Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-15 / 269. szám

i960. november IT». . tfctNX MEf.trr nepű ,r«Áts 5 Híven az eskühöz Arról érkezett bejelentés, hogy Tolna megye középső részén, Hőgyész, Mucsi tájékán ismeretlen személyek — lehetnek négyen-öten —, különböző objektumok iránt ér­deklődnek. Magatartásuk szokatlan, rosszul beszélnek ma­gyarul. A bejelentés szerint feltehetően kémekről van szó, akiknek feltételezett tartózkodási helyük a hőgyészi erdő. A munkásőrség kapta a feladatot: el kell fogni a csoportot. A feladat végrehajtása a megyei törzs szombat reggeli riasztásával kezdődött. A sikeres riasztás után azonnal ki­dolgozták a feladat végrehajtását, megállapították, mekkora terepszakaszt vesznek blokkírozás alá, milyen erőkre van szükség, honnan indul a kutató csoport, stb. Ezt követte három járásban a munkásőr századok riasztása. Vasárnapra virradó éjjel aztán Dombóvár, Bonyhád és a tamási járás munkásőrszázadai, a megyei törzs irányításával — a terv­nek megfelelően — pontosan érkeztek a läjeUUt térségbe. VASÁRNAP REGGEL hat óra 45-kor minden blokkírozó cso­porttól megérkezett a jelentés: a munkásőrök lezárták a területet, onnan el nem távozhat senki észrevétlenül. Hét óra 45: „Igéző 40 jelenti az Oroszlán ll-nek, hogy a 1.43-at végrehajtották”. E rejtjelezett közlemény megfejtése: A kutató- csoport jelenti a megyei törzs­nek, hogy elfoglalta megindulási helyét. Minden a legnagyobb rendben. Az előre meghatározott feladato­kat az egységek jól oldották meg. Még negyedóra volt az operatív munka megkezdéséhez. A híradó­egység jói dolgozott: adta-vette a nagyszámú parancsot és jelen­tést. Szükség is volt munkájuk­ra, hiszen a lezárt terület kerü­lete közel kilenc kilométer hosz- szú volt, s a kutatott terület hosz- sza meghaladta a két és fél kilo­métert A közép sűrűségű erdő­ben, az erősen tagolt vidéken ilyen nagyszabású összehangolt akciót nem lehet pontosan lebo­nyolítani a híradósok nélkül. * Nyolc óra: a kutató század en­gedélyt kért, hogy megkezdhesse az erdő átkutatását. „Tigris 10 engedélyezte a 355-Öt” — ment a rejtjeles szöveg, ami azt jelen­tette: a megyei törzs engedélyt adott a kutatás megkezdésére. Nyolc óra 16: az aknavetők je­lentik, tűzkész állapotban van­nak. * Alig negyedórával az operatív feladat megkezdése után, nagy pelyhekben megkezdődött és egész napon át tartott a hava­zás. Az utak az előző napi kiadós eső miatt amúgy is úgyszólván járhatatlanok. A teherautók egy­mást húzták ki a kátyúból. A sár sokszor teszi próbára az embert és a technikát. De az ember győz. A nehéz terepviszonyok ellenére zökkenőmentesen, program sze­rint zajlik az ellenség felkutatá­sa. * A PROGRAM TETSZETT a Magyarországon állomásozó szov­jet csapatok egyik helyőrsége pa­rancsnokainak is. A harcállás­ponton, — ahol K. Papp József elvtárssal, az MSZMP Tolna me­gyei Bizottsága első titkárával ta­nulmányozták a programot — el­mondották: a program jó, az egy­ségek fegyelmezetten hajtják vég­re a feladatot. A szovjet tisztek Palkovics Istvánnak, a Munkás­őrség Tolna megyei Parancsnok­ságának és Suszter Mihálynak, a szekszárdi járási-városi munkás­őrök parancsnokának kíséretében megtekintették a blokkírozó egy­ségeket és az aknavetőket is. El­ismerőleg nyilatkoztak a látot­takról: a többi között arról, hogy az aknavetősök, amellett, hogy tűzkészek, védik az optikát és a csövet is az időjárás szeszélyei­től. * Már mindenki arra várt, hogy elfogják a kémeket, amikor az országúton — a programtól el­térően — nyugatnémet személy- kocsik jelentek meg. A blokád vonalán a munkásőrök — a pa­rancsnak megfelelően — feltar­tóztatták áz idegen kocsikat és, utasaikat, majd udvariasan átkí- sérték őket a zárolt terület ha­tárát jelentő országútszakaszon. A meglepett külföldiek — bár az udvariasságra és a munkásőrök határozottságára és gyors cselek­vésére nem panaszkodhattak — megkönnyebbültek amikor elkö­szönhettek a szolgálatot teljesítő munkásőröktől. * Tíz óra 25 perek«: jött a jelen­tés: a diverzánsokat, kémeket be­kerítették és intézkedés történt, hogy minden erővel megakadá­lyozzák kitörési szándékukat. Tíz óra 50 perckor a diver­zánsokat bekísérték a harcállás­pontra. Ezzel az akció befejező­dött. A munkásőrök teljesítették a feladatot. * A FELADAT végrehajtása so­rán az egészségügyiek is több­ször tevékenykedtek. Fekvő ágyánál látogattam meg az egyik beteget, aki gyomrát féjdította. A beteg elmondotta, hogy a kez­dődő fekélye miatt nem akart le­maradni a fegyverbarátoktól, minden körülmények között részt akart venni a gyakorlaton. Ami­kor az akciót vezető parancsnok elvtárs hírét vette, hogy beteg van az egészségügyi sátorban, azonnal intézkedett, hogy a har­ci állapot közepette is, feltétlenül diétás élelmezésben részesítsék őt. * Híven az eskühöz, a nehéz kö­rülmények ellenére is, a munkás­őrök teljesítik az önként vállalt kötelezettségeket. A gyakorlat bi­zonyította: jól ismerik a fegyver­forgatást, ismerik a harcászatot, rendszeresen képzik magukat és lelkesedéssel hajtják végre a ka­pott parancsokat. Harci cselek­ményükben a magasfokú harc­készségben a tudatosság, a haza iránti szeretet vezérli őket. A vasárnapi feladat — gyakor­lat volt. Az „ellenséges elemek” az állományból előre kiszemelt személyek vpltak. De ha egyszer valóban úgy kívánja a helyzet, akkor népünk ellenségeire meg­semmisítő csapást tud mérni a munkásőrség. Ezt bizonyítja a vasárnapi gyakorlat is. Közeleg a munkásőrség meg­szervezésének tizedik évforduló­ja. A munkásőrök készülnek en­nek megünneplésére. A készülő­désnek égjük szép állomása volt a rendkívül nehéz körülmények között jól végrehajtott szombat­vasárnapi gyakorlat is. K. BALOG JÁNOS Ahol jól gazdálkodnak, ott az eredmény sem marad el „Az utolsóikból is lehetnek el­sőik” — tartja a mondás és az élet gyakran szolgál erre példával, így történt ez legutóbb itt Tolna megyében is. Az elmúlt év gaz dasági eredményei alapján a Tol­na megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat országos vi­szonylatban, tröszti szinten az utolsók között végzett. Ennek okait kutatva a vállalatvezetés megállapította, hogy ezek első­sorban az őrlő- és keverőüzemek elavult, korszerűtlen berendezései­vel, valamint egyes űzetnek kol­lektívájának helytelen szemléle­tével magyarázhatók. E két lénye­ges hiányosságon túlmenően ter­mészetesen még számos olyan kisebb hibát is felismertek amely­nek megszüntetésére feltétlen in­tézkedni kellett. És dicséretükre legyen mondva: ennek megfele­lően intézkedtek is. Mindjárt az év elején elhang­zott a vállalatnál a jelszó: „«. .ez így nem mehet tovább...” És nem is ment! Már az első félév eredményei alapján — országos viszonylatban az elsők között vé­geztek — látszott, hogy a válla­latnál gyökeres változás történt. Ezt bizonyította egyébként a kö­zelmúltban lezajlott báromne- gyedéves értékelés is. Jelentős korszerűsítések Elavult, korszerűtlen berende­zésekkel ma már nem lehet a fel­adatokat végrehajtani. Éppen ezért a vállalatvezetés úgy döntött, hogy a rendelkezésre álló anyagi esz­T Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat unii közgyűlése Az Eötvös Loránd Fizikai Tár­sulat hétfőn a Technika Házában közgyűlésen emlékezett meg fenn­állásának 75. évfordulójáról. Gyu­lai Zoltán akadémikus elnöki meg­nyitója után Novobátzky Károly, akadémikus, a társulat díszelnö­ke mondott ünnepi beszédet. A közgyűlésen Valkó Endre, a MTESZ főtitkára, a Magyar Ter­mészettudományi Egyesületek Szö­vetsége nevében köszöntötte a jubiláló társulatot, és kormányki­tüntetést nyújtott át a társulat több tagjának, akik nagy érde­meket szereztek a felszabadulás óta végzett munkájukkal. Gyulai Zoltán akadémikus, a társulat elnöke átnyújtotta az idei díjakat: Bródy fmre-díjat ka­pott Máthé György, a Magyar Tudományos Akadémia debreceni atommagkutató intézetének tudo­mányos munkatársa és Kovács István, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem kísérleti fizikai in­tézetének adjunktusa.(MTI) közök felhasználásánál töreked­ni kell: minél több őrlő- és ke­verőüzem régi berendezéseit tud­ják felújítani. Elsősorban a villa­mos berendezéseket korszerűsítet­ték. Átalakították a régi kapcso­lószekrényeket, bővítették a veze­tékele keresztmetszését stb. Szá­mos villanymotort kicseréltek. Felújították & korszerűsítették a síkszitákat is, ott ahol erre már nem volt lehetőség újat építettek be. Mindez körülbelül 600 ezer forintba került. És az eredmény? Minden várakozási felülmúlt. Malomipari egységeknél például míg 1965. I—IX. hónapjában a 48 837 üzemeltetési / órára 338 kiesés jutott, addig ez év hasonló időszakában a 47 681 üzemeltetést órára mindössze 82 óra, vagyis a kiesett órák számaránya 0,63 százalékról 0,17 százalékra csök­kent. Különösen három egység­nél történt jelentős javulás: Báta- széken, ahol a tavalyi 176 órával szemben az idén már csak 15 óra üzemzavar volt, Duna föld­váron és Pakson, ahol tavaly 72s illetve .13 óra üzemzavar volt,- ebben az évben egyszer sem állt le a termelés. Még ennél is jobb eredmény született a keverőüzemekben. Itt a tavalyi 1129 órával szemben mindössze 296 óra kiesés volt, vagyis 5,19 százalékról 1,19 száza­lékra csökkent az üzemzavar kö­vetkeztében kiesett munkaórák száma. Itt elsősorban Dombóvá­ron. Bonyhádon és Decsen történt a legnagyobb javulás. Megváltozott szemlélettel I A jelentős összegű felújításokon, illetve korszerűsítéseken túlmenő­en azonban az eredményekben feltétlen nagy érdeme van a vál­lalat kollektívájának is; Az év elején egyes üzemegységekben megváltozott szemlélettel kezdtek munkához és ez hamarosan az egész vállalat tevékenységére át­terjedt. Az élen a szocialista bri­gádok jártak. Különösen a szál­lító-rakodó, valamint az ipari üzemek szocialista brigádjait il­leti dicséret. A legjobbak — Ta­mási, Bátaszék, Bonyhád stb; — példája jó hatással volt a többi­ekre is. C-lyan alappillérei ők ma már a vállalatnak, akikre a vál­lalatvezetés mindenkor és minden ben támaszkodhat Kérheti és kéri is segítségüket egy-egy idő­szaki feladat végrehajtásában. Élenjárnak a kongrésszusi mun- .kaversenyben is, s időarányosan értékelve valamennyi vállalásukat, teljesítik. Az ember egyszer megöregszik: Az ember keze súlyosabb lesz és alig tudja felemelni az edényt, amelyet máskor könnyedén for­gatott a zománclében. Az ember egyszeresek észreveszi, hogy ne­hezére esik a hajlongás, a fűtés- ház hordott szénkupacok mozdít­hatatlan hegyekké nőnek. Idegen lesz a világ és a fül, amely meg­szokta a gyár zajait, nehezen ed­ződik a csendhez. Ismerőseié még a sajtoló komor tetői álmában is látja az ember a gyár' minden részét. Itt élt le húsz-harminc, vagy ötven évet. A hajnalok ott látták az úton, da­gasztani a sarat, vagy télen az első halvány nap felhajtott kabát­gallér mögött kereste meg dider­gő nyakát. A zománcozóban a vö­rös tűz még sokáig lángol a fá­radt szemek előtt, és reggel, ha csörög az óra, még felébred az ember, de legtöbbször már nem is várja a csengetést, csak nyitja a szemét, hogy keljen és indul­jon a munkába. A munkába, az ő gyárába, a szokott helyére. Tenni akarja a kötelességét. Hogyan? Már otthon maradhat? Hogyan? Már nincs szükség az ő kezére? Ki áll a he­A gyári tű% Nyugdíjastalálkozó lyére? Dolgo2ik-e úgy, ahogy a becsület diktálja? Vele mi lesz, rá ezentúl már nincs is szükség? Öreg. Nyugdíjas. Most már hasznavehetetlen? Eddig úgy érez­te, része a gyárnak, kicsi, de fontos része. Mi lesz ezután? El­felejtik? Aztán egyszercsak megkapja az első meghívót: szeretettel látjuk a Bonyhádi Zománcgyár nyugdí­jasainak találkozóján! Sokan fo­gadják, és olyan kedvesen, hogy csak üldögél a széken és néz, néz, de nem mer megszólalni. Látja a gondosan díszített aszta­lokat. A fehér kötényes asszonyok sürgésforgását. A tálcákon pú­posodé kenyerek, gőzölgő virslik. Az ünnepi műsor előtt a gyár fiatal főmérnöke köszönti őket. Ott ül mellette a szakszervezeti bizottság titkára, a párttitkár és az ünnepség kezdete előtt már sorra járt mindenkit a vállalat személyzetise és név szerint is üdvözölte Siket, melegében... a zománcgyárban Elsötétül a terem, a színpad fénykörében fehér blúzos, hosszú szoknyás nők állnak félkaréjban, mögöttük férfifejek. Ügy énekel­nek, hogy feszülten figyel min­denki, egy hangot sem akar el­szalasztani. Három kicsi lány áll utánuk a színpadra, és üde gyer­mekcsillogással a nagymamát di­csérik játékos dallal. Bólogatnak a fehér fejek, bi­zonytalanul matat a kéz a ritkás hajszálak között. Kattannak a régi retikülök závárjai és előkerülnek a. zsebkendők, a takarosra kötött fejkendők megcsúsznak a gyen­gén rezgő kontyokon. Csupa-csupa kedves öregember. Az asszonyok is itt ülnek, de ki merné igy szólítani őket akkor is, ha hetvenévesek? Itt ül a régi fűtő, a kőművesből lett szakmun­kás, a zománcozó, akit meg­választottak művezetőnek, min­denki, rang és beosztási különb­ség nélkül. Itt már mindenki ünnepelt, itt ma mindenki mulat. ■ — Hej! — sikkavt fel vidáman a parányi, szemüveges nénike, amikor megszólal a vérpezsdítő sramlizene. Táncot ropnak a ne­hezen mozgó lábak, a lámpafény ősz bajuszok szálait fényesítgeti. Fogy a virsli, kínálgatják a re­petát is. Szégyenlősen tolják el maguktól a negyedik darabot, ap­rókat kortyolnak a sörből. Strauss „Kék Duna”-ja ring a szívekben, s egyre melegitőbben árad a jó­kedv. Ki mondaná, hogy itt öre­gek mulatnak? A gyár elengedte, de a gyár összetartja ezt a kol- leknvát. Évről évre ezen a napon érzik, érdemes volt az üzemben a fél, vagy akár az egész életet eltölteni. Becsülik őket, vigyáz­nak rájuk, fontos a hogylétük, azoknak a fiataloknak, akik a he­lyükre léptek. Szót kér az üzem régi főmér­nöke, néhány perces, szívderítő beszéddel szakítja meg a vidám­ságot. Utána taps csattan és ma­gasba emelkednek a poharak. Emelem poharam én is, a Bony­hádi Zománcgyár nyugdíjasainak egészségére! Kívánom, hogy a szombati estéhez hasonló vidám­sággal teljék minden percük, a következő találkozóig. MOLDOVÁN IBOLYA Végeredményben tehál nem egész egy év alatt: olyan nagv változáson ment át az egész vál­lalat tevékenysége, amely válto­zás eredményei ma már egyre kézzelfoghatóbbak. És ezekre az eredményekre büszke lehet a vál­lalat valamennyi dolgozója, hi­szen közvetve, vagy közvetlenül az ő munkájának gyümölcse is. így lettek az utolsókból elsők. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ Paksi diákok segítsége Vietnamnak A Paksa Vak Bottyán Gimmá- ' zium és szakközépiskola vala­mennyi tanulója dolgozott egy napot -az elmúlt időszakban és keresetüket felajánlották a viét- nsnű nép megsegítésére. A 347 középiskolás diák kukoricatörés­ben vett részt a paksi Vörös Su­gár Termelőszövetkezetben és a konzervgyárban paprikaszeletelés- ben. Kovács Győző igazgató tájé­koztatása szerint minden osztály jól dolgozott, legjobbak a II/b, a III/c és a IV/b diákjai 1000—1000 forinttal járultak hozzá a viet­nami segélyalaphoz, a II'c osz­tály pedig 900 forinttal. A paksi középiskolás diákok összkereseie a vietnami műszakban 7550 fo- . ltot volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom