Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-01 / 283. szám
/ 8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. december 1. Miniszteri rendelet A termelőszövetkezetek jövő évi állami támogatásáról A Magyar Közlöny 73. xzáma fi966. november 24.) közli a pénzügyminiszter és a földművelés- ügyi miniszter együttes rendeletét a termelőszövetkezetek 1967. évi állami támogatásáról. A termelési és a beruházási állami támogatással foglalkozó második paragrafus kimondja, hogy a tsz a saját gazdaságában történő fel- használásra vásárolt növényvédő szerek után — a rézgálic kivételével — 30 ■ százalékos árkedvezményben részesül. A meg nem erősödöttnek kijelölt, és az I. csoportba sorolt termelőszövetkezeteket további 20 százalékos, összesen tehát 50 százalékos ár- kedvezmény illeti meg. Hangsúlyozza a rendelkezés, hogy gyomirtó szerek vételárából kedvezményt nem kaphatnak a közös gazdaságok. A termelőszövetkezeteket minden leelleti, akár vásárolt, akár saját nevelésű előhasi üsző után négyezer forint vissza nem térítendő állami támogatás illeti meg. Ezt üzemviteli célra lehet felhasználni. Ezen felül a szarvas- marha, illetőleg a tehénállomány növelése érdekében a közös állományban levő üszőtől és tehéntől az év folyamán élve született minden borjú után ezer forint üzemviteli célra felhasználható állami támogatás jár. A közös sertésállomány sertéspestisoltáA madocsai Igazság1 Mg Tsz főiskolai végzettséggel, és legalább 10 éves szakmai gyakorlattal rendelkező főállattenyésztőt keres felvételre. Lakást biztosítani tudunk. Pályázatokat, illetve érdeklődést a madocsai Igazság Mg Tsz címére kérjük elküldeni. (19) sához szükséges vakcinát és szérumot az állam ingyen bocsátja a tsz-ek rendelkezésére. Kimondja a rendelet, hogy a nagyüzemi gazdálkodás követel ménjeinek megfelelő új állóeszközök üzembe helyezésekor a tsz- eltnek szintén állami támogatást kell nyújtani. Például kukorica- tároló után vagononként négyezer forint, dohánypajta után kataszteri holdanként 25 ezer foxánt, palántanevelő telep négyzetmétere után négyszáz forint, tehénistálló férőhelyenként, korszerűség szerint differenciált csoportosításnak megfelelően, 1000—11 000 forint, juhtenyésztés célját szolgáló épület után férőhelyenként 120 forint, .hideglevegős szénaszárító után 25 .ezer forint, a szakemberek részére épített 2—3 szobás közművesített, készenléti lakásonként 80 ezer forint állami támogatás jár. A rendelet a fentieket teljes részletességgel közli, hasonlóképpen részletesen szabályozza és közli a szőlő-, gyümölcs-, spárga és komlóültetvények után engedélyezhető állami támogatást. A feltételeknek megfelelően figyelmet érdemel például, hogy csemegeszőlő esetében, a fajtától függően, az állami támogatás Ösz- szege elérheti holdanként az 50 ezer forintot. Foglalkozik a rendelet az állami támogatások megvonásával. Részben, vagy egészben meg le-, hét vonni az állami támogatásokat, azoktól a termelőszövetkezetektől, amelyek jogszabály, vagy alapszabályellenes működést fejtenek ki. Ha a tsz az általa megrendelt tervek alapján végzendő beruházásokat a terv elkészítésétől számított két éven belül saját hibájából nem valósítja meg, utólag kell visszavonni az állami támogatásból kiegyenlített tervezési költségeket az elszámolási számlából. Az állami támogatás visszavonásáról az illetékes járási mezőgazdasági és pénzügyi osztály, valamint a bank együttes véleménye alapján kell határozni. ............... ' Mmé&beU emléke — emberek Két számadat: Tolna ■h1 ■■■ t meIGAZ TÖRTÉNET A MÜLT SZAZADBÓL gyeben a műemlékek száma 19, a műemlék jellegű épületeké pedig 167. A megyei tanács építési osztályán Molnár Mihály közölte: ha kicsit is ismerjük az ország más vidékeit, nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy Tolna megye nem tartozik az ország művészeti emlékekkel zsúfolt területei közé: jóval kevesebb található itt, mint akár Baranyában, akár Veszprémben. Az imént idézett két számadat meglehetősen alacsony. Ha figyelembe vesszük, hogy ez megoszlik vagy száz helységre, méginkább arról bizonyosodhatunk meg, hogy a megye ilyen tekintetben nem foglal el vezető helyet. Az egyes helységek, külön-külön, pedig egyáltalában nem bővelkednek az ilyen emlékekben, még maga Szekszárd város sem. Mindebből azonban semmiképpen sem az következik, hogy a megye művészeti emlékeivel nem is kell törődnünk, a maguk sorsára hagyhatjuk őket. Sőt, talán éppen a viszonylag alacsony számuk miatt kell őket jobban becsülni, megőrizni, hasznosítani a jelenkor számára. Amikor ezek megvédéséről beszélünk, természetesen nem valami önmagáért való dologról van szó. Nagyonis sok komoly érv int bennünket védelmükre. Ezek közül lássunk csak néhányat. Mindegyik műemléknek, műemlék jellegű épületnek megvan a maga történeti jelentősége, mind- gyik kapcsolódik valamilyen formában, vékonyabb, vastagabb szálakkal nemzeti történetünkhöz, s ezen keresztül az egyetemes történelemhez. Történelmi ismeretek nélkül nem tudunk eligazodni a jelenben, s még kevébé tudunk előre látni. Nem véletlenül vált általános szóhasználattá, hogy aki a múltját nem tiszteli, a jelenét nem becsüli, jövőjét pedig nem látja. Műemlékeink közül sok gyakorlati célokra is hasznosítható: megfelelő átalakításokkal művelődési célokra, vendéglátásra célszerűek lehetnek. Méltó és jó helyet kaphat benne a könyvtár, a múzeum, klubot létesíthetnek benne, vagy akár turistaszállót, aszerint, hogy mekkora, milyen jellegű. A helyi politika mellett bekapcsolhatók az idegenforgalomba. Tehát még anyagi jellegű haszonnal is járhatnak. Tolna megyében néhány évvel ezelőtt került előtérbe ez a téma. Hivatalból számba vették a művészeti emlékeket, s az országos szervekkel karöltve, hozzákezdtek a szükséges intézkedések megtételéhez. Folyik a munka jelenleg is. Ma már ott tartunk, hogy majdnem mindegyik művészeti emlék megóvásával kapcsolatban történt valami, az egyik helyen több, a másikon kevesebb. Ez persze közel sem jelenti, hogy Tolna megyében minden a legnagyobb rendben van, de az intézkedések több helyen vezettek már feltáráshoz, részleges, vagy teljes felújításhoz, esetleg épp most van folyamatban ilyen. Szekszárdon több százezer forintos költséggel felújították a vármegyeházat, Pollack Mihály Európa-hírű építész egyik legjelentősebb alkotását. Babits szülőházán most folyik a rekonstrukció. Nagy erőfeszítések után megteremtődtek a simontornya vár rekonstrukciójának feltételei. Számos lépést tettek Tolna megyében az egyházi jellegű művészeti értékek megvédése érdekében is. az, h°sy a hi_ IM..I vatalos | A helyzet szervek mindent megtesznek megóvásuk érdekében, betartják és betartatják az idevonatkozó rendelkezéseket, de az erőkhöz mérten jelentős anyagiakat is fordítanak e célra. Viszont az általános szemlélettel még sincs minden rendben, a gondolkodás mintha egy kicsit elmaradt volna a hivatalból is szorgalmazott, helyes gyakorlattól. Az ozorai vár sorsa régóta vajúdik: a háborúk viharaiban egyik legépebben maradt, de a századokban mégis megrongálódott, a használattól megkopott várat helyre kellene állítani, s fokozatosan berendezni, hozzá méltó célokra. Mint ahogyan ez megkezdődött a simontornyai vár esetében. Ezzel hivatalból mindenki egyetért, szorgalmazza, talán végül is sikerülni fog rövidesen. Ám eddig jóformán semmit sem lehetett tenni, mert nem tudták megszüntetni a vár raktárjellegét. E mögött pedig a mechanikus gazdasági szemlélet volt, azaz sok illetékes a várban csak gabonaraktározási lehetőséget látott. Arra a nem éppen megnyugtátó érvre hivatkoztak, hogy a felszabadulás előtt is már régóta raktárnak használták, s ha a régi földesurak megtehették, miért éppen mi bánjunk vele kesztyűs kézzel. Megfeledkeztek arról, hogy ha a régi urak nem becsülték nemzeti ' történelmünk haladó hagyományait, nekünk e téren is különbnek kell lennünk náluk. Sajnos, még néhány hónappal ezelőtt is elhangzott olyan vélemény, hogy mi a várak restaurálásán problémázunk, költséget nem sajnálva, akkor, amikor másutt nincs elég pénz raktárak építésére. Ugyanezt vetették fel a simontornyai vár restaurálásával kapcsolatban is. A szekszárdi Babits-ház sorsát illetően is felvetődtek bizonyos szélsőséges nézetek. Volt, aki egy(llllllllEilllllllltlllllllíillt szerűen úgy fogta fel, hogy az épület, mint építőművészeti emlék nem különösebben jelentős, hasonló nagyon sok van az országban, ezt akár le is bonthatnák, hogy helyébe modern épületet emeljenek. Vagyis az épületnek csak a technikai jellegét vették figyelembe, azzal kevésbé törődtek, hogy itt született Babits, márpedig Babitsból csak egy volt Magyar- országon, s szülőházát akkor is nagybecsű emléknek kell tekinteni, ha az épület önmagában semmi különöset nem nyújt. Szerencse, hogy végül ez esetben is a józan felfogás győzött. Liszt Ferenc neve a kultúrvi- lágban mindenütt ismert, a zene- művészethez közelállók feltélenül tudnak szekszárdi tartózkodásáról, élményeiről is. Itt vendégeskedett többször a báró Augusz családnál. Az utcára néző ablakok egyikéből nézte az őt ünneplő ifjúság fáklyás felvonulását, s adott viszonzásképpen rögtönzött koncertet. Ott is a tábla az épületen. Mégis hosszú éveken keresztül vitatott téma volt,,hogy megmarad az épület, vagy lebontják — közlekedési okokból. Sok tervező szemrebbenés nélkül lebontatta volna, még szerencse, hogy a megye és város vezetői nem engedték. Végül is árkádosítják az épületet és így javítják a városközpont közlekedését. ( Sárszentlőrincen kezflr— ...... i te diá kéveit Petőfi. Az épület, amelyben Petőfi lakott, még áll, de ép- penhogy áll. Az idő megkoptatta, valamilyen formában rekonstruálni kellene. Meg is kezdték az előkészítését, a megyei tanács művelődési osztálya két tervező-, irodát is felkeresett már ebben az ügyben. Megrendelték a rekonstrukciós tervet, ám mindenütt olyan választ kaptak, hogy nem érdemes vele foglalkozni, le kellene inkább bontani az épületet, Kétségtelen, az épület fala nem időálló kő, de mégis inkább az lenne a tiszteletre méltó, ha keresnének valamilyen megoldást, mert nyilván lehetne találni. A lebontással csak a mechanikus építészeti szemlélet jutna érvényre, a haladó hagyománytisztelet semmiképpen sem. Olyan érv is elhangzott már, hogy a rekonstrukcióval úgyis megváltozik az épület eredetisége, művészeti hamisítvánnyá válik az egész. E szélsőséges nézetben az égvilágon minden van, csak jószándékú hozzáállás nincs. Remélhetőleg ez esetben is a művészetmentő törekvések győznek majd a mechanikus törekvések helyett. BODA FERENC .......................................................................................................................................mii ________________________ ■■ — 118 — Az emberek a mezőkről, otthonukból Lucanba siettek, behúzódtak a kocsmákba, hangoskodtak, fenyegetőztek. Délután két óra tájban mintegy 40 ember verődött össze. Husánggal voltak felfegyverkezve és. elindultak a Donnellyék farmja felé. Aznap reggel James Caroll hivatalos ügyben Exeterbe utazott, ezért semmit sem tudott a dologról. Nem is sejtette, hogy mi készülődik Lucanban. Tom Donnelly sam volt a helyszínen, mert a reggeli postakocsival Londonba utazott, hogy meglátogassa fivéreit, Johnt, Michaelt és Pat- rickot. James már nem volt az élők sorában, Robert börtönbüntetését töltötte, William pedig farmján élt, mintegy három mérföldnyi távolságban. így a családi házban csak a két öreg maradt: Joan meg Jim. Mintha a sors keze is beavatkozott volna. Emlékeztetni kell arra is, hogy Jim immár hatvanharmadik életévét taposta, a reuma is kikezdte, és nem volt már olyan fürge és erős, mint egykor. A tömeg lassan közeledett. Amikor a Donnellyék farmjához értek, körülkerítették a házat. A két Donnelly a konyhában szorgoskodott. Joan kenyértésztát dagasztott, férje pedig zsákot foltozott. Semmi rosszat sem sejtettek. Hirtelen azonban kivágódott az ajtó és John Flannigan lépett be. Hatalmas fütyköst szorongatott kezében. Mögötte szorongtak a legbátrabbal:, és az — 119 — írek nemzeti fegyverét, a husángot markolták keményen. — Megjelent maga az ördög!, — kiáltott fel meglepetten az öreg Jim és felállít. — Maradj nyugton! — förmedt rá Flannigan. ■— Ne is próbálj védekezni, mert szétloccsantom az ágyadat. Ezután rákiáltott Joanra: — Ne moccanj, te vén boszorka, mert agyoncsaplak. A hátsó ajtón a konyhába nyomakódtak a többiek is. John Kennedy, William sógora vezette őket. — Hol van a lopott tehén? — faggatta Flannigan a két Donnellyt. Jim és Joan tagadták, hogy bármi közük is lenne a lopáshoz. Közben az emberek körülvették őket és husángjukkal arra kényszerítették, hogy felemeljék kezüket. Néhányan az istállóba rohantak, hogy megkeressék az elveszett tehenet. Mások meg a farm mögött húzódó erdőbe siettek, hátha ott rejtették el a lopott jószágot. Hosszas keresgélés, kutatás után azonban be kellett ismerniük, hogy a Donnellyék ezúttal nem bűnösek. Nem ők terelték el Thompson tehenét. — Mondtam már, hogy semmit sem tudok a lopott tehénről — ismételgette Joan. Jim Donnelly a hatalmas túlerő ellenére sem ijedt meg, szitkozódott, kihívóan viselkedett. — Büdös görények vagytok valahányan. Kilestétek, hogy mikor távoznak fiaim, s meglep— 120 — tetek bennünket. De majd én ellátom a bajotokat. Ezentúl óvatosabb leszek, s majd felkészülök a fogadtatásotokra. ígérem, hogy többé nem teszitek be a lábatokat házamba. Hiába dühösködött az öreg Donnelly, a többiek csak nevettek rajta. Az emberek maguk is csodálkoztak a meglepő- fordulaton. Ezúttal két magatehetetlen öregemberrel álltak szemben, nem kellett félniük. Érezték, hogy fölényben vannak, s hogy most bosszút állhatnak sok mindenért. Valaki leköpte Jimet, egyik társa meg felragadta a konyhaszéket és az ablaknak hajította. És mintha jeladás lett volna az általános támadásra. Az emberek egészen megvadultak, megkezdődött az általános pusztítás. Leszaggatták a függönyöket, leverték a képeket, felborították a konyhaszekrényt, összetörték az edényeket. Még a spájzba is betörtek és kihaji- gálták a tárolt élelmiszert. A szobákban szétzúzták a bútort, a fehérneműt szétszórták, minden ablakot bevertek. Az elfojtott gyűlölet most hirtelen kitört belőlük, dúltak, pusztítottak. Jim és Joan remegett felindulásában. Semmit sem tehettek, mert szorosan tartották őket. A tömeg becsületére legyen mondva, hogy az öregeket azért mégsem bántották. De azért fenyegetőztek. Többen is mondták: — Ha volna egy kis eszetek, elkotródnátok. Ha nem költöztök el, felhúzunk benneteket az első fára. Ez még csak a kezdet.
