezetőségi tagok viszont számon tartják, mikor kivel beszéltek, milyen észrevételt hallottak. A községi csúcsbizottsági üléseken bevezetett módszer, hogy a napirendi pont lezárása után megkérdezi a titkár, kihez fordultak valamilyen kéréssel, el tudta-e intézni, vagy a probléma megoldásában nincs-e szüksége segítségre.

— Az emberek már tudják, hogy ügyesbajos dolgaikkal nem hiába fordulnak hozzánk. Azt is tudják rólunk, nem ígérünk, hanem cselekszünk, mondja Séta Béla elvtárs, a községi csúcsbizottság titkára, majd így folytatja: — Természetesen vigyázunk, hogy ne iértsük meg a gazdasági vezetők és az üzemi párt- szervezetek önállóságát. Csak akkor avatkozunk a helyi dolgokba, ha azt látjuk, hogy a pártvezetőség valamilyen okból nem boldogul.

— Gyakoriak az ilyen esetek?

— Mostanában már ritkábban fordul elő, hogy valamelyik a’ap- szervezetünk titkára segítséget kér tőlünk, de a napi gondok között akadnak úgynevezett nehéz ügyek, mint például a tűszelepi ügy is, amiben nekünk kellett kimondani az igazságot.

— Mi volt ez a nehéz ügy?

— A tűszelepüzem vezetője szakmai szempontból megfelelő ember, de sajnos a határozottságot összekeveri a rideg bánásmóddal. Gépnek nézi az embereket. Az egyik munkahelyen jól bedolgozott munkásnőt egyik napról a másikra át akarta he’.lyezni, csal: azért, hogy egy másiknak kedveskedjen. A párt- alapszervezet titkára hiába beszélt, meg se hallgatta. Amikor tudomásunkra jutott a dolog, elmértünk az üzembe. Megnéztük mindkét nő munkalapját. Kiderült, hogy a panaszos, Schmidt Margit évek óta dolgozik a gépen, méghozzá nem is akárhogyan, hanem 120—130 százalékos munkateljesítménnyel. A másik 'nőnek viszont ez az ötödik," vagy . hatodik munkahelye lett: volna, tehát indokolatlan • volt .az áthelyezés.

— Mit szólt a telepvezető,

amikor az elvtársak ezeket elmondták?

r—i Nem sok szólni Valója volt, mert a tényék önmagukért beszéltek. Az volt a dolgunk, hogy megbeszéljük, milyen kárt okoz és milyen termeléskieséssel jár, ha a munkásokat egyik helyről. a másikra, ok nélkül és feleslegesen mozgatják.

A párttitkár időközben ellenőrzést végzett, s meggy őz'döf' arról, hogy a dolognak nincs

kezdve egészen estig, amíg hazautóhatása. Schmidt Margit felszabadult a nyomasztó gond súlya alól, nyugodtan hagyják dolgozni.

Séta Béla elvtárs több éves mozgalmi tapasztalattal rendelkező párttitkár, mégis, mint mondja, minden baj, gond azonnal nem orvosolható. Ilyen eset volt Felföldi elvtárs esete is, aki a pártközponthoz fordult panaszával. Az ügy elintézés végett — felesége munkába helyezéséről volt szó — s ézt csak helyileg lehet elintézni — a járási, párt- bizottsághoz került, majd a községi pártvezetőséghez.

— Guti Gyula elvtárssal, a községi pártvezetőség egyik tagjával együtt vizsgáltuk meg a panaszt. Felföldi elvtárs a keszőhideg- kúti mészégetőben dolgozik, s nehéz helyzetben van. Másfél műszakot kénytelen vállalni, hogy családjáról megfelelően gondoskodni tudjon. Magunk is láttuk, ha felesége munkába kerülne és keresethez jutna, könnyítene a család helyzetén. Ismerve a gyönki elhelyezkedési lehetőségeket, nem ígértünk és nem is ígérhettünk azonnali elhelyezést. Csak annyit ígértünk, hogy foglalkozunk a dologgal. Január elsejére sikerül Felföldiné részére munkahelyet találni. Amikor közöltük velük, nagyon örültek, de azt is láttuk, milyen sokat jelent az embereknek egy-egy jó szó és az együttérzés. Láttuk azt is, milyen nagy hibát követnek el azok a vezetők, akik papírforma szerint intézkednek, és anélkül döntenek emberek sorsa felett, hogy a dolgok mélyére néznének.

— A pártmunkásnak soha

sem szabad elfeledkezni arról,

olyan ügyet szolgál, hogy naponta kell bizonyítania. Ugye

így van ez, Séta elvtárs?

— Bizony így van és személyesen szerzett tapasztalataim alapján erre Is tudok példát mondani: A Mezőgazdasági Gépjavító Állomás egyik dolgozója panasz- szal fordult hozzánk. Úgy érezte, a gazdaságvezetés részéről érte sérelem, amikor közölték vele, hogy munkaterülete, ahol eddig dolgozott, január elsejétől technikusi végzettséghez van kötve. Mivel az elvtársnál kilátás sem volt arr<T. hogy a technikusi végzettséget belátható időn belül megszerezze, más munkahelyre javasolták. Milyen az önérzetében megsértett ember? Hajlamos arra, hogy csak a saját szemszögéből nézve ítélje meg a dolgokat Nem sajnáltuk rá az időt, többször is kimentünk hozzá, beszélgettünk vele. Most már úgy lát juk, megbékélt helyzetével és ké szül is új munkahelyére.

A párttitkár, a tapasztalt ■ párt munkás azt vallja: — A párt munka nem tűr sablont, merevséget. Az emberek megnyerés nem könnyű feladat, de a meg tartásuk sem. A párttagoknak, pártvezetőségnek úgy kell dolgoz ni, hogy az emberek a szólamo hangoztatása nélkül, tetteik alap ján ismerjék meg és becsüljék kommunistákat. A gyönki közséf pártszervezet ennek megvalósíts •’n fáradozik.

POZSONYI IGNÁCNÉ