Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-16 / 270. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1968. november 16. Futószalagon a disznó A Budapesti Sertésvágóhíd az ország legnagyobb ilyen létesítménye. A húsipar valamennyi szakmáját űzik itt, il­letve a szomszédos marhavágóhídon. A sertésvágóhíd 800 va- gonos hűtőházából naponta 18—20 vagon áru kerül a hazai és külföldi fogyasztókhoz. A frissen vágott sertések felsőpályás szállítószalagon jutnak be a hűtőházba Darabolják a sertésfejeket (MTI-fotó — Bara felvételei ' ......min........... I GAZ TÖRTÉNET A MÚLT SZAZADBÓL KECSEGE PAKSRÓL A hasznos vipera — Á ló csikaja borjú — Érdekességek az Állatkertből A Fővárosi Állatkert főigazga­tójának irodája a bölényekkel egy házban van. Ez nem úgy értendő, mintha Anghi Csaba professzor valóban a bölényekkel osztaná meg min­dennapjait, hanem, hogy az igaz­gatósági épület falát valóban egy bölényt ábrázoló festmény díszí­ti, alul pedig — új, mélyített ki­futókban — ott élnek az igazi bölények is. Az épület új, egyik bizonysága annak, hogy a buda­pesti állatkert jelenlegi szűk adottságai között is él, fejlődik. Ezt a fejlődést tudakolni jöttünk a tudományos és ismeretterjesztő munkájáról egyformán ország­szerte ismert főigazgatótól, dr. Anghi Csaba professzortól. — Az állatkert nemrég múlt száz éves. Történetéről, a cente­nárium idején sűrűn megemléke­zett a napisajtó is. Évente mint­egy másfél millióan keresik fel, minden bizonnyal egyike Budapest legnépszerűbb és leginkább láto­gatott intézményeinek. Most az­iránt szeretnénk érdeklődni, hogy milyen módon gyarapítják az ál­latállományt, hány lakója van most az állatkertnek? — Állatkertünkben 508 emlős, 1363 madár, 384 hüllő és 1718 kü­lönféle hal van. A gyarapodás forrása a tenyésztés, az ajándék, a csere. Vásárlás sajnos nem, eh­hez egyelőre hiányoznak a meg­felelő devizakeretek. Vízilóért gímszarvas Bélyeget cserélni viszonylag könnyű, állatokat annál nehe­zebb. Meg kell keresni és találni a megfelelő partnert, akinek épp az hiányzik, aminek mi bővében vagyunk. Ez gyakran többszörö­sen összetett folyamat. A kelet­afrikai Nairobiból érkezett vízi­lópárért például harminc gím­szarvast kellett küldeni, ezekért viszont a különböző hazai erdő- gazdaságoknak pulikat és uhu­kat A víziló utaztatása sem könnyű. Bőre állandóan igényli a nedvességet, így kísérőjük min­den órában néhány vödör vizet locsolt a ládájuk fölé húzott ponyvára, hogy megfelelő perme- tet kapjanak. — A víziló egyébként természe­tesen semmiféle atyafiságban nincs a lóval. Leginkább a ser­tésre emlékeztet, alighanem min­: denki boldogan fogadna húsz- ; huszonöt mázsás sertéseket, i Kölykét azofp^ nem csikónak i nevezik, hanerff borjúnak, amint, hogy a kifejlett hím és nőstény sem mén, vagy kanca, hanem bika és tehén. A csereállatokat a legkülönbö­zőbb úton-módon szállítják. Uta­zott már medve Mohácsra hajón, madár Magdeburgba poggyász- kocsiban expresszáruként, csim­pánz személygépkocsival, kroko­dil gyorsvonaton és őz Brémába gyorsáruként. Az állatkert kap­csolatai rendkívül kiterjedtek, ez részben a sikeres tenyésztői mun­ka eredménye is. így például küldtünk vízilovat Kijevbe, je­gesmedvét Hollandiába, pulit az USÁ-ba, hucullovakat Svájcba és kecsegét Frankfurtba. — A dunai kecsege a víz szeny- nyeződése miatt sajnos maholnap ritkaság lesz. Egy emberöltővel ezelőtt Győr táján még napi tíz­mázsás tételekben halászták, most már csak Paks környékén fordul elő elvétve. Az állatkert a paksi halászok jóvoltából jut szaporít­ható példányokhoz. Tévhit és valóság Az állatkert, mely a korszerű biológiai ismeretterjesztés egyik legfontosabb színhelye, sok ter­mészettudományos tévhitet igyek­szik eloszlatni. így például bár­mennyire is a sivatag hajójának nevezik a tevét, nem egy róla szóló történet a mesék birodal­mába tartozik. A sivatag szom­jas vándorai csak kalandregé­nyekben juthatnak friss vízhez a teve gyomrából. A valóságban se ott, se a púpjában nincs víz. Szomjúságtűrő képességét elsősor­ban finom, jó hőszigetelő gyap­júnak köszönheti és annak, hogy a púpban egy helyre gyűjtött zsírja nem oszlik el és az egész testfelületen nem gátolja a hő­leadást. — A száraz takarmánnyal ete­tett teve két-három, a lédúson tartott nyolc-tíz napig van meg itatás nélkül. Addig azonban míg az ember elpusztul, ha testsúlya tizenkét százalékát izzadás révén elveszti és nem tudja pótolni, a teve huszonegy százalékos vesz­teséget is kibír. — Az emberek többségében érthető viszolygás él a hüllőktől. Mindenki fél a mérges kígyóktól. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban? — Hazánkban csak kétféle mérges kígyó él. A körülbelül öt­ven centire megnövő rákosi vi­pera marása ritkán halálos, ugyanakkor a kígyó rétgazdálko­dási szempontból kifejezetten hasznos, kártevőket írt A na­gyobb, nyolcvan centimétert is elérő keresztes vipera marása légzés- vagy szívbénulás révén halált okoz. A Dunántúlon azon­ban csak Délnyugat-Somogyban él. Méregmirigyében egyszerre 6 —8 ember elpusztítására elegen­dő hatóanyag van. Itt kell meg­említeni, hogy a kígyómarás ál­dozatának tilos alkoholt, vagy kávét adni, a sebét kiszívni pe­dig legalább ennyire az. A való­ságban azonban a viperamarás nálunk szerencsére nagyon rit­ka. A legtöbb ennek tulajdoní­tott sérülésről előbb-utóbb bebi­zonyosodik, hogy a két méternél is nagyobbra megnövő haragos siklótól származik. Takarmánynormák — Mennyit eszik az elefánt? — Napi ötven-nyolcvan kiló vegyes takarmányt, ami negyven mázsa körüli testsúlyához viszo­nyítva nem is olyan sok. Az elefánt egyébként nyolcvan-,száz- húsz évet él, huszonkét hónapig vemhes és az újszülött elefánt- borjú súlya megközelíti a mázsát. Másik nagyevőnk a víziló, napi harminc-ötven kilós takarmány- adagjával. A sokáig országszerte terjengett mesével kapcsolatban megjegyzendő, hogy gyereket nem eszik, nálunk pedig különösen nem, mert sosem esett gyerek a medencéjébe. A legkülönösebb étrendi igé­nyekről idáig a struccok tettek tanúbizonyságot. Egy éppen ciga­rettára gyújtó hölgy kezéből az egyik strucc kikapta a kesztyűt* majd némi tűnődés után lenyelte. A kesztyű különösen ízletesnek bizonyulhatott, mert más alka­lommal egy férfitól teljes párat orzott el, de ezt előbb itatóvá­lyújában be is áztatta és csak áziitáh fogyasztotta el. A strucc rendfenntartó haj­landóságával kapcsolatos tör­ténet is az étvágyával függ ösz- sze. Az ápoló egy alkalommal három fiatalembert igyekezett jobb belátásra bírni, akik a külső korláton átlépve ingerelték a nagy futómadarat. A figyelmez­tetésből vita lett, majd veszeke­dés, amely váratlan véget ért. A strucckakas átnyúlt a keríté­sen, keményen fejbekólintotta a legrakoncátlanabb fiatalembert* aki erre a „figyelmeztetésre” ha­ladéktalanul futásnak eredt. A strucc pedig békésen elfogyasz­totta az ütéssel együtt leemelt — svájcisapkát. ORDAS IVÁN — 82 — Akadtak azonban olyanok is, akik védelmükre keltek. Nem mintha megbocsátották volna gaz­tetteiket, ám azt bizonygatták, hogy a Donnel- lyéket jobban befeketítették, mintsem kellene, azt is rájuk kenték, amit el sem követtek. így egy alkalommal valamelyik lucani kocs­mában nagyban folyt a vita a Donnellyékrol. Egy idősebb farmer mérgesen fölugrott és ki­felé indult. Az ajtóból azonban visszafordult és hangosan megjegyezte: — A Donnellyék mindenre képesek voltak, lehet, hogy az emberek nyelvét kivágták, azt azonban nem hiszem el, hogy a lovakat is meg­kínozták. Erre felállt egy nyolcvanéves öregember, s botjával hadonászva kiáltozott: — Miért hazudsz? A Donnellyék átkozott gyilkosok voltak. Nemcsak az embereket csonkí­tották meg, hanem a lovakat is. Ezt mindenki tudja. Furcsa bár, de igaz, hogy később a Donnellyé- ket sokan védelmükbe vették, azt állítva, hogy az üldözött vadnak jogában áll, hogy védekez­zen. A lucaniak állandóan szidalmazták a Don- nellyéket, minduntalan akasztófára akarták juttatni őket, nem is csoda hát, hogy a család mindenkivel hadilábon állt. Bárhogyan is áll a dolog, tény az, hogy Lu- canban és környékén még mindenki emlékszik a Donnelly-család tetteire. Ha valaki netán elutazik Lucanba, könnyen — 83 — megtalálja a Római dűlőutat. Ezen az utón lovagolt James, miután kifosztotta a lucani postát Hárman üldözték, s végül utolérték. Ja­mes, meg üldözői leszálltak a lóról, hogy meg- küzdjenek egymással. James győztesen került ki ebből a verekedésből is, s zsákmányával együtt átszökött a határon. Ezen a dűlőúton vágtattak a Donnellyék. Ez a dűlőút elvezet a temetőig is. Sokan fekszenek itt azok közül, akik éveken át csatáztak a Don­nelly fiúkkal. Itt nyugszik John Farell is, va­lamint James Carol, . az egyetlen ember, aki nem félt a gonosz Donnelly családtól”. A temető egyik eldugott sarkában van a Donnellyék sírja is. Itt nyugszik William Donnelly és felesége, Michael, Jim és Joan, Tom, John és unoka- huguk Bridge, aki Tipperaryból jött a Donnel­lyék farmjára. A bosszúállók ezt a (gyönge el­méjű) lányt is agyonverték, amikor eljött a le­számolás napja. Az országúttól mintegy öt kilométernyi távol­ságra van a Donnellyék farmja. A farmtól mint­egy háromszáz méter távolságban még. láthatók John Farell elhagyott házának romjai. De ne tépjük el az elbeszélés fonalát... Tehát 1875. szeptember elsején John Flan- nigan ismét a Donnellyék áldozata lett Ezúttal kigyulladt az istállója. Ennek is csakhamar híre terjedt, s úgy tűnt, bogy Lucan ismét véres leszámolás színhelye lesz Aznap minden bolt csukva volt, senki sem hagyta el házát, egészen — 84 — délig. Délben aztán a legbátrabbak felkeresték Flannigant. Flannigan füstölgő istállója köré gyűltek a < kíváncsiak és halkan beszélgettek. Némi moz­golódás volt észlelhető a Donnellyék istállója körül is. Azok, akik a közvetlen közelben lak­tak, észrevették, hogy a Donnelly fiúk puskával fegyverkeztek fel. Három kíváncsi farmer egé­szen a Donnellyék istállójának kapujáig merész­kedett, Michel azonban rájuk kiáltott: — Takarodjatok innen! Azt üzenem Flanni- gannak, meg cinkosainak, hogy maradjanak nyugton, mert pórul járnak. A három farmer ijedten elkotródott. Valamivel később kigördült a Donnellyék postakocsija. A bakon William és John ült, mindkettő puskát tartott a kezében. A kocsiban csak egyetlen utas ült, az öreg Jim. Ö egy hu­sángot szorongatott a kezében. Amikor a kocsi elrobogott Flannigan istállója mellett, Mike Stanley farmer, meg néhány társa megkísérelte feltartóztatni a postakocsit. John azonban rájuk lőtt és megfutamította őket. Az öreg Jim kinyitotta a postakocsi ajtaját és husángjával megfenyegette Stanleyt: — Lassan a testtel, Stanley, majd veled is le­számolunk. i A többi Donnelly fivér ezalatt az istállóban őrködött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom