Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-29 / 306. szám

f

6

TOT.WA MFC.VFT VÍPf JSAn

1966. december 29.

Hol tart megyénk sportja?

Az év végéthez értünk. Vessünk számadást, hol tan megyénk sportja jelenleg, és milyen utánpótlást biztosít az élvonalnak.

A sportágak iránt nem egyforma az érdeklődés, de a mérce sem azonos. Labdarúgásban még az NB III. is élvonalnak számít, ugyanakkor más sportágakban ezt a szintet nem jelölik NB Ill-mal, hanem csak megye bajnokság a neve. Hogy megyénk sportjáról tiszta képet kapjunk, az egységesítés és a reális kép nyerése érdekében az NB III-at ezúttal nem tekintjük élvonalnak, hanem csak az NB I-et, az NB I. B-t és az NB It-t.

A megyében 16 olyan sportág van,

amelyet fiataljaink eredményesen űznek. Ezek közül az atlétika, a labdarúgás, a kosárlabda, a kézilabda, az ökölvívás és az asztalitenisz dicsekedhet több-kevesebb sikerrel. Sajnos az idei esztendő nem sok sikert hozott a Tolna megyei élsport számára. A tavalyi reménytkeltő eredmények után az idén három sportágban is búcsút mondtunk az NB II. küzdelmeinek. Ugyanakkor csak két csapatunk harcolta ki a fel- jebbjutás jogát.

Sportéletünknek az ország élsportjában elfoglalt szerepét szépen mutatja az alábbi összeállítás: (a számok a sportág NB I. B-s, illetve NB Il-es csapatainak a számát jelzik.)

Atl.

Labd.

Kosári.

Kézi labd a

ökölv.

Asztalit.

összesen:

1965:

—

—

2

2

2

_

6

19

66:

—

1

2

2

2

1

8

1967:

1

2

1

2

1

—

7

i

3

5

6

5

1

21

KÉZILABDA

Há$om év leforgása alatt csak a kézilabda tartja eredeti pozícióját. Az idén Simontornya férficsapata változatlanul az élvonalban végzett az NB II-ben. Tolna pedig a sereghajtóból jó középcsapattá küzdötte fel magát. Sajnos, az osztályozó mérkőzések során a Tolna megyei csapatok nem játszottak komoly szerepet a feljutásért vívott harcban, ami azt mutatja, hogy a megyei bajnokság színvonala nem éri el a kívánt szintet.

LABDARÚGÁS 1 Az utolsó három esztendő eredményességét tekintve most ugyan a második helyen a kosárlabdával kellene foglalkoznunk, vagy az ökölvívással, tekintettel azonban arra, hogy mindkét sportág az elmúlt évben vesztett pozíciójából, inkább foglalkozzunk a labdarúgással, ^amelyet általában alacsony színvonalúnak tart a közvélemény, mégis az utóbbi években számottevő sikerekkel dicsekedhet. Eredményesnek kell ítélnünk a Dombóvári VSE labdarúgóit, akik mindjárt az első évben középcsapatként végeztek. De dicséret illeti a máza-szászvári labdarúgókat is, akik az NB III. idegtépő küzdelmében sokáig az első hellyel is kacérkodtak és végül — ha az első helyet ugyan nem is sikerült megszerezniük — a vártnál biztosabban harcolták ki az NB II-be való jutás jogát. Nem szabad továbbá elfeledkeznünk a Bonyhádi Vasas labdarúgóiról sem. hiszen mindkét csapata utcahosszal nyerte meg a bajnokságot, de most amikor megemlítjük őket, elsősorban azért tesszük, mert a Magyar NépKözepes teljesítménnyel is biztosan jutott az NB III-ba az Sz. Petőfi

Az 1965-ös bajnoki idény után Gál Gedeon, a Szekszárdi Petőfi volt játékosa vette át a Petőfi edzéseinek az irányítását. A különböző munkahelyeken dolgozó játékosainak az edzéseken való részvétele most is nagy nehézségekbe ütközött, de mégis úgy nézett ki, hogy felkészített együttes várta a bajnoki idényt, amelynek során ki kellett harcolni az NB III-ba való visszajutást.

A bajnokság kezdetén ugyan nem volt a csapat kirobbanó formában, de így is három győzelemmel kezdte az idényt. (Gépjavító 3:0, Paks 1:0, Hőgyész 6:0). Az első figyelmeztető a Honvéd fiatal együttesétől érkezett a negyedik fordulóban (0:2), amely váratlan bravúrt hajtott végre a Petőfi ellen, A második figyelmeztetőt Fornádon kapták, az állami gazdaság együttesétől, ámely 4:l~es vereséggel küldte haza a szekszárdi csapatot és a bajnoki táblázaton is a 3. helyre szorította vissza. A hátralévő 9 fordulóban azonban már csak egyszer került sor pontvesztésre: Tamásiban. A többi mérkőzést megnyerte a csapat és egyik-másikon megcsillant annak reménye is, hogy sikerül a csatársor gépképességét is megnövelni.

(Az idény végére a Petőfi csatársoránál a faddi, a nagymányoki, a paksi csatársor is több' gólt lőtt, nem számítva a bajnokságot nyert bonyhádiakat). A csapat formába lendülésének egyik legkézenfekvőbb bizonyítéka volt az is, hogy a 10 pontos előnnyel bajnokságot nyert bonyhádiakat, akik a kupamérkőzések során az NB-s csapatok életét is megkeserítették, a Petőfinek sikerült legyőznie és így a bonyhádiak csak 4 pontos előnnyel zárták a tavaszi szezont

A nyári felkészülés korántsem volt olyan zökkenőmentes, mint a tavaszi. A szabadságokat nem sikerült megnyugtatóan rendezni és az őszi forduló megindulásakor több játékos nem állhatott a sportkör rendelkezésére. így a tartalékos csapat jó néhány kellemetlen meglepetést szerzett híveinek.

Második helye ellenére sem nyújtott a Petőfi egyenletes teljesítményt. A legjobb csapatrésznek tartott közvetlen védelem is kihagyott, a fedezetek támogatásával is baj volt, de a legtöbb gondot változatlanul a csatársor jelentette. Közepes teljesítménnyel ugyan, de a csapat végrehajtotta tervét: az NB III- ba jutott.

Propái-biitángáz felhasználók!

1966. december 28-tól kezdődően Tolna megye területén a oropán-butánnal kapcsolatos hibabejelentéseket az alábbi címen kérjük jelenteni: Dunántúli Földgázszolgáltato és -Szemelő Vállalat képviselete. Szekszárdi, Rákóczi u. 1. Telefon: 123—55. (227)

köztársasági Kupában egy Győri Vasas ETO vagy egy Újpesti Dózsára volt szükség ahhoz, hogy megszakítsa a bonyhádi sikersorozatot. Tőlük az NB lll-ban is derék helytállást vár a megye sporttábora.

ATLÉTIKA

Bár csak a harmadik helyen említjük meg a sportágak között az atlétikát, mert eddig atlétáink legmagasabb szinten csak a területi bajnokságban vettek részt. Az ott szerzett bajnokságuk alapján osztották be a Tolna megyei női válogatottat az NB I. B-be és ezzel tulajdonképpen a megye sportéletének legmagasabb szintű képviselője az országos bajnokságokban Ismét az atlétika lesz! Kíváncsian várjuk a megyei válogatott NB I. B-bell szereplését. Reméljük, hogy a sportkörök félretesznek minden sovinizmust az eredményes szereplés érdekében és arra törekszenek, hogy a megye női atlétikáját képviselő csapat mennél sikeresebben helytállhasson a legjobbak közötti vetélkedésben.

ÖKÖLVÍVÁS

Néhány évvel ezelőtt Szekszárdon de a megyében is „ökölvívó láz” uralkodott. Ennek a feUendülésnek volt a következménye, hogy a Szekszárdi Dózsa, majd később a Bony hád iá feljutott az NB II-be. Ezzel azonban a Tolna megyei ökölvívo- sport el is „lőtte puskaporát”. Az elmúlt évi bajnokságok során ugyanakkor csak Bonyhádnak sikerült kiharcolnia az NB II-ben való bent- maradást, a Szekszárdi Dózsa — reméljük, hogy csak egy évre — kiesett az NB II-ből és 1967-ben a területi bajnokságban kísérli meg a bajnokság megnyerését és az osztályozó mérkőzéseken a feljutás kiharcolását. r ___.

k

osárlabda

Ebben a sportágban k^önbséget kell tennünk a női és a fériikosar- labda között. Addig, amíg a női kosárlabda évről évre az NB II. élvonalában harcol, addig a Szekszárdi Petőfi férfikosarasai az NB II-be jutás óta mindig a kiesés ellen harcoltak. Néhány éven keresztül sikerrel, az idén azonban eredménytelenül. Sajnos, a Szekszárdi „Petőfi kiesése azt is jelenti, hogy a köze.jövőben aligha lehet olyan együttest összehozni, amely a siker remenye- vel vehetné fel a küzdelmet az NB Xi-be jutásért. A megyei bajnokságot nyert Dombóvári VSE férficsapata nem volt versenyben a feljutásért vívott harcban az osztályozó mérkőzéseken.

ASZTALITENISZ

Ismét egv évre, vendég lehetett az NB II-ben a Dombóvári VSE női asztalitenisz együttese. Sajnos, a csapat végig a sereghajtó szerepet játszotta és így egy év után, bu.su mondhatott az NB II-nek.

Az utóbbi időben még a Tolnai VL sakkozói, a Szekszárdi Petőfi teniszezői és cikói röplabdásaink kacérkodtak az NB II-be Jutással, de mindegyik eredménytelenül. Ezek után önként merül fel a kérdés, hogy utópia-e arról álmodozni, hogy a megye sportéletének a jelenleginél sokkal nagvobb képviseletet biztosítsunk az egyetemes magyar sportéletben? Szerintünk nem! Ezt megmutatta a Méza-Szászvár példája is, ahol ahg

j

_4 éve fogtak munkához és maris

a

z egyik legnépszerűbb sportágban, ahol legnagyobb volt a küzdelem, jutottak fel az NB II-be, de eredményes munka folyik az ókölvivóa röplabda- és az aszalitenisz-szak- osztályokban is.

Hát akkor mit tegyünk? — vetjük fel mi is a kérdést és jgyekszün^ is rá azonnal válaszolni:

Szerintünk meg kell tenni az első lépéseket. Fel kell mérni, melyek azok a sportkörök, és melyek azok a sportágak, ahol a legnagyobb valószínűsége van annak, bogy csapataink a szomszédos megyék csapataival a siker reményében vehetik fel a küzdelmet. Ezekben sportkörökben meg kell teremteni az anyagi alapot, megfelelő vezetést kell biztosítani (lásd Máza-Szászvár) és az ilyenképpen megerősített szakosztályok elé megfelelő célt kell kitűzni.

Véleményünk szerint el kell vetni azt a gondolatot, hogy ezeket a célokat Import játékosokkal oldjuk meg. Számtalan példát hozhatnánk fel arra, hogy az import játékosok milyen bomlasztó tevékenységet végeztek a megye sportköreinek elete- ben. Idegenek helyett támaszkodjunk a saját nevelésű fiataljainkra.

Szekszárdon helyes kezdeményezés indult meg azzal a tárgyalássorozattal, mely a Vasas és a Petőfi vezetősége között folyik. A két egyesület fúziója Sz.ekszárdon eredményes szakaszt nyit a fejlődésben. A kitűzött célok, ha nem is hozzák meg mar az első évben a kívánt eredményt, de azért legyünk türelmesek, mert 2—3 év múlva a város sportjában gyökeres változásnak kell minőségileg is bekövetkezni. A szekszárdi példát — valamilyen formában — a megye több helységében is lehet követni es ha Így lesz, az eredmény sem marad el. Ez esetben egy, de legkésőbb két év múlva már az év vé I értékelésünkben ezt írhatjuk, hogy ne- gyénk egyre több utánpótlást ad ai ország élvonalába.

ÜTKÖZŐPONTOK

Az esetek többségében szerencsére nem, néha azonban megesik, hogy a helyi törekvés és a központilag szabályozott lehetőségek keresztezik egymást. Még olyan esetben is, amikor a törekvést jó szándék és a nép- gazdasági érdekek figyelembe vétele vezérli. Éppen ezért az az érzése az embernek, hogy néha indokolatlanul ragaszkodunk bizonyos rendelkezésekhez, s a merev értelmezés melett nem veszünk figyelembe más szempontokat. Ilyen jellegű dolgokat tapasztaltunk a közelmúltban a bátaszéki föld művesszövetkezetnél.

Ez a földművesszövetkezet nem került ugyan azok közé, amelyek január elsejétől kezdve már az új gazdasági mechanizmus kereted között tevékenykednek, de ennek ellenére itt is keresik mér régebb óta az új módszereket. A feladatkörnek megfelelően igyekeznek minél jobban alkalmazkodni a helyi körülményekhez, sajátosságokhoz, mert hiszen ez az alapja az igények jobb kielégítésének. Ez sok esetben sikerül is, néha azonban nem.

Az egyik fő téma a kereskedelmi hálózat fejlesztése. A rohamosan növekvő kereslethez képest ugyanis elavult a boltok egy része. Fejlesztik a hálózatot még azon az áron is, hogy a központi irodát áthelyezik. Jelenleg ugyanis forgalmas, központi helyen van, s szinte magától kívánkozik, hogy az iroda helyén tágas, korszerű üzletet nyissanak.

Viszont néhány dolog zátonyra jutott. A földművesszövetkezet gyapjúkártolót akart létesíteni. Ezt több tényező indokolta; mindenekelőtt a környék — a Sárköz — világhírű népviselete. A gyapjúfonás, kötés szerves része a környék hagyományos népviseletének, és mivel a Sárköz, mint tájegység, nagyon jelentős, a

közös tenyészetek részére célszerűbb a nagybani értékesítés). Gyapjúkártológép is megvolna hozzá helyben, tehát csak az engedély hiányzott. Ezt azonban nem adták meg, különféle országos szempontokra, népgazdaság3 érdekekre való hivatkozással.

Ha a bátaszéki kártoló megvalósul, a népgazdaság semmiképpen sem károsodik, inkább haszna lenne belőle, ha közvetett formában is.

Egy másik ilyen dolog. Báta- széken sertéshizlaló társulást akartak létesíteni a földművesszövetkezet, illetve takarékszövetkezet keretében. A földművesszövetkezet érthetően azzal a feltétellel tudott volna vele foglalkozni, ha valami haszna van be tőle. Úgy kalkuláltak — amint Szigeti János elnöktől megtudtuk —, hogy a társulás által előállított sertés egy meghatározott hányadát a helyi ellátás javítására fordítják. Nem fér hozzá kétség, hogy jó szándék vezette őket, mert a helyi húsellátás nem kielégítő. Igaz, hogy a húsellátás államilag monopolizált tevékenység, de a földművesszövetkezet ténykedése semmiképpen sem konkurrenst jelentett volna, inkább csak kiegészítette volna az állami ellátást. A másik oldalon pedig a község nem, hogy kevesebb húst adott volna a népgazdaságnak, inkább többet, mert hiszen a társulás a sertések nagy részét természetszerűleg az államnak adta volna el. Tehát a népgazdasági érdek is, a helyi érdek is. képviselve volt a törekvésben, de az egész elképzelés megvalósíthatatlan — legalábbis egyelőre —, a tiltó rendelkezések miatt.

A kiindulás természetesen o népgazdasági érdek, a különféle vitás ügyek eldöntésénél, de néha jó lenne több figyelmet szentelni a helyi kezdeményezésekre, még akkor is, ha azok látszólag ninföldművesszövetkezet jó ügyet csenek mindenben összhangban a szolgát volna a gyapjúkártoló jelenleg érvényben lévő rendel- létesítésével. A környéken hagyó- kezésekkel. A helyi kezdeménye- mányai vannak a birkatenyész- zésekkel sok értéket lehetne féltésnek, és ha a gyapjú hasznosí- tárni úgy, hogy azok közben a tására nagyobb lehetőségek len- népgazdasági célokat is szolgál- nének, az jó hatással lenne a nák.

háztáji állomány fejlődésére. (A BODA FEREN2

A Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat kelenföldi üzemegysége az ország legnagyobb tejipari üzeme. Innen látják el Budapest tíz kerületét és a Dunakanyart tejjel és tejtermékkel. Naponta 230 ezer liter kannás tejet és 75 ezer üveg palackozott tejet hoznak forgalomba. A vállalat sajtüzemében naponta 70—80 mázsa ömlesztett sajtot készítenek és mintegy 60—70 mázsa sajtot értékesítenek. Ez az üzemegység Budapest sajtfogyasztásának mintegy 70 százalékát fedezi. Specialitásuk a külföldön kedvelt, úgynevezett kaskavál sajt. A juhtejből készült különlegességet Libanonba, Görögországba, az NSZK-ba, az Amerikai Egyesült Államokba és Szíriába szállítják. Képünkön: A budafoki hege, ..gyomrában” érlelődik a kaskavál.

(MTI Foto — Bara István felvétele)