Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-07 / 237. szám
1566 október TOLTÍ A MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 interjú AZ ELNÖKKEL — Mitől fél legjobban? — Aggaszt a kislányom állapota. Réggel nem bírt a lábára állni. Tegnap még nem volt semmi baja. Reggel nekem el kellett mennem, de még soha nem volt oly nehéz elindulná, mint ma. — A régiek közül, akikkel együtt kezdte az elnököstoödést, kik vannak még a helyükön? — Ezen a környéken senki. — Ez több mint csoda. — Szokatlan. Januárban lépek bele a tizenötödik esztenjldőbe. — Tegye hozzá: ez azt jelenti, hogy Háhner János tizennégy év óta elnöke a bonyhádi Petőfi Termelőszövetkezetnek. A magyar termelőszövetkezeti mozgalomban sajnos kevés ember dicsekedhet ennyi idővel egy gazdaságban elnök- kéht. Jók az összeköttetései? — Hogy-hogy? — Hát hogy is mondjam? — Értem, mit akar mondani. Téved. A kapcsolatokra, az összeköttetésekre itt nincs szükség. Erre* csak annak van szüksége, akit mindig leváltanak. Egyébként valóban kiváló ösz- szeköttetéseim vannak — a tagokkal. — Érdekes, amit maga mond, Háhner elvtárs. Szóval maga szerint is vannak burokban született emberek, akikkel örökké kísérletednek. — Idetartozik ez a téma? Erről talán ne beszéljünk. — Sajnálom, hogy erről nem * akar beszélni. Meg szeretteim volna fjedig kérdezni, hogy egy tapasztalt, régi elnök szerint miért jutott csődbe a bonyhádi Dózsa Tsz, és véleménye szerint, azok, akik csődbe juttatták, azok kicsodák? _ 1 — Kit szeret legjobban, elnök elvtárs? — Hogyan értsem? — A családon belül. — A kislányomat, ö a legkedvesebb. < — Hány gyermeke van? — Három. — A tsz-ben is különbséget tsz ember és ember között? — Igen, de ezt soha nem éreztetem. — Szóval a tagokat sem kedveli egyformán. — Sokféle ember dolgozik a tsz-ben. Az egyik kitűnő munkás, de hazudós, a másik lusta, de mindig őszinte, a harmadik igazat mond, és kitűnő (ymunkás... — E szerint tesz különbséget? — Az egyiket ugyanúgy meg kell hallgatni, mint a másikat. Az egyiken éppen úgy segíteni kell, ha jogos a kérése, mint a másikon. A kivételezést nem ismerem. Azoktól követelek legtöbbet, akiket legjobban szeretek. Mondom: az emberek nem egyformák. Nekem, mint elnöknek, tudnom kell, hogy melyik tagnak milyen a rátermettsége, ki milyen munkára a legalkalmasabb. — S tudja is? — Tudom. \ — Hol tanulta? — rtt a termelőszövetkezetben. Ismerem a tagokat, ők is ismernek engem. Mindig együtt vagyunk. — Mi történik akkor, ha csupán öt brigádvezetőre van szükség, de rátermettség szempontjából húszán is alkalmasak a brigádvezetői munka ellátására? — Ilyen eset nehéz helyzet elé állítana. Mindenesetre a jók közül a legjobbakat, mindig ki lehet választani. Emberismereten múlik az egész. Nálunk azonban ritka a esete. Szőcs László tizenhárom éve főkönyvelő a tsz-ben. Veszter- gombi Ádám, Szőcs Árpád az átszervezés óta brigádvezető. Hosszú évekig, egészen haláláig Magyari Márton is brigádvezetői beosztásban dolgozott. Gulyás László került helyére, öt tartottuk a legmegfelelőbbnek. A próbát kiállta. Együtt élni a tagokkal, ez adja az emberismeretet. — Bírja idegekkel, elnök elvtárs? — Idegekkel igen, de idővel sajnos nem mindig. Nálam két percig tart a méreg, aztán elmúlik. A vezetőnek soha nem szabad éreztetnie az emberekkel. hogy dühös. Már rég nem ülnék az elnöki székben, ha azt tenném, hogy a napi bosz- szúságadagókat mindenkivel éreztetném, akik napközben utamba kerülnek. Az az ember, aki hozzám fordul, nem köteles méltányolni, hogy én más dolog miatt esetleg ideges vagyok, vagy reggel bal lábbal keltem fel az ágyból. Ha ilyen a természetem, akkor ne legyek vezető. — Magát még nem kezdték ki soha? ( — Nem. — Lekopogja? — Nem kopogom le. Ha azt látom, hogy nincs rám szükség, akkor én magamtól elmegyek. — önérzetes ember. Háhner elvtárs. — Az. vagyok. — Hány éves? — 1920-ban születtem. • — Kezdetben is kedvelte a tsz-t? — Nem akartam belemenni. A zománcgyárban kerestem magamnak munkát. Utána a gyárat otthagytam, és 1951. november 1-én beálltam a Petőfi Termelőszövetkezetbe tehenésznek, — Amikor megválasztották elnöknek, volt valamilyen elképzelése egy szocialista mezőgazdasági üzem irányításáról? — Elképzelés? Tréfál velem? Az volt az elképzelésem, hogy az elnöki beosztást nem vállalom. — Akkor mitől félt? — Ami a nevemből követkeRómai katolikus papok tájékoztató értekezlete Október 6-án, csütörtökön délelőtt a Hazafias Népfront megyei székházában gyülekeztek Tolna megye katolikus papjai, hogy meghallgassák Zala Tamásnak, a Magyar Nemzet külpolitikai szerkesztőjének nagy érdeklődésre számot tartó „Időszerű külpolitikai kérdések” című előadását. Az előadást számos felszólalás követte. A jelen levő egyházi személyek . egyöntetűen elítélték ai amerikaid ak hatalmi gőgje által vezérelt vietnami agressziót. Az előadáson részt vett és felszólalt dr. Potoczki János prépost, az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának kiküldötte. A tájékoztató előadást a Megyei Katolikus Bizottság választmányi ülése előzte meg, ahol Dörnyei István püspöki tanácsos ismertette az első félévi békemozgalmi munkaprogramot, majd a választmány kiegészítésére került sor. zik. Rosszul beszéltem magyarul. Előtte hosszabb ideig a Szovjetunióban voltam, aztán a németet gyakran összekevertem az orosszal. Az istállóban ez nem számított. De arra gondoltam, hogy az elnöki beosztásban ez számítani fog. — Az nem volt furcsa, Háhner elvtáxs, hogy tegnap még a teheneket etette, ma pedig íróasztal mögött ül? — Hát én jó darabig még utána is etettem a teheneket. — Elnök elvtárs, vannak-e a tsz-ben olyan dolgok, amelyekről a tagok előtt nem lehet beszélni? — Nálunk ilyenről én nem tudok. Előfordult már, hogy mi vehetők jót akartunk, de rosz- szul sült él. Miért tartanánk titokban? Elmondjuk., — És mit válaszolnak erre a tagok? — Erre azt mondja a gazda: nekem sem sikerül minden. — Maguknál a termel őszövetkezettjein mennyi az egy dolgozó tagra jutó átlagrészesedés? — Évek óta 18—22 ezer forint. — Ez a termelőszövetkezet tehát a legjobbak közé tartozik. — Azt mondják. — Háhner elvtárs tizennégy esztendő óta elnök. Mit tanult meg legjobban? . » — Inkább nem ígérni és teljesítem, mint ígérni és nem teljesíteni. — Mi a legnehezebb? — Kimondani a nem-et. SZEKULITY PÉTER Ami nem tartozik a gyár termelési mutatóihoz EZÜTTAL a simán tornyai bőrgyárban nem. az iránt érdeklődtünk, milyenek a termelési mutatók, hanem, hogy milyen hatást gyakorol közvetlen környezetére, hogyan segíti a társadalmi fejlődést. Ezzel nem vitatni akartuk a termelési feladatok elsődlegességét, hiszen ez kiindulópontja minden egyébnek, de azok a tényezők sem elhanyagolhatók, amelyek nem tartoznak közvetlenül a termelési mutatókhoz. Perger Imre üb-elnökkel, Deli Sándor személyzeti vezetővel, Szepesi József művelődési otthon igazgatóval és Szilágyi Istvánná könyvtárossal beszélgettünk erről; A tanulságok egyrészt kedvezőek, másrészt vitathatóak. Simontomya falu. de a gyár jelenléte nagyon is megváltoztatta az arculatát, még akkor is, »ha külsőleg a kép erőteljesen falusi maradt. A gyár egyrészt biztos, rendszeres keresetet jelent, másrészt népes munkáskollektívát, mely szinte sugározza magábó! — a sok ellentmondás ellenére is — a munkásszemléletet. Ennek fő megnyilvánulása volt, hogy mindinkább előtérbe került a szellemiekben való gyarapodás. Amikor a hasonló nagyságú, de paraszti jellegű faluból legjobb esetben 2—3 fiatal próbált magasabb iskolai végzettséget szerezni, Simon tornyáról ennek sokszorosa tanult. Éveken keresztül ütötték-verték a vasat, hogy kapjon a falu középiskolát. Meg is kapta. A jelenlegi helyzet jellemzője egy részről az, hogy a gyáron belül is állandó téma a művelődés. A társadalmi szervek szorgalmazzák a tanulást, másrészt pedig a dolgozók részéről is igen nagy tanulási kedv mutatkozik. A gyár nagy létszámú munkásgárdát foglalkoztát, s hozzávetőlegesen minden harmadik dolgozó részt vesz valamilyen szervezett oktatás» formában. Ctvenöten jelentkeztek a dolgozók általános iskolájába, 15-en vegyipari technikumba, 17-en gimnáziumba, 7-en közgazdasági technikumba járnak, jópéran a marxizmus—lenin izmus esti egyetemien, vagy más politikai oktatáson vesznek részt, s a fiatal munkások részére KISZ- oktatást szerveztek. Megtalálható az üzemben úgyszólván minden oktatási forma, a legalacsonyabbtól a legmagasabbig. Ha a falun végigmennénk és bekopogtatnánk a házakba, nem hiszem, hogy sok olyan család akadna, amelyből ne került volna ki legálátab egy közép-, vagy felsőfokú képzettséggel rendelkező családtag. Legfeljebb azokban a családokban nincs ilyen, amelyek a közelmúltban jöttek a könnyező pusztákról, községekből, és telepedtek meg a faluban. De a gyermek egész biztosan ezekből a családokból is feljebb lép majd. A GYÁRBA való felvétel nincs iskolai végzettséghez kötve, kivéve egyes funkciókat. Jellemző, hogy még mindig igen nagy számban dolgoznak olyanok, akik nem rendelkeznek nyolc általános iskolai végzettséggel. A negyven éven aluli dolgozók közt 280 akad ilyen. Ezt külön is felmérték, mert az idősebbeknél, koruknál fogva, már kevésbé lehet számítani a nyolc általános megszerzésére, a .280-nál viszbnt, célszerű lenne. Az üzemien belüli előmenetelhez, szakmai ismeretek megszerzéséhez szükséges, hogy valaki magasabb alapismeretekkel rendelkezzék. Ezért voltaképpen üzemi érdek is, egyéni érdek is a tanulás — minden kötelező, elbocsátással fenyegető rendelkezés nélkül. Az örvendetes kisugárzó hatás ugyanis lemérhető más téren is. A gyár dolgozóinak például mintegy 40 százaléka könyvtári tag. következésképpen ennél jóval magasabb számban olvasnak rendszeresen. Ezek voltaképpen nem tartoznak a gyár termelési mutatóihoz. Közvetett formában azonban nagyon is visszahatnak rá, BODA FERENC
