Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-06 / 287. szám
V TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. december fi. A bűn világatlasza Hit mondanak a bűnözésről az Interpol értekezletének küldöttei Bemben, Svájc fővárosában ülést tartott az Interpol, a nemzetközi bűnügyi rendőrség. A 99 tagállam képviselői ismertették országuk helyzetét, és közölték, hogy milyen intézkedéseket foganatosítottak. íme néhány felszólalás: Paul Dikopf: (Svájc). Az új gazdasági viszonyok bonyolultsága miatt főleg a csalások aggasztják a rendőrséget. A helyzet rosszabbodik. Prasert R ujipavongse: (Thaiföld). Nem tudom, hogy európai kollégáim el tudjálc-e képzelni, mit jelent egy félmillió négyzetkilométernyi területen harcolni a kábítószercsempészek ellen. Nekünk a bűnözés más fajtái nem okoznak fejfájást, Az ópium- csempészek. a legnagyobb ellenségeink. Mario Nardone: (Olaszország). Jelenleg egy bank- és posta- fosztogató gengszterbanda tevékenysége köti le érdeklődésünket. Mindig egyforma terv szerint dolgoznak. A külvárosi bankok és postafiókok ellen intéznek támadást, de a falusi postahivatalokat sem kímélik. A banda tagjai géppuskával vannak felfegyverkezve és rendkívül veszélyesek. Jakob Kaner: (Izrael). Az európai országok zömétől eltérően, az alkoholizmus elleni harc egyáltalán ' nem okoz gondot hazánkban. Részeg gépkocsivezetők, az éjszakai kilengések és az alkohol\ hatása alatt elkövetett bűntettek nálunk ismeretlenek. Kábítószercsempészés azonban van. Állítom, hogy a' világ rendőrségei közűi csak nekünk vannak hasist kutató, idomított kutyáink. Sok a rablótámadás és a zsebmetszés is. 1 Eila Kenno: (Finnország). A bűnözés, főleg a kiskorúak bűnözése, nem okoz gondot. Talán a finnek vérmérséklete is közrejátszik ebben. A gyilkosságok és a rablások száma az utóbbi években nem növekedett. Franz Walterskirchen: (Ausztria). Bennünket elsősorban a kiskorúak bűnözése aggaszt. Az elmúlt néhány évben felbukkant egy csekkhamisító banda. Nem sikerült a nyomukra bukkanni. Néha letartóztatunk egy-két kisebb csalót, a főkolomposok azonban még mindig ismeretlenek. Abdel Halem Hamza: (Szaud- Arábia). Gyilkosságok ritkán fordulnak elő hazánkban — talán azért, mert a bűnözést rendkívül szigorúan büntetjük. Az alkoholfogyasztás tilos, tehát nem probléma. Kellemetlen a zsebtolvajok garázdálkodása, a Mekkába és Medinába érkező zarándokokat fosztogatják. Dzsinio Kameko: (Japán). A 14—21 éves fiatalok okozzák a legtöbb bajt. A bűnözők főleg a nagyvárosokban tevékenykednek, viszonylag könnyű őket elcsípni, viszont egyre többen vannak. (Schweizer IUusztrierte) Húsz forint A vonat sebesen fúrja magát az éjszakába. Az emberek a kocsiban helyet találnak maguknak, a barátkozóbbak ismerkedni kezdenek. Az egyik sarokban két katona beszélget. Az egyik Miskolcra utazik, a másik azon túl, mindketten haza, szabadságra. Amikor a kalauz a kocsi végén megjelenik, a miskolci idegesen magyarázza: „Most nagy baj lesz. Meglepetést vettem édesanyámnak az utolsó húszasból, nem tellett a gyorsvonata pótjegy megváltására.” Nem lett baj, az ismeretlen új barát zsebébe csúsztatta a húszforintost. „Amint hazaérek, postára adom a tartozást.’ A mellettük lévő bácsi megbotránkozik. A leszálló miskolci után az adakozó katona mellé ÜL, megdorgálja: „Könnyelműség volt fiatalember. Sosem látja azt a húsz forintot többet.” A ldskatona bizakodóan ismételgeti: „Megküldi, hisz ő is katona, és tudja, miit jeleníthet az a huszas a bajtársápak.” T. U Ambíciókeltő aranyérem Látogatás a dombóvári fotó-filmszakkörben — Lelkes tagok, magas szintű oktatás IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIKUIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII; A KffiW ©W) IGAZ TÖRTÉNET A MÚLT SZAZADBÓL Mint már lapunkban hírt adtunk róla, a dombóvári foto-film- szakkör Nyugdíjas című filmje az országos kisfilmfesztiválon aranyérmet nyert. Az eredmény semmiképpen sem lebecsülendő, hiszen a fesztiválra több mint száz filmet neveztek — az ország minden tájáról — és ezek közül az előzsürizések után 31 kerülhetett a fesztivál döntőjébe, ösz- szesen négy aranyérmet osztottak ki, amelyből egyet a dombóváriak hoztak el, sok olyan szakkör elől, akik jobb felszereléssel, ideális körülmények között dolgoztak. A dombóvári filmeseknek nem ez az első sikere. A Szekszárdon megrendezett fesztiválon is sikerült aranyérmet szerezniök, és az idei eredmény talán csak folytatása, továbbfejlesztése a . tavalyinak: Az elmúlt évben ugyanis szintén bekérült egy alkotásuk a fesztiválon bemutatott kevés számú filmek közé. Pedig ha valahol nem, úgy Dom- bóvárott nincs nagy múltja a kisfilmezésnek. A szakkör elvileg három esztendeje működik, majdnem két évig jóformán anélkül, hogy hangot adtak volna magukról. Közel két esztendeje vetődött fel a gondolat, a már- már megszűnőben levő szakkörben: szervezzék át, „élesszék újjá” és kezdődjön meg végre a komoly munka. És, hogy megkezdődött, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a fesztiválról elhozott aranyérem. A film a kollektíva lelkes munkájának gyümölcse, bár kétségtelenül oroszlánrésze volt benne Békéi Jánosnak, a „tulajdonképpeni” alkotónak, és Balásy Gyulának, a szakkör vezetőjének, aki segített a jó alapötletet, művészi alkotássá tökéletesíteni. A filmszakkör tagjai fesztiválra való készüléskor kisebb csoportokra oszlottak, vezetőjük így akarta elérni, hogy önállóan, egyéni ötleteket felhasználva dolgozzanak. Békéi János az egyik legszorgalmasabb fiatalember, — aid a Dombóvári Vasipari Ktsz- nél dolgozik, mint tekercselő műszerész, — egy idő múlva filmmel jelentkezett. Az alkotás, vidám hangvétellel feldolgozva, egy nyugdíjas bácsiról szólt, aki csak nyugdíjazása után érezheti a családban, hogy Végre valaki. Balásy Gyula, a szakkör vezetője felfigyelt a témában rejlő lehetőségekre. Utána már az ő tanácsai szerint dolgozták át a filmet, amely végül is a fesztiválra került, — és nagy sikert ért el. Hetenként egyszer tartanak foglalkozást, a dombóvári művelődési házban. De az igazi munka — ahogy a szakkör vezetője elmondta — ezen kívül van. A heti egy találkozás alkalmával inkább arra használják az időt, hogy elméletileg elsajátítsák a filmezés minden csínját-bínját. Ilyenkor összejönnek egy teremben, s tankönyvből, magas szinten ismerkednek a kisfilmezéssel. Amikor .benéztünk egy foglalkozásra, matematikaórának tűnt. A táblán különféle bonyolult ábrák, rajzok, a fiatalok előtt füzet, abba jegyzetelték az előadást. . Nem kis része van ebben a munkában Balásy Gyulának, a szakkör vezetőjének. Jóformán minden szabad idejét arra áldozza, hogy két évtizedes tapasztalatából minél többet át tudjon adni a tanulni vágyó fiataloknak. A filmezést nemcsak hobbynak tartja: olyan szórakozásnak, amelyen keresztül nevelni lehet az embereket. A sikernek — természetesen — nagyon örültek, de nem tette el- bizakodottá őket. Ellenkezőleg. Mintha az aranyérem új ambíciókat keltett volna bennük. Úgy tervezik, hogy áttérnek a színes fényképezésre, a filmesek pedig megpróbálkoznak egy új, és nem kevésbé izgalmas területtel; a bábfilmezéssel. Egy-egy foglalkozáson általában 18—20-an vannak, liatal szakmunkások, diákok. A papír szerinti névsor persze ennél sokkal több: de ennyire tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik komolyan veszik ezt a szép szórakozást és nemcsak eljárnak a foglalkozásokra, hanem máskor is időt szakítanak arra, hogy job- ijan, átfogóbban megismerjék a filmezést. Sajnos, a televízióban nem láthattuk őket, illetve filmjüket. A tv pedig műsorra tűzte levetí- tését, aztán később közölték, hogy technikai akadályok miatt mégsem kerülhet sor rá. Természetesen ez semmit sem von le a siker értékéből, hiszen országosan a négy legjobb közé számítani, mindenképpen elismerésre méltó eredmény. örülünk a dombóváriak sikerének, és reméljük, nemsokára újból hallani fogunk róluk... D. KÖNYA JÖZSEP Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT anyagellátási főosztálya anyagbörze-autóbuszon■ mutatja be felesleges árukészletét. Első alkalommal a Csepel Vas- és Fémművek bejárata előtt „ütötték fel sátrukat”. Már az első órákban sok anyagbeszerző és más érdeklődő kereste fel a gördülő kiállítást. Az anyag börze-autóbusz elsősorban ipari centrumokat keres fel. Ellátogat Miskolcra, Győrbe, Dunaújvárosba és Székesfehérvárra is. 'miimiiiimimiiiiiiiiitiiiiiimiiiiMiniiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii — 130 — A négy Donnelljr fiú kisétált az istállóból és eltűnt az éjszakában. t Jim és Joan nem elégedett meg a megtorlással, hanem mindennek tetejében feljelentették azokat, akik betörtek családi házukban. Amikor az ügy a bíróság elé került, senki sem akadt, aki mellettük tanúskodott volna, ezért vádjaikat visszautasították. Emiatt aztán a Donnellyék ismét kegyetlen- kedni kezdtek és a Római dűlőúton ismét lovasok száguldottak, félelmetesen kiáltozva terrorizálták az egész vidéket, pusztítottak, gyújtogattak. 1879. novemberében egy késő este, az öreg Jim meg fiai, Michael, Tom és John felkeresték Bell anyót, a környék közismert kuruzsló- ját. Bell anyó hatvan évvel ezelőtt telepedett le ezen a vidéken, mindenki ismerte, és sokan igénybe vették szolgálatait. Később egy újságírónak a következőképpen mesélte el a Donnellyék éjjeli látogatását: „Fura éjszaka volt, a hold véresen ragyogott az égen. Én a konyhában ültem, s éppen kilencet ütött az óra, amikor arra lettem figyelmes, hogy lovasok állnak meg a házam előtt. A négy Donnelly toppant be hozzám. Részegek voltak és bambán vigyorogtak. Ismertem az öreg Don- nellyt, többször találkoztam és beszélgettem vele. A többiekkel is találkoztam már, tudtam róluk, hogy a fiai. Az öreg Donnelly megszólított: — No, te vén szipirtyó, meg tudod-e mondani, milyen jövendő vár ránk? — 131 — _ E zután egyik fiára mutatott és így szólt: — Ez Michael. A legény elvigyorogta magát, levette kalapját és hangosan megjegyezte: — Rerrtlélem, azt jövendölöd nekem, hogy valahol száz kiló aranyat találok. Jim ezután a következő fiára mutatott: — Ez John. John szép fiú volt, nem olyan magas, mint a többiek, de azért, fejlett, izmos. Ö is elmosolyodott. Az öreg ezután bemutatta Tomot is. Jól megnéztem a fiút. Azt Hallottam róla, hogy rendkívül kegy etlen, és hogy már sok embert véresre vert Nem mosolyodott el, egy szót sem ejtett ki, hanem csak rám meresztette hideg tekintetét. Megnyugodtam, mikor láttam, hoev nem akarnak bántani. Donnelly úr egyébként mindig udvarias volt velem szemben. Nem akartam nekik jósolni. Leültettem őket és teát főztem. Közben kinéztem az éjszakába, és láttam, hogy a hold még véresebb, mint az előbb. Az öreg Donnelly állandóan noszogatott, hogy' jósoljak nekik. Hosszú unszolás után végül kötélnek álltam és beszélni kezdtem: — Meg sem merem mondani, hogy mit látok. A halál leselkedik önre, meg fiaira. Rövidesen mindnyájan elpusztulnak. Sok vért látok... Ök csak elnevették magukat. Az öreg Donnelly pénzt dobott az asztalra és megjegyezte, hogy jól megnevettettem őket. Hangosan kiáltozva kirohantak, lóra pattantak és nevetve elvágtattak. - Rövid idő múltán megtudtam az — 132 — egyik szomszédtól, hogy valahányan halottak. Megmondtam nekik, hogy mi történik velük, ők azonban nem' hittek nekem.'Sorsát azonban senki sem kerülheti el”. MŰKÖDNI KEZD A BIZOTTSÁG / James Caroll egy borús téli este Társaival titokban kileste, Hogy a Donnelly klán ágyban legyen, Rájuk rontott és nem volt kegyelem. (Régi dal) — Ne félj, anyám, időben hazajövök, hogy veletek együtt elfogyasszam a karácsonyi pulykát. Ezek voltak Michael utolsó szavai, amelyet anyjához intézett. Joan már csak a koporsóban látta viszont szeretett gyermekét. John Flannigan sokáig nyomta az ágyat. Nehezen épült fel. A nevezetes verekedést azonban szélcsend követte. Semmi különös sem történt Lucanban és környékén. 1879. decemberének derekán Michael útban volt hazafelé. Az volt a terve, hogy a karácsonyt szüleivel ünnepli. Szándékának megvalósításában sem a hideg szelek, sem a hóviharok nem akadályozhatták meg. Megspórolt egy kis pénzt, amellett még barátot is szerzett magának.
