Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-07 / 288. szám

1966. cTeecmScr 7. TOLNA MEGYEI NEPŰ.TSAG A MÉSZÖV megoldotta — a Vendéglátó tovább vitatkozik Gyűlések a szórakoztató-zenészeknél Néhány hónappal ezelőtt „He­gedű és elektromos gitár” cím­mel a megyében működő szóra­koztató zenekarok problémáiról, a zenészek mindennapi gondjai­ról esett szó. A cikkre azonnal reagált a Tolna megyei Vendég­látóipari Vállalat, levélben pedig Grábics István, a KPVDSZ me­gyei bizottságának titkára. Az előbbi szerv helyesen azt i^ít- ványozta. hogy a vitás dolgokat zöld asztal mellett tárgyalják meg a Szórakoztató Zenészek Szak­szervezetével közösen. Grábics István viszont levelében úgy­mond „visszadobta a labdát”. A zöld asztal melletti Beszélgetés sokáig váratott magára, de vé- / gül is egy viharos gyűlés kere­tében megoldódott. A hét elején a Szórakoztató Zenészek Szak- szervezetének megyei bizottsága taggyűlést tartott, melyre a tag­ságon kívül meghívták a Vendég­látóipari Vállalat, a MÉSZÖV és a szerkesztőség képviselőit is. A 'taggyűlés fontosságára és ak­tivitására jellemző, hogy a meg­jelenés majdnem 100 százalékos volt. A megjelentek közül nagyon sokan szóltak hozzá. Az élénk vita is bebizonyította, hogy a me­gyében működő. zenekarok szá­mos helyen nehézségekkel küsz­ködnek, több támogatást és fi­gyelmet igényelnének munka­adóiktól. A sok felvetett panasz, kérés csak megerősítette, hogy az említett újságcikk megjelenése időszerű volt, eddig is sokat se­gített a zenészek helyzetén. A MÉSZÖV megbízottjának fel­szólalását — akit az intézmény •azzal bízott meg, hogy az ösz- szes zenés vendéglátóegységben a zenekarok ügyes-bajos dolgai­val foglalkozzon, — nagy öröm­mel és tapssal fogadták a gyű­lés résztvevői. A MÉSZÖV a jö­vőben nem hagyja magukra a zenekarokat Támogatja őket munkájukban, még a továbbképzésükről is gon­doskodik. A földművesszpvetke- zeteknél megértették, hogy azok­ban az egységekben, ahol szak­mailag és erkölcsileg is jó zene­karok dolgoznak, a forgalom ro­hamosan emelkedik. A? említett újságcikk megjelenése óta, már több jól működő zenekarban emelték a dolgozók fizetését. A népzenekarok és tánczenekarok között vetélkedőt rendeztek, amelyet a jövőben továbbfej­lesztenek. Ezek a versenyek elő­segítik a zenekarok szakmai fej­lődését is, amely végül is azt eredményezi, hogy a szórakozni kívánó vendégek igényeit is ma­radék nélkül kielégítik. A, közel­jövőben a földművesszövetkezeti zenekarokat egyenruhával látják el. » A bejelentéshez nem kell kom­mentár. A MÉSZÖV új utakon, jár, amelynek a zenészek, és nem utolsósorban a közönség is örül. De mi lesz a Vendéglátóipari Vál­lalat egységeiben, különös tekin­tettel a megyszékhelyre? E válla­lat zenészei is türelmetlenül vár­ják helyzetük javulását. A vá­laszt Tatár Nándor adta meg a .taggyűlésen. Az anyagi kérdésekkel foglal­kozott leginkább. „Nincs rá ke­ret”, ez volt a hozzászólás lénye­ge. Elmondta, hogy Szekszárd szórakozóhelyei túlzenésítettek Sok a zenész a városban. A vál­lalat csupán emberségből, a dol­gozók iránti méltányosságból al­kalmaz zenekarokat egyes he­lyeken. Arra azonban nem kaptunk Választ a taggyűlésen, miként kí­vánják megoldani szakmai szem­pontból a zenekarok összetételét, hogy az elkövetkezendő időben mindenütt olyan zenét szolgáltas­sanak, amely a közönség igényeit minden szempontból kielégíti. A MÉSZÖV képviselője örvendetes javaslattal élt, amelynek egy ré­szét már megvalósították. Most már a Vendéglátóipari Vállalaton lenne a sor. A zenészek hozzászólásából, a sok panaszból , megállapítható, hogy a velük való törődés, csak formális. A legtöbb helyen csak követelnek, de jóformán semmit sem adnak. A zenekarok tagjai ugyanolyan dolgozói a vállalat­nak, mint a többi. Ha pedig ez SZAB VANH- ÜC V Barátságunk szívélyesnek, két­oldalúnak és tartósnak ígérke­zett. Sajnhs a végén, ez a bizo­nyos szabvány-ügy kissé meg- rontotta. Ennek ellenére mind­végig kölcsönöse^ Szakinak szó­lítottuk egymást, és jól meg­voltunk. Rokonszenvepi első­sorban feltehetően abból táp­lálkozott, hogy a házkezelőség- nek bejelentettem, fürdőszobám leromlott állapotát, és a ház­kezel őség két nap múlva már küldte is őt, a vízvezeték-szere­lőt. Kisebb-nagyobb zökkenők­kel, de bizakodó hangulatban, a munka be is indult. Ki kel­lett cserélni a víztartályt de ez sem jelentett különösebb gondot, mert az új tartály egyelőre még becsomagolva, de már ott volt az előszobában. Fütyörészve, vidáman dol­gozgatott tehát a mester és időnként szívélyesen társalog­tunk. 1Ö arról biztosított, hogy, meg leszek elégedve munkájá­val, én pedig félreérthetetlen hangsúllyal, hálámat helyeztem neki kilátásba. Amikor azon­ban a mester kicsomagolta az új víztartályt, arca elfanya­lodott. Baj van — mondtg szá­razon —, majd megpróbálta megmagyarázni, hogy miért var. baj. Azért, mert a légi és az új tartály színre, szagra, űr­tartalomra, hosszúságra, széles­ségre hajszálnyi : pontossággal megegyezik egymással, csupán ott a bökkenő, hogy a régi tar­tály használható kellékét — a zuhanyozócső-részt, a rajta lévő tartozékokkal —, semmiképpen sem lehet átszerelni az új tart- tartályra! Fönt, valamilyen mé­ret nem stimmel. Szóval a két tartály iker­testvér, de ami az üzembe he­lyezés szempontjából legfonto­sabb követelmény, abban eltér­nek egymástól. S sajnos az egészben az a kellemetlen — mondta a mester —, hogy olyan kellék nincs raktáron, amilyen az új tartályhoz passzolna. A bejelentés érthető módon, el­szomorított. Egyesült erővel át- kozódtunk és a szabvány-ügy furcsaságait marasztaltuk el. A mester forrasztást, hegesztést emlegetett. Még két napot rá­dolgozott á tartályra, de meg- csiináítá. Csodáltam türelmét, de azon már cseppet sem cso­dálkoztam, hogy néha hetekig kell várni, amíg az ingatlan- kezelő embere megérkezik. Ki gondolná, hogy legtöbbször nem ők tehetnek erről? Sz, p. így igaz, akkor miért nem része­sülnek ők is jutalmazásban. A taggyűlésen elmondották, hogy mióta a Vendéglátóipari Vállalat­nál dolgoznák, egyikőjük sem ka­pott jutalmat. Kiszolgáltatottak az üzletvezetők kénye-kedvének. Az egyik egységben megkövete­lik az 5Q perc játékot, a 10 perc szünetet, a másik helyen meg­róják érte őket. Tisztázni kellene végre hlyüket a vállalaton be­lül. Szabályozni munkaidejüket, kötelességüket, de ennek ellenér­tékéként ugyanolyan dolgozónak kell tekinteni őket, mint a fel­szolgálót, vagy éppen az üzlet­vezetőt. Ezek a dolgok azonban csak a vállalatra és a zenekarok dolgo­zóira tartoznak. A legfontosabb­ról, a közönség szórakoztatásáról is néhány szót, hiszen a két fél munkája tulaj­honképpen értük van. Ha a ven­dég belép a zenés egységbe, a fogyasztásért 15 százalék zenés felárat számolnak fel. Ezért vi­szont olyan zenét óhajt, amely minden tekintetben megfelel igé­nyeinek. Ezek az igények pedig ma már elég nagyok. Ebből fa­kad a kérdés: A szekszárdi ze­nekarok mindegyike megfelel ennek? Valószínű nem. Ha pedig ez így van, akkor a vállalat kö­telessége, hogy megtegye a szük­séges intézkedéseket annak ér­dekében, hogy a vendég ezen a területen is? megkapja,, amit a pénzéért elvár. A közelmúltban megjelent cik­künkre Grábics István válaszolt. Kifogásolta, hogy a lap nehez­ményezte a .bonyhádi étterem „zenekari” összeállítását! Meg­írta, hogy nagyon sok felé járt az országban, több helyen látott zongora és dob .összeállítású duót játszani. Igazat adunk ebbéli állí­tásának, azzal a kiegészítéssel, hogy zenés presszóban igen, de étteremben semmiképpen sem játszhat a duó. Ez a szakmában törvény. Válasza másik része így hangzik: „A zenészek szerződé­sét csak közös beleegyezés alap­ján, vagy fegyelmi vétség esetén lehet felbontani. Ez törvény, és ezt társadalmi rendszerünkben nagyvonalakban be is tartják.” Éppen azt nehezményeztük cik­künkben, hogy sokszor indoko­latlanul bontják fel a szerződést a vállalatok. Grábics István leve­lében még meg is erősítette ámí­tásunkat azzal, hogy ezt a tör­vényt csak nagyvonalakban tart­ják be! A két hónappal ezelőtti cik­künk segítő szándékkal íródott. Felvetettük a problémákat, ame­lyeket a taggyűlés is megerősí­tett. A KPVDSZ megyei bizottsá­gának titkára támadást látott a sorok között, a MÉSZÖV viszont köszönettel vette a bírálatot, azonnal igyekezett rendbe tenpi a dolgokat. Zenészeik általában csak elégedettségüket fejezték ki a szakszervezeti gyűlésen és tá­mogatásukért köszönetét mondtak a vezetőségnek. A Vendéglátó- ipari Vállalatnál is ezt szeret­nénk elérni. Fertői Miklós Tolna megyei KISZÖV revizort keres, lehetőleg mérlegképes könyvelői képesítéssel. Jelentkezni lehet: Szekszárd Széchenyi u. 53. _________________________(615 — Átírni! Rossz a „stílus*** n Hírszolgálat LESlWABßv: KOR n Szerkesztő: „Már megint semmi szenzáció az újságban!” ATOMKOR R01yen anyagot kér” iKiss .Béla jsjzaiJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom