Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-27 / 280. szám

1968. november 27, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 _ •• /• S zénhegyek a TUZEP-telepen - Mire számíthatnak az utazók? — A „Cu vitamin sem lesz hiánycikk - Rossz olajkályha * tartós bosszúság Az idő már most sem kényez­tet el bennünket, e^yre több je­lét adja: közeleg a tél. És ettől „fázunk” a legjobban, megnöve­kednek a gondok, a kiadások. Hogy a bosszúságodat lehetőleg elkerüljük, időben, alaposan fel kell készülnünk a leghidegebb évszakra. Körkérdésünkben arra keres­tünk választ: mi vár ránk a tél folyamán, milyen körülmények között kell átvészelnünk a hideg napokat. A TÜZEP Annyi már biztos: Nem kell fáznunk a télen. Legalább is tüzelőhiány miatt nem. Peredi Jenő, a szek­szárdi TÜZÉP-telep vezetője úgy tájékoztatott bennünket, hogy bármilyen nagy is lesz a forga­lom, minden körülmények között tudnak tüzelőt biztosítani. A tele­pen jelenleg is olyan mennyiségű szenet tárolnak, amellyel a ma­ximális igényt ki tudják elégi-* teni. A vásárlók ezen a télen kü­lönösen kedvező helyzetben van­nak: legalább hat-hét fajta szén között lehet válogatni. És annak sem kell félnie, aki esetleg el­számította magát és a tél közepén fogy el a tüzelője. Az ellátás fo­lyamatos lesz, mindig lehet majd szenet kapni. Az eddigiektől el­térően, az idén már nincs semmi­féle megkötés a favásárlással kapcsolatban sem. Elegendő tűzi­fa áll a vásárlók rendelkezésére és bárki, bármilyen mennyiség­ben vásárolhat. ügyelnek a kocsikra és, indulási sorrend szerint előkészítik őket. A beérkező gépkocsivezetőt me­legített motor várja. Mindenütt készen állnak már a lapátok, tipróláncok, karterkályhák, egy­szóval minden olyan szerszám, amely nélkül a téli üzemeltetés bizonytalan lenne. Kicserélték, jórészt újakkal pótolták az akku­mulátorokat, számítva a téli, jó­val nagyobb igénybevételre. Az idén gumiproblémával sem kell küszködni. Elegendő van belőle raktáron, emiatt egyetlen kocsi­nak sem kell állnia. Jelenleg egyik legnagyobb gondjuk az autóbuszok fűtésének megoldása. A kocsik jó része ki- pufogófűtéses rendszerű. Ezek az évek folyamán elhasználódtak, el­égtek, pótlásuk pedig alkatrész- hiány és egyéb okok miatt eléggé nehézkes. Az AKÖV vezetői ígé­retet tettek arra, hogy a lehető­séghez képest, minden tőlük tel­hetőt megtesznek azért, hogy ne kelljen hideg kocsiban utazniok a bejáró dolgozóknak. A munka folyamatban van, és egyelőre azt tűzték ki célul, hogy a komolyabb hideg beálltáig legalább a hosz- szú járatok kocsijainak fűtését megoldják. Gondos műszaki felkészüléssel igyekeznek elkerülni a balesete­ket. Átvizsgálták a fékeket, és ahol szükséges volt, újjal cserél­ték ki, hogy a síkos utakon is biztonságosan közlekedhessenek az autóbuszok. várható A gázolaj­A VASIPARI | kályha-tulaj­donosok sza­mára már korántsem ilyen biz­tató a kép. A Szekszárdi Vasipari Vállalat olajkályha-javító részle­gének szakemberei szerint ugyan­is nagyon sok a hibás készülék. Gyakran előfordul, hogy az újon­nan vásárolt kályhák rövid hasz­nálat után javításra szorulnak. A megyében ők foglalkoznak egye­dül javításukkal, így bizony elég­gé nagy a kifutási idő. Szerelőik egyetlen gépkocsival járják a me­gyét, és általában két hetet kell várni a vidéki bejelentőknek, amíg sor kerülhet a munka el­végzésére. A szekszárdiak vala­mivel előnyösebb helyzetben van­nak: általában 5—6 nap múlva már újból használatba vehetik a kályhát. Fékezi a szerelők mun­káját a rossz anyagellátás is. >1 MEK Megnyugta­tó tájékozta­tást kaptunk a MÉK áru- a ADEDÁSZ Szekszárdra AZ AKÖV naponta több ember „ingá­zik” a környező községekből. A hideg idő beálltával számottevően megnőtt az utasforgalom a vasút­nál és az AKÖV járatain. Kamrá­ba kerülnek a kerékpárok, mo­torkerékpárok, ilyen időben ké­nyelmesebb vonaton, vagy autó­buszon utazni. Az AKÖV-nél nagy gondot okoz a téli felkészülés. A mun­kákat már nyár közepén elkezd­ték. Az október végén, november elején megtartott szemlén ellen­őrizték a munkák állását, és in­tézkedtek a még fennálló prob­lémák megoldására. A gépkocsik megóvására, a já­ratok biztosítására fagyőrszolgá­latot szerveztek. Az ilyen felada­tokat ellátó személyek éjjel fel­zord időjárás­___________ ra'v' számítani k ell az Áramszolgáltató Vállalat­nak is. Varga Jahos üzemvezető elmondta, hogy az átállással 70— 80 százalékban már végeztek. Megvizsgálták az összes szerelvé­nyeket, ellenőrizték a vezetéke­ket. A szakemberek most a fe­szültség és terhelés mérésén dol­goznak. A túlterhelt vezetékeket úgy kapcsolják majd, hogy emi­att ne legyen fennakadás az áramszolgáltatásban. A tervek szerint december 20-ig befejezik a „téliesítési” munkákat. Állan­dó készenléti szolgálat biztosítja, hogy a jtelzett hibát a lehető leg­rövidebb időn belül megjavítsák. Komolyabb áramkieséstől nem kell tartani, Szekszárd áramellá­tása több irányból biztosítható. Hasonló a helyzet a bérházaknál is, így hosszú ideig senkinek sem kell nélkülözni majd a villanyt. Bokányi Józseftől, forgalmi főosztályvezetőjétől: rendelkezésre álló készletek biz­tosítják, hogy a tél folyamán za­vartalan legyen a megye burgo- nyaellátása. Jelenleg körülbelül 1500 vagonnal tárolnak belőle. A háziasszonyoknak sincs mitől tartani, tíz vagon vöröshagyma Van raktáron, és ismerve az el­múlt évek fogyasztását, a folya­matos ellátást egészen az új hagyma piacra kerüléséig biztosí­tani tudják. Fokhagymából kevesebb van az igénynél, bár ezt a problémát is megoldották: forgalomba ke­rül a fokhagymapor. Megnyugtat­hatjuk a háziasszonyokat: nem szintetikusan előállított „fokhagy­mapótlóról” van szó, a készít­ményt szárított fokhagymából ál­lították elő. Sárgarépából és gyökérből sem kell hiányt szenvednünk a télen, megfelelőek a készletek. Hasonló a helyzet a káposztaféleségekkel is. A MÉK tájékoztatása szerint a C-vitamin sem lesz „hiány­cikk” a hideg hónapokban. Almá­ból olyan mennyiséget tárolnak, amellyel a tél folyamán megfele­lően ki tudják majd elégíteni az igényeket. Kisebb, pár napos vá­rakozási idő természetesen előfor­dulhat, szállítási, vagy egyéb problémák miatt, de tartósan nem kell nélkülöznünk a legfon­tosabb fogyasztási cikkeket. D. KÓNYA JÓZSEF békebizottság titkára. 1954-ben a Szekszárdi Járási Pártbizottság fe­gyelmi referense, 1957-től az MSZMP Szekszárdi Járási Párt- bizottságának munkatársa. A mozgalomban eltöltött két év­tized legfontosabb állomásai ezek a dátumok, rövid tőmondatokban. De mi minden van e mögött? Ünnepségeken, rendezvényeken soha nem volt előtérben. Öt ma­gát csupán egyszer ünnepelték. 1966. november 7-én, amikor a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munkaérdemrend aranyfokozatá­val tüntette ki. Először 1960-ban részesült kormánykitüntetésben. Éppeín, mert a mozgalmi mun­ka nem mindig volt nyugdíjas állás, a megyei pártbizottság épü­letében bizony gyér számban dolgoznak idősebb, korosabb elv­társak. S néha-néha a fiatalok olyan tempót diktálnak, oly­annyira túlhangsúlyozzák a kö­vetelményeket, oly erőteljesen kiemelik a kor szavát és paran­csát, hogy a néhány idősebb elv­társ fájdalmasan azt kénytelen érezni hogy ő már talán feles­leges. Fuiz elvtársnak is tarto­zunk tehát azzal, hogy kimoni- juk: soha nem * lesz felesleges. Nekünk fiatalabb mozgalmi mun­kásoknak újból, meg újból eszünkbe jut, s kell is, hogy fi­gyelmeztessük magunkat erre: volt idő, főképpen a fordulat évét követő esztendőkben, amikor Puiz Ferenc és a ho zaja hasonló elvtársak vállalták a munka ne­hezéből a legtöbbet. S akik ma­napság oly gyakran hangoztat­ják, hogy „eljárt az öregek felett az idő”, azok közül sokan akkor még nem volták sehol, s úgy le­het sokan másfél évtizeddel ez­előtt tizedét sem vállalták a harc­nak és mondjuk csak ki nyíltan, a hatalom megszilárdításával já­ró színvallást igénylő kockázat­nak. Való igaz, a fejlődés törvény- szerű velejárója, hogy a követel­mények nőttek és nőnek. De nincs okunk elfelejteni, hogyha Puiz Ferenc sem úgy állta volna meg a helyét, ahogyan megállta, akkor most nem valószínű, hogy volna alkalmunk követelmények­ről meditálni. Másrészt gyakran elfelejtkezünk arról is, hogy nem mind arany, ami fénylik. Aki nem hangoztatja úton útfélen tu­dását, képzettségét, az az ember is, lehet hozzáértő és képzett férfiú. S Puiz Ferenc elvtárs még ahhoz a nagyon rokonszenves, kissé aszkétikus iskolát képviselő pártmunkástípushoz tartozik, akik­nek vérükben van a szerénység, a becsületesség, az önzetlenség. Számára egyszerűen elképzelhe­tetlen, hogy a beosztást bármiféle jogtalan előnyszerzésre használja fel. Családját rajongásig szerette. Eredetileg szabó a mestersége. S időnként függetlenített pártmun- 'káskéat is kézbe vette a tűt. a cérnát, éjszakákat dolgozott, hogy gyermekeinek mindent meg tud­jon adni. Ellentétben a közhiede­lemmel, a pártmunkások fizeté­se nem valami fényes. S a mellé­kesnek mindig volt helye. A pré­mium, a nyereségrészesedés a pártmunkában ismeretlen. Sem­miféle fizetéskiegészítés nincs. S Puiz Ferenc idős kora elle­nére, a sok munkája mellett még arra is gondot fordított, hogy lé­pésit tartson az idővel, és képez­ze magát. 1948—1960-ig három­szor vett részt több hónapos tan­folyamokon. De az önképzés kü­lönféle eszközeit és módszereit szintén használta. Korát tekintve fáradhatatlan ember. Rendszere­sem felkereste a járás alapszer­vezeteit, elvi és gyakorlati kérdé­sekben mozgalmi tapasztalatai­val segíti az alapszervezetek munkáját. Példás emberi jelleme alapján tisztelik és becsülik. Va­gyont nem, de tekintélyt szerzett magának. Egyszer együtt vettünk részt a mözsi termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén. Tanul­tam tőle. Elsősorban azt tanul­tam meg tőle, miként viselkedjen a kiküldött, ha még a látszatát is el akarja kerülni annak, hogy körülötte forog a világ. Szép, hosszú és boldog életet kívánunk Puiz Ferencnek, _ a nyugdíjba készülő pártmunkás­nak. Mindig tudni fogjuk, mivel tartozunk annak az ügynek, ami­ért több mint két évtizede dol­gozik fáradhatatlanul. SZÉKUL1TY PÉTER TSZ-PRESSZÓ Eszpresszót akar nyitni a vár­aljai Alkotmány Tsz. A hír nyil­ván sokak számára meglepő, sőt, meghökkentő, pedig nem is kel­lene rajta csodálkozni. Egysze­rűen arról van szó, hogy egy szö­vetkezet kihasznál „egy” lehető­séget a bevételei növeléséhez, s ezáltal a gazdaság erősítését kí­vánja szolgálni. Mi történik? Az a bizonyos ön­állóság jut szóhoz. Megtanulnak gazdálkodni Váralján, ha már egyszer megszűnt fölöttük a bá­báskodás, s a szövetkezetnek magának kell intéznie a sorsát. Két kocsma van a faluban, szín­vonalasabb szórakozóhely nincs. Pedig az igény nagy erre, hiszen félig ipari település ez, sok a bá­nyászcsalád. Rendbe hoz a tsz egy házat 4S berendezi a _ szükséges bútorokkal, a vendéglátóipari vál­lalat pedig gépeket ad hozzá és kész a presszó. Tehát a mező­gazdasági termelőszövetkezet tár­sul a vendéglátóval, a hasznot megosztják. Nem kétséges, hogy a vállalkozásnak nagy lesz a si­kere. Hallottunk már halász- csárdáról, borozóról és egyéb he­lyekről, amiket tsz-ek üzemel­tetnek az ország különböző vi­dékein. Soroljuk csak tovább a váral­jai próbálkozásokat. Társult az Alkotmány Tsz 13 Baranya me­gyei közös gazdasággal, egy nagy piaci árusítóhely létesítésében, ami egyúttal savanyító üzem is. A pécsi piacon áll, sok mindent árusítanak benne, a zöldségfélék­től a kolbászig. A gazdaságok ki­egészítik egymást az árufelhoza­talban, és árszabályozó szerepük van a piacon azzal, hogy így együtt „nagyok”, sok árut ad­nak el. Az Alkotmány Tsz fő­könyvelője, Bánáti Zoltán sze­rint ez nagyon jó üzlet. Még az­zal az előnnyel is jár a váraljai- ak számára, hogy táplálja az Al­kotmány Tsz helyben létesített zöldségesboltját, kiegészítve az árukészletét. Nem termett mák Váralján? Vagy alma? Hoznak Pécsről. Ugyanazzal a fuvarral, amelyikkel odaszállítják a pécsi közös üzletbe szánt áruféléket, így aztán minden szükséges dol­got megvehetnek a háziasszonyok Váralján, helyben, nem úgy, mint azelőtt. Korábban a szomszéd községbe kellett eljárni zöldség­félékért, gyümölcsért. Külön öröm a vevők számára, hogy szép a bolt, ízlésesen helyrehoztak egy kis régi épületet. Mint ahogyan szép a tsz-iroda is belül. Kimondottan modem bútorokkal rendezték be, fali­szőnyegek, képek, virágállvány. Jólesik bemenni. Azt mondják, elsősorban a vendégek kedvéért tették ilyen vonzóvá az irodát. Például, ha jön egy kereskedelmi partner tárgyalni, akkor legyen hol tárgyalni. Ne jusson aláren­delt szerep a szövetkezetnek semmiben. Kevés a munkaerő a váraljat közös gazdaságban, viszont sok az erdő: 512 hold. Azelőtt csak úgy válogatták a fát, nem túlsá­gosan nagy haszonnal. Most ál­landó gazdája van az erdőnek, külön erdész, és megszervezték a szakszerű fakitermelést. Borsod megyéből (!) jön hozzájuk egy kis brigád, igazi favágó emberek, akik két hónap alatt kitermelik a tervmennyiséget. A szövetke­zet ad nekik szállást és külön szakácsnőt alkalmaz a számukra. Az erdő tehát ezentúl „nem hever parlagon”, hanem hasznát látja az Alkotmány Tsz tagsága. Üzleti társulás, szerződtetett favágók, presszó. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy Váralján nem termesztenek bú­zát és nem hizlalnak disznót. De­hogynem.. Viszont a lehetőségeket csak kis részben használták ki eddig a szövetkezet boldogulása érdekében. Már kezdik kihasznál­ni. Élnek az önállóság adta jo­gokkal. Még nem jó szövetkezet a váral­jai, ept maguk a vezetők is tud­ják. De az lehet aránylag rövid idő alatt. Nem kell hozzá jósnak lenni, hogy lássuk a jövőjét. (gemenczi) Felvételre keresünk gépkocsi-előadót szekszárdi telephellyel. Fel­tételek: hivatásos tgk-szgk. gk. előadói vizsga, esetleg autószerelői szakképzettség. „Vezetői engedély” jeligére a szekszárdi hirdetőbe. (207) Egyre, több villanyoszlopot és légvezetéket szerelnek le Szekszár- don a DEDÄSZ szakemberei, s a városképet rontó monstrumok helyett modern vonalú higanygőz világítótesteket szerelnek fel. Képünk az Arany János utcában készült, ahol a darus kocsi egy régi oszlopot emel ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom