Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-06 / 287. szám

V TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. december fi. A bűn világatlasza Hit mondanak a bűnözésről az Interpol értekezletének küldöttei Bemben, Svájc fővárosában ülést tartott az Interpol, a nem­zetközi bűnügyi rendőrség. A 99 tagállam képviselői ismertették országuk helyzetét, és közölték, hogy milyen intézkedéseket foga­natosítottak. íme néhány fel­szólalás: Paul Dikopf: (Svájc). Az új gazdasági viszonyok bonyolult­sága miatt főleg a csalások ag­gasztják a rendőrséget. A helyzet rosszabbodik. Prasert R ujipavongse: (Thai­föld). Nem tudom, hogy európai kollégáim el tudjálc-e képzelni, mit jelent egy félmillió négyzet­kilométernyi területen harcolni a kábítószercsempészek ellen. Ne­künk a bűnözés más fajtái nem okoznak fejfájást, Az ópium- csempészek. a legnagyobb ellensé­geink. Mario Nardone: (Olaszország). Jelenleg egy bank- és posta- fosztogató gengszterbanda tevé­kenysége köti le érdeklődésünket. Mindig egyforma terv szerint dol­goznak. A külvárosi bankok és postafiókok ellen intéznek táma­dást, de a falusi postahivatalokat sem kímélik. A banda tagjai gép­puskával vannak felfegyverkezve és rendkívül veszélyesek. Jakob Kaner: (Izrael). Az eu­rópai országok zömétől eltérően, az alkoholizmus elleni harc egyál­talán ' nem okoz gondot hazánk­ban. Részeg gépkocsivezetők, az éjszakai kilengések és az alkohol\ hatása alatt elkövetett bűntettek nálunk ismeretlenek. Kábítószer­csempészés azonban van. Állítom, hogy a' világ rendőrségei közűi csak nekünk vannak hasist ku­tató, idomított kutyáink. Sok a rablótámadás és a zsebmetszés is. 1 Eila Kenno: (Finnország). A bűnözés, főleg a kiskorúak bűnö­zése, nem okoz gondot. Talán a finnek vérmérséklete is közre­játszik ebben. A gyilkosságok és a rablások száma az utóbbi évek­ben nem növekedett. Franz Walterskirchen: (Auszt­ria). Bennünket elsősorban a kis­korúak bűnözése aggaszt. Az el­múlt néhány évben felbukkant egy csekkhamisító banda. Nem sikerült a nyomukra bukkanni. Néha letartóztatunk egy-két ki­sebb csalót, a főkolomposok azon­ban még mindig ismeretlenek. Abdel Halem Hamza: (Szaud- Arábia). Gyilkosságok ritkán fordulnak elő hazánkban — ta­lán azért, mert a bűnözést rend­kívül szigorúan büntetjük. Az al­koholfogyasztás tilos, tehát nem probléma. Kellemetlen a zsebtol­vajok garázdálkodása, a Mekkába és Medinába érkező zarándoko­kat fosztogatják. Dzsinio Kameko: (Japán). A 14—21 éves fiatalok okozzák a legtöbb bajt. A bűnözők főleg a nagyvárosokban tevékenykednek, viszonylag könnyű őket elcsípni, viszont egyre többen vannak. (Schweizer IUusztrierte) Húsz forint A vonat sebesen fúrja magát az éjsza­kába. Az emberek a kocsiban helyet ta­lálnak maguknak, a barátkozóbbak ismer­kedni kezdenek. Az egyik sarokban két katona beszélget. Az egyik Miskolcra uta­zik, a másik azon túl, mindketten haza, sza­badságra. Amikor a kalauz a kocsi végén megjelenik, a mis­kolci idegesen magya­rázza: „Most nagy baj lesz. Meglepetést vettem édesanyámnak az utolsó húszasból, nem tellett a gyors­vonata pótjegy meg­váltására.” Nem lett baj, az ismeretlen új barát zsebébe csúsztatta a húszforintost. „Amint hazaérek, postára adom a tartozást.’ A mellettük lévő bácsi megbotránkozik. A leszálló miskolci után az adakozó ka­tona mellé ÜL, meg­dorgálja: „Könnyel­műség volt fiatalem­ber. Sosem látja azt a húsz forintot töb­bet.” A ldskatona biza­kodóan ismételgeti: „Megküldi, hisz ő is katona, és tudja, miit jeleníthet az a huszas a bajtársápak.” T. U Ambíciókeltő aranyérem Látogatás a dombóvári fotó-filmszakkörben — Lelkes tagok, magas szintű oktatás IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIKUIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII; A KffiW ©W) IGAZ TÖRTÉNET A MÚLT SZAZADBÓL Mint már lapunkban hírt ad­tunk róla, a dombóvári foto-film- szakkör Nyugdíjas című filmje az országos kisfilmfesztiválon aranyérmet nyert. Az eredmény semmiképpen sem lebecsülendő, hiszen a fesztiválra több mint száz filmet neveztek — az ország minden tájáról — és ezek közül az előzsürizések után 31 kerül­hetett a fesztivál döntőjébe, ösz- szesen négy aranyérmet osztot­tak ki, amelyből egyet a dombó­váriak hoztak el, sok olyan szak­kör elől, akik jobb felszereléssel, ideális körülmények között dol­goztak. A dombóvári filmeseknek nem ez az első sikere. A Szekszárdon megrendezett fesztiválon is sike­rült aranyérmet szerezniök, és az idei eredmény talán csak folyta­tása, továbbfejlesztése a . tavalyi­nak: Az elmúlt évben ugyanis szintén bekérült egy alkotásuk a fesztiválon bemutatott kevés szá­mú filmek közé. Pedig ha valahol nem, úgy Dom- bóvárott nincs nagy múltja a kisfilmezésnek. A szakkör elvi­leg három esztendeje működik, majdnem két évig jóformán anél­kül, hogy hangot adtak volna magukról. Közel két esztendeje vetődött fel a gondolat, a már- már megszűnőben levő szakkör­ben: szervezzék át, „élesszék új­já” és kezdődjön meg végre a komoly munka. És, hogy megkez­dődött, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a fesztiválról elho­zott aranyérem. A film a kollektíva lelkes mun­kájának gyümölcse, bár kétség­telenül oroszlánrésze volt benne Békéi Jánosnak, a „tulajdonkép­peni” alkotónak, és Balásy Gyu­lának, a szakkör vezetőjének, aki segített a jó alapötletet, művészi alkotássá tökéletesíteni. A filmszakkör tagjai fesztivál­ra való készüléskor kisebb cso­portokra oszlottak, vezetőjük így akarta elérni, hogy önállóan, egyéni ötleteket felhasználva dol­gozzanak. Békéi János az egyik legszorgalmasabb fiatalember, — aid a Dombóvári Vasipari Ktsz- nél dolgozik, mint tekercselő mű­szerész, — egy idő múlva film­mel jelentkezett. Az alkotás, vi­dám hangvétellel feldolgozva, egy nyugdíjas bácsiról szólt, aki csak nyugdíjazása után érezheti a csa­ládban, hogy Végre valaki. Ba­lásy Gyula, a szakkör vezetője felfigyelt a témában rejlő lehe­tőségekre. Utána már az ő taná­csai szerint dolgozták át a filmet, amely végül is a fesztiválra ke­rült, — és nagy sikert ért el. Hetenként egyszer tartanak foglalkozást, a dombóvári műve­lődési házban. De az igazi munka — ahogy a szakkör vezetője el­mondta — ezen kívül van. A heti egy találkozás alkalmával in­kább arra használják az időt, hogy elméletileg elsajátítsák a filmezés minden csínját-bínját. Ilyenkor összejönnek egy terem­ben, s tankönyvből, magas szin­ten ismerkednek a kisfilmezés­sel. Amikor .benéztünk egy fog­lalkozásra, matematikaórának tűnt. A táblán különféle bonyo­lult ábrák, rajzok, a fiatalok előtt füzet, abba jegyzetelték az előadást. . Nem kis része van ebben a munkában Balásy Gyulának, a szakkör vezetőjének. Jóformán minden szabad idejét arra áldoz­za, hogy két évtizedes tapasztala­tából minél többet át tudjon ad­ni a tanulni vágyó fiataloknak. A filmezést nemcsak hobbynak tartja: olyan szórakozásnak, amelyen keresztül nevelni lehet az embereket. A sikernek — természetesen — nagyon örültek, de nem tette el- bizakodottá őket. Ellenkezőleg. Mintha az aranyérem új ambí­ciókat keltett volna bennük. Úgy tervezik, hogy áttérnek a színes fényképezésre, a filmesek pedig megpróbálkoznak egy új, és nem kevésbé izgalmas területtel; a bábfilmezéssel. Egy-egy foglalkozáson általá­ban 18—20-an vannak, liatal szakmunkások, diákok. A papír szerinti névsor persze ennél sok­kal több: de ennyire tehető azok­nak a fiataloknak a száma, akik komolyan veszik ezt a szép szó­rakozást és nemcsak eljárnak a foglalkozásokra, hanem máskor is időt szakítanak arra, hogy job- ijan, átfogóbban megismerjék a filmezést. Sajnos, a televízióban nem láthattuk őket, illetve filmjüket. A tv pedig műsorra tűzte levetí- tését, aztán később közölték, hogy technikai akadályok miatt még­sem kerülhet sor rá. Természete­sen ez semmit sem von le a siker értékéből, hiszen országosan a négy legjobb közé számítani, mindenképpen elismerésre méltó eredmény. örülünk a dombóváriak sike­rének, és reméljük, nemsokára újból hallani fogunk róluk... D. KÖNYA JÖZSEP Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT anyagellátási főosztálya anyagbörze-autóbuszon■ mutatja be felesleges árukészletét. Első alkalommal a Csepel Vas- és Fémmű­vek bejárata előtt „ütötték fel sátrukat”. Már az első órákban sok anyagbeszerző és más érdeklődő kereste fel a gördülő kiállítást. Az anyag börze-autóbusz elsősorban ipari centrumokat keres fel. Ellátogat Miskolcra, Győrbe, Dunaújvárosba és Székesfehérvárra is. 'miimiiiimimiiiiiiiiitiiiiiimiiiiMiniiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii — 130 — A négy Donnelljr fiú kisétált az istállóból és eltűnt az éjszakában. t Jim és Joan nem elégedett meg a megtorlás­sal, hanem mindennek tetejében feljelentették azokat, akik betörtek családi házukban. Amikor az ügy a bíróság elé került, senki sem akadt, aki mellettük tanúskodott volna, ezért vádjaikat visszautasították. Emiatt aztán a Donnellyék ismét kegyetlen- kedni kezdtek és a Római dűlőúton ismét lova­sok száguldottak, félelmetesen kiáltozva terrori­zálták az egész vidéket, pusztítottak, gyújtogat­tak. 1879. novemberében egy késő este, az öreg Jim meg fiai, Michael, Tom és John felkeres­ték Bell anyót, a környék közismert kuruzsló- ját. Bell anyó hatvan évvel ezelőtt telepedett le ezen a vidéken, mindenki ismerte, és sokan igénybe vették szolgálatait. Később egy újságíró­nak a következőképpen mesélte el a Donnellyék éjjeli látogatását: „Fura éjszaka volt, a hold véresen ragyogott az égen. Én a konyhában ültem, s éppen kilen­cet ütött az óra, amikor arra lettem figyelmes, hogy lovasok állnak meg a házam előtt. A négy Donnelly toppant be hozzám. Részegek voltak és bambán vigyorogtak. Ismertem az öreg Don- nellyt, többször találkoztam és beszélgettem ve­le. A többiekkel is találkoztam már, tudtam ró­luk, hogy a fiai. Az öreg Donnelly megszólított: — No, te vén szipirtyó, meg tudod-e mondani, milyen jövendő vár ránk? — 131 — _ E zután egyik fiára mutatott és így szólt: — Ez Michael. A legény elvigyorogta magát, le­vette kalapját és hangosan megjegyezte: — Rerrtlélem, azt jövendölöd nekem, hogy va­lahol száz kiló aranyat találok. Jim ezután a következő fiára mutatott: — Ez John. John szép fiú volt, nem olyan magas, mint a többiek, de azért, fejlett, izmos. Ö is elmoso­lyodott. Az öreg ezután bemutatta Tomot is. Jól megnéztem a fiút. Azt Hallottam róla, hogy rendkívül kegy etlen, és hogy már sok embert véresre vert Nem mosolyodott el, egy szót sem ejtett ki, hanem csak rám meresztette hideg tekintetét. Megnyugodtam, mikor láttam, hoev nem akarnak bántani. Donnelly úr egyébként mindig udvarias volt velem szemben. Nem akartam nekik jósolni. Leültettem őket és teát főztem. Közben kinéztem az éjszakába, és láttam, hogy a hold még véresebb, mint az előbb. Az öreg Donnelly állandóan noszogatott, hogy' jósoljak nekik. Hosszú unszolás után végül kötélnek áll­tam és beszélni kezdtem: — Meg sem merem mondani, hogy mit látok. A halál leselkedik önre, meg fiaira. Rövidesen mindnyájan elpusztulnak. Sok vért látok... Ök csak elnevették magukat. Az öreg Don­nelly pénzt dobott az asztalra és megjegyezte, hogy jól megnevettettem őket. Hangosan kiál­tozva kirohantak, lóra pattantak és nevetve el­vágtattak. - Rövid idő múltán megtudtam az — 132 — egyik szomszédtól, hogy valahányan halottak. Megmondtam nekik, hogy mi történik velük, ők azonban nem' hittek nekem.'Sorsát azonban sen­ki sem kerülheti el”. MŰKÖDNI KEZD A BIZOTTSÁG / James Caroll egy borús téli este Társaival titokban kileste, Hogy a Donnelly klán ágyban legyen, Rájuk rontott és nem volt kegyelem. (Régi dal) — Ne félj, anyám, időben hazajövök, hogy veletek együtt elfogyasszam a karácsonyi pulykát. Ezek voltak Michael utolsó szavai, amelyet anyjához intézett. Joan már csak a koporsóban látta viszont szeretett gyermekét. John Flannigan sokáig nyomta az ágyat. Ne­hezen épült fel. A nevezetes verekedést azonban szélcsend követte. Semmi különös sem történt Lucanban és környékén. 1879. decemberének derekán Michael útban volt hazafelé. Az volt a terve, hogy a kará­csonyt szüleivel ünnepli. Szándékának megvaló­sításában sem a hideg szelek, sem a hóviharok nem akadályozhatták meg. Megspórolt egy kis pénzt, amellett még barátot is szerzett magának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom