Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-31 / 308. szám
? > TOLNA MEGYEI NÉPŰJS SO 1368. aecemííer 31» VELE MENYEK A finanszírozás tekintetében országosan kétféle módszer terjedt el ii. Ezek után térnék vissza a Bucsi elvtárs által felvetett kérdésekre. Véleményem szerint elsődlegesen nem az a vitatott, hogy szükséges-e a lösz eredetű talajokon a talajjavítás, hanem az, hogy a talajvédelem, az erózió megakadályozása érdekében milyen módon végezzünk beavatkozást. A cikkben kitér ugyan array hogy nem elég csak a talaj- javítás végrehajtása, hanem szükséges a műszaki, agronómiái talajvédelmi beavatkozás is, amely nyilvánvaló, s az eddigi és fentebb már leírt gyakorlati tapasztalatokból következik, de véleményem szerint igen lényeges a sorrendiség meghatározása. Meglátásom az, hogy elsősorban arra kell a hangsúlyt fektetni, azon eljárások bevezetésére, amelyeket az üzemek saját maguk megvalósíthatnak. Gondolok itt az ésszerű — talajvédelmi feladatokat is figyelembe vevő — vetés- szerkezet kialakítására, a meglévő munka- és erőgépek adta lehetőség mellett a rétegvonalas művelés, betakarítás megvalósítására. Szükség szerinti művelési ágváltoztatásra. Ezek a lehetőségek minden üzem számára többé- kevésbé adottak. Ha ésszerűen a befektetett költségek maximális kihasználását akarjuk biztosítani, elsősorban az üzemen belül szemléletet — azokat a szubjektív tényezőket kell megváltoztatni, amelyek üzemeken belül uralkodnak, s amelyekre Bucsi elvtárs is utalt. .Csak akkor lehet eredménye-' sen és főleg gazdaságosan az egyéb talajvédelmi teendőket és a talajjavítást megvalósítani, ha az üzemekben kialakult az’ okszerű talajvédelmi szemlélet, és ez látszik is a gazdálkodásban. Ha ezt elérte, megvalósította egy gazdaság, akkor következhet a táblásítás, útépítés, sáncok, vízlevezetők megépítése, és egyéb műszaki teendők megvalósítása. Ezt követheti a talajjavítás, vagy esetleg ezekkel egyidőben is történhet. Hogy miért tartom, fontosnak a sorrendet? Nyilvánvalóan azért mert a " talajjavítás megóvásáról’ kell gondoskodni, ha annak tartamhatásával is számolni akarunk, ha a megtérülést gazdaságossá kívánjuk tenni. A talaj- javítás megóvása az erózióvédelmi eszközökkel lehetséges. Csak ezek után foglalkozhatunk a talajjavítással, annak helyes módszerével és gazdaságosságával. Bucsi elvtárs tapasztalati megfigyelésekkel, számszerű eredményekkel igazolja, hogy löszta- lajokon igen is szükség van talajjavításra. Nem kívánom ezt vitatni, hiszen olyan kísérleti eredmény'ek, tudományos megfigyelések nem állnak rendelkezésünkre, amelyek akár Bucsi elvtárs állítását igazolnák, vagy akár ■ cáfolnák. Tény azonban az, hogyha a Mezősi-féle talaj javítási módszer eredeti technológia szerinti kivitelezési lehetetlenségét figyelembe vesszük, továbbá áttekintjük a vele kapcsolatosan felmerült egyéb problémákat, illetve megfigyeljük a kivitelezés költségalakulását, úgy meggondolandó, hogy a gazdaságosság és esetleg a vártnál kisebb eredmény indokolttá teszi-e e módszer fenntartását. Véleményem szerint ezt a módszert csak ott kell fenntartani, ahol a bánya, a tőzeglelőhely közelsége miatt olcsón történhet a javítás. Abból a szempontból kiindulva, hogy a Somogy megyei talaj- javításnál depressziót tapasztaltak, egyre inkább meggyőz arról, nem helyesebb-e a lápföldes javításnál a 30—35 centiméteres szántást altalajlazítással kombinálni. Az altalajlazítást szükség szerint évente megismételni. A tamási járásban végeztek ilyen módon is javítást, amelynél a vízkapacitás növekedése éppen olyan mértékű, mint mélyforgatás esetén. Abban tehát nem értek egyet Bucsi elvtárssal, hogy ...........................miimmiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiuuiiimmiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiii= ■ n flimuH mw FEJEZETEK PfíÓNAY 7>AL NAPLÓJÁBÓL f feltétlen mélyforgatni kell, hogy ezzel az altalajba is bejuttassuk a lápföldet. Nógrád megyében csak -altalaj lazítással, minden szervesanyag bejuttatása nélkül is szép eredményeket értek el, talaj vízháztartásának növelése terén. Nyilvánvaló, Nógrád megyében alkalmazott eljárás nem használható fel sablonosán Tolna megyében, hiszen a talajok típusában különbség van, de mégis felhívja a figyelmet arra,' hogy a módszer nálunk is hasznosítható. Egyetértek Bucsi elvtárssal abban, hogy a költséges lápföldes talajjavítás helyett somkórós zöldtrágyázást alkalmazzunk, de a Vér Ferenc által javasolt módszertől eltérően azzal a kiegészítéssel, hogy a vetést követő második év májusában a le- forgatás után a terméskiesés áthidalására silókukoricával hasznosítsuk a területet és mélyforgatás helyett alkalmazzunk altalaj lazítót. Elképzelésem e témával kapcsolatosan az, hogy a talajjavítás szükségességét és a javítóanyag megválasztását bízzuk a termelőüzemekre, biztosítsuk, hogy azt a javítóanyagot válasszák, amely adott körülmények között a leggazdaságosabb kivitelezéshez vezet. A talajjavítás módszerére nincs határozott, kialakult álláspontom, mert a vonatkozó rendelkezések nem tették lehetővé, hogy a lápföldes javítással szemben más eljárásokat is kipróbáljunk. A lápföldes javítás ezideig többé- kevésbé megyénkben jónak bizonyult, de miként már többször hangsúlyoztam, költségei magasak, azonkívül kivitelezési nehézségek is vannak. Ahhoz azonban, hogy a jövőben a talajjavítást folytassuk, olcsóbb, gazdaságosabb, hatásában nem rosszabb módszert kell keresni, a Mezősi illetve a Mezősi—Szabó féle módszert pedig csak olyan helyen kell fenntartani, ahol olcsón kivitelezhető. Bucsi elvtárs felveti a talaj- védelmi, talaj javítási munkák költségteher-viselési problémáját is, de cikkében részletekre nem tér ki. Szükségesnek tartom azonban, hogy néhány szóval erről is szóljak. Országosan kétféle módszer terjedt el a finanszírozás tekintetében, mégpedig: 1. Kiemelt körzetek. 2. Nem kiemelt körzetek. A kiemelt körzetekben minden munkát az állam finanszíroz, míg a kiemelt körzeteken kívül Kerékvetők helyett — űtszéljelző oszlopok A kerékvető neve még a régi időkből maradt fenn, amikor valóban arra szolgált, hogy a lovas kocsit — ha elbóbiskolt a kocsis és a lovak letértek az útról, visszaterelje az úttestre. A3 autóforgalomban már inkább az volt a szerepe, hogy sötétben, ködben „vezesse” a járművet, messziről jelezze, ha az út elkanyarodik, mutassa, hol húzódik az út széle. Ezt a célt azonban egyre kevésbé szolgálta a régi forma. A3 alacsony, tuskószerű kerékvetőkő könnyen „eltűnt” a hóban, benőtte az útpadka füve, és ha véletlenül „letévedt” az autó az útburkolatról, a balesetet rendszerint csak súlyosbította az összeütközés a kerékvetőkővel. Most újfajta széljelzőoszlopckra cserélik ki a régi kerékvetőket. Ezek magasabbak, feltűnőbbek. Megkönnyítik az utak gépi karbantartását is, és egyszerűbbé teszik a hóeltakarítást. Persze, az újfajta széljelzőoszlop is betonból van, nem ajánlatos nekihajtani, azonban ez esetben rendszerint kisebb báj származik az összeütközésből, inkább az oszlop törik el, semmint a gépkocsi borulna fel. A megye közútjai közül a hatoson kezdték el elsőként az újfajta széljelző oszlopok elhelyezését A jövő év végéig valamennyi számozott úton — mintegy háromszáz kilométeren — elvégzik a cserét, azután következnek a kisebb forgalmú összekötő utak. Felvételünk a 6-os úton készült, Dunaszentgyörgynél. Sánta István útőr brigádja naponta két kilométernyi útszakaszon cseréli'* ki a kerékvetőket. eső területen az állami dotáció mértéke rendeletileg megszabot- tan a költségek bizonyos százalékára terjed ki, ugyanakkor középlejáratú hitelt biztosítottak a költségek visszalevő hányadának fedezésére. Nos, Tolna megye a 2. pont szerinti besorolásba esett. A költségek tehát nagyobb részben a tsz-eket terhelték. Mindkét módszer hátránya, hogy a termelő üzemeket nem ösztönzi megfelelően a munkák végrehajtására. Az FM. álláspontja, hogy a jövőben úgy kell az állami támogatás mértékét és a hiteleket megállapítani, hogy az ösztönözze a gazdaságokat, az erózió védelmére. Véleményem szerint ez helyes álláspont, de ha előre akarunk haladni, akkor a szemléletet kell elsősorban megváltoztatni ahhoz, hogy ösztönző pénzügyi finanszírozási módszereket lehessen kidolgozni. A jövő útja azonban feltétlen ez kell, hogy legyen. összefoglalóan megállapításom, hogy az erózióvédelem érdekében az alábbiakat kell tenni: 1. Meg kell valósítani dombi vidéki üzemekben az ésszerű erózióvédelmi gazdálkodást, azon eszközökkel, amelyek adottak egy üzemen belül, tehát külön ‘beruházást nem igényelnek. 2. Ezt kell követni a műszaki tálajvédelmi berendezéseknek. 3. Olcsó, gyakorlat számára megfelelő talaj javítási eljárást kell kidolgozni és üzemekre bízni javítás szükségességének eldöntését. 4. ösztönző állami támogatási rendszert kell kidolgozni a munkák finanszírozására. E " nagy témával kapcsolatban igyekeztem véleményemet úgy összefoglalni, ahogy a gyakorlati életben felmerült problémák alapján a megvalósítás legjárhatóbb útját látom és egyben kitértem arra is, hogy Bucsi elvtárs által cikkében közöltek mely részével értek egyet, és miben tér el véleményünk egymástól. Farkas István mg. mérnök Szekszárd, megyei tanács r iiiiiiiimimimiimiiiiiimiiiiiMitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiimiiimiimiiiiiimiinimiiimmiiiitimiiiiimmiiimmmiii — 25 — Ezen beszélgetésünk kapcsán én is leírtam és beszámoltam a forradalmi időkben szerzett tapasztalataimról, amelyeket nemcsak Budapesten, a fővárosban magában, de az ország többi részében. ahol megfordultam, május közepéig, kiszökésem napjáig gyűjtöttem. II. köt. 71—73. old. „TISZTI KÜLÖNÍTMÉNYEKET SZERVEZTÜNK'’ Nézetem szerint tehát nekünk elsőbben csakis teljesen megbízható csapatoknak — főleg tiszti különítményeknek — a felállítására kell törekednünk. Ezek fogják majd a magját képezni a további fegyveres szervezkedésünknek. Ezért: ahol csak megbízható tisztek vannak, azokat ide, Szegedre kell tömöríteni, mert csakis igazi hazafiaknak kezébe szabad fegyvert adni, és kezdetben ilyenképpen kell lépésről lépésre haladva erősödnünk. Horthy, valamint Gömbös, de a később asztalunkhoz odaérkezett gróf Károlyi Gyula is helyeselték álláspontomat,. és. egyszersmind meg is bíztak, hogy fogjak azonnal hozzá egy ilyen megbízható tiszti különítmény toborzásához, addig is, míg a franciáktól megkapjuk az engedélyt erre, valamint a szükséges felszerelést is elő tudjuk keríteni. Ezen szervezkedésre vonatkozóan még aznap délután a Tisza Szálló egyik szobájában szintén tartottunk egy értekezletet. Jelen voltak ezen megbeszélésen a Szegedre érkezett ösmerős tisztek, úm..Toókos Gyula, Gömbös Gyula, Gör— 26 — geyék, Eckhardt Tibor, Keresztes Ákos és még több más. Egyhangúlag engemet szemeltek ki és kértek fel ezen már említett tiszti különítmény felállítására. Ezen megbízatásomból kifolyólag azonnal hozzáfogtam a Szegedre érkezett fiatalabb tisztek neveinek lajstromozáséhoz, és megbízhatóságuk szerint való összegyűjtésükhöz. Miután mindennap többen és többen érkeztek, ezért megkértem Szeged város vezetőségét, bocsátana nekem rendelkezésemre egy különálló és megfelelő üres épületet a szükséges ágyakkal és ágyneművel. A város a Madách utcában fekvő konviktust jelölte ki részemre, amely akkoriban dr. Mayer Márton orosz fogságban levő tanárnak és hozzátartozóinak tulajdonát képezte. Alkalmasabb üres épület nem volt, mert az állami középületeket — kaszárnyákat, de iskolákat is — a francia megszálló csapatok vették igénybe. Pl. velem szemben a Madách utcában lett volna egy nagyobb és'jóval alkalmasabb iskolaépület, amelyben azonban színes francia csapatok — arabok tanyáztak. De velük azért egész jó egyetértésben éltünk, és nemegyszer nevetve gyönyörködtünk ezen fekete ifjak által esténként eljárt nemzeti táncaik fölött, amelyeknél fegyverrel kezükben, azt ide-oda forgatva — „Guju Pa! Guju Pa!” kiáltásokkal ugráltak és szökdécseltek, mint a békák a fűben. Az én tisztjeim, miután ezen táncnak groteszk mozdulatait ellesték, jókedvükben utánozták és parodizálták a magunk körében. Ebből kifolyólag különítményem tagjait csak Guju Páknak hívták Szegeden mindenütt — már azért is, mert ezt a — 27 — * jeligét használták éjjel tábori ismertető jelül, így tehát ez a név rajtuk maradt. II. köt. 74—75. old. „FEHÉR TOLLAL DÍSZÍTETTÜK A BOCSKAY-SAPKÁT” Az időközben megalakult ellenforradalmi kormánynak hosszas és kínos tárgyalások után sikerült végre a francia megszálló csapatok parancsnokságától kieszközölni a fegyverek viselését. De egyelőre csakis az én tiszti különítményem részére. Ezt az alkalmat azonnal felhasználtam, és bementem a Mars-laktanyába,22 ahol a leszerelt vörösöktől származó fegyverek és felszerelések garmadában feküdtek. Diendorfer Miksa akkori alezredessel érintkezésbe lépve, aki egyúttal kaszárnyaparancsnok is volt, 200 karabélyt a szükséges felszereléssel és tölténnyel kiválasztottam, és el is vitettem tiszti századom fölfegyverzésére. Az utászlaktanyában pedig Preplár ezredes jóvoltából szert tettem sötétzöldes színű, szürkébe játszó, vászon nyári zubbonyokra és hosszú pantalló nadrágokra, amelyekbe belebújtattam tisztjeimet. 2' A szegedi Mars téri laktanyában voltak elszállásolva a Vörös Hadsereg alakulatai. Ezeket 1919. május 7-én leszerelték, fegyverüket elvették, tagjaikat bebörtönözték.
