Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-16 / 270. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉrŰJSÁG 1966. november 16 Mindjobban megérnek a feltételek a kommunista és munkáspártok új nemzetközi tanácskozásának összehívására Brezsnyev felszólalása a Bolgár Kommunista Párt kongresszusán Szófia (MTI) Kedden reggel folytatta munkáját a Bolgár Kom­munista Párt IX. kongresszusa. Az ülésen EncSo Sztajkov, a BKP Po­litikai Bizottságának tagja elnö­költ. Először Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkárának adta meg a szót. Brézsnyev a szovjet kommunisták nevében üd­vözölte a kongresszust, majd a nemzetközi kommunista mozga­lom fejlődéséről szólt. Kijelen­tette: „A két világrendszer közötti bo­nyolult, feszült és sokrétű harc viszonyai közepette fokozott mér­tékben érezzük a testvéri szolida­ritás és valamennyi kommunista párt állandó elvtársi kapcsolatai­nak szükségességét, — mondotta. — Számos testvérpárt az Utóbbi időbetl — nem véletlenül — han­got ad annak a véleménynek, hogy mind jobban megérnek a feltéte­lek a kommunista és munkáspár­tok új nemzetközi tanácskozási­nak összehívására.” Brezsnyev ezután kifejezte azt a meggyőződését, hogy állandóan erősödni fog a nemzetközi kom­munista mozgalom egysége, és el­ismeréssel szólt a Bolgár Kommu­nista Pártnak — Dimitrov pártjá­nak — áz egységért, az eszmei tisztaságért vívott tevékeny har­cáról. A vietnami helyzettel kapcsolat­ban kiemelte: a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom, va­lamint a nemzeti felszabadító mozgalom szövetségének egyik legragyogóbb megnyilvánulása ma az a nemzetközi támogatás, amelyet a szocialista országok és a világ haladó erői nyújtanak a vietnami népnek az amerikai ag­resszió ellen vívott harcában. Brezsnyev hangsúlyozta: a Szov­jetunió és más szocialista orszá­gok — mindaddig megadják a sokoldalú, konkrét és hatékony segítséget Vietnamnak, amíg meg nem szűnik a vietnami nép elleni agresszió. Brezsnyev ezután így folytatta: ,,A testvérpártok mindén igyeke­zete ellenére a kínai vezetők el­utasítják még az akcióegység gon­dolatát is, a kínai népben ellen­séges érzéseket igyekeznek szíta­ni a szocialista országokkal szem­ben, makacsul folytatják szakadár tevékenységüket a nemzetközi kommunista mozgalomban. Az £>ZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára ezután kifejezte azt a meggyőződését, hogy a kínai nép és kommunista pártja le fogja küzdeni a nehézségeket és elfog­lalja majd ismét helyét a szocia­lista közösség és a kommunista világmozgalom összekovácsolódott soraiban. nak megfelelően a szocialista or­szágok következetesen védelmezve a béke ügyét, leleplezve az agresz- szorokat, növelve védelmi képes­ségüket, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együtt­élését valósították meg külpoliti­kájukban. Ezzel kapcsolatban el­ismeréssel szólt arról a tevékeny szerepről, amelyet Bulgária be­tölt a világbékéért, az európai biz­tonságért, a Balkán békéjéért ví­vott küzdelemben. Megállapította, hogy a nemzetközi porondon meg­növekedett Bulgária tekintélye, és Bulgáriának jelentékeny szerepe van abban, hogy a Balkán „pus­kaporos hordóból olyan övezetté vált, ahol normális jószomszédi kapcsolatok alakultak ki az álla­mok között”. Leonyid Brezsnyev kifejezte azt á meggyőződését, hogy a BKP kongresszusa új nagy lépést je­lent Bulgária fejlődéséhen, és nyomósán hozzájárul a szocialista világrendszer erősödéséhez, szol­gálni fogja á kommunista és mun­kás világmozgalom ügyét. Á beszéd végén a küldöttek szűnni nem akaró tapssal ünne­pelték az SZKP-t és a bolgár— szovjet barátságot. Testvérpártok köszöntötték a kongresszust Az SZKP vezetőjének beszéde után a délelőtti ülésen négy bol­gár felszólalás következett. A délelőtti ülésen üdvözölte a kongresszust több testvérpárt de­legációjának vezetője. Nicolae Ceausescu, a Román KP Központi Bizottságának főtitkára a nem­zetközi helyzetről szólva megbé­lyegezte az amerikai imperializ­mus vietnami agresszióját. A lengyel küldöttség vezetője, Ryszard Strzeleczki, a LEMP Po­litikái Bizottságának tagja, egye­bek között kijelentette, hogy a Vi­etnamnak nyújtott segítség akkor lenne a leghatékonyabb, ha a Kí­nai KP vezetői nem utasítanák vissza az erőfeszítések összehan­golását. Brezsnyev ezután arról beszélt, hogy a 81 kommunista és munkás­párt 1960-ban megtartott értekez­letén kidolgozott fő irányvonal­Alexander Dubcek, a Csehszlo­vák Kommunista Párt KB elnök­ségének tagja, a Szlovák KP első titkára kijelentette, hogy a CSKP Központi Bizottságának az a szi­lárd álláspontja, hogy mindent meg kell tenni a marxista—leni­nista egység érdekében. Dubcek méltatta a széles körű elvtársi esz­mecserék, a pártok közötti köl­csönös tájékoztatások és a közös akciók jelentőséget. „Ebben lát­juk mi — mondotta — á komrriu- nista és munkáspártok világkon­ferenciájához vezető utat. A Magyar Szocialista Munkás­párt küldöttsége, amely Komócsin Zoltánnak, a párt Politikai Bizott­sága tagjának, a Központi Bizott­ság titkárának vezetésével részt vesz a Bolgár Kommunista Párt IX. kongresszusán, kedden dél­után koszorút helyezett el Georgi Dimitrovnak, a bolgár és a nem­zetközi munkásmozgalom kima­gasló személyiségének mauzóleu­mánál. A koszorúzási szertartáson bolgár részről megjelent Ivan Mi- hajlov hadseregtábornok, a BKP Politikai Bizottságának tagja, a bolgár kormány elnökhelyettese, és több más hivatalos személyiség. Dr. Münnicli Ferencnek 80. születésnapján a Szocialista Munka Hőse kitüntetést adományozta az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Ta- ponti Bizottságának titkára, & nácsa dr. Münnich Ferenc elv- Politikai Bizottság tagjai, társnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának, nyugalmazott állam- miniszternek a magyar és a nem­Az MSZMP Politikai Bizott­sága kedden délben dr. Münnich Ferenc tiszteletére ebédet adott, amelyen Kádár János pohár­zetközi m^ásmozgalornban sok köszöJntöjében itatta Münnich Ä °Ä Ferenc kiemelkedő munkáját és harcának, a magyar forradalmi mUnkás-paraszt kormány létreho­zásában és vezetésében végzett érdemeit. Magyar Partizánszövetség. A finn kormányküldöttség megérkezett Moszkvába Moszkva (TASZSZ) A finn terelnek meghívására hivatalos kormányküldöttség kedd délelőtt látogatást tesz a Szovjetunióban. Moszkvába érkezett. A küldött- A vendégeket a Leningrádi Pá­ség Paasdo miniszterelnök veze- lyaudvaron Alékszéj Koszigin és tésével koszigin szovjet minisz- más szovjet vezetők fogadták. Megkezdődtek a szovjet—finn tárgyalások vábbá Nyikolaj Bajbakov mi­niszterelnök-helyettes, Gromiko, Patolicsev, Szikacskov — és más miniszterek. A szovjet kormány kedden ebé­det adott a finn kormányküldött­ség tiszteletére. A Kremlben Paasio finn mi­niszterelnökinek Koszigin szovjet miniszterelnöknél tett látogatá­sát követően megkezdődtek a szovjet—finn tárgyalások. Szovjet részről a tárgyalásokon részt vesz Alekszej Koszigin, to­kimagasló értékű munkásságának valamint egykori spanyolországi elismeréséül — 80. születésnapja harcostársai nevében otthonában alkalmából — a Szocialista Mun- köszöntötték kedden este — 80. ka Hőse kitüntetést adományozta, születésnapja alkalmából — dr A kitüntetést kedden délelőtt Münnich Ferencet. A szívélyes a Parlament Munkácsy terme- hangulatú baráti találkozón részt bén Dobi István, az Elnöki Ta- vett Gábor István, a partizán- nács elnöke adta át. Jelen vol- szövetség főtitkára, továbbá a tak: Kádár János, az MSZMP volt spanyolországi önkéntesek Központi Bizottságának első tit- közül Tömpe István, a Magyar kára, Kállai Gyula, a forradalmi Rádió és Televízió elnöke, Se- munkás-paraszt kormány elnöke bes Sándor, a belkereskedelmi és Biszku Béla, az MSZMP Köz- miniszter első helyettese is. Szabadságharc-kori dokumentumokat találtak Huszonnégy évvel „öregebb” volna el az 1848-as szabadságharc, lenne Budapest, ha nem bukott A főváros történetének ,ez az ér­dekes adata most derült ki — Sa- jószentpéterén. Azért itt, mert a miskolci Lévay József tudomá­nyos könyvtár vezetője, Hunyadi József ebben a községben talált egy sereg értékes dokumentumot a szabadságharc idejéből. Legfon­tosabb közülük a Közlöny című hivatalos lap 1849. július 22-i szá­ma, amely Budapestnek írja a magyar fővárost. Mégpedig annak alapján, hogy Szemere Bertalan miniszterelnök már 1849 július elején elrendelte Pest, Buda és Öbuda egyesítését, új névvel: Bu­dapest. Szerepel még a megtalált iro­mányok között az 1848-as pesti képviselők eredeti teljes névsora, valamint több példány a Debre- cehben és Pesten megjelent Esti Lapök-ból. Ennek a sajtóorgá­numnak akkor Jókai Mór volt a szerkesztője. Dobi István részvéttávirata N. G. Ignatov elhunyta alkalmából Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki rész­vétét N. V. Podgornijnak, a Szov­jetunió .Legfelső Tanácsa., Elnök­sége elnökének, N. G. Ignatov- nak, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnöksége elnökhelyettesé­nek, az OSZSZSZK Legfelső Ta nácsa Elnöksége elnökének él- 1 hunyta alkalmából. Mindennapjaink demokráciája & balesetmentes közlekedésért Vasárnap délelőtt Szekszárdöh a BM-klubban mintegy 400 AKÖV-dolgozó gyűlt össze, hogy a téli felkészülés feladatait be­szélje meg. Nem egyszerűen őszi csúcsforgalomról van ugyanis szó, hanem ehhez járulnak a kü­lönböző időjárási tényezők — csúszós, havas, sáros út, köd stb. — mint komoly nehézségek. E megbeszélés immár hagyományos célja, hogy a feladatok baleset- mentesen legyenek megoldva. Ezekről beszélték az előadók is, mint Piegl Ferenc a vállalat igazgatója. A * balesetmentes köz­lekedés jogi oldalát világította meg dr. Bodony István közleke­dési ügyész. Rendőri vonatkozá­sáról beszólt Töllösi Kálmán rendőr százados. A műszaki ál­lapot és a karbantartás fontos­ságát hangsúlyozta Sipter Géza a vállalat főmérnöke. Ezután pénzjutalmat kaptak azok a gépkocsivezetők, akik 200 —300 és 400 ezer kilométert tet­tek meg balesetmentesen. Mint­egy húszán kaptak 200, s tízen 400 forintos jutalmat egyenként. A vállalatnál egyébként több száz hasonló gépkocsivezető van már. E megbeszélés keretében adták át az életmentésért kitüntetett Hajdú György gépkocsivezetőnek, a Tóina és a Somogy megyei lap egy-egy példányát, amelyekben a hőstetteiről szóló cikkek meg­jelentek. Olyan .fényképeket is kapott, amelyek kitüntetésének átvételét örökítik meg. Végezetül balesetmentes közle­kedéssel kapcsolatos filmet néz­ték meg a résztvevők. Természetesnek tekintjük, hogy tanácstagi beszámolón, képvise­lői fogadóórán szóvá tesszük azt, amit hibának tartunk; az üzemi termelési tanácskozáson, termelő­szövetkezeti közgyűlésen kemé­nyen bíráljuk a visszásságokat; felhasználjuk az újságok, a rádió nyilvánosságát, hogy segítséget kérjünk helyi gondjaink megol­dásához. Valóban: természetes is ez, hiszen így, vagy úgy, de min­denképpen közös ügyeinkrői szó­lunk, mert az egyes ember sor­sának alakulásában mind nagyobb részt vállal a társadalom. És ép­pen ezért ennek fordítottja is igaz; az egyes embernek is mind na­gyobb aktivitással kell bekapcso­lódnia az állami, társadalmi, he­lyi ügyek intézésébe. Míg előbbi mind általánosabb valóság, ad­dig utóbbinál sok és sokféle a tennivalónk. Többféle, idevonatkozó tanul­sággal is szolgál mindaz, ami egyik községünkben történt: a tanácsülésen — tizenhét felszó­lalás után! — úgy határoztak, hogy társadalmi munkábarf rend­be hozzák a községet az új telepü­léssel összekötő utat. Kátyús, sárral elöntött három kilométeres útszakasz ez: kétszáznál több csa­ládnak jelent könnyebbséget rend­be tétele. A felszólalók nagy többsége helyeselte az elhatáro­zást, s két hét múlva, amikor az első társadalmi munkanapra sör került, szerszámmal felfegyver­A tettek „igen“-je kezve meg is jelentek mintegy háromszázan. Hamar megcsappant azonban a lelkesedés, amikor ki­derült: a leginkább érintettek kö­zül igen kevesen vannak jelen, s a tanács által biztosítandó kő- zuzaléknák negyede érkezett csak meg, a többi még valahol vagon­ban van. Baj volt a szervezés körül is, az emberek egy része álldogált csak; másokat ide-oda küldözgettek. A következő vasár­nap már csak ötven körül volt az önkéníes munkások száma... A tanácsülésen az új telepü­lésen élők tanácstagjai választóik régi kívánságaként tolmácsolták az út rendbehozatalát: ám ami­kor ugyanezek a tanácstagok tár­sadalmi munkára hívták válasz­tóikat, egyszeriben megcsappant az érdeklődés. És tovább rontotta a helyzetet a már említett szerve­zetlenség stb. A történet nem egyedülálló: sajnos, sűrűn elő­fordul, hogy nincs elég becsülete az önzetlen aktivitásnak, s ugyan­akkor az is, hogy az emberek csak a szavakig, a kívánságokig a bírálatig jutnak el, de a leg­fontosabbhoz, a tetthez már nem. A szavak és tettek szoros kö­tődése alapja, mondhatni léte­zési feltétele a szocialista demok­ráciának. És ez egyaránt érvé­nyes ..felfelé”, meg „lefelé” is: nem elég igényelni az állampol­gárok fokozott közreműködését, hanem biztosítani kell annak szervezeti, formai feltételeit is — mint ahogy például kormány­rendelkezés határozta meg az üzemi termelési tanácskozások új rendjét, tartalmi gazdagítását azzal, hogy a gazdasági vezetés számára határidőhöz kötötten kö­telezővé tette a válaszadást —, s ugyanakkor a közgondolkodás formálásával mind szélesebb köri­ben szükségletté kell tenni a közügyekben való részvételt. Szükségletté? Igen,,azzá! Már ma is sok olyan polgára van hazánk­nak — hiszen sok százezer ak­tivista tevékenykedik a különbö­ző társadalmi szervezetekben —. akik nem elégednek meg azzal, hogy kitöltik szavazólapjukat, hogy egy-egy gyűlésen felszólal­va helyeslik politikai, gazdasági céljainkat, hanem napról napra, munkájukon túl is tesznek, cse­lekednek jobb holnapunk, gazda­gabb életünk érdekében. Tanács­tagok és szakszervezeti bizalmi­ak, népi ellenőrök és népfront- bizottságok tagjai, a nőtanácsban tevékenykedők, KISZ-esek — életünk valamennyi területén ott vannak már azok, akik jól tud­ják, hogy a tett, a cselekvés a legnyomósabb igen szavazat a szocializmus mellett. Ennek tár­sadalmi méretű kibontakoztatása, minden állampolgárral való meg­értetése pedig nemcsak nagysze­rű feladat, hanem — történelmi szükségszerűség is! (Folytatjuk) MÉSZÁROS OTTÚ

Next

/
Oldalképek
Tartalom