Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-09 / 290. szám
1966. december 9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A szövetkezeti gazdák legégetőbb szociális gondjai 1970-ig megszűnnek A IX. kongresszus óta a szövetkezeti gazdák most már nemcsak azt tudják, hogy a szociális ellátásiban belátható időn belül számíthatnák a különbségek teljes megszűnéséire. 1966. novembere óta még többet tudnak. Azt is, hogy mikor várható a különbségek teljes felszámolása. A nyugdíj- és a táppénz-ellátásban, a termelőszövetkezeti tagok szociális és egészségügyi elátásá- nak rendszere a harmadik ötéves terv időszakában a bérből és a fizetésből élők színvonalára kerül. 1970. végéig a termelőszövetkezeti tagok családi pótléka éléri a bérbői és a fizetésből élőkét. Az MSZMP Központi Bizottsága IX. kongresszuson hozott határozata értelmében 1967. január elsejével bevezetik az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszert. Az új nyugdíjrendszer alapél ved a bérből élőkével azonosak. A nyugdíj összege a tagok tényleges a közös gazdaságban védett munka utáni jövedelméhez és a nyugdíjévekhez igazodik. Fehér Lajos elvtárs beszámolójából arról is tudomást szerezhettünk, hogy az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer nem jelent külön megterhelést az államnak. Annak növekvő terhét maga a termelőszövetkezeti parasztság viseli. A termelőszövetkezetek a tagoknak kifizetett jövedelem 7,5 százalékának megfelelő társadalombiztosítási járulékot kötelesek az országos nyugdíjalapba befizetni. Fehér Lajos elvtárs elmondotta, hogy ez a 7,5 százalék magában foglalja a betegellátási és balesetbiztosítási járulékot is. Ezenkívül a szövetkezeti tagok személyi jövedelmük után, a bérből élőkével azonos módon, progresszív nyugdíjjárulékot fizetnek be a nyugdíjalapba (legalább 3 százalékot). E- mellett a gazdaságoknak saját szociális alapjukba kell helyezni továbbra is és változatlanul a kifizetett jövedelem mintegy 2,5 százalékát, a szövetkezet tagjait jogszabály szerint megillető juttatások (táppénz) és a szövetkezet által meghatározott egyéb szociális, kulturális kiadások fedezésére. A IX. kongresszus színe előtt, az egész ország füle hallatára mondta el Kádár János elvtárs, hogy tavaly Nógrád megyében egy termelőszövetkezetben járt, ahol régi' ismerőseivel beszélgetett. Nyíltan és őszintén folyt Kádár János elvtárs és a szövetkezeti gazdák között az eszmecsere. Az egyik brigádvezető felállt és megkérdezte Kádár élvtárstól: mikor leszünk mi már egyenlő állampolgárok a biztosításban, a táppénzben, a nyugdíjban? Kádár elvtárs a következőket válaszolta: elvtársak emlékezzenek vissza mondjuk 1948—1949-re. Mennyit agitáltuk akkor magukat, hogy csináljuk meg a termelőszövetkezetet, mert az jó dolog. Akkor maguk azt felelték: igen, mi nem vagyunk a szocializmus ellen, értjük is, és biztos hogy jó is lesz, de ne siessünk annyira, várjunk még egy kicsit. Az a célunk, hogy végső fokon ne legyen különbség a város és a falu között és akár ipari üzemben dolgozik vaJaJki, akár termelőszövetkezetben — azonos joggal rendelkezzék a táppénzben is, a nyugdíjban is, a családi pótlékban is. Ennek most van akadálya: nincs rá annyi fedezet, előbb ezt meg kell teremteni ... Meg fogjuk, meg akarjuk csinálni. így beszélgetett 1965-ben Nógrád megye egyik termelőszövetkezetében Kádár János elvtárs a tsz-tagokkal, őszintén feltárva előttük a valóságos helyzetet Az anyagi fedezet. E körül forog minden. Ezt kell megteremteni ahhoz is, hogy a jövőben a termelőszövetkezeti parasztság életkörülményei közeledjenek a munkásosztályéhoz, és hogy ténylegesen megnövékedjék a teljes joggal áhított paraszti munka társadalmi megbecsülése. A IX. kongresszus megmutatta, hogy közel vagyunk ehhez. Pénz kell hozzá, nagyon sok pénz. S a pénz mögé terményből, termésből, tehát szorgalmas munkával megteremtett fedezet. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának határozata ezt nagyon tömören és világosan úgy fogalmazta meg, hogy a társadalmi gondoskodás körébe tartozó szociális juttatások — nyugdíj, családi pótlék, betegbiztosítás, oktatás — rendszerét továbbra is fenntartjuk, és a lehetőségekhez mérten, továbbfejlesztjük. 1970-ben a pénzben! szociális juttatások mintegy 5 milliárd forinttal haladják meg az 1965. évi szintet. Ebben a mintegy 5 milliárd forintban az is benne van, ami pártunk és népi államunk gondoskodása folytán a termelőszövetkezeti tagaknak jut. A kik figyelmesen végighallgatták, vagy végigolvasták a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának dokumentumait, azok egy új fogalommal ismerkedhettek meg. Ez az új fogalom a gyermekgondozási segély. Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának beszámolójában szólott erről először. Elmondotta, hogy a párt és a kormány a dolgozó nők, anyák, a gyermeket nevelő szülők helyzetének könnyítésére eddig is szorgalmazta a családi pótlék rendszerének fejlesztését és ezt az anyagi fedezet megteremtésétől függően, a jövőben is szorgalmazza. Ennék jegyében további intézkedéseket javasolt a Központi Bizottság. Kádár János elvtárs a IX. kongresszuson jelentette be, hogy a dolgozó kisgyermekes anya a jövőben gyermeke gondozása céljából a gyermek két és féléves koráig, két éven át otthon maradhat, és havi 600 forint gyermekgondozási segélyt kap. S a szövetkezeti gazdák szempontjából nagyon lényeges, hogy itt nyomban Kádár elvtárs hozzátette: a gyermekgondozási segély rendszerét azokra a termelőszövetkezetekben dolgozó nőikre is ki kell terjesztem, akik eleget tesznek tagsági kötelezettségüknek. Köztudott, hogy Tolna megye számos termelőszövetkezetében a növénytermesztésben, a kertészeti üzemágakban, a baromfi- tenyésztési üzemágban a munkák zömét nők végzik. Az asszonyok úgyszólván mindenütt erős támaszai a közös gazdaságnak. A fokozottabb gondoskodásra rászolgáltak abból a szempontból is, hogy sokat dolgoznak. Nagy részük van abban, hogy a mező- gazdasági össztermelés az elmúlt öt év alatt hazánkban tíz százalékos növekedést mutat. A termelőszövetkezetek termelése 1965- ben 27 százalékkal volt magasabb mint 1961-ben a mezőgazdaság szocialista átszervezése befejezésének évében. Kedvező mezőgazdasági eredményeket hozott az 1966-os esztendő is. A legfontosabb, növények közül a kenyér- és takarmánygabona hozama, a burgonya és a zöldségfélék terméseredménye a tervezettnél is magasabb. Kádár János elvtárs hangsúlyozta, hogy a szociális juttatások bővítése az anyagi fedezet megteremtésétől függ. Nyilvánvaló tehát, hogy a szorgalmas munkával megteremtett anyagi javak tették legelsósorban lehetővé, hogy megismerkedhettünk a nők szempontjából nagyon nagy jelentőségű új fogalommal: a gyermekgondozási segéllyel. Nem szabad megfeledkezni — 1967. január 1-től kezdődően pláne nem — arról, hogy a jövőben, a régebbi gyakorlattól eltérően, a tsz-ekben nagyon meg kell nézni és gondolni, hogy a szociális és kulturális alapon lévő pénzt mire. mikor és miként használják fel. Régebben helyenként igen-igen elterjedt a nagyvonalúság. Ennek a továbbélése a jövőben megnehezítheti, sőt meg is akadályozhatja a termelőszövetkezeti tagok érdékeit messzemenően szem előtt tartó rendeleték végrehajtását. A IX. kongresszuson bejelentett és a Központi Bizottság határozatában rögzített intézkedések szükségszerűen követelik meg, hogy a vezetőség és a szociális bizottság ura legyen a helyzetnek: a lehető legnagyobb tervszerűséggel gazdálkodjon a szociális és kulturális alappal, akár 20 ezer forintról, akár 300 ezer forintról van szó, a két és fél százalék figyelembevételével . Változatlanul, sőt az eddiginél szigorúbban fennáll az a helyzet, hogy a tsz-eknek a rendelkezések által előírt módon, a belső szociális gondok nagy részét saját erejükből kell enyhíteni, illetőleg megoldani. Anyagilag erre ma már Magyarországon a termelőszövetkezetek képesek. Egyebek között bizonyság erre, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek oszthatatlan alapja, a közös vagyon a második ötéves terv időszakában több mint kétszeresére növekedett. 1966-ban az egész mezőgazdasági termelés öthat százalékkal magasabb a múlt évinél. Már tapasztalhatók a mezőgazdaság belterjes irányú fejlesztésének eredményei. Általában több jut tehát a szociális problémák enyhítésére. A z ide tartozó elv azonban kizárólag akkor érvényesülhet maradéktalanul, ha a szociális bizottságok jogkörükkel megfelelően élnek és szigorúan ragaszkodnak ahhoz, hogy a szociális rendeltetésű pénzek szociális célokra kerüljenek felhasználásra. Az elmúlt években elég általános volt a jószándékú félreértés, a túlzás és a melléfogás. Ezt feltehetően előidézte az is, hogy hiányzott néhány általános érvényű rendelet, továbbá zavart okozott az is, hogy a szociális alaptól a két és fél százalékon belül nem volt különválasztva a kulturális alap. Emiatt fordult elő, hogy az égető szociális gondok enyhítése háttérbe szorult, a forintot más célra használták fel, de ebben nem lehetett kivetni valót találni, mert a más célra fordított pénzt rendszerint elkönyvelhették kulturális címszó alá. Nem ártana talán e két fogalmat egymástól a jövőben teljesen különválasztani — természetesen pénzügyileg. He a gyerekért, a gyerekkel együtt éljenek a szülők Szülői munkaközösségi hetet tartottak november 28 és december 2 között a megyei és városi tanács, a megyei és városi Nőtanács rendezésében. Szülők, szülői munkaközösségi elnökök, választmányi tagok, védőnők, bölcsődevezetők, nőtanácstitkárok kaptak meghívót és a megye különböző községeiből utaztak fel egy-egy napra Szekszárdra, hogy az előre megküldött tematika szerint előadásokat hallgassanak meg, vitatkozzanak, beszélgessenek a gyermeknevelés aktuális, időszerű kérdéseiről. — Volt már hasonló célú tanácskozás a megyében? — A korábbi években járási székhelyenként tartottunk már hasonló találkozásokat néhány héttel a tanévnyitók után — válaszolja Takács Mihályné, a megyei Nőtanács titkára. — Ezeken a megbeszéléseken általános elveket, feladatokat tudtunk csak felsorakoztatni, mivel a járás valamennyi neveléssel foglalkozó intézménye egyidőben vett részt. A szülői munkaközösségi hét előnye, hogy a megye területéről a gyermekneveléssel korcsoportonként foglalkozó nevelőket, pedagógusokat, szülőket tudtunk egy- egy alkalommal egy-egy napra összehívni. — Milyen céllal rendezték meg a szülői munkaközösségi hetet? — A gyereket már a pólyás- korban nevelni kell. S ez a nevelés nem szűnik meg az általános iskolás kor befejezésével, tovább tart a középiskolás időszakban is. Az utóbbi időben a szülők hajlamosak, hogy erről megfeledkezzenek. A szülői munkaközösségi hetet részben azért rendeztük, hogy ezt megértessük a szülőkkel, másrészt pedig, hogy tanácsokat adjunk, segítséget nyújtsunk a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelő neveléshez, a mindennapokban ‘ felmerülő problémák megoldásához. — Hányán vettek részt az előadásokon az egy hét alatt? — Közel ötszáz szülő, nevelő és pedagógus. A legtöbben a legkisebbek, a bölcsődés és óvodáskorú gyerekek szüle) közül jöttek el. Amikor a bölcsődéskorúak problémáiról volt szó, százan voltak, az óvodásokkal foglalkozó napon pedig 130-an. Az általános iskolás szülők közül 120-an jöttek el a megyéből. S az, hogy a szakmunkásképzőbe járó fiatalokkal, valamint a középiskolásokkal foglalkozó előadásokon és vitákon hatvanan-hatvanan vettek részt csupán, előbbi állításomat igazolja. Mármint azt, hogy a szülők érdeklődése a gyerek Bocskai és hajdui Debrecen és A szigetvári és tarpai emlékünnepet Debrecenben és a bihari Nagykerekiben december 10 és 11-én a Bocskai-ünnep követi, abból az alkalomból, hogy Bocskai István, Erdély, majd Magyar- ország fejedelme, 360 éve ezen a helyen telepítette le a hajdúkat. A megemlékezés, kétnapos gazdag programmal várja az érdeklődőket. December 10-én délelőtt tudományos ülés kezdődik Debrecenben a Bocskai-szobor megkoszorúzásával. Az emlékülés témája: „A hajdúk a magyar történelemben”. Ezen a napon az egykori hajdutelepülés tíz községében műsorral egybekötött ismeretterjesztő esteket rendeznek, amelyeken az évforduló jelentőségéről beszélnek az előadók.. Másnap Nagykereki lesz az általános iskolás koráig sokkal intenzívebb, mint az azt követő években. — Mire igyekezett választ adni a szülői munkaközösségi hét? — Arra, hogy korcsoportonként milyen hatások érik a gyerekeket, a fiatalokat, milyen az érdeklődési körük, hogyan kíséreljék meg, milyen módszerekkel, eszközökkel érjék el a szülők, hogy ne a gyerekért, hanem a gyerekkel együtt éljenek. — Talán konkrétan is hallhatnánk néhány problémakört, amellyel többet foglalkoztak? — Sok szó esett például arról, hogy a világnézeti nevelés szempontjából mit vár a kor a szülőktől. A hosszas vitának például, amely a fiatalok megítélése körül bonyolódott, az volt a végkövetkeztetése, hogy nem szabad egyedi eseteken lovagolni, hanem mint egy-egy korosztályt jellemző tulajdonságokat, különös ismertető jegyeket szabad csak általános érvényűvé emelniük az idősebbeknek. A legfiatalabbaknál arról beszélt a legtöbb hozzászóló, hogy miként válaszoljanak a szülők a kicsik ezer „miért” kérdésére. A középiskolás szülők problémája a pályaválasztás, a szakmunkás-tanulókról beszélgetve a munkához való viszony került előtérbe. No meg az a nagyon fontos kérdés, hogy tisztelheti-e a szakmunkás-tanuló a munkahelyét, a szakmunkásokat, akik a tanító mesterei ha azok magatartása, munkához való viszonya, társadalmi nézetei nem kifogástalanok? Még csak any- nyit — s ez, nekünk a rendezőknek nagy örömünkre szolgált, — hogy az érdeklődés olyan őszinte volt és oly rendkívülien nagy. amelyre talán nem is számítottunk. — És hogyan tovább? — Tartalmában, úgy érzem és úgy hallottam a visszhangból, sokat adott az érdekelteknek ez az egy hét. Tartalmas előadások hangzottak el, amelyeket a délutáni értékes viták is igazoltak. Évente szeretnénk hasonlókat rendezni. — Esetleg valami érdekesség? — Főként anyukákkal találkoztunk az értekezleten — pedig a legtöbb családban még ma is az apukák képviselik a szigort, őket is szívesen láttuk volna. Talán majd jövőre. MÉRY ÉVA emlékének áldoz Nagykereki ünnep központja. Erre az alkalomra Na ’.kiben befejeződött — több évi munka után — a várkastély helyreállítása. Az ünnepélyes tanácsülés után a várkastély udvara lesz a megemlékezés színhelye. Látványos katonai díszmenet a korabeli hitlevelek felolvasása, ünnepélyes sortüz után nyitják meg a kastélyban megrendezett kiállításokat. A Déri Múzeumban „A hajdúk a magyar történelemben” című kiállításán a Habsburg elnyomók ellen forgatott fegyvereket láthat a közönség. A délutáni órákban gazdag, korabeli verseket, táncokat, énekeket idéző kulturális program következik.. így tiszteleg az utókor a Hajdúság mai népe, Bocskai István és hajdui emlékének.
