Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-20 / 299. szám
1866. december 20. TOTjN A MEGVET NEPŰJSAö ti így nem veszne kárba az egy- egy ilyen rendezvénnyel járó töméntelen fáradozás, és anyagi kiadás sem, valamint az eredeti cél érdekében is — a népművelés ki— írja le az elhangzó két népdalnak legalább az első versszakát. Egynél több versszak leírásáéit versszakonként 1 pont a jutalom. Elhangzott az első kérdés és szerényen munkához láttak vasárnap este a szekszárdi művelődési házban megtartott népművészeti vetélkedő „mépdalos versenyzői”: — Fekete föld termi a jó búzát — Sűrű erdő neveli a betyárt — Sűrű erdő a betyár lakása — Szép csárdásné gondot visel rája... A zsűri elnöke dir. Gyugyi JáMagának a vetélkedőnek a lebonyolítása elismerést vívott ki a zsűri tagjainál és a kevés számú közönségnél egyaránt. A rendezőket mindenképpen csak dicséret illeti. Néhány megjegyzés: sajnos ez esetben is háromnegyed órát késtek a vetélkedő kezdésének időpontjával. Ez roppant zavaró volt a versenyzők, a szereplők, de a nézők szempontjából is. Mivel a vetélkedő úgy három és fél óra- hosszait tartott, talán nem ártott volna két részben lebonyolítani. Békás Jánosné, a népművészet mestere, fellépésre a nézőtéren várakozik. Egy elődöntő keretében kellett Volna hat csapatból az első három helyért vetélkedőket kiválasztani. És még valami. Már oly sokszor leírtuk, és most ismét szükséges a megjegyzés: szekszárdi néző vasárnap este is aiig-alig ült a nézőtéren. Több rendezvény igazolja, hogy nem érdemes Szek- szárdon rendezvényeket, de különösen nem műkedvelő szintű rendezvényeket tartani. A művelődési házba erőltetni senkit sem lehet. Az érdektelenség azonban egyformán zavarja A rendezőket, szereplőket és a versenyzőket. Vidéki községekben — például: Szakcs, Fadd, BogyiSzló, Iíeg- szemcse, Decs — ahol adottak a színpadi lehetőségek, és a község lakosságának érdeklődése is jelentősebb, mint a megye székhelyén — kellene megtartani inkább a hasonló rendezvényeket. VETÉLKEDŐ nípjníuiít zeilwL Népviseleti ruhába öltözött lányok segítették a játékvezetőt munkájában. szélesítése, megismertetése, megszerettetése — eredményesebben munkálkodnának. hat esauat — Szeks-!v-1 város, tamás!, paksi, szekszárdi, bonyhádi és dombóvári járás — 29 versenyzője a színpadon foglalt helyet. Szekszárd város csapatából egy versenyző megbetegedett. nos, a megyei tanács vb elnökhelyettese volt. Tagjai: Varga Mariann, a Népművelési Intézet munkatársa, Andrásfalvi Bertalan néprajzkutató, Tollai Aurél, a Pécsi Tanárképző Főiskola tanára, Rosner Gyula muzeológus, Groh József, a decsi Népművészeti Háziipari Szövetkezet elnöke, Vadócz Kálmán, a megyei tanács népművelési csoportjának vezetője, Szandi Ildikó a megyei KISZ munkatársa, és Ralássy Gyula népi iparművész, a Népművészet Mestere. A népzene, népköltészet, néptánc, népszokások és népi díszítőművészet témaköréből féltett kérdéseket Andrásfalvi Bertalan állította össze. Magának a vetélkedőnek a lebonyolítása, annak módszertani összeállítása. Szabadi Mihály munkája. Az igazéin szép és ízléses reprezentatív kivitelű színpadképet Cseh Gábor és Rácz György készítették el. Vasárnap . A vetélkedőt a tamási járás csapata nyerte 84 ponttal. Második helyen a szekszárdi járás csapata végzett 82 ponttal, harmadik pedig a dombóvári járás csapata lett, 73 pontos eredménnyel. MÉRY ÉVA délelőtt Budapesten, este pedig már Szekszárdon arattak nagy sikert a madocsai táncosok. Akik a határt őrsik... Katonanézőben — IBUSZ-szal pgíp már éjfél felé kezdtek gyüiekezni az utasok a szekszárdi vasútállomáson, pedig a kapott értesítés szerint az autóbuszok indulását fél egyre tűzték ki. Jöttek szekszárdiak, faddiak, szedresiek, fácánkertiek... Nem sokkal fél egy után el is indult a három különautóbusz. Hogy hova? Kátonalátogatóba, az ország túlsó felébe. Hasonló időpontban indultak különjáratok Tamásiból, Paksról, Dombóvárról. összesen tizenegy autóbusz Tolna megyéből. A kiegészítő parancsnokság és az IBUSZ gondoskodott arról, hogy szülők, testvérek szemtanúi lehessenek a minden katonafiú életében oly szép és ünnepi pillanatnak; a katonaeskü letételének. Órákon át tartott az utazás, keresztül négy megyén, fél éjszakán, de a várakozás izgalma az anyák, apák szeméből elűzte az álmot Hogyan látják viszont egyenruhában a héhány héttel ezelőtt bevonult fiút? Hogyan áll a telkemen a katonaruha, hiszen olyan gyerek még... Biztosan jól esik neki egy kis hazai... Jaj, csak nem töri fel a nehéz csizma a lábát, hiszen mindig csak cipőben járt... Az izgalom még fokozódott, amikor az úticélhoz közeledve feltűnt két, az úton lépkedő, szolgálatot teljesítő határőr. Hát ilyenek lesznek a mi gyerekeink is? És ahogyaft Tolnából, úgy érkeztek a kis városkába a látogatók autóbuszon, vonaton Fejérből, Veszprémből, So- mogyból is. De milyeh nehéz volt kivárni a néhány órát. ami még hátra volt az ünnepség kezdetéig... Tizenegy óra felé, amikor a főteret több ezer érdeklődő látogató fogta közre, végre megmozdult a tömeg. — Jönnek... Jöttek, sor sor után, feszes tartással, kezük a géppisztolyon, léptük ütemre dobolt a kövezeten. — Olyan egyformák, talán meg sem ismerném köztük az unokámat — sopánkodott egy idős néni. Pontosan tizenegy óra volt, amikor felhangzott a díszjel, a vezényszó; Fogadás középről, tisztelegj! A parancsnok ellepett a felsorakozott alakulat előtt, majd a díszemelvényről — amelyen helyet foglaltak a párt, a tanács és a tömegszervezetek, üzemek képviselői —, köszöntötte az újonc határőröket. Aztán több száz torokból, dübörgő kórusként hangzott fel a katonaeskü, szülői könyeket előcsaló szép szövege: — Én..., a dolgozó magyar nép fia, esküszöm... Szombaton Az eskü után egyik újonc édesapja lépett az emelvényre, s minden szülő hevében mondta el a tanácsot: — Minden tudásotokkal sajátítsátok el a katonai ismereteket. Országunkra, népünkre, munkánkra vigyázzatok, iiatárainkon becsülettel őrködjetek! Majd ismét vezényszó hangzott: — Díszmenethez megalakulni! A többezres tömeg között ott szorongott a szedres! Boros házaspár is. hadd lássák a Lajos fiút, aki nemrég még a szekszárdi Jóreménység Tsz kovácsa volt. — Az első sorokat figyeld. Jó, nyúlánk gyerek, biztosan ott lesz valahol, az első sorokban— — Nem látom, nem látom sehol. Jaj, talán meg sem ismerjük. .. — Nézd csak, ott megy kis Marosi Medináról... — Csák a Lajost nem látjuk. Talán nincs is köztük. — Dehogynem. Nézd csak, ott jön, a második sorban, jobhszélen. «« Csakugyan. Az örömtől, a meghatottságtól valami fojtogatta a torkokat. — Tudom, jó katona lesz belőle... Itthon is mindig kötelességtudó, józan, szorgalmas gyerek volt... Végül eljött az a pillanat is, amikor a szülők, testvérek megölelhették az egyenruhás fiút. A táskákból, szatyrokból előkerült a hazai — és majd mindegyiket úgy kellett unszolni: — Egyél már..., egyél, fiam... — De minek hozták? Nagyon jó, bőséges a koszt itt. Boros Lajos örömmel újságolta, egy szakaszban van Marosi Józseffel, a dunászentgyörgyi Kiss Ferenccel. Még a szakaszparancsnokukat is odainvitálták. A fiatal főhadnagy őszintén dicsérte a „gyerekeket”. — Nagyon jó a magatartásuk, fegyelmezettek. Biztos vagyok abban, hogy a kiképzésben is megállják majd a helyüket. Amilyen lassan múlt a délelőtt, olyan gyorsan elszaladt a délután, mintha csak percekbe zsugorodott volna. — Kedves szülők, vendégek, sajnos, a látogatási idő lejárt.. indultak hazafelé, éjjeli egy ■AZ «UlUUllSZtJIV 5ra volt, mire visszaértek Szekszárdra. Fárasztó volt ugyan a hosszú út, mégis, az utasok azzal köszöntek el egymástól; elismerés az IBUSz.- nák és a kiegészítő parancsnokságnak, ennek az utazásnak a megszervezéséért, lebonyolításáért. Ha távol is került a fiú a szülői háztól, mégis ott lehettek az eskütétel ünnepélyes pillanatánál. BfKulturális verseny Tolnán A Tolnai Textilgyár MHS-alap- MHS-alapszervezetének elnöke, szervezete és KISZ-szervezete Lantos Ottó, az MHS megyéi „Ki mit tud vetélkedőt rende- . zett vasárnap a kulturális egye- cln°be megelegedeset fejezte ki sülés klubhelyiségében. a fiutalok tájékozottságáról, záróA nyerteseknek értékes jutái- beszédében telkes szavakkal buz- makat adott át a verseny vezető- dftOtM őket a haza védelmének je, Fenyvesi János, a Textilgyár felkészülésére.
