Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-09 / 290. szám

♦ * 19Ö6. december 9. 4 mmm ‘TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 5 Beszélgetés eladóval, vásárlókkal — FALUSI BOLTOKRÓL- Városi üzleteink egyre szebbek, folyamato­san korszerűsítik, bővítik őket, s a szakosítás­sal lényegesen megjavult az áruellátás is. Vajon mi. a helyzet falun? Azt hiszem, ez a kérdés sem érdektelen, mert az a követelmény, hogy a községekben lévő üzletek ki tudják elé­gíteni a vásárlók egyre jobban növekvő igé­nyeit: ne kelljen egy-egy apróság, vagy akár nagyobb darab vásárlásáért olykor kilométere­ket utazni. Kocsolán a 28. számú vegyesboltot kerestük fel, hogy a imsárlók és az eladók véleményé­ből képet kapjunk a körülményekről. A bolt valóban „vegyzs”, az élelmiszerektől kezdve a pi­perecikkekig és a vegyszerekig mindent lehet vásárolni. A falusi üzletek ilyen jellegét egye­lőre nem lenne tanácsos megszüntetni, és áru­cikkenként szétválasztani az árusítást. — A választékkal nincs különösebb problé­ma — mondja Pető Antalné, a bolt vezetője, — általában mindennel tudunk szolgálni, amit a vevők keresnek. Természetesen az olyan cik­keken kívül, ami jelenleg is országos hiány­cikk. Ilyen, mondjuk, a mák. Középkorú, fejkendős asszony kapcsolódik a beszélgetésbe: — Ez már nem lenne olyan nagy dolog, megszoktuk. Az viszont nagyon mérgesítő, hogy nem lehet seprűt kapni. Én az iskolában takarítok olyan seprűkkel, hogy rossz ránéz­ni. Ha jönne belőle, tíz darabot is megvennék egyszerre. — Sajnos, ez valóban így van — mondja a boltvezető. — Általában hárombavönként ka­punk tíz darabot, azt egykettőre elkapkodják, így is mindig vita van belőle, kinek és meny­nyit adjak. Persze ilyenkor szeretnének egy­szerre többet is venni, hogy legközelebb ne legyenek bajban, de akkor meg nem jut a többinek. A vevők bennünket okolnak, mert azt mondják Dombóváron és Kaposvárott is lehet kapni. Ha ez így van, akkor nem értem, mi miért nem kapunk belőle? Az üzletben hűtőszekrényben tárolják a tejtermékeket. Elég jó a forgalom: áltálában 20 kiló túró, 45—50 pohár tejfel elfogy egy hét alatt. Szerencsére mostanában megjavult az el­látás. ritkán kell üres kézzel elküldeni a vevő­ket. — Úgy tudom, a friss töltelékárú is kere­sett falun? — Az üzletben viszont hiába ké­rek, nincs belőle. — Egy idő óta nem hoznák. Pedig nagyon jó lenne, így disznóölések előtt, amikor már elfogyott a „hazai”, a friss töltelékáru. De nyáron is sokat vásároltak belőle, — mondja a boltvezető. Akkor még úgy volt, hogy a húsipari vállalat ide kiszállította nekünk a: árut. Igaz, hetenként egyszer, de legalább ak­kor lehetett kapni. Most, nem tudom miért, megszüntették a szállítást, csak Dombóvárra visznek belőle. Időnként az önkiszolgáló bolt vezetője tud szerezni, mert kocsija van és be­megy érte Dombóvárra. Ezt valahogy meg kellene oldani. A polcon készételek sorakoznak kisebb-na- gyobb üvegekben. A választék elég nagy. Ál tálában kedvelik a háziasszonyok, lényegesen megkönnyíti a vacsorafözés gondját. A kezdeti idegenkedés a kész-, vagy félkész ételektől szű­nőben van. Főként nyáron nagy segítség, hi­szen akkor késő este is bőven ad munkát a mezőgazdaság, és kevesebb idő jut az asszo­nyoknak a háztartásra. — Elég nagy a forgalmunk készételekből. Azt tartják az emberek, hogy a pörkölt a leg­jobb, abból is vesznek legtöbben. Ezenkívül még a lecsót és a szalontüdőt keresik. Sajnos szalontüdőből, nem tudom miért, sokkal keve­sebbet kapok a megrendeltnél. A többi étel­fajtánál nincs probléma. — mondja Pető An­talné. A beszélgetésbe ismét egy vásárló kapcsoló­dik, és bár néhány perccel előtte az volt a véleménye, hogy mindent megkap amit az üz­letben keres, most mégis eszébe jutott valami. — Miért nem lehet vattát kapni? Itt a bolt­ban azt is árulnak, de már hosszú idő óta hi­ába keressük. Országos hiánycikk lenne ez is? — A boltvezető erre nem tud válaszolni. Ö mindig kéri a megfelelő mennyiséget, — hiába. Tizenhét éves forma kislány kenyeret vásárol. Tőle, mint a, „legilletékesebbtől”, a kozmetikai, piperecikkek után érdeklődünk. Várjuk, hogy kifogásoljon, hiszen a gyorsan változó divattal a lányok általában sokkal inkább lépést tud­nak tartani, mint a falusi ■kereskedelem. Po­zitív a válasz Bármilyen szappanra, kölnire, vagy számtalan egyéb „női” apróságra volt szüksége, mindent megkapott az üzletben. Va­lóban, ha az ember elolvassa a szépen, ízlése­sen elrakott üvegek, tégelyek márkáit, elosz- lik a kétely: „Opera”, „Camea”, szóval a je­lenleg legdivatosabb márkák. — Közeleg a falusi tél egyik legnagyobb ese­ménye, a disznóölés. Az ehhez szükséges fű­szereket és más árucikkeket itt is meg tudják vásárolni az emberek? A boltvezető bólint és már sorolja is: — Só, paprika, magyarbors bőven van raktáron, ez a mennyiség biztosan elég lesz, tudom az elmúlt évek fogyasztásából. A bél árusítását régebben megkezdtük. A vastag szalámibél, sajnos, már elfogyott — bár azt hiszem, akinek kell, az már jó előre megvette, — vékonybelet még mindig tudunk adni, ezért sem leéli Dombóvár­ra utaznia senkinek. Aki karácsonyra szeretne vásárolni, annak sem kell máshová mennie. Háromféle szalon­cukor kínálja magát az üvegvitrin tetején. Csokoládéból egyelőre nem túl nagy a válasz­ték, a Mikulás megcsappantotta a készleteket. Az üzletvezetőtől megtudtuk azt is: általában óvatosak az emberek és már jó előre megvásá­rolják amire szükségük van az ünnepekben. A kocsolai 28-as számú vegyesbolt tehát jól vizsgázott. Néhány — tőlük általában függet­len — hiányosságtól eltekintve, az adottságok­nak megfelelően, ki tudják elégíteni a. vásár­lók igényeit. A választás találomra, „szúró­próbaszerűen” történt, így azt hiszem, hasonló­an értékelhetjük a többi falusi üzlet ellátottsá­gát is. t>. KÓNYA JÓZSEF Dúzs - az egyesülés után Nem lesz gyarmat — Megvalósulnak a távlati tervek is — Meg akarták szüntetni a tejcsarnokot meg a mozit Az autó átszalad a községen. Itt ritkán áll meg az átutazó. Nincs miért megálljon. A község kicsi, 420 lakosa van. A tanácsház ajtaját ritkán nyitják ki. A bejárati ajtó kilin­csét nem koptatják fényesre az ügyfelek. — Pedig van itt is ügy, bőven, csak hát, mi kijárunk a faluba. Ismerjük az emberek gondját, örömét, a falut, ebből követke­zik, hogy az emberek ügyes-ba­jos dolgait gyorsabban tudjuk elintézni — Máté Béla elvtárs, a volt tanácselnök, a jelenlegi ta­nács-kirendeltség vezetője ezzel fogad bennünket. Mert Dúzs község már nem ön­álló tanácsú község, Csibrákkal egyetemben, Kurdhoz csatolták, így kívánja ezt a józan ész. A két község külön gazdálkodása, az anyagi erők sehol nem teszik lehetővé a nagy dolgok megva­lósítását. Az igazgatási munka elaprózottsága az ügyintézést is lassítja, a távlati tervezés na­gyobb méretekben nem tökéletes. Az országban megindult az a fo­lyamat, hogy a kisközségeket, in­dokolt esetekben; összevonják. Tolna megyében is ez történt. Arra kerestünk választ, hogy ez az egyesülés mit hozott Dúzs köz­ségnek. — Tulajdonképpen a lakosság meg sem érzi, hogy itt már nem önálló tanácsú község van. Az ügyintézés változatlanul a szo­kott módon, formában történik. Több munkája a kirendeltség ve­zetőjének van. Hetenként leg­alább kétszer be kell utaznia az anyatanácshoz, az olyan dolgok elintézésére, amelyet itt nem tu­dunk megoldani, például a ha­lotti anyakönyvezés eljárását. Bár a házasságkötést továbbra is itt tudjuk megcsinálni, mert én ren­delkezem erre jogosító vizsgával, ugyanígy a névadó ünnepség anyakönyvezésére is jogosult va­gyok — mondja Máté Béla. A faluban egyébként a lakos­ság megértőén tudomásul vette a három község egyesülését. Igaz viszont, hogy ezt politikai munka előzte meg, amely szükséges ilyen jelentős dolgokkal kapcsolatban, így az emberek megértették, hogy Dúzs község a jövőben nem gyar­mata lesz Kurdnak, hanem egyen­rangú társ. Viszont, az előfordul majd, hogy a három község kö­zös tanácsa — Dúzsról öt tanács­tag képviseli majd a lakosságot — rangsorolja a községi teen­dőket. Természetesen ugyanolyan jogon szólnak az ügyekhez, mint amikor az önálló tanácsban tevé­kenykedtek. A KÖFA felhaszná­lása a közös érdekek figyelembe­vételével történik majd, Az már most is biztos, hogy Dúzs község távlati terveiben szereplő legfontosabb dolgokat megvalósítják, pontosabban: az egyesülés segítségével. így a következő évben elkészítik a négyszáz méter hosszúságú beton­járdát. A közvilágítást tíz lámpa felszerelésével bővítik. 1968-ban, a jelenleg is érvényes távlati tervnek megfelelően, a közvilá­gítást tovább javítják, a mellék­utcákban elsősorban. 1969-ben járdaépítés. 1970-ben a műve­lődési ház teljes felújítása szere­pel a programban. A lakosság egyetértése az egye­süléssel természetesnek is tű­nik, mert az itteni emberek min­dig az új, a jobb mellett voltak, hamar felismerték jelentőségét. Van azonban az egyesüléssel Huszonhárommillió forint Jól zárnak a Az üzemi, vállalati, intézményi dolgozóknak a KST az, ami a falusi dolgozóknak a takarék­szövetkezet. Egész évben rend­szeresen, saját maguk által meg­határozott összegeket fizetnek be, hogy egyrészt évközben is, nem várt eseményekre, hirtelen segítséghez jussanak, másrészt — s főként — az év végi aján­dékozási, nagyobb bevásárlási, vagy éppen sertésvágási idényre megfelelő összeggel rendelkezze­nek. Egész évben a befizetések ideje volt. A mintegy 120 megyei KST több mint 15 ezer tagja nap­jainkban zárta, vagy ezután zár­ja az évet. S nem is rosszul. Ezt bizonyítja néhány számadat. A KST-tagok betétállománya elérte a 23 millió forintot. Ennyi került és kerül napjainkban visszafize­tésre. megye KST-i Jó egynéhány forinttal ez meg- tetéződik, hiszen mintegy fél­millió forint kamatként is kifi­zetésre kerül. Ez az összeg nem látszik nagynak, csak akkor, hogy­ha tudjuk, havi 2 és félmillió forin­tos befizetésekkel lépcsőzetesen szaporodva nőtt e kamat tőkéje. Szinte minden egyes KST ered­ményeit említeni lehetne a leg­jobbak között. A tagság példá­ja kisugárzik a legfiatalabbak körére is. Éppen ezért a sok kö­zül éppen a szekszárdi járás pe­dagógusainak KST-jét említjük, akiknek 75—80 százaléka taka­rékoskodik, ez immár népszerű­vé vált formában. Kívánjuk minden KST-tagnak, hogy elgondolásához mérten örül­jön takarékoskodása eredményé­nek. Protestáns papok tájékoztató értekezlete Tegnap — csütörtökön — dél­előtt 10 órakor, megyénk protes­táns papsága (lelkészek, segédlel­készek és körzeti prédikátorok) gazdasági tájékoztató megbeszé­lésen vett részt a Hazafias Nép­front-bizottság megyei székházá­ban, Bocsor Lajos egyházmegyei es­peres megnyitó szavai után dr. Kelemen Sándor, a megyei ta­nács vb. ipari osztályvezetője „A III. ötéves terv megyei sajátos­ságai” címmel tartott előadást. Az előadó a III. ötéves terv országos előirányzata mellett részletesen ismertette Tolna me­gye ipari, kereskedelmi, mező- gazdasági, építési, egészségügyi és kulturális ötéves fejlesztési programját. Az előadást követően felszóla­ló lelkészek helyeslőleg nyilat­koztak az országos és megyei cél­kitűzésekről, kiemelték a mező- gazdasági dolgozók érdekében tervezett intézkedések fontossá­gát. Az ilyen törekvéseket — mondották — minden becsületes állampolgárnak a maga munka- területén kötelességszerűen tá­mogatni kell, hiszen ezek a la­kosság érdekeit szolgálják és középpontjukban az emberről szóló gondoskodás áll. Első helyen az „Új mechanizmus** Értékelték a tervezőiroda munkájának javítására kiírt pályázatot Ez év július 12-én a Tolna me­gyei Tanács VB. pályázatot hir­detett a tervezőiroda munkájá­nak megjavítására, mert a kö­tött átlagbér, és a maximális béralap-gazdálkodás nem ösztön­zi a tervezőket teljes erőkifejtés­re, jobb minőségű munkára. A--pályázat végcélja olyan ta­nulmány elkészítése volt, amely­nek a segítségével javul a ter­vezés. Tíz tanulmány érkezett a me­gyei tanácshoz a megadott téma­kapcsolatban olyan jelenség is, másutt is tapasztalható, hogy egyes vállalatok, azonnal mindent el akarnak vinni, mostohagye­reknek akarják tudni az egyesü­lés révén közös tanácsúvá vált községet. így például itt Dúzson a Moziüzemi Vállalat meg akarta szüntetni a mozit. Mert kevés a néző. Ugyanakkor -azonban az az igazság, hogy a jó filmek­nél telt ház van. A tanács, most már a közös, közbelépésére a vál­lalat tervét nem engedték meg­valósítani. Ugyanúgy, s ilyen siet­séggel jelentkezett a Tejipari Vállalat is: beszüntetik a tej- csarnokot is, mert nem nyeresé­ges, naponta hetven-nyolc van li­ter tejet visznek a csarnokba. Ez az elhamarkodott intézkedés is, a gyors közbeavatkozás miatt, nem valósult meg. Tudomásul kell venni, hogy az emberek kultúrigénye akkor sem csökken, ha a tanács közös, és tejet akkor is fel kell vásárolni, ha a tanács közös, mert van aki felvásárlásra tejet ajánl fel. Sőt, éppen a Tejipari Vállalatnak vol­na érdeke, hogy megvizsgálja, mi módon lehetne ebből a községből több tejet elszállítani, és segíte­ni, mert a több termelés végered­ményben nem azáltal lesz ösztö­nözve, ha egy tejcsarnokot meg­szüntetnek. A közös községi tanácsok szá­ma Tolna megyében megszaporo­dott. Dúzs község esetében az ed­digi tapasztalatok szerint ez be­vált. —- pj. — körben. Három Budapestről, ket­tő Pécsről, de pályáztak Egerből, Debrecenből, Győrből és Komá­romból is. A megyéből mindössze egy pá­lyázó akadt, amint ez a jeligés borítékkal történt értékelés után kiderült. A pályázat első hat ta­nulmányát díjazták, az első he­lyezést elérők jutalma 3000, a második helyet 2000, a harmadi­kat 1500, a negyediket 1000, az ötödik-hatodik helyen végzőket ötszáz-ötszáz forinttal jutalmaz­ták. A beérkezett tanulmányok kö­zül a legtöbb hasznos javaslatot az „Uj mechanizmus” jeligével beküldött tanulmány tartalmaz­ta, szerzői a Pécsi Tervező Vál­lalat dolgozói: Borsos Tibor, és Papp Imre. Minden szükséges bizonylatot mellékel, részletesen kitér a javaslat gyakorlati alkal­mazásának minden eshetőségére. Másodikként az „ösztönző bé­rezés” című tanulmányt jutal­mazták, amelyet Tóth Imre, a Győri Tervező Vállalattól küldött a megyei pályázatunkra. A harmadik helyet érdekes jelige: „13—26” szerezte meg. Némi töprengés után a bírálók megállapították, hogy ez a szám a kiírt pályázat bal felső sarká­ban szerepel. A pályázat készí­tője Borbély György, Szekszár- don, a megyei tanácsi tervezőiro­dán dolgozik. Javaslatai sokban megegyeznek az előző díjazottak­kal, munkáját mindössze az ne­hezíti, hogy az első helyezettek­kel ellentétben, járatlan úton indult, hiszen a Pécsi Tervező Irodánál már a gyakorlatban be­vezetett új bérezési rendszerek tapasztalatai ifc a pályázók ren­delkezésére álltak. A mai nappal már a vidékről beküldött pályázók is megkapták az eredményről az értesítést. Az értékes javaslatok bevezetéséx'ől a megyei vb. határozata a kö­vetkezőképpen intézkedik: 1967. március 31. a végső dátum a ta­nulmányok hasznos javaslatainak gyakorlati alkalmazására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom