Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-18 / 272. szám

6 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 19őő. november 18, ÜNNEPKOR Ökölvívó NB II. Bp. Chinoin—Bonyhádi Spartacus 15:5 Budapest, 150 néző. Vezette: Lengyel. Igen érdekes körülmé­nyek között kezdődött a talál­kozó. Az orvost, miután a meccs­könyvet aláírta, elhívták, csak mintegy 20 perc múlva jött visz- sza. A Chinoin ezután hozott még egy igazolást. Az orvos késése miatt a mérkőzés is később kez­dődött. A Bonyhádi Spartacus óvott, el is fogadták a bírák az óvást, de, hogy mi lesz a sorsa, azt majd csak a szövetség dönti el. A mérkőzés folyamán a bírák arra törekedtek, hogy ne tartsa­nak a mérkőzések három meneten át. Több fordított ítélet sújtotta a bonyhádiakat. így aztán nagy­arányú Chinoin-győzelem szüle­tett, bár a reális lényegesein szo­rosabb mérkőzés lett volna. A ta­lálkozó lefolyásáról az alábbiak­ban számolunk be. (Elöl a bony­hádiak): Dénes I—Kappel. Dénes végig jobb volt. Ellenfele sokat fogott, szabálytalankodott, amelyet azon­ban a bírák nem toroltak meg. A III. menetben Dénest kétszer is intették indokolatlanul, mire Dé­nes I. feladta a mérkőzést. 0:2. Kovács—Lőrinc. Kovács elöl Lőrinc ügyesen ellépkedett, Ko­vács nem tudta elérni, közben el­merevedett és a II. menetben fel­adta a harcot. 0:4. Máté—Pető. Máté jól kezdett. Lényeges pontfölényre is tett szert az első menetben. A második menet is Máté fölényével folyta­tódott, kétszer padlóra is küldte ellenfelét. A III. menetben feljött a budapesti versenyző, de már nem tudta behozni Máté előnyét. Mégis az egyik pontozó Pető győ­zelmét látta és így döntetlen ered­ményt hidettek ki. 1:5. Dénes II—Gyömbér. Az első menetben Dénes lépett fel táma­dólag és a menet is az övé volt. A másodikban mélyütést kapott a bonyhádi versenyző, mégis kiszá­molták. A jelenlévő szövetségi ki­küldött is reklamálta, hogy az or­vost meg sem kérdezték a vitás ügyben. 1:7. Tóparti—Regős. Végig sokkal jobb volt a budapesti versenyző, ez volt az első mérkőzés, amelyen nem volt vitás a budapesti győze­lem. 1:9. Lukács—Balogh. Lukács határo­zottan kezdett. Egy összecsapás után azonban Balogh a felső köté­len keresztül kilökte a ringből. Lukácsot azonban nem zavarta meg ez az incidens. A második menetben fokozta az iramot, két­szer földre küldte ellenfelét, aki feladta a küzdelmet. 3:9. Molnár—Földesi. A két nagy ütőerejű versenyző küzdelméből Molnár megérdemelten került ki győztesen. Földesi keze ugyanis egy összecsapás után megsérült és nem tudta tovább folytam a mér­kőzést. 5:9. Szemcsuk—Kun. Szemcsuk tar­tott jó nevű ellenfelétől. Döntő fö­lény miatt le is léptették hamaro­san. 5:11. Oláh—Trapp. Vesztett mérkőzé­sen már Oláh sem igyekezett és az I. menetben feladta a mérkőzést. 5:13. Tatai—Pál. Ezt a mérkőzést Ta­tai már' az I. menetben feladta. 5:15. Osztályozó mérkőzések a kézilabda NB ll-be jutásért SIMONTORN Y A— PÉCSI ÉPÍTŐK 3:11 (1:6) Simontornyán játszotta a hazai csapat első mérkőzését november 5-én. A pécsi lányok nagy fölény­ben voltak és egy pillanatig sem tudta a simontornyai együttes vi­tássá tenni a mérkőzés sorsát. PÉCSI ÉPÍTŐK— SIMONTORNYA 13:7 (7:3) A második találkozóra Pécsett került sor november 6-án. A pé­csi csapat a biztos győzelem tuda­tában már csak annyit adott ki magából, amennyi a győzelemhez volt szükséges. A simontornyai csapat ezzel a kettős vereségével elbúcsúzott a feljutás reményétől is. III. KÉR. TTVE— SIMONTORN YA 11:1 (5:0) Budapesten került sor novem­ber 12-én a találkozóra. A fel­jutásra esélytelen simontornyai együttes már nem játszott teljes- erőbedobással és így a budapes­tiek tetszés szerinti arányban nyer­ték a találkozót. SIMONTORNYA— III. KÉR. TTVE 4:4 (2:3) A vasárnapi visszavágóra kelle­metlen időben került sor Simon- tomyán. Mindkét együttes idege­sen kezdett, mert a III. kerületnek még legalább egy pontra volt szüksége, hogy első helyezettként juthasson tovább. Később lehig­gadtak a budapestiek és megsze­rezték a vezetést, de aztán a si­montornyai lányok jól hajráztak. Kitűntek: Németh, Soós II és Zsol­nai. RÓTH Dombóvár vasárnapi játékáról a Népsport azt írja, hogy a Vasút já­tékosai önfeláldozóan meggátolták a Győri Dózsa minden góllövési kísér­letét. A felületes szemlélő ebből könnyen olyan következtetésre jut­hat, hogy egyszerű ,,kibekkelésről” van szó. Pedig szó sincs erről. A DVSE Galambos edző irányításával eljutott addig, hogy megfelelő takti­ka alkalmazásával és ehhez párosuló fegyelmezett és valóban önfeláldozó játékkal tudja hozni egy fontos mér­kőzésen — sakknyelven szólva a t,remit”. Ha továbbra is így fejlődi*: a DVSE és sikerül majd a csapat erősítéseit jól beépíteni az együttes­be, abban az esetben az 1967. évi bajnokságban még több sikernek ör­vendhetünk az NB II-ben, amelyben most már — Máza-Szászvár és a Dombóvár 1— két képviselője is lesz a Tolna megyei labdarúgásnak. * Pécsett érdektelen, tét nélküli mér­kőzést vívott egymással a Pécsi EA 7 és a Máza-Szászvár. ■ Máza-Szászvár már az előző vasárnap kiharcolta a feljutást, a PEAC számára sem bírt fontossággal a találkozó eredménye. A mérkőzés során három alkalommal is az egyetemisták szerezték meg a ve­zetést. Először Jónás, másodszor Né­meth, harmadszor. Szöllßsi egyenlített. A U-est Rózsa értékesítette és ezzel először a mérkőzés folyamán a ve­zetést is megszerezte a Tolna megyei bányászcsapat. A vezetés megnyug­tatta a játékosokat és ezután már csak a szép játékra törekedtek és ennek során Szöllősi még egyszer bevette a pécsi kaput. így alakult ki az 5:3-as máza-szászvári győzelem az 1:1-es félidő után. Máza-Szászvár teljesen megérő emelten vitte a baj­noki pontokat Pécsről és ezzel a győ­zelmével bebiztosította második he­lyét. • ­Szekszárdon, amikor az Sz. Dózsa— Pécsi BTC mérkőzésre kifutottak a pályára a csapatok, hiába keresték a szurkolók Szűcsöt, Rossit, Kormost, Novákot stb. Helyettük ismét Topor és a többiek foglalták el a csapatban helyüket. ,,Elsősorban saját nevelé­sű játékosainkra akarunk építeni” — mondta magyarázatképpen Jaszeno- vics Géza, a Dózsa egyik vezetője, aki elmondotta, hogy Takácsra a jövő idényben már lehet számítani és arról is szó van, hogy egy-két tehetséges fiatallal is megerősítik a jövő évi bajnokságban részt vevő csapatot. A mérkőzés folyamán a fiatalok talán nem mindent csináltak úgy. ahogyan azt vártuk volna, de tény az, hogy lelkesen játszottak és egy kis szerencsével legalább az egyik pontot itthon tarthatták volna. De éppen ez a szerencse pártolt el tő­lük akkor, amikor a Pécsi BTC a mérkőzés utolsó percében elérte a győztes gólt. Ebből is le lehet vonni a tanulságot. A mérkőzés a játékve­zetői fütty jellel fejeződik be, addig teljes erőbedobással kell küzdeni. A megyebajnokságban 9 találkozó közül nyolcat nyertek meg az ott­hon játszó csapatok, csak egy vég­ződött döntetlenül, mégis volt sok érdekesség az utolsó előtti forduló­ban. így pl. Nagymányokon is, ahol már 3:0-ra vezetett a hazai csapat, Bátaszék azonban vagy 5 perc alatt kiegyenlített és Nagymányok csak 11-essel tudott győzni. Szekszárdon a Honvédban a játékosok azon a poszton játszottak, ahol akartak. Volt is helyzete jócskán Formádnak, de csak Kovács vagy négy holtbiztos gólhelyzetet kihagyott, így aztán a Honvéd fél gőzzel is biztosan nyert. Faddon várakozáson felüli ellenál­lást tanúsított a megyei bajnokság­ból már kiesett Nagydorog. Pakson a hazai együttes 100. gólját ünnepel­te, amikor Simontornyának berúgták a nyolcadikat. Van tehát még egy sima fordulóban is érdekesség. Ezt bizonyította az utolsó előtti szürke forduló is. A Paksi Járási Kosárlabda Szö­vetség ez évben is megrendezi a ha­gyományos városi bajnokságot. A bajnokságban részt vesznek a Paksi Gimnázium és Paksi Kinizsi SK csa­patai. A bajnokságot körmérkőzés formájában bonyolítják le. Az eddigi nevezések alapján a bajnokságban hat férfi- és hat női csapat vés a részt. A Szekszárdi Gépjavító nyerte a megyei röplabda-bajnokságot. Szek­szárdi Gépjavító—Máza-Szászvár 3:1 (—10, 12, 11, 6) A két csapat Frajda játékvezetése mellett a következő összeállításban lépett .pályára. Sz. Gépjavító: Horváth, Schweitzer, dr. Lencse, Tóth, Koós, Andorka. Máza- Szászvár: Demer, Müller, Steinbacher, Láng. Michola, Kelemen. Az első játszmában Máza-Szászvár már 11:2 arányban vezetett. Innen a szekszárdiak ugyan 11:10-re feljöttek, de Máza-Szászvár jobban hajrázott és övé lett az első játszma. A második játszmában is Máza kezdett jobban. lífciJJHre vezetett is, de a hajrát a szekszárdiak bírták jobban és ki­egyenlítettek. A harmadik játszmá­ban, de a negyedikben is mindvégig a Gépjavító irányította a mérkőzést és megnyerte a rangadó, mérkőzést, amely a szekszárdiak megyebajnok­ságát jelentette. Kitűntek: dr. Lencse és Schweitzer illetve Demer és Láng. * Az NB Ill-ban befejeződött a baj­nokság. Az NB n-ben még két, a megyei bajnokságban még egy for­duló hátra van. Nagy figyelem kí­séri a bajnokságok alakulását, ezért a hátralévő mérkőzéseket az alábbiak­ban közöljük; Nov. 20: Sopron—Győri Dózsa, Dom­bóvár—III. kér. TTVE, Várpalota1— Vasas Izzó, Pécsi Bányász—Zalaeger­szegi Dózsa, Pápa1—Kaposvári Kini­zsi, Mosonmagyaróvár—Székesfehér­vári MÁV, Esztergom—Pécsi VSK, Zalaegerszegi TE—Budai Spartacus Veszprém—Autóbusz. Nov. 27.: Pápa^Mosonmagyaróvár. Kaposvári Kinizsi—Pécsi Bányász, Za­laegerszegi Dózsa—Várpalota, Vasas Izzó—Dombóvár, III. kér. TTVE— Sopron, Győri Dózsa’—Veszprém, Fő­városi Autóbusz—Zalaegerszegi TE. Budai Spartacus—Esztergom, Pécsi VSK—Székesfehérvári MAY« — NÉPVISELETBEN Hétköznapokon már nem, ünnepekkor annál sűrűbben előkerülnek szekrényekből, sublótok fiókjából a színes, pom­pás népviseletek. Uj őrzői támadnak a hagyományoknak, s nemcsak őrzik, hanem tovább is fejlesztik e hagyományokat a fiatalok. I Jelképnek is beülik: az idősebb asszony a fiatalabbikak adja ét a féltve Őrzött ruhadarabokat. (MTI fotó — Járat felvételei Mama és lánya: népviseletben. (MTI fotó — Bereth felvétele) DE HOGYAN? „Ügyeljünk a tisztaságra!” — hirdeti a felirat a tolnai vasútál­lomás várótermében. Szembetűnő a kontraszt a modern berendezés és a csatatérnek tűnő terep között. Délelőtt 10 óra. Vágni lehet a füstöt Papírdarabkák éktelenked­nek, cigarettacsikkek hevernek szerteszét a váróterem kőpadló­ján. Nemcsak a mözsi tsz és má­sok nagy áruforgalmát bonyolítja le ez a vasútállomás, de nagy az utasforgalom is. Szinte mindig sokan vannak a váróteremben. így még fontosabb lenne a rendszere­tet. Ki tódul a vonathoz a várakozók serege, sűrűn áramlik a füstfelhő a tárt ajtókon. Mielőtt ismét megtelik a helyiség, most lehet jobban körülnézni. Legalább száz cigarettavég szerteszét. De hol vannak a hamutartók? Sehol. Nincsenek. Hogyan lehet hát így ügyelni a tisztaságra? Szeméttárolók vannak a terem­ben. Lám, egyikből vékony füst­csík szálldogál, valamelyik dohá­nyos bele találta dobni az égő ci­garettát. A többiek — jobb híján — eltaposták a padlón. Gyors kezekkel rámolni kezd a vasúti takarító néni, nagy zajjal rendezi a székeket. Azt sem tud­ja hirtelenjében, hová kapjon, a rövid időre meggyérült utazó- közönség között. — Volt itt korábban hamutartó — feleli keseregve. — Elvitték az utasok. Nem mindenki vigyáz ám itt a rendre. Nézzék csak meg, hogy tönkretették az asztalokat! — mutatja a natúrszínű, egy esz­tendeje vásárolt ízléses asztalká­kat. Tényleg... Kikezdték a furnir peremszegélyeket. Csak úgy pat­tog, amikor visszaugrik. A színes asztallapok egyike-másika szá­mokkal, női alakokkal van teli. Nem éppen épületes látvány. Hát bizony ... Jobban vigyáz­hatnának a nagyforgalmú vasút­állomás utasai a berendezésre. Fi­gyelmeztethetnék a jobbérzésűek a néhány nemtörődöm embert, hogy ne maradjon írott malaszt a vasút tisztasági felhívása.-i -é

Next

/
Oldalképek
Tartalom