Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
TEL A Péter család vac^ Péter Istvánnak, amikor meg- házasodiatt, nem volt semmije. Egy dunyhát kapott az anyjától. A felesége ugyancsak kapott egy dunyhát, azonkívül egy ágyat, egy szekrényt, meg egy konyha- kredencet. A ház, ahova beköltöztek, földes volt, vertfalú, nádtetős. Egyetlen szobában húzódtak meg konyha sem jutott nekik, mert ott más lakott. Több, mint húsz esztendeig élt Péter István és felesége a földpadlón. Öt gyereket neveltek fel. A férfi napszámba járt, aratott, csépelt, utat javított, nádat vágott Ehhez az utóbbihoz hozzáteszik a gyerekek, ha szóba kerül: „Hasig érő vízben”. Ismernek néhány történetet Azt például, hogy egyszer, még 1934-ben ellopták a nádat, amit édesapjuk vágott és már várta rá a vevőt Akkor fél nap alatt vágott egy másik rakományt, a felesége segített összerendezni. Péter István testét elborította a vér. Az ennivalót általában előteremtették. De megtörtént téli időszakban, hogy nem volt munka. A darakása ilyenkor vízben főtt meg. Szóval az a különös a kívülállók számára, hogy az öregeknél, Péter Istvánékriál sokszor összejön ez a nagy család és együtt vacsorázik. Csak úgy. Nincs ünnep, nincs névnap, közönséges hétköznap van, és ők együtt vacsoráznak tízen, tizenöten. Levág a mama néhány csirkét, valamelyik gyerek megtoldja, esetleg ketten-hárman is hoznak egy lenyakazott szárnyast, vagy vesznek öt kiló halat. De nincs is nagyon megszervezve az egész. Egyszerűen összejönnek. Egy „gyerek” kivételével mindnyájan Bátaszéken laknak, ott is dolgoznak. Katalin-napkor is beállít hozzájuk valaki. Látja a sok embert. — Mi van itt máma? — kérdezi. — Ja, persze, Katalin. Ki a Katalin? — Az nincs. □ Foto: Bakó Jenő A Péter család olyan gyakran vacsorázik együtt, hogy azt már túlzásnak tartja egyik-másik szomszéd. Tudnüllik évek óta több család ez a család, egészen pontosan: öt. A gyerekek közül négyen megházasodtak és nyolc unoka született, minden háznál kettő. Péter András még nőtlen, most szerelt le a katonaságtól. megszervezni, akkor a kiindulásként felhasznált drótkötél megerősíthető oly módon, hogy több anyagréteggel megvastagítják. Ekkor 50 000 kilométer magasságig a drótkötélpálya anyagának tömege körülbelül 900 tonna lenne. Ilyen szilárdságú és ilyen köny- nyű építőanyagok a laboratóriumi gyakorlatban már ismeretesek. A 900 tonna drótkötélen kívül az 50 000 kilométer magasságban vezető pályához szükség lenne továbbá több mint ezer tonna teherre, amelyet a felvonó „felső peronjára” kellene feljuttatni a kozmoszba. Ezt a műveletet fokozatosan rakétákkal kellene végrehajtani. Az energiaforrás A legérdekesebb azonban még •hátra van. A kozmikus felvonó működtetéséhez természetesen szükség van energiaforrásra. Energiát azonban csak a felvonópálya alsó szakaszán, a földfelszíntől a mozdulatlan szputnyikig kell felhasználni. ' E szint felett a centrifugális erő, amint már említettük, kezd túlsúlyba kerülni a nehézségi erő felett. Innen a teher már önmagától megy felfelé. A centrifugális erő szállítja. Ezt a felvonó által felszabadított energiát különféleképpen lehet felhasználni. Mindenekelőtt felhasználható az űrrepülésekhez. A centrifugális erő által hajtott szállítófülke ugyanis már 47 000 kilométer magasságban eléri a második kozmikus sebességet, tehát üzemanyag-fogyasztás nélkül folytathatja útját. Ebben a magasságban, sőt még feljebb is, nagyszerűen el lehet helyezni az égi felvonó felső peronját. A jövőben itt űrállomások telepíthetők a bolygók felé induló távolsági járatokhoz. S mivel a felső peronon mindenképpen ezer tonnánál nagyobb terhet kell összpontosítani, azért ezt a terhet célszerű építőanyagokból összeállítani. Hiszen szükség lesz szállodák, javítóműhelyek, áruraktárak, s végül — ugyan miért ne? — szanatóriumok és üdülők építésére. Végső soron egészen csábító helyzet alakul ki. A drótkötélpályán a kozmoszba való feljutáshoz az energia-felhasználás minimálisra csökkenthető. Ezért az égi drótkötélpálya átbocsátóképességét csupán a konstrukciók szilárdsága és mérete, valamint a megterhelt felvonófülkék haladási sebessége korlátozza. A felfüggesztés szilárdsága a kiindulásnak vett drótkötél megerősítése révén ezerszeresére növelhető. Óránként ezer kilométer utazási sebességgel számolva egy óra alatt körülbelül 500 tonna, avagy napi 12 000 tonna terhet lehetne a pályán átbocsátani. Miért lesz szükség ilyen nagy teherforgalomra ? Bolygóközi szállítás Mindenekelőtt a bolygóközi szállítás szükségleteinek kielégítésére. Hiszen a jövőben, amikor az emberiség a naprendszer minden részén tartósan berendezkedik, a Földről és a Földre a különféle terhek ezer és tízezer tonnáit kell majd szállítani. S lám, most kiderül, hogy ezek a szállítások a Föld forgásának ingyen energiájával megvalósíthatók! Hasonló felvonószerkezetek elképzelhetők a Holdon, a Marson és más bolygókon. A tervek megvalósításával kapcsolatos nehézségek természetesen nagyok. Leküzdésük módjain a kutatók már most töprengenek. Egy dolog azonban világos. A haladás spirálvonala egyre meredekebben ível felfelé. S míg Ciol- kovszkij rakétájának elméletét az első szputnyik felbocsátásától 60 esztendő választotta el, addig a kozmikus szállítás új elméletének realizálásáig aligha fog ennyi idő eltelni. Mikor és hogyan fogant meg a kozmikus felvonó eszméje? íme a tények. Jurij Nyikolajevics Arcutanov 1960 tavaszán befejezte a kozmikus felvonó elméletének matematikai kutatását. Arcutanov, aki abban az időben a leningrádi technológiai főiskola 30 éves aspiránsa volt, kutatásának eredményeit „A nehézségi erő űrhajókkal való leküzdése sugárhajtóművek igénybe vétele nélkül” című tudományos munkájában összegezte. A munka összefoglalása, amely az összes szükséges részleteket tartalmazza, a Komszomolszkaja Pravda 1960. július 31-i számában jelent meg. Később a Leningradszkaja Pravda szemelvényt közölt V. Petrov és P. Jurjevics „Fantasztikum vagy realitás?” című Arcutanov elgondolásával foglalkozó könyvéből. Magát a könyvet 1965-ben adták ki Leningrádban. S lám, most, 1966-ban három amerikai szerző, mint már említettük, cikket írt, amely minden vonatkozásban megismétli a moszkvai és a leningrádi sajtó publikációinak szövegét. Néhány szót erről. Vannak tudományos elgondolások, amelyek szinte a levegőben terjednek. Olykor ezeket az elgondolásokat csaknem egyidejűleg publikálják, méghozzá egymástól függetlenül különböző országokban és városokban. Nem egyszer megtörtént ez a tudomány történetében. Napjainkban azonban a tudományos információ sokkal precízebben dolgozik. Különösen vonatkozik ez a kozmikus kutatásokra. Az Egyesült Államokban például az Astronautics című New York-i folyóirat jelentése szerint több olyan iroda működik a munkatársak nagy státuszával, amely nyilvántartja, angolra fordítja és sűrítetten publikálja a szovjet sajtóban a kozmikus témákról megjelenő anyagokat, azok minden sorát. így aligha hihető, hogy Dyne, Bradner és Bechows doktorok (a Science című folyóiratban megjelent cikk szerzői) ne értesültek volna J. N. Arcutanov munkájáról, amelyet a szovjet sajtó 1960- tól kezdve publikált. Ncs, ez a története annak a nagyszerű tudományos eszmének, amelyet egy szovjet tudós vetett fel, s amelyet hat évvel később a^ amerikai kutatók (a forrásra való hivatkozás nélkül) megismételtek. A szülői házat, azt a régi, rossz, földes hajlékot eltörölték a föld színéről. Villát épített valaki a helyére. > Péter András, aki nemrég szerelt le, azt mondja: — Elolvadt. András Pestre készül, ott akar dolgozni. Édesanyja, Péter Istvánná, tizenegyedik éve tsz-tag. Tavaly naponta 84 forintot keresett átlagosan a bátaszéki Búzakalász Tsz-ben. Keresetét a családra költi, az egészre, mintha a vérével táplálná még mindig. A legkisebb unoka másfél éves, vettek neki télikabátot 275 forintért. Péter István az ötvenes évek elején kóstolt bele a szövetkezeti életbe, nem ízlett, más volt még akkor. Elment az erdészethez, ott is maradt De már félig megrokkant a keze. Szórakozni nem jár, a családnak örül és lottózik. Évek óta feljegyzi a számait egy füzetbe. Mindkét szülő sovány, vékony. Látszik rajtuk a sok munka nyoma. A ház (juttatott ház) hátsó, szoba-konyhás részében laknak. Ez a központ, a találkozó- hely, a családi fészek. Itt vannak a vacsorák. A berendezés egyszerű: régi bútorok, rongyszőnyegek. A rongyszőnyeget porszívózzák. Az a lányuk porszívózza, aki a ház első részében lakik a családjával, kétszoba-konyhás lakásban: Bózsa Ferencné. A férj tsz-tag, takarmányos kocsis. Bó- zsáék lakása szép, van benne új szobabútor, gáztűzhely, -p, porszívó, filodendron. A .ül® örökségből őriznek egy asztalt és egy konyhaszekrényt. Az udvarba bevezették a vizet, ott a vízcsap az „öregek” konyhája előtt. Rendes a ház, gondozott. Az udvarban is nagy a rend. Fehérre van meszelve a disznóól és a kifutó kerítése. Négy disznót hizlaltak Péter Istvánék, kettőt eladásra. A nagymamán és Bózsáékon kívül a szövetkezetben dolgozik ifjabb Péter István és Péter József. Utóbbinak az élete, tehetsége, törekvése büszkeséggel tölti el az egész családot. Péter József kőműves a tsz-ben és a Marxizmus—Leniinizmus Esti Egyetem első éves hallgatója, az előkészítőn ötösre vizsgázott. Huszonnégy nap tanulmányi szabadságot kap a szövetkezettől. Egyébként munkásőr, tűzoltó- parancsnok és MHS-oktató. Jó munkája jutalmául járt Bulgáriában és tavaly a Szovjetunióban. Most házépítésre készül. Apó- sáéknál laknak, rádiójuk és mosógépük nekik is van, bár nagyon spórolnak. Újságot sem járatott Péter József, mindig elment este az édesapjáékhoz elolvasni a Népszabadságot. Ifjabb Péter István gépkocsi- vezető a szövetkezetben, 1955-től tag, amióta az édesanyja. Erős, nagyon jó megjelenésű férfi. Nem is tudják, hogyan fejlődhetett ki ennyire, amikor időnként vízben főtt a darakása. Kilencéves házasok, az apósánál laknak, teljesen berendezték a lakást: bútor, olajkályha, gáztűzhely, televízió, mosógép. Péter József felesége ugyancsak a szövetkezetbe jár dolgozni. Tehát ő az ötödik a nagy Péter családban, aki a bátaszéki Búzakalász Tsz-hez tartozik. A Péter család első gyermeke, Kaizler Jánosné, állami gazdasági dolgozó lett nemrég, férjével együtt. Jegenyés-pusztára költöztek, munkát is, lakást is kaptak a Szekszárdi Állami Gazdaságban. A legkisebb unoka az ő gyermekük, akinek télikabátot vett a nagymama. A kisgyerek itt lesz a télen a „fészekben”, Bátaszéken. így könnyebben boldogulnak Kaizlerék, az asszony is dolgozhat. Egyébként ők vágtak először disznót az idén. A kóstolóból együtt vacsorázott a család. GEMENCZI JÓZSEF Repülő térképészet A térképkészítés napjainkban már inkább légifényképezés segítségével történik. Jobb eredményt és költségmegtakarítást is jelent, mint a hagyományos módszer. Uj módszer a térképészetben az automatizálás is: lyukkártyás és elektronikus számítógépekkel bonyolult és hosszadalmas számításokat végezhetnek el gyorsan és gazdaságosan. Képünkön: a fényképész repülés közben ellenőrzi az automatikus légifényképező kamera működését«