Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-06 / 287. szám
_ . _ , - mAO PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK t TOLNA MEGYE így ^ g— NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 287. szám ÁRA: 60 FILLER Kedd, 1966. december 6. r I * A volokalamszki országút fölött 3—3 o. 1 Közélelmezési cikk lesz a gomba a A szavak emberi csengése Az ember benső énje, a politikai ingerek hatására azonnal, szinte reflexszerűen vagy helyesel, vagy helytelenít. Ez a belső én képtelen az alakoskodásra, a megjátszásra. Kifelé, a külvilág számára érdekből, kényelemből, vagy egyszerűen a békesség kedvéért tud az ember jó képet vágni a nem tetsző dolgokhoz is, de befelé nem. Azt hisziem, sokunknak a IX. kongresszus eseményeit figyelve, éppen az vjjüt a legnagyobb élmény, hogy a külső és a belső én végig szinkronban lehetett. Nem kényszerültünk rá, hogy kifelé jó képet vágjunk, ugyanakkor belül elégedetlenkedve zsörtölődjünk, hogy nem arról beszélnek, amiről népünk érdekében beszélni kellene. ’ Arról beszéltek. Egy héten keresztül minden nap arról beszéltek, vitáztak, tanácskoztak, öröm és megnyugvás tölthet el mind- annyiunkat, mivel megállapíthatjuk, a IX. kongresszus gondolatainkat, gondjainkat, örömeinket pontosan és árnyalva fogalmazta meg. Ugyannyira, hogy még a legvérmesebb ellenzéki sem tehetett mást, minit hogy helyeselt. Különben előadódott ismét az a helyzet, hogy az imponáló erő jegyében, biztos tudatában, éppen a kongresszus vállalta magára az ellenzék szerepét is, amikor a fejlődésünket lassító hibákat, fonákságokat nemcsak feltárta, hanem el is ítélte, és ellenük újból meghirdette a kérlelhetetlen harcot. Nincs ebben semmi ellentmondás. Eltökéltség van ebben. Igaz ugyan, hogy akik csak bírálni tudnak, azok most ismét szegényebbek lettek néhány hatásos érvvel, de nem ez a fontos. Az a döntő, hogy a dolgozók megnyugvással* könyvelhetik ei: a kommunisták legfőbb fóruma cselekvőén, a hatalom teljes súlyával foglalkozik, a rendezésre, a megoldásra váró gondjainkkal. Nyilvánvaló, hogy a kongresz- szusi anyag elsősorban a tartalmával keltette fel teljes joggal az emberekben az érdeklődést. Ami elhangzott, az mindenben megfelelt a várakozásnak. Cseppet sem kell rajta csodálkozni, hogy amikor a Központi Bizottság beszámolóját hallgattuk, olvastuk, akkor szinte az volt az ■érzésünk, tőlünk kérték véleményt, amikor a beszámolót megfogalmazták. S ebben sincs tévedés, mert valóban a magyar nép véleményét, állásfoglalását juttatta kifejezésre a kongresszus mind kü1 politikai, mind pedig belpolitikai kérdésekben. Pontosan érzékelhetjük, hogy a pártvezetés érdekei maradéktalanul azonosak a dolgozó emberek érdekeivel. Ebben nincs semmi félreértés, nincs semmi melléhallás. Azokra a kérdésekre kaptunk választ, amelyek fejlődésiünk mai időszakában felvetődtek, és amelyek az ország közvéleményében érlelődtek. Az emberi természet olyan, hogy elsősorban arra figyel, és legelőször azt jegyzi meg magának. ami leginkább érinti és érdekli. A kongresszusnak ebből a szempontból is volt, szinte személy szerint valamennyi magyar állampolgárhoz mondanivalója, közölni valója. Az elmúlt években többféle variációban, de igen gyakran szerepelt az újság hasábjain. hogy a születéséit száma csökken. A nemzet jövőjéért érzett felelősség hatotta át az ezzel kapcsolatos írásokat. Ez a felelősség ösiszegeződött most a legmagasabb szinten, ott, ahol konstruktív módon keresik a kiutat és a megoldást. Az anyasági segély, a szülési szabadság meghosszabbítása, ebből a megközelítésből kap nagy-nagy jelentőséget és vált ki őszinte örömet, valamint megnyugvást, mivel az emberek látják és érák a párt, törődését, gondoskodását. Tolna megye jellegénél fogva elsősorban mezőgazdasági megye. A lakosság túlnyomó többsége a termelőszövetkezetekben, a mezőgazdasági üzemekben keresi a kenyerét. K. Papp József elvtárs, a Tolna megyei Párt- bizottság első titkára örömmel számolhatott be arról, a kongresszus sáne előtt, hogy biztatóak és felfelé ívelő tendenciát mutatnak évről évre a terméseredmények. Mindez a megye parasztságának szorgalmával, becsületes munkájával, a párt és az állam állandó támogatásával magyarázható. A IX. kongresszus beigazolta, hogy mindenre kiterjedően, nemhogy csökkenne, a jövőben niég inkább bővül minden téren, minden tekintetben a parasztemberekkel való törődés, a róluk való gondoskodás. A társadalmi juttatások terén elérkeztünk odáig, hogy a kongresszus kimondta, belátható időn belül minden vonatkozásban megszűnik a munkások, az alkalmazottak és a szövetkezeti parasztok között még meglévő szociális különbség. 1967 január 1-gyel új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszert vezetnek be. Az új nyugdíjrendszer álap- elvei a bérből élőkével azonosak. A kongresszus határozata kimondta: „azt tervezzük, hogy a termelőszövetkezeti tagok családi pótléka 1970-ig érje el a bérből és a fizetésből élőkének szintjét”. Az életszínvonal alakulásával kapcsolatban a határozat kimondja, hogy 1968—1970 végéig fokozatosan az összes ipari dolgozó munkaidejét átlagosan heti 44 órára kell csökkenteni. Megfelelő módon helyt kapott társadalmunk egyik legnagyobb politikai, gazdasági és jóléti problémája, a lakáskérdés, őszintén feltárta a kongresszus az eszel kapcsolaton gondokat, problémákat, de azt is leszögezte, hogy a nyomasztó lakásgondok enyhítésére a következő öt év alatt 300 ezer lakást kell építeni. Valóban minden magyar dolgozóhoz volt a pártnak mondanivalója, akár az ipart, akár a mezőgazdaságot, akár az élet más területeit nézzük. Általánosságban továbbra is az volt a legrokonszenvesebb, hogy a kongresszus szívünk szerint, és értelmünkhöz szólóan beszélt. Pontosan, közérthetően. és világosan. Kádár élvtárs beszámolóját, a Központi Bizottság határozatát, a felszólalók minden mondatát azonnal megértjük, felfogjuk, mert nincs csű- rós-csa varas, nincs olyan, hogy a mondatokat így is lehet értelmezni, meg úgy is. S ez a forma még inkább jó hatást gyakorol a dolgozókra, az emberekre. Nem lett kevesebb, sőt, inkább sokasodott a munkánk, a dolgunk. A IX. kongresszus azonban még jobban összekovácsolta dolgozó népünk sorait, még nagyobb a bizalom és a ragaszkodás az. amely előfeltétele az előttünk álló tennivalók megvalósításának. Értőimé, haszna és látszatja van minden becsületes erőfeszítésnek. Koszigin a szovjet—francia kapcsolatokról, az európai biztonságról, a vietnami háborúról A szovjet miniszterelnök sajtóértekezlete Párizsban Párizs (TASZSZ) Szombaton Párizsban a francia diplomáciai tudósítók társasága villásreggelit adott Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök tiszteletére. A villásreggelin mintegy 450 francia és külföldi újságíró jelent meg. A szovjet kormányfőt Georges Leroy, a társaság elnöke üdvözölte. A szónok kijelentette: az egész világ sajtója nagy érdeklődéssel kíséri a párizsi szovjet— francia tárgyalásokat, s ezért a sajtó, a rádió és a televízió itt összegyűlt képviselői hálásak a szovjet miniszterelnöknek, hogy találkozhatnak vele és meghallgathatják értékelését a nemzetközi helyzetről, a szovjet—francia kapcsolatok fejlődésének távlatairól. Ezután Koszigin emelkedett szólásra. — Valamennyi találkozásunkra jellemző volt, hogy meggyőződhettünk róla: a francia nép, a francia államférfiak szívükön viselik a béke fennmaradását, gondoskodnak arról, hogy elkerüljenek minden olyan konfliktust, ami kiélezhetné a nemzetközi helyzetet, szorgalmazzák, hogy megtalálják az utat a jelenlegi feszültség enyhítésére, — jelentette ki többek között. — Ha az adott szakaszon ösz- szefoglaljuk a szovjet—francia tárgyalásokat, tökéletesen elégedett vagyok azok menetével, elégedettek vagyunk De Gaulle tábornok, köztársasági elnök megnyilatkozásaival olyan nemzetközi problémákról, amelyekben a Szovjetunió és Franciaország nézete közeli, vagy azonos. Természetesen országaink társadalmi berendezkedése különböző. Mi azonban abból indulunk ki, hogy országaink a békés együttélés politikáját követve, tárgyalások útján oldhatják meg a felvetődő problémákat, minden téren, közte politikai síkon is, fejleszthetik a békés együttműködést. Ez az együttműködés jó hatást gyakorolhat az általános nemzetközi helyzetre, előmozdítja a nemzetközi problémák megoldásának keresését. HUBERT-RODIER (Nation): — Az ön véleménye szerint a Német Szövetségi Köztársaság gyakorlatilag hogyan mozdíthatja elő a nemzetközi feszültség enyhítését? — kérdésre Koszigin többek között hangsúlyozta: — A két német állam létezése az első körülmény. A második pedig az, hogy az európai határok, amelyek a második világháború után alakultak ki, sérthetetlenek. Ezenkívül Nyugat-N émetorszag- nak örökre le kell mondania az atomfegyverekről. Ha az NSZK elismeri ezeket a körülményeket, jelentősen hozzájárul az európai feszültség enyhítéséhez, az európai biztonság szavatolásához. KOSZIGIN: Az atomsorompó kérdését érintettük beszélgetéseinkben. Meggyőződésem, hogy De Gaulle tábornok, a francia kormány, éppúgy, mint a szovjet kormány, nem akarja, hogy az atomfegyverek az egész világon elterjedjenek. Tehát, ha elvi szempontból vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor a francia és a szovjet álláspont abban foglalható össze, hogy az atomfegyvereknek nem szabad elterjedniük. Ezután a francia—szovjet kapcsolatok fejlesztéséről feltett kérdésekre válaszolt Koszigin, s hangsúlyozta, hogy Franciaországgal való kapcsolataik nem irányulnak valamilyen harmadik fél ellen. Más kérdéssel kapcsolatban, melyet arra vonatkozóan vetettek fel, hogy Franciaország kivonta csapatait az atlanti szervezetből, Koszigin rámutatott: A Szovjetunió és más szocialista országok úgy vélik, hogy a katonai tömböket fel kell számolni. Ha Nyugaton felszámolják a NATO-t, amely agresszív tömb és amely a szocialista tábor ellen irányul, mi és szövetségeseink hajtandók vagyunk felszámolni a Varsói Szerződést, Mi a francia csapatok kivonását a NATO-ból úgy értékeljük, mint a francia kormány gesztusát az európai feszültség enyhítésére, mint békeszerető lépést, amely megerősíti az Európában élő emberekben a reményt, hogy csökken a háborús veszedelem és rendeződik a helyzet kontinensünkön. RAYMOND HUBERT (France Presse) kérdésére: Vannak-e komoly akadályok, ha a vietnami háborút leszámítjuk, a Szovjetunió és az Egyesült Államok jó kapcsolatainak kiépítése útjában? Koszigin ezt válaszolta: Mondhatom, hogy (Folytatás a 2. oMalon.) Kormányhatározat a termelőszövetkezeti hitelek A mezőgazdaság szocialista átszervezése során a kormány évről évre több milliárd forint hitelt biztosított a fiatal termelőszövetkezeteknek, hogy megalapozzák a gazdaságukat, elindulhassanak a közös gazdálkodás útján. Az e hitelekből megvalósított beruházások nagymértékben hozzájárultak a mezőgazdasági, termelés növekedéséhez, a gazdálkodás megszilárdulásához. Az átszervezés időszakában sok olyan állóeszköz került a közös gazdaságokba, amely ma már nincs a termelésben, vagy amelynek értéke erősen csökkent. Ezen túlmenően a termelőszövetkezetek állóeszközeinek (gépek, épületek, ültetvények, stb.) jelentős része az utóbbi években fokozatosan elhasználódott. A nagyüzemi gazdálkodás kezdeti nehézségei, valamint az adott árviszonyok miatt a termelőszövetkezetek saját erőből általában nem tudták pótolni az elhasznált állóeszközeiket. Amortizációs alapot nem képezhettek, tehát az állóeszközök pótlására is hitelt rendezéséről vettek igénybe. Az így felhalmozódott hitelállomány esedékes részének visszafizetése évről"' évre fokozódó nehézséget okozott a termelőszövetkezetek gazdálkodásában. A harmadik ötéves terv időszakában a termelőszövetkezeteknek jelentős fejlődést kell elérniük, gazdálkodásukat hatékonyabbá kell tenniök. A gazdaság- irányítási rendszer reformja során — mint a népgazdaság egyéb területein — a termelőszövetkezetekben is növelni kell a gazdasági önállóságot. Bővíteni kell a szövetkezetek saját alapjait, ezzel együtt gazdálkodási, pénzügyi önállóságukat és a felelősségüket, ezért olyan feltételeket kell teremteni, hogy a termelőszövetkezetek és a tagok fokozott anyagi érdekeltsége révén a mezőgazdasági termelés még eredményesebbé váljék és költségsziritje csökkenjen. Mindezek figyelembevételével — a párt kezdeményezésére — a kormány úgy határozott, hogy a termelőszövetkezetek 1965. december 31-i hitelállományából töröl ni kell azt a részt, amelynek az állóeszközök újraértékelése után nincs meg a fedezete, és amelynek visszafizetése akadályozná a gazdálkodás további fejlődését. A hitelrendezést az egyes termelőszövetkezetek vagyonára és jövedelmére tekintettel differenciáltan kell végrehajtani. A törlés után megmaradó hitelekre — figyelembe véve az egyes termelőszövetkezetek jövedelmének várható alakulását —, új lejáratokat kell megállapítani, úgy, hogy ezeket a hiteleket 1973-ig visszafizessék. A folyamatban lévő beruházásokat terhelő hiteteket az eredeti ütemezés szerint kell visszafizetni. A kormányhatározat kiemeli: a hitelrendezéssel 1967-re biztosítani lehet az amortizáció teljes pénzügyi fedezetét, ezért a jövő év január 1-étől az állóeszközök teljes körére — tehát az épületekre és az ültetvényekre is — elő kell írni az amortizációképzési kötelezettséget. A termelőszövetkezeti hitel- rendezést ebben az évben le kell bonyolítani. (MTI)
