Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

1066. december 4. TOLNA MEGYEI VÉPŰJSAG 5 (Folytatás a 4. oldalról) lezárult, társadalmi rendünk és államhatalmunk szilárd. Ez lehe­tővé tette, hogy általános köz­kegyelem gyakorlásával törvé­nyesen és politikailag lezárjuk azoknak az ügyét, akik a fejlő­dés különböző szakaszaiban, kü­lönböző okokból szembe kerültek a haladással, a szocializmussal. Az általános közkegyelem gya­korlása az osztályharcban alkal­mazott szocialista humanista po­litikánk szerves folytatását jelen­tette: határozott harcot folytat­tunk mindazok ellen,.akik a szo­cializmus ellen támadtak, s a közrend felforgatására törtek, de emberiességtől áthatva megbocsá­tottunk azoknak, akik letették a fegyvert, s lehetőséget adtunk számukra, hogy becsületes mun­kával beilleszkedjenek a társada­lomba. 13. A legutóbbi években to­vább erősödött a szocia,- lista demokrácia, meg­élénkült a közélet. A korábbi időszakhoz mérve fokozódott a dolgozók aktivitása a közügyek tárgyalásában, s jelentős rétegek vitatták meg a gazdasági építés kérdéseit, a nemzetközi, társadal­mi, kulturális problémákat E vi­ták segítséget nyújtottak a fejlő­dés során felmerülő új kérdések marxista kidolgozásához, s ezért nagy többségük kívánatos és hasznos volt, a demokrácia fej­lesztését, a nemzeti egység erősí­tését szolgálta. A dolgozók rész­vétele az állami, társadalmi, helyi ügyek intézésében mégsem fejlődött kielégítően. A szocialista demokrácia to­vábbfejlesztésének fontos eleme a helyi szervek jogkörének kiszéle­sítése. Biztosítani kell a tanácsok számára az önálló pénzügyi gaz­dálkodás lehetőségét a kommu­nális fejlesztés területén és a kulturális és szociálpolitikai igé­nyek kielégítésében. Szükséges a tanácsok szerepének, hatáskörének pontosabb meghatározása egy új tanácstörvényben. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésével nagyobb lehetőség nyílik a demokrácia fejlesztésére az üzemekben. A kérdések több­ségében a vállalatok, az üzemek . vezetői maguk döntenek és szá­mukra is fontossá válik, hogy kollektívájuk tapasztalataira, vé­leményére támaszkodjanak. Ugyanebbe az irányba hat a fo­kozódó anyagi érdekeltség. A dolgozók anyagilag is érdekeltté válnak abban, hogy a vezetők figyelmét idejekorán felhívják a gazdálkodás hiányosságaira, s velük együtt közreműködjenek a hibák kijavításában. A szocialista demokrácia ki- terjesztésében alapvető a dolgo­zó tömegek politikai tudatának fejlesztése, a rendszeres, sokol­dalú tájékoztatás és olyan poli­tikai légkör megteremtése, amely­ben kötelességüknek érzik, hogy mint az ország gazdái, részt ve- ' gyenek minden fontos kérdés eldöntésében. Ebben fontos sze­repük van a szakszervezeteknek, a Hazafias Népfrontnak, a KISZ- hek, a ncmozgalomnak és álta­lában a tömegszervezeteknek, mozgalmaknak, amelyeknek fela­data kiszélesül, gazdagabb tarta­lommal telik meg. Az új választójogi törvény, az egyéni választókerületek beveze­tése további lépés a szocialista demokrácia fejlesztésének útján. Növelni kell az országgyűlés sze­repét a törvényalkotó tevékeny­ségben és az Elnöki Tanács, va­lamint a kormány munkájának ellenőrzésében. Népköztársaságunk alkotmá­nyát 1949-ben fogadták el. Azóta befejeztük a szocializmus alapjai­nak lerakását és megkezdtük a szocializmus teljes felépítését. A végbement változásokat időszerű az alkotmányban is megfogal­mazni.- Államunk mindenki szá- I4.| mára biztosítja a lelki- ismereti szabadságot. sadalmi-politikai céljaink meg­valósítását. Hazánkban nem a hívők és a nem vallásos emberek állnak egymással szemben, ha­nem a szocializmus hívei és el­lenségei. , Az állam és az egyház közötti viszony normális, megfelel az állam, az állampolgárok összes­sége és a szocializmus érdekeinek. Az egyházak hivatalos vezetése és a p>apság többsége elismeri a szocialista állaimrendet, lehetsé­gesnek és szükségesnek tartja az együttműködést a szocialista ál­lammal, az állam biztosítja az egyházak hitéleti tevékenységét. A magyar állam és az egyház normális'viszonya nemzetközi ha­tásában is segíti a haladó erők összefogását és a reakciós egy­házi körök háttérbe szorulását. Társadalmi és politikai rend­szerünk szilárdsága, a vallásos dolgozók túlnyomó többségének egyetértése és aktív közreműkö­dése a szocializmus építésében, az állam és az egyház közti vi­szony megfelelő alakulása lehe­tővé tette, hogy részleges meg­állapodás jöjjön létre a Vatikán­nal is. Ezzel a Vatikán elismer­te szocialista államunkat, s en­nek beleszólási jogát az államot és az egyházat közösen érintő ügyekbe. Hazánk lakossága 1961 1965. években csak 154 _____ ezer fővel, minfegy m ásfél százalékkal nőtt. 1962. óta 15. 1000 lakosra évente 13 élve szü­letés jut, s ez a szám nemzet­közi méretekben is rendkívül alacsony. U gvanakkor jelentősen kitolódott az életkor felső hatá­ra. öt év alatt a nyugdíjas ko­rúak aránya 17 százalékról 19 százalékra nőtt, a 14 évnél fia- talabbaké p>edig 24 százalékról 21 százalékra csökkent. Ha ez az irányzat, nem változik, néhány év múlva érezhetően nőni fog az eltartott lakosság száma mun­kaképes dolgozókéhoz viszonyít­va. Az egész nép érdeke, nem­zeti gondunk, hogy ennek okait sokoldalúan vizsgálva és feltár­va megfordítsuk a népesség- szaporulat jelenlegi irányzatát. Pártunk javaslatára az elmúlt években több ízben megemeltük a családi pótlékot, erőnkhöz mér­ten bővítettük az óvodai, bölcső­dei férőhelyeket, javítottuk a gyermekek felnevelését elősegítő egészségügyi hálózatot. Eddigi erőfeszítéseink nem tudták meg­oldani a problémákat; továbbra is nagy a különbség a többgyer­mekes és a gyermektelen csalá­dok életszínvonala között. Indo­koltnak tartjuk, hogy a családi pótlék 1966-ban végrehajtott eme­lését, ahogyan azt anyagi erőnk megengedi, a későbbi években további lépések kövessék. Azt tervezzük, hogy a termelés zövet­kezeti tagak családi pótléka 1970­ig érje el a bérből és fizetésből élőkének szintjét. Gondoskodni kell arról, hogy az anyákat és különösen a sok- gyermekes családokat nagyobb társadalmi megbecsülés övezze. A kongresszus javasolja meg­vizsgálni, hogyan lehetne növel­ni a gyermekes családok anyagi biztonságát és milyen további könnyítéseket nyújthatna a tár­sadalom a dolgozni és tanulni akaró gyermekes anyáknak. Ja­vasoljuk, hogy 1967-ben gyer­mekgondozási segélyt vezessenek be. Jóval nagyobb mértékben kell lehetővé tenni a gyermekes anyák számára a napi 4—6 órás munkát és a bedolgozást. Követ­kezetesen kell érvényesíteni azt az elvet, hogy a lakásépítés ál­lami támogatásánál és a lakások elosztásánál a gyermekes csalá­dok előnyben részesüljenek. In­dokéit a KISZ lakásépítési akció további kiszélesítése is. Átgondolt és széles körű gaz­dasági, szociális, egészségügyi intézkedésekkel egyidejűleg a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni a családvédelem, a gyermeknevelés kérdéseinek és harcolni kell a társadalmi fele­lőtlenség jelenségei éllen. III. A népgazdaság fejlődése A legutóbbi öt évben tovább növekedett országunk gazdasági ereje, gyarapodott a nemzeti va­gyon, javult a termelés technikai felszereltsége és korszerűsége. 16. Húszéves gyakorlat bizonyítja, hogy a vallásos dolgozók túlnyo­mó többsége támogatja nagy tár­Az ipar a VIII. kong­resszuson kijelölt irány­_____ ban fejlődött, ennek m egfelelően alakult szerkezete. A második ötéves terv idejében az ipar termelése 47 százalékkal nö­vekedett. Az ipari termelés nö­vekedésének megközelítőleg két­harmad része származott a ter­melékenység emelkedéséből. A vegyipar és a gépipar ter­melése az ipari termelés átlagá­nál gyorsabban nőtt. Népgazda­sági szükségleteinknek megfelelő­en emelkedett a vegyiparon be­lül a műtrágya- és gyógyszeripar, a gépiparban a híradástechnikai, a műszer- és a szerszámgépipar, a textiliparban a kötszövőipar, az élelmiszeriparban a konzerv­ipar részaránya. Kedvezőbbé vált a népgazdaság energiahordozóinak öszetétele, a földgáz és kőolaj részaránya öt év alatt 23 száza­lékról 29 százalékra növekedett. Több új és magas műszaki színvonalú ipari üzem lépett ter­melésbe, előrehaladtunk az ipari termelés koncentrációjában. Helyesnek bizonyult az ipar­vállalatok összevonása, a közép- irányító szervek számának csök­kentése. Az összevonások célja: a műszaki-szellemi erők gazda­ságosabb felhasználása. Ennek kezdeti eredményei vannak. A termelőerők erőteljesebb kon­centrációja azonban még hosszabb időt igényel. A két kongresszus közötti idő­ben folytattuk a vasút dieselesí- tését, villamosítását, növeltük a közúti közlekedési gépp>arkunkat, bővítettük és javítottuk úthálóza­tunkat. öt év alatt kb. kétharmadával nőtt az építőipar gépállománya növekedett a korszerűbb, a nagy­elemes építkezések részaránya, az előre gyártott beton- és vasbeton­szerkezetek felhasználása. \ mezőgazdaság terme­lése 10 százalékkal ha-, ladta meg az előző öt évit, ez a kedvezőtlen időjárást és a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodásra való áttérés kezdeti időszakának nehézségeit figyelem­be véve nagy eredmény. A terv­időszak végén a kenyérgabona- szükségletet hazai termésből fe­deztük. A felvásárolt mezőgazda- sági termékek értéke 1960-hoz képest 29 százalékkal nőtt. Már tapasztalhatók a mezőgazdaság belterjes irányú fejlesztésének eredményei. Öt év alatt 82 000 holdon telepítettünk szőlőt és 103 000 holdon gyümölcsöst, el­terjedtek a nagyobb hozamú nö­vényfajták. Javult a mezőgazdaság tech­nikai ellátottsága, több mint más- félszeresére nőtt a 100 holdra ju­tó traktorok száma és lpét és fél­szeresére az öntözhető területek. A mind Szélesebb és lo. gyors ütemű munkameg- osztás mélyrehhtóan megváltoztatta az ioar és a me­zőgazdaság kölcsönös viszonyát, valamint a termelés területi ága­zati és üzemi megoszlását. A me­zőgazdaság gyors ütemben válik egyrészt nagymértékű ipari fo­gyasztóvá. másrészt az ip>ar je­lentős szállítójává. A gazdasági fejlődés kísérő je­lensége a népesség gyors és nagy­arányú társadalmi, szakmai át- rétegeződése. Több százezer em­ber változtatott ebben az időszak­ban foglalkozást és lakóhelyet. A szocialista iparosítás munkaerő­forrását főleg a mezőgazdaság jelentette. A mezőgazdaságban dolgozók aránya az összes kere­sőkéhez képest az 1949-es 5> százalékról 31 százalékra csekként. Az ipari beruházásoknak há­romnegyed részét vidéken hasz­nálták fel. Az iparilag fejletlen megyékben az ipari foglalkozta­tottak számának növekedési üte­me csaknem kétszerese volt az országos és négyszerese a buda­pesti növekedésének. Az iparban dolgozók száma öt év alatt az Alföldön 38 százalékkal, Dé1- Dunántúlon 29 százalékkal, míg Budapesten csak 7 százalékkal növekedett. Ern^k ellenőre a bu­dapesti ipar 1965-ben még az or­szág összes ipari dolgozóinak 41 százalékát foglalkoztatta. Fel­adatunk, hoev folytassuk a vi­dék iparosítását. 1 ^ .. I Pőmiitek az ország nem- 1“J zetköri gazdasági kao- ?solatai. Népgazdaságunk .és a többi szocialista ország fel* lődésének eredményei igazolják a gazdasági összefogásra irányuló politikánk helyességét. A máso­dik ötéves terv éveiben külkeres­kedelmi forgalmunk a KGST-or- száeokkal 70 százalékkal, ezen Helül a Szovjetunióval 93 száza­lékkal növekedett. Fejlődésünket biztonságossá te­szi, hogy a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió szál­lításaival megoldottnak tekint­hető a harmadik ötéves terv tel­jesítéséhez szükséges energiahor­dozók és a villamos energia im­portja, vaskohászatunk ellátása alapanyagokkal. Külkereskedelmi forgalmunk tovább bővült a nem szocialista országokkal. Uj és hasznos ter­melési és kereskedelmi kapcsola­tok alakultak ki. Az elért eredmények ellenére a megvalósult nemzetközi munka­megosztás egyes fontos iparágak­ban még nem tekinthető kielé­gítőnek. Arra van szükség, hogy az érdekelt KGST-országok kö­zött a szakosítás szélesedjék, a kooperáció jobban működjön. Együttműködésre törekszünk min­den szocialista országgal, de ké­szek vagyunk szélesebb körű munkamegosztásra is. Az utóbbi időben nálunk is megnőtt az idegenforgalom, a nemzetközi kapcsolatok e sajátos megnyilvánulása. Sokszorosára nőtt a hazánkba látogatók és kül­földre utazók száma. Ez politikai­lag és gazdaságilag is előnyös. 20. Gazdasági fejlődésünk elemzése — az egészében _____ pozitív képen belül — a zt is mutatja, hogy a magunk elé tűzött kongresszusi célokat nem tudtuk teljes egészében el­érni. A nemzeti jövedelem növekedé­se elmaradt a tervezettől. A me­zőgazdasági termelés emelkedése a tervezettnél alacsonyabb volt, a termelési költségek az iparban az előirányzottnál kisebb mérték­ben csökkentek és a mezőgazda­ságban — főleg a növekvő anyag­költségek miatt — nőttek. Fo­gyasztásra és felhalmozásra együt­tesen — beleértve a készletek nö­vekedését is — többet fordítot­tunk, mint a megtermelt nemzeti jövedelem, vagyis többet osztot­tunk el, mint amennyit megter­meltünk és ez terhelte külkeres­kedelmi mérlegünket. Fontos népgazdasági ágakban az állóeszközök kihasználása elég­telen volt, viszonylag sok új be­ruházást kezdtünk mee. A munka szervezettsége nem felelt meg a kö­vetelményeknek, s ez szerepet iát- szott abban, hogy a munka ter­melékenysége nem a kívánt mér­tékben emelkedett. Az ötéves tervszakasz második felében a népgazdaság fejlődésé­nek üteme lassult. A Központi Bizottság 1964. decemberi határo­zatában felléptünk a kedvezőtlen tendenciák ellen, ennek hatása 1965-ben már érvényesült. Kidol­goztuk a harmadik ötéves tervet és a gazdasági mechanizmus re­formját. Gazdasági feladataink a következő időszakban alapvetően a harmadik ötéves terv céljainak megvalósí­tására és ezzel egyidejűleg a gaz­dasági irányítás új mechanizmu­sának kidolgozására és bevezeté­sére irányulnak. A harmadik ötéves terv célja: — folytatjuk hazánkban a szo­cialista társadalom teljes felépí­tését, — tovább gyarapítjuk az ország erőforrásait, emeljük a nemzeti jövedelmet és rendszeresen ja­vítjuk a lakosság életkörülmé­nyeit, kulturális és szociális ellá­tását. El kell érnünk az ipari termelés évi 6 százalékos növekedését ennek 80 százalékát a termelékenység emelkedésével kell fedeznünk. A mezőgazdasági termelés a megelő­ző öt év átlagához képest 13—15 százalékkal emelkedjék. A beru­házások összege öt év alatt érje el a 250—280 milliárd forintot. A dolgozók reáljövedelme 14—16 százalékkal legyen magasabb. Harmadik ötéves tervünk végre­hajtásával a következő fő felada­tokat kell megoldanunk: A népgazdaság fejlődését te­gyük kiegyensúlyozottabbá. Fenn­tartjuk a felhalmozás és az elosz­tás eddigi arányát. A beruházások növelésével megalapozzuk a nép­gazdaság továbbfejlődését, s egy­idejűleg biztosítjuk a lakosság életszínvonalának további emelé­sét. A terv nagy figyelmet fordít a népgazdaság két fő ága: az ipar és a mezőgazdaság összehangoltabb fejlesztésére, figyelembe veski. hogy a jövőben is szükséges az ipar súlyának további növelése, ezért a beruházások, 46—50 száza­lékát az ipar fejlesztésére irányoz­za elő. Kedvező irányú, további szerke­zeti változás megy végbe az ener­giahordozók felhasználásában. 1970-ben a kőolaj és a földgáz részaránya eléri a 37—39 százalé­kot. A terv gép- és vegyiparunk gyors ütemű fejlesztésével, bauxit- földgázvagyonunk nagyobb mér­tékű hasznosításával számol. Míg a következő öt év alatt az ipari termelés 32—36 százalékkal emel­kedik, a vegyipar termelése 55—60 százalékkal, a gépiparé 40—45 szá­zalékkal növekszik. Gépiparunk nagy feladata a közúti közlekedé­si eszközök gyártásának jelentős arányú fejlesztése. A program sze­rint új motorgyárat építünk. A harmadik ötéves tervben kez­dődik meg a szovjet—magyar tim­föld—alumíniumegyezmény végre­hajtása. Timföldtermelésünk öt év alatt csaknem kétszeresére, mintegy 460 000 tonnára emelke­dik. Ebben az időszakban befejező­dik a százhalombattai kőolajkom­binát hárommillió tonnás feldol­gozókapacitásának kiépítése és kezdetét veszi e kombinát kétsze­resére történő bővítése. Körülbelül 1000 mW erőművi kapacitást épí­tünk: Százhalombattán, a bán- hidai erőmű bővítésével, a gyön-v gyösi új erőmű részleges üzembe helyezésével. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a műszaki fejlesztés gyorsítására, a korszerű műszaki színvonalú ú j konstrukciók és ter­melési eljárások meghonosítására. Hazánkban az ipar növekedése csak a mezőgazdaság egyidejű fej­lesztésével együtt lehetséges. A harmadik ötéves tervben a mező- gazdaság fejlődése az eddiginél gyorsabb lesz. Ezt figyelembe véve növeljük a mezőgazdasági beruhá­zások mértékét, folytatjuk a me­zőgazdaság korszerűsítését, belter­jes irányú fejlesztését. 1966—1970 között kereken kétszeresére növel­jük a műtrágya felhasználását. A mezőgazdaság — többek között — 38—40 000 traktort, 35—36 000 pót­kocsit, 6—7000 gabonakombájnt kao. A rhezőgazdasági üzemeknél fokozatosan olyan helyzetet alakí­talak ki, ame’v túlnyomó többsé­gük szántava lehetővé teszi, hogy beviteleikből fedezzék a termelés (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom