Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-29 / 306. szám

A TOLNÁ MEGYEI NEPŰJS4G T9GG. december 2§3 “l|a",Iírtl disznótok „Megjavul a Tolna megyei autóbuszforgalom“ — ígéri az Autóközlekedési Vezérigazgatóság A második disznóval persze több baj volt, mert az már ki nem jött az isteninek se. Sőt, kövérségéhez mérten teljesen megvadult. Halálos sejtelmei­ben talán még ölni is képes lett volna a disznó, hanem apám. egyszer csak megunta a piszkálódást, kergetőzést, rá­ugrott a sarokba, és már a tor­kában is volt a bajonett. Az asszonyok sikóltottak, de a disznó is, a férfiak meg nagy hümmögéssel, most már bátran fogták meg a rengő, nagy állat fülit, farkát, ki mit elért a szűk disznóólban, hogy hát mégis tegyenek valamit. Na,- lesz híre holnap az ügyes böllérnek! De általában, Csötönyi Vince bátyám hízói mind olyan külö­nösek szoktak lenni. Majd er­ről még beszélek is, de most ismét inni kell erre a nagy ijedtségre! Mert még csak ez­után kell az erő. A két disz­nót saroglyán viszik a kert vé­gibe, a pörkölőhelyre. Nem le­het közelebb, mert nádas a ház. Még így is... Szabály sze­rint ki kéne vinni egészein a remetei rétre. De hát van egy kis hó; nem lesz semmi baj. Ott van már a szalma, a malomtai. Először szépen has­ra fektetik a „halottat”, jó tá­vol egymástól, olyan elegán­san, miként a Bodri szokta a küszöbön, állát a két lábára nyújtva. Aztán vastagon leta­karták jó száraz szalmával, majd meggyújtották. A faluban itt is, ott is fel­felhangzott már egy-egy „go- ééé ..„goééé...” — mintha óriás kakasok ébresztenék a véres hajnalt. — Na, a boca-Horváthék is födébredtek? — Mi a fene! A Török Já­nos is meggondolta magát? Aztán a kertek alatt itt is, ott is szürke füsit, piros láng és égett körömszag száll a fé­nyesen tiszita levegőben. S van dolguk a piszkafáknák, melyek­piszkálják az üszköt azon tájai­ra a hízónak, ahol még nem égett le a sörte. A gyerekek kis tüzeket rak­nak távolabb. Piszkálódmak, melegszenek, mert hideg van. — Na. gyerekek! Kinek kell meleggyűszű? — kiált a böllér és egymás után szaggatja le a feketére égett körmöket a csü­lökről. Az forró még, ezért gyorsan messzire hajítja, hogy7 mire a gyereksereg megleli a hóban, egy kicsit meghűljön. Azok aztán ráhúzzák egyen­ként minden fázós kis ujjúkra és boldog békességben szipog­nak immár a lelohadt máglyák közelében. Nem is gondolná senki, mi­csoda szakszerűséget igényel egy ilyen pörkölés. De jó is ám tőle a disznó szalonnája! Hanem talán ismétlésnek hat, de a szép meztelenre borotvált kocák gyaloghintón való visz- szaszállítása után ismét iszik a toros nép. Most már az asz- szonyok is, mivelhogy az ő munkájúknak is elérkezett az ideje. Szépen fölfektetik a rengő zsírtömeget a hastókra, gon­dosan megmossák, majd a csül­kei eltávolítása után nagy ce­remóniával, némi szakszerű­séggel, és ártatlan nagyképű­séggel, szépen lekerekíti a böl- lér a sonkákat, levágja a fejet, amit egyenesein visznek az „abálóba”. Apám nagy komolyan felszó­lított mindenkit, hogy neves­sen. ahogy csak tud, mert most vágja föl a koca hátát, és ter­mészetesen annál vastagabb lesz a zsírszalonna, mentül na­gyobb a hahota ilyenkor. Akkor még nem volt divatos az a szólásimondás, hogy „azon ne múljon”, hanem mégis csaptunk mi olyan nevetést, hogy még Bödőben is meghal­lották. És lett is olyan szélles szalonnája az öreg kocának, hogy kisebb arasszal át sem igen lehetett volna érni. művészet. De mondhatom, hogy anyám, meg Julis nőnem­nél jobban ezt senki sem ér­tette. Olyan habfehér kolbász­belek göndörödtek ki a kezük alól, amint szépen megvakar­ták, megmosták, mint manap­ság a városi fehér neonok kacs- karingós zsinórjai, ha kígyói­nak. — gyerekek — a hólya­got kaptuk meg. Azt addig gyúrtuk, fújtuk, gyömöszöltük kerítésdeszfcán, téglafalhoz, míg olyan nem lett, mint egy nagy, fényes — ma úgy mon­danánk — ballon, aztán be­kötöttük, labdáztunk, veszeked­tünk vele — végül elpukkadt, amire vaűamdlyőnk ríva fakadt. Délre kisült a friss máj, a vesepecsenye, a „nyuja”, meg a „tüske-pecsenye”, amit csak úgy kézből, állva kell megen­ni, savanyúsággal, mert a gvors ebédet este úgy is kipótoljuk bőségesen. Mi gyerekek vigyázunk a ku­tyákra, macskákra, miránk mer a lányok vigyáznak, (mert azok mindig komolvabbak és meg­bízhatóbbak). hogy el ne loo- dossuk a malac megpörkölődött porcogós farkát, mert az na­gyon jó. Júlcsa néném orialevest főz, meg töltöttkánosztát. Mire leszáll az alkony a csillogó hóra, minden elkészül. Meg is fői, ki is sül hurka, kol­bász, „svártILi” és a „katakönyö- ke”, megfő a kása, elkészül a véres hurka, húsos hurka, le­sózzák a húsokat, kisütik a zsírt és kinek, kinek már jó nagy hangja van, mert a kós­tolásokat (a töltelék készítésé­nél) borral kell leöblíteni. — Hány szál kolbász lett? — ez érdekli a gyerekeket, leg­inkább. — Hány hurka lett? — Van-e Mshurka a nyáns- gyugóknak? — röpködnek a kérdések a büszkesége csúcs­pontján álló böllér felé. A komolyabb kérdések pedig: Mennyi lett a zsír? Szalonnát hagytatok-e eleget? _ A friss zsírban sült fánk il­— lata jelzi, hogy kész a vacsora E is. Eredeti oéeóval ülnek asz- E tálhoz,' mert mindenkinek rang- E ja van a disznótorban. Az asz- E tál főn persze, a böllér, jelen E esetben apám, akinek mármost S igen ió kedve van, mert min- £ den kitűnő lett ős ezután már — bátrabban szabad Irani is. = CSTKŐS FERENC Lecserélik az elöregedett Tolna megyében elég sok pa­nasz hangzik el a közúti személy- szállítással kapcsolatban. Kis be- fogadóképességűek az elöregedett buszok és ugyancsak viharvertek a taxik is. Munkatársunk a helyzet tisztá­zására megkereste a Budapesti KPM Autóközlekedési Vezérigaz­gatóságot, hogy kérdést intézzen ez ügyben. — Milyenek a kilátások a busz­éi taxiforgalom megjavítására — kérdeztük. Az Autóközlekedési Vezérigazgatóság képviselője az alábbiakban vázolta a várható helyzetet: — Mint szerte az országban, buszhiánnyal küzdünk és ezért Tolna megyében sem várható, hogy az autóbuszok állományát a jövő évben növelni tudjuk. En­nek ellenére — folytatta tájékoz­tatónk — a helyzet nem kilátás­talan, sőt javulás várható. A 11. számú Autóközlekedési Vállalat, intézkedésünkre utasáramlási és utasilemaradási számlálást végzett, hogy tisztázzuk a helyzetet. En­nek kiértékelése folyik és már a jövő évben meglátszik majd a kedvező hatása. Egy bizonyos: ha nem is tudjuk növelni a buszál­lományt, megfelelő átcsoportosí­tással növelni tudjuk a szállítható utasok számát. Ezt pedig úgy ér­jük el, hogy a 10—12 éves el­öregedett kisbuszokat lecseréljük és helyükbe nagy befogadóképes­ségű csuklós buszokat állítunk be. Ezzel többszörösére tudjuk buszokat és autótaxikat növelni a szállítható személyek! számát. Gondoltunk a növekvő idegenforgalomra is. Több nem­zetközi járatot létesítünk és nö^ véljük a különjáratok számát isi Noha felkészülünk az 1967-es for­galom nö vekedésre, mégsem állít** hatjuk azt, hogy minden időben^ minden jelentkező igényt ki tu­dunk majd teljes mértékbein elé** gíteni. Az állomány növekedése nélkül csak arra vállalkozhatunk! hogy a kiselejtezett kocsik helyé­be saját erőből épített csuklós járműveket helyezünk forgalom­ba, amikkel meg tudjuk javíta-* ni Szekszárd, Paks és Tolna bel­ső szállítási problémáit is. Szem előtt tartjuk a megye fejlődő iparJ vidékeit és központjait és a mun­kás járatok bővítésével kívánjuk! a jelenlegi jogos kifogásokat el­intézni. Számítani kell az iskola­körzetesítéssel kapcsolatos tanuló- járafokikál, illetve tmulósznllítá- sokkai is. Nagy gondot okoz ne-* künk az iskolások ki- és bejára­tása, de ezt a kérdést is megold­juk. közmegelégedésre. — Beszélnünk kell a megye el­öregedett taxiállományáről isj ami szintén sok panasz tárgya volt. Ismerve a helyzetet, a je­lenlegi taxik jó részét új ko** csiikra cseréljük le, amivel je­lentősen hozzájárulunk a megye személyszállításának megjavítá­sához — fejezte be a tájékozta­tást a vezérigazgatóság képvisel lője. Kel a nagy lángtól távolból A belmumka külön asszonyi tlllllUllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllUUlllllllllllllllllllllllllllillllllll ■n+wrtRMN, 4 twuk KWZ4L FEJEZETEK VRÓMf VAL NAPLÓJÁBÓL ZSOLNAI LÁSZLÓ Különös szerencsétlenségsorozat Az ossenleysi várban minden saság érkezett a kaszinóba. Mill- héten Anglia felső tízezrének ward elébük ment, hogy fogadja krémje” mulat. A hatalmas, őket, a gépkocsi azonban féke- fényűzően berendezett szalonok- zés közben megcsúszott, és elgá- ban rulettoznak, táncolnak, szó- zolta. A nyomozók újra a hely- rakoznak a vendégek. Nemrég színre siettek. A gépkocsi vezet különös szerencsétlenségsorozat tője, egy 21 éves egyetemista, az- történt itt. zal védekezett, hogy későn vette Mr. Smithet, a kaszinó penzió- észre Millwardot, és nem sike- rosát holtan találták a vár tár- rült a kocsit megállítania. Különb salgójában. A bűnügyi nyomozók ben is részeg volt. öngyilkosságra gyanakodtak, a Egy hónappal Millward halála boncoláskor ugyanis a halott szer- után a mulató ismét megnyílt, vezetőben sztrichnint találtak. A Két nappal később a vár felé kaszinó pénztárából hatalmas ősz- vezető úton holtan találták a ka- szeg hiányzott. színá új tulajdonosát, egy műn­— Sikkasztott, és utána ön- cheni fodrászt. Gépkocsija az gyilkos lett, — állapították meg utat szegélyező falnak futott. Mi- a nyomozók. vei vérében alkoholt találtaki A vár tulajdonosa, Ernest Mill- megállapították, hogy közlekedé- ward azonban betörésre gyanako- si szerencsétlenség áldozata lett. dőlt. a mulatozó vendégek azonban Nem sokkal Smith halála után azóta messze elkerülik a várat. Millward szerencsétlenség áldó- Az a hír terjedt el, hogy nem zata lett. Hajnali három órakor szerencséltenség- hanem gyilkos- egy kis sportkocsiban vidám tár- ságsorozat történt. riiiiiiiimiiiiimiiiimiitiiiiimiimiimiitmiiiiiiiHii!iHiimiiiiiiiii!miimimiii!iiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiil (Folytatjuk.) — 19 — Szemző Gyulával is találkoztam útközben, aki Bécsből szökött szerb megszállt birtokára egy családi perpatvar és dráma elől. Felesége, egy zsidó asszony ugyanis, aki féltékenyen nézte a szép Pickaverné körüli udvarlását, ezért a rivá- lisnéját a Sacher Szálló halijában vitriollal le­öntötte. Azonban nagyobb baj mégsem származott ebből a választóvízzel történt húsvéti locsolásból, mert Pickaverné szép fehér bőrét, néhány kisebb égési seb árán, meg tudta menteni. Két napi utazás után, június 1. körül éjjel érkeztünk Szegedre, ahol minket, miután érkezé­sünkről tudtak, a vasútnál vártak. 11. köt. 68—70. old. SZEGED, 1919. JÚNIUS 1. Az összeomlás után, amikor az első ellenséges antantkatonát láttam az ország szívében, Buda­pesten, düh fogott el, és szégyenletemben szeret­tem volna a föld alá süllyedni vagy az országot örökre elhagyni. Most pedig Szegedre érve nem láttam mást egyenruhában, mint franciákat,16 akik fehér és fekete bőrű katonáikkal árasztot­16 A franciák az 1918. november 13-án Belgrádban megkötött fegyverszünet értelmében szállták meg Szegedet. Először állomásparancsnokságot szerveztek, majd a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után néhány katonai egységgel megszállták Szegedet és környékét. A katonai alakulatok jelentős része gyar­mati — szenegáli, madaíaszfkári szpáhi ezredekbőij állt. Ezzel egy időben az állomásparancsnok mellé — 20 — ták el nemcsak magát a várost, de annak környé­két is. Ezen idegeneket azonban ma már más szemmel néztem, mint a múlt évben, mert most szövetségesnek tekintettem őket a vöröslatrok el­len, és bíztam bennük, hogy segíteni fognak ne­künk, magyaroknak, tőlük az országot megtisztí­tani. Jellemző, hogy az ilyen mozgalmas időkben az emberek animozitását vagy szimpátiáját — lel­kesedését vagy lehangoltságát, haragját vagy sze- retetét — valaki vagy valami iránt milyen köny- nyen lehet befolyásolni és milyen hirtelen válto­zik meg. Ha megfigyeltük az eseményeket a há­ború kezdetétől fogva, annak kitörésekor az ösz- szes haragunk és bosszúérzésünk a szerbek ellen irányult, de az angolok iránt szintén erős gyűlö­let fogott el aszerint, amint a sajtópropaganda hol az egyiket, hol a másikat állította oda mint Fe­renc Ferdinánd főherceg trónörökösünk meggyil­koltatásában a felbújtókat. Példának okáért mily óriási felháborodást és gyűlöletet éreztünk az „városparancsnokságot” is szerveztek, élén Betrix ezredessel. E „városparancsnokság” közreműködésével döntötték meg Szegeden — ötnapi fennállása után — a proletárdiktatúrát. Az átmeneti direktórium műkö­dését 1919 májusától az ellenforradalom győzelme kö­vette. Szeged a Tanácsköztársaság ellen gyülekező ellenforradalmárok egyik központjává vált. Ide köl­tözött 1919 májusában az Aradon megalakult ellen­forradalmi kormány, itt szerveződtek a fehérterror katonai rohamosztagai, a különítmények. Szeged francia katonai megszáUása 1920. március 1-ig tartott. — 21 — olaszok ellen — mert szövetségesi szerződésüket megszegve, a monarchiának háborút üzentek. El­lenségeink közül ők voltak az elsők, akikkel az összeomlás után kezet fogtunk... ... Mi, ellenforradalmárok, Szegedre érve, az ’ ellenséges megszállás minden szégyenét elfeledve, egyszerre lelkesedni kezdtünk a franciákért, sőt természetesnek találtuk és tőlük vártuk azt, hogy minket segíteni fognak szervezkedésünkben és keresztény nemzeti terveink és céljaink megvaló­sításában. Hogy mennyire voltunk mi naivak ezen elképzeléseinkben, és hogy mennyire vezet­tek minket az antant ágensek és a megszálló csa­patok parancsnokai az orrunknál fogva, az majd kitűnik a továbbiakból. Szegedre érve az első éjszakát egy kollégium­ban töltöttük, melyet a város bocsátott rendelke­zésre a megérkezett és menekült tisztek részére. Én másnap kora reggel a Kass Szállodába men­tem reggelizni, és itt tudtam meg, hogy a volt aradi kormány egy néhány tagja itt tartózkodik.17 i’ Az első ellenforradalmi kormány grőf Károlyi Gyula vezetésével 1919. május 5-én Aradon alakult meg. E kormány az Antibolsevista Comité szegedi végrehajtó bizottságával történt előzetes tárgyalások után költözött Szegedre. Az Antibolsevista Comité szegedi végrehajtó bizottsága 1919. április 25-én, Göm­bös Gyula kezdeményezésére, dr. Kelemen Béla el­nökletével alakult meg. A kormány, a szegedi ellen­forradalmi csoportok képviselőivel kiegészülve, 1919. június 1-én újjáalakult ' «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom