Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-02 / 284. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TQLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVL évfolyam. 284. szám ÄRA: 60 FILLER Péntek, 1966. december 2. A napirendi pontok feletti vitával folytatta munkáját a IX. pártkongresszus Az MSZMP IX. kongresszusának szerda délutáni tanácskozásán, amelyen Nyers Rez^ő, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára elnökölt, ismét számos felszólalás hangzott el. Többek között számos testvérpárt küldöttségének Gáspár Sándor: vezetője köszöntötte a kongresz- szust, s ezen az ülésen hangzott el Gáspár Sándornak, a Politikai Bizottság tagjának, a SZOT főtitkárának felszólalása is. Szerdán és csütörtökön több testvérpárt küldöttsége az ország különböző részében tett látogatást s nem egy küldöttség nagygyűlésen találkozott a magyar dolgozókkal. A kongresszus szerda délutáni ülésének első felszólalója Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára volt. A szakszervezetek jogkörének bővülésével együtt növekszik társadalmi felelősségük is Elöljáróban kijelentette, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa a Központi Bizottság beszámolójával, a határozati javaslattal, tehát helyzetünk elemzésével és a megjelölt feladatokkal egyetért. Ezután társadalmunk szocialista vonásainak erősödéséről, a munkásosztály vezető szerepének érvényesüléséről beszélt. Gáspár Sándor ezután a szak- szervezetek feladatairól szólva rámutatott: — Hazánkban az elmúlt két évtizedben a szakszervezetek munkájának főbb vonásai a munkáshatalom erősítésében, a dolgozók érdekeinek védelmében kialakultak. A szakszervezetek szocialista jellege a maga sokoldalúságában azonban csak most bontakozik ki, minden gondjával és nagyszerűségével együtt. — A párt és a szakszervezetek viszonyában fontos elem, hogy a párt, mint eszmei, politikai vezető erő, a célok meghatározásánál is igényli a szakszervezeti mozgalomban tömörített osztályerők véleményét. A szakszervezeti és az állam- igazgatási szervek viszonyát meghatározó elv, hogy a bérből és fizetésből élők életkörülményeit érintő minden rendelkezés előtt a kormánynak, a tárcáknak, a főhatóságoknak ki kell kérniök a Szakszervezeti Tanács, illetve az iparági szakszervezetek véleményét. A szakszervezetek önálló elemzése és állásfoglalása alapján konstruktív, javaslatokkal segítik az egyéni, szakmai és csoportérdek, valamint a társadalmi érdek összehangoltabb érvényesítését. Helyes gyakorlati lépés erre a kormány és a Szakszervezeti Tanács közös munkaterve, az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatos törvények, rendeletek kidolgozása, az együttműködés helyesebb módszereinek kialakítá- sa. Miről van szó, amikor a szak- szervezeti jogok bővítéséről beszélünk? Valójában a szocialista demokrácia fejlesztéséről, a dolgozók jogainak bővítéséről van szó. A szervezett munkások, a szakszervezeti tagok régi kérésének eleget téve elhatároztuk, hogy a soron következő alapszervi választásokon nem választjuk újjá az üzemi tanácsokat. Az üzemi tanácsok törvényben biztosított joga az üzemi szakszervezetek hatáskörébe kerül. A tervezett gazdaságirányítási reform kapcsán megnövekedik az üzemi, gazdasági vezetők hatásköre és felelőssége. Ezzel a szakszervezetek egyetértenek. A minisztériumok most dolgoznak a vállalati jogszabályzaton, amely rögzíti az igazgatók felelősségét és jogkörét. A szak- szervezetek a vállalati kollektív szerződések kidolgozásán munkálkodnak. Természetesen a kettő között megfelelő összhangnak kell lennie, mert e két okmány tartalmazza a vállalást vezet ők és a szakszervezetek együttes és kü- lön-külön jogait és felelősségét. A szakszervezeti szervek önállóságát növeli, hogy a kérdések meghatározott körében a vállalatvezetők csak a szakszervezetekkel egyetértésben dönthetnek. A kérdések másik körében ki kell kérniök a szakszervezetek véleményét. Kulturális, egészségügyi és szociális kérdésekben pedig a szakszervezeteknek döntési joguk lesz. Az üzemi demokráciát fejleszti, a dolgozók jogait növeli az az intézkedés is, hogy a gazdasági vezetők megítélésénél, kinevezésénél, felmentésénél a dolgozók véleményét a szakszervezetek képviselik, érvényesítik. A szakszervezetek jogkörének bővülésével együtt növekszik társadalmi felelősségük és kötelezettségük is. Szervezeti erejüket, politikai befolyásukat az eddiginél jobban fel kell használniok a dolgozók szocialista tudatának formá- ' fására. A szakszervezeteknek tehát határozottan fel kell lépniök a munkásosztály soraiban is fellelhető, a szocializmustól idegen nézetek, je’enségek ellen, mint a nacionalizmus, az önzés, a fegyelmezetlenség, a közömbösség, a társadalmi tulajdonnal szemben. Gáspár Sándor ezután a szak- szervezet tömegformáló szerepéről szólt, majd a dolgozók érdek- védelmével kapcsolatban kifejtette: — A szakszervezetek a dolgozók egyéni érdekeit képviselik és védik az össztársadalmi érdek alakján. Mindenekelőtf’Védik a dolgozók törvényben biztosított jogait, fellépnek a helyenként még meglevő bürokratikus, lélektelen bánásmód ellen. Ha valahol van javítanivaló a szakszervezetek munkájában, akkor ezen a területen van. Társadalmunkban az egyéni és össztársadalmi érdek alapvetően egybeesik. Ugyanakkor objektíve létezik kisebb-na- gyobb érdekeltérés, érdekellentét is. Ilyen esetekben a szakszervezeti érdekvédelem a meglevő ellentmondások nyílt feltárását célozza és a meglevő feszültségek, ellentétek feloldásával erősíti a bizalmat szocialista rendszerünk iránt. Megítélésünk szerint a gazdaságirányítási Tendszer reformjának bevezetésével a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenysége az eddiginél bonyolultabb, összetettebb és árnyaltabb lesz — ezt már most látjuk. Erre időben felkészülünk. A harmadik ötéves terv időszaka alatt lép életbe gazdaságirányítási rendszeriünk reformja, amelynek legfőbb célja-a dolgozó emberek életviszonyainak a munkateljesítményen, a társadalmi hasznosságon alapuló fejlesztése, — folytatta ezután Gáspár Sándor. A szakszervezetek minden erejükkel azon lesznek — ez joguk és kötelességük —, hogy a reform céljai szocialista módon érvényesüljenek. A reform tehát nem szűkíti, hanem bővíti a dolgozókról való gondoskodás lehetőségeit. Gáspár Sándor ezután hangoztatta: t — Az életszínvonal emelésének legfontosabb tényezője természetesen a bérek alakulása. Ez fejezi ki leginkább a munka minőségét, pontosságát, az egyén munkájának társadalmi hasznosságát. A következő években a bérrendszer továbbfejlesztésével ezt az elvet akarjuk még jobban érvényesíteni. Sok tényező abban az irányban hat majd, hogy a végzett munka eredményessége alapján a jövedelem differenciáltabb lesz. Elsődlegesen ezt az elvet kívánjuk gyakorlattá tenni, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy a szociális meggondolás továbbra is érdek- képviseleti munkánk fontos tényé- zője. Társadalmi kötelezettségeink vannak a csökkent munkaképességűekkel; a munkában megrokkan- takkal, továbbá a sokgyermekes családokkal és a nyugdíjasokkal szemben. A kisgyermekes dolgozó nők gyermekgondozási segélyének tervezett bevezetése is erre utal. A következő években a vállalati önállóság növekedése, a nagyobb jövedelmezőségre való törekvés, a piac, a kereslet-kínálat törvénye jobban fog érvényesülni. Ez a szabadpiaci árak nagyobb mozgását eredményezheti. Ennek szabályozására megfelelő társadalmi garancia szükséges. A pártnak, a kormánynak és a szakszervezeteknek, — különösen 1968. január elseje után — azon kell őrködniük, azt kell biztosítaniuk, hogy az árváltozások ne befolyásolják hátrányosan a dolgozók életszínvonalának rendszeres enje- lésére vonatkozó céljaink megvalósítását. Az ötéves terv reálbérprogramját teljesíteni kell. Gáspár Sándor beszélt a szociális ellátásról és szolgáltatásról. Hangsúlyozta egyebek között: — A gazdaságirányítás új rendszerének bevezetésével az üzemen belüli szolgáltatások — az üzemi étkeztetés, a munkásszállás, a munkásszállítás — fenntartása egyértelműen a vállalatok hatáskörébe tartozik majd. További fejlesztésük a vállalt jövedelmezőségétől függ. A szolgáltatások másik körét az úgynevezett vállalaton kívüli szolgáltatások, lakás, közlekedés, villany, gáz, stb. alkotják. A dolgozók jelenlegi életszínvonala a szolgáltatásokhoz juttatott magas ösz- szegű állami dotáció mellett alakult ki. Véleményünk szerint e szolgáltatások díjainak megváltoztatása, a dotáció megszüntetése vagy csökkentése, az értékarányos árak bevezetése csak úgy és akkor valósítható meg, ha egyéb intézkedésekkel biztosítható, hogy a dolgozók reálbére nem csökken. A lakásproblémát érintve kifejtette: segíteni és ösztönözni kell a magánerőből és állami kölcsönökkel történő építkezéseket. Támogatni kell azokat a törekvéseket, amelyek az új gazdasági mechanizmusban az üzemi lakásépítést lehetővé teszik. Okosabb és körültekintőbb lakáselosztási rendszert kell kialakítani. / A munkaidő-csökkentéssel kapcsolatban a sürgősebb tennivalókról szólt. Rámutatott: amiről Kádár elvtárs szólott a beszámolójában, hogy minden egészségre ártalmas munkakörbe be kell fejezni a munkaidő-csökkentést, továbbá, 48 órára kell csökkenteni a munkaidőt a népgazdaság néhány területén, ahol ez ma még magasabb. Radikálisan csökkentenünk kell a munkások egészségét veszélyeztető, mértéktelen túlórázást. Tudjuk, hogy ez nem egyszerűen elhatározás, hanem elsősorban megfelelő munkaszervezés kérdése. A gazdasági vezetők figyelmét nyomatékosan felhívjuk arra, hogy teremtsenek rendet ebben a kérdésben, — hangsúlyozta a szónok. Pártunk IX. kongresszusa hosz- szú távra meghatározza, megszabja jövőbeni feladatainkat társadalmi, gazdasági és kulturális életünk területeire egyaránt. Törekvéseinket támogatják a magyar dolgozók. Ha a célokat a tennivalókat világosan határozzuk meg, ki tudjuk bontakoztatni társadalmi rendszerünk leglényegesebb mozgató erejét, a tömegaktivitást. A IX. kongresszus tiszteletére kibontakozott szocialista munkaverseny sikerei a munkásosztály magasfokú osztály- öntudatáról tettek tanúságot. Ez a legfőbb biztosítéka annak. hogy a IX. kongresszus határozatait teljes mértékben s minden vonatkozásban vég- • rehajtsuk. Domozi János, a Csepel Vas- és Fémművek hengerésze bevezetőben a gyár párt- és tömegszervezeteinek munkájáról beszélt, majd bejelentette, hogy a gyár kollektívája a IX. kongresszus tiszteletére az évi terven felül 50 millió forint értékű túlteljesítést vállalt, és azt a kongresszus időpontjáig teljesítette. Oláh György, a Heves megyei Pártbizottság első titkára többek között a pártmunka kérdéseivel foglalkozott A pártmunka hatékonyságát — politikai, ideológiai és gazdasági eredményeken lehet igazán lemérni. Ebből a szempontból az elmúlt négy évben végzett munkát megfelelőnek minősíthetjük. Veraj JánoíL a nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz elnöke arról beszélt, hogy községükben elérték a régi középparaszti életszínvonalat. Ezután Csepelyi Tamás, a Nagy- kállói Járási Pártbizottság első titkára szólalt fel. — Határozottabb harcot kelt folytatnunk a kádermunka terén még mindig erőteljesen jelentkező szubjektivizmus ellen, — mondotta. — Ez csak akkor lehetséges, ha megszüntetjük a kapkodást és tudatosan neveljük az utánpótlást. Nemcsak akkor kell felfigyelni a káderekre, amikor komolyabb hibát követnek el, s a felelősségre vonás következik. Feladatunk az is, hogy óvjuk meg a kádereket a nagyobb hibák elkövetésétől, idejében figyelmeztessük és segítsük őket, hogy ki tudják javítani hibáikat — mondotta. Szünet után a kongresszus Cse- terki Lajosnak, a Központi Bizottság titkárának elnökletével folytatta tanácskozását. (Folytatás a 2. oldalon) (
