Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-11 / 240. szám
A IWe. oktolrer If. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG Keresik az újat Nem hiszem, hogy akad szervezet, amelynek olyan sokoldalú közvetlen feladata van, mint a földművesszövetkezeteknek. A tamási földművesszövetkezetnél — amely kiváló eredményeivel, versenyhelyezésével már többször hívta magára a figyelmet — még számba venni is éppen elég, hogy mennyi mindennel foglalkozik. A kereskedelmi üzemág egymagában is sok részre oszlik, de ezenkívül foglalkozik felvásárlással, termeléssel, termeltetéssel — a tömegszervezeti jellegből adódó szerteágazó tevékeny- * ségről nem is beszélve. Sőt, most,- hogy napirendre került a gazdasági mechanizmus reformja, újabb részlegek megteremtésének gondolatával foglalkoznak. Szeretnék bevezetni a szappanfőzést. Ezáltal a lakosságtól felvásárolt zsiradékok hasznosítása többet hozna nekik is, a lakosságnak is. A sokoldalúság mtellétit tehát jelenleg tovább keresik az újat, az új lehetőségeket, nem félnek attól, hogy mindez újabb gondokkal is jár. De a már meglévő üzemágaknál is erőteljesen kezdik előtérbe helyezni azt, ami jó, bevált, népgazdaságilag is szükséges. Itt van például a termeltetés és felvásárlás. A földművesszövetkezetnek az a feladata. hogy kielégítse zöldségből, gyülmölcsből, tojásból, baromfiból egyaránt a környék lakóinak igényéit; de a központi ellátáshoz is hozzá kell járulnia jelen- i tős mennyiségű áruval. A felvásárlás nyilván nem bízhatja magát a spontaneitásra, mert nem tudna elérni számottevő eredményt. Hatni kél közvetlenül a termelésre, az áru előállítására, azaz közvetlenül is kell termelnie, és segítenie a termelőket. Ez a tevékenysége természetesen nem a nagyüzemi; hanem a háztáji gazdaságokhoz kapcsolódik. Vegyük például a szőlőt, gyümölcsöt. A vidék nagyszerűen alkalmas — elsősorban a tamási hegyek — szőlő- és gyümölcs termesztésére. De a termő állomány elöregedőben van, nem gondozzák megfelelően, a fajta sem a legcélszerűbb. Nos, ha a földművesszövetkezet felvásárolni szándékozik, segíteni kell e termelési feltételék megváltoztatását. Mindenekelőtt nagymennyiségű szaporítóanyagot, gyümölcsfa- csemetét hoz forgalomba. Amint az elnök, Klein István mondotta, 1963-ban még csak beszéltek arról, hogy jó lenne... 1964-ben mér volt kevés csemete, de rossz minőségű. 1965-re már sikerült nagyobb választékot biztosítani, de nem volt elegendő. Az idén minden eddiginél jobbam sikerült kielégíteni az igényeket. Most az őszi ellátásra is felkészültek. A földtműves- szövetkezet csemetekertet létesített részben.- ebből elégítik kii az igényeket, részben az ország Különböző részeiből va& beszerzés alapján. Tudatosan törekszenek arra, hogy olyan fajtákat honosítsanak meg, amelyektől idegenkednek a nagyüzemek különféle okok miatt. így például a cseresznyét. Szedése munkaigényes, ráadásul a tavaszi, nyár eleji munkák idejére esik, ezért a tisz-ek nemigen telepítik. Az üzletekben viszont keresett cikk; sőt a konzervipar is igényli. Ugyanígy segítik a földieper termesztését. Kiválasztják a környék adottságainak legmegfelelőbb fajtat, azt elszaporítják a földművesszövetkezet telepén, és ezzel látják öl a környéket. A háztáji szőlőskertekben, gyümölcsösökben a legtöbb gondot ez idő szerint a védekezés jelenti. Tamásiban működik egy hegyközség, így a jelentősebb szőlőskertekben a védekezéssel nincs különösebb baj. Ám a szétszórt kisebb szőlőskertek, gyümölcsfák védelme nem megoldott, noha ez teszi ki a többséget. A legkülönfélébb módszerekkel próbálkoztak már. A védekezéshez gépkölcsönzést létesítettek. Nem vált be, nem viszik a gépeket. Akinek néhány fája van a ház körül, vagy a határban, úgy kalkulál, hogy nem éri meg haza és vissza cipelni a gépet, mert több időt, fáradtságot jelent, mint fél hold megpermetezése. A megoldás az lenne, ha forgalomba kerülnének egészen olcsó, kiskapa- oitású gépek, amit érdemes lenne néhány fához is megvásárolni. Próbálják, megteremteni a jót alapot a baromfi- és tojásfelvásárláshoz is. Fokozatos állománycserét hajdaniak végre a háztáji gazdaságokban. létrejött egy baromfitenyésztő szakcsoport is. Érdekes, hogy ez éppen állami gazdasági területen, Formádon jött létre. Az ottani vezetők úgy kalkuláltak; hogy az illetményföldek keretében jelen tős mél lékj ö védelemhez: tudnak jutni. E téren még a kezdetnél vannak. Egyrészt egy csomó előítéletet kell megváltoztatni a la-' kosság körében: általános még, hogy az esetleges eMiuMást nemi a rossz tartási viszonyokkal magyarázzák, hanem azzal, hogy1 nem kora tavaszi keTtetésűek. Másrészt a tenyészanyag biztosításánál is van még egy csomói zökkenő, s most ezek elhárításán* is fáradoznak. Két nyúttenyésztő szakcsopor-' töt is szervezett a földiművesszJö- vetkezet. Sajnos, ezek nem hozták meg a kívánt eredményt. Sem takarmánytermő területet nem sikerült biztosítani, sem megfelelő' tenyészanyagot, így a nyál- tenyészetek legfeljebb a háztáji szükségletet fedezik, felvásárlásra alig kerül. A méhészszakcsoport már annál eredményesebb. Évente sok tonna mézet tudnak felvásárolni és exportálni. Igén összetartó a szakcsoport, közösen vándoroltat- nak, szakmai továbbképzésüket is közösen szervezik meg. Amint látjuk, a földiművesszö- vetkezet elsősorban olyan módszerekkel igyekszik segíteni a termelést, javítani az áruellátást, ami nem igényel különösebb befektetést, nem köt le nagyobb állami erőket. BODA FERENC ötvennyolc éve lett juhász Ambrus Mihály bácsi — Negyvenkét kilogramm átlagsúllyal választotta el a 300 márciusi születésű hathónapos birkát Ambrus Mihály bácsi, a 70 éves juhász. A súlyt minden abraktákarmány nélkül, csakis legeltetéssel érte el. Ezt írja meg az újságba — mondta Nagy Lajos, a deesi Uj Élet Tsz fő- állattenyésztője. Ez a súly bizony az országos átlagot jócskán túlhaladja, de szót érdemel Ambrus bácsi munkaszeretete is, aki már ötvennyolc éve juhász- kodik. Kocsival indultunk keresésére, éppen elég volt rátalálni, a falutól 5—6 kilométerre. Épp a silótakarmány tarlójáról terelte le juhart, hogy a három várakozó traktor elkezdhesse a szántást. Ha nem tudnám, hogy 70 éves, tíz évet letagadhatna, mozgékony, pirospozsgás, egészséges ember. Kikívánkozik a kérdés: — Hogyan lett juhász? — Apám is juhász volt. Tőle kaptam a kam- pósbotot.Tizenkét éves koromban, a hat elemi elvégzése után kezdtem járni a határt. Szeret- nivalóak azok a gyenge, fehér szőrű kis bárányok. Két év után önálló kenyérkereső lettem: Bátaszékre kerültem bojtárnak, kosztért 5 birkáért és 15 forintért egy évre. Tizenhét éves koromban aztán magam változtattam helyet, ízlésem szerint: Vásárosdombóra mentem, egy földbirtokoshoz. Ebben az időben már 70 saját birkám is, volt. Aztán Bátára vetődtem, ide már a család is kötött, itt 9 évig voltam községi juhász. Szekszárdon boltos a fiam, a lányom meg Decsen szövőnő a háziipari szövetkezetben. És Mihály bácsi szeme most először büszkeséggel csillan. Aztán Decsre vetődtem konvendós cselédnek, majd Szekszárdin sodort a sors. Sokfelé kellett megfordulnia egy cseiédemlbemnék. Decshez később visszavitt a vágyam, bogy a magam gazdája lehessek. Tíz hold földre tellett az eladott jubokból. Lehet, hogy már véremmé vált a juhászammka, mert szövetkezetbe lépésem óta ismét juhászkodom. Tavasztól késő őszig jóformán nem fekszik ágyban, éjjeli szállását — sátrát és subáját — fel köti a szamár oldalára. Nála a reggel nyárom már éjjel kettőkor megkezdődik, hogy mire a nap felkel a birkák már jóllakjanak. Szeretettel végzi munkáját Mihály bácsi, és ennek eredményei is vannak. Igen. a 42 kilogrammos adag, és még más is. Kis helyen is lehet értékes takarmányt legeltetni, ha a juhász nem a kutyáira bízza birkáit, hanem maga áll a vetemény szélére. Fáradságos munka ez, de hasznos. így aztán Mihály bácsi birkái átlagban 3,75 kiló első osztályú gyapjút adtak, amit 101,90 forintért vettek át kilónként, míg a másik juhászét csak 86 forintért lehetett értékesíteni. — Vajon ki fez a jó öreg juhásznak? És ő készségesen felel a kérdésre: — Mindennap főtt ebédet eszem, amit magam készítek. Ha kifogy a tarisznya, hazakocog juhaival, aztán ismét várja őt a nagy határ. Joga van 30 birkát tartania és van egy hold háztájija is. Mindent egybevéve, megfelelő ^ keresettel rendelkezik, és úgy vallja, nincs hiánya semmiben. Egy vágya mégis van: szeretné még vagy tíz ewig legeltetni a bárányokat. SO.TKÓ JÁNOS Paprikaszüret idején- . Ut'SmSmm ■''-'i. *“ « iíSSSfe yf-t. Különös dekorációt kapott a bogyiszlói Dunagyöngye Tsz kertészete. Paprikafüzérek díszítik a kerítést, a különféle épületeket, színeket. Negyvenhárom holdon termeltek az idén fűszerpaprikát, az első szedést mintegy két héttel ezelőtt fejezték be. Most már valamennyi, első szedésből származó paprika füzérekben szárad, „utóérlelődik’'. Felvételünk a kertészet irodaépületének nyugati faláról készült. TORONYBAN Minden lépés után hull a por. Szürke lesz a hajam, meg a ruhám, ötvennégy, ötvenöt. .. nem számolom tovább. Felértem. Szédítő magasság. Egy pillanatig úgy érzem, nem tudok megmozdulni. Óvatosan kerülöm a harangokat, nehogy megkonduljanak. Nagy nehezen az ablakhoz érek. Alattam hangyaemberek. Egy létrán még feljebb kell kúszni, egészen a kupoláig. Meginog a létra, a lélegzetem is eláll. Végre fölérek. Állványok, gerendák. Kalapácsütést hallani. Az egyik, ember a kereszt mellett guggol, a másik biztosító öv nélkül motoszkál. — Nem mindig kell a biztosító öv — mondja Hauser Lajos bádogos. — Megszoktuk mi a magasságot. Majd ha veszélyes lesz a munka, akkor felcsatoljuk az övét. — Elég baj, hogy így hozzászoktunk a magassághoz — dohog Takács József, a másik bádogos. — Először még volt bennünk ösztönös félelem, de már nincs. Váratlanul megjelenik a harmadik, magas, izmos ember. A toronyablakban, kívülről. — Erős a drótkötél, nem szakad. Szebényi Jenő nagyon jó kedvű, tíz évvel fiatalabbnak látszik a koránál. Azt mondja: — Itt meg keli fogni a munkát. Hauser kiegészíti: — Az kell, hogy munka közben csak a munkára gondoljon az ember. Erős kattogás hallatszik. — A toronyóra — nyugtat meg Takács. Cseng a fülem a zajtól. Ök mintha nem is hallanák. — Mikor még egészen kezdSő voltam — mereng Szebényi — hatvanméteres tornyon dolgoztam. .. Egyszer fogadásból a letört kereszt csonkján fejen- álltam. Nagy hely van ott. Egyszer meg úgy jártam, hogy leestem 8 méter magasból. Nem lett semmi bajom, csak megijedtem. Az utánpótlásról érdeklődöm, öröklődik-e a szakma. — Nálunk nem — monetja Hauser. — A lányom gimnáziumot végzett, a fiam most tanul. Szebényi dicsekszik. — Az én fiam kilencéves, de tavaly már a toronyablakból zavartam le. Sok a munkájuk, lassanként bejárják Bonyhád középületeinek tetejét. Szebényi Jenő az egész megyében dolgozik, villámhárítót szerel és torony- tetőket fest. Indulunk lefelé. Egyszerre j csak egy ember van a létrán. Ez a szabály. Alkonyodik. Szinte látom, ahogyan az este legördül a dombról. Galambok repülnek. Hallom a szárny- suhogásukat. V. J.
