Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-01 / 232. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1DCC. október í: A tévé fontosabb 4 gy gyilkoltak meg szüleik n M I t l| L l| II t t A családi otthon nem mindig meleg és biztonságos fészek! A nyugatnémet közvélemény elször- nyedt a gyermek- és csecsemő- tragédiákról nemrég nyilvánosság­ra hozott adatok hallatán. Tavaly 95 csecsemőt gyilkoltak meg szü­leik Nyugat-Németországban. A gyermekgyilkosság többé nem titok, erről mind gyakrabban tár­gyalnak, s igyekeznek orvosolni a helyzetet A társadalom meglehe­tősen nagy késedelemmel kezd gondolkozni a jelenség fölött, mi­közben mindennap újabb áldoza­tokról írnak az újságok. A gyám­hatóságok és a gyermekvédelmi szervezetek képtelenek tudomást szerezni minden visszaélésről, mert több szívfacsaró eset meg- raked a család titkai között. ELHAGYOTT CSECSEMŐK AZ UTCÁN Kraest Bormann tanító szeptem­ber elején freiburgi lakásán meg- mérgezte két kislányát, az ötéves Gabriellát és a hároméves And­reát Néhány nappal korábban egy elhagyott kölni mellékutcában a szemetesládák mellett egy karton­dobozban, újságokba pólyázva egy újszülöttet találtak, akit lelketlen édesanyja elhagyott. A csecsemő atg néhány napos lehetett. Ami­kor rábukkantak, már nem tudtak segíteni rajta, ötven méterrel tá­volabb, egy másik utcában három hónappal ezelőtt is találtak egy elhagyott csecsemőt Egy család Görögországba ment ayaraim, és újszülött gyerekét a szó szoros értelmében az utcán hagyta. Az effajta esetek jóval gyakoribbak, mint amennyi a ha­tóságok tudomására jut. A gyer- tnekgyükosságok számáról sincse- aék pontos adatok, mert a lelket­len szülők mindenképpen igyekez­nek eltitkolni bűnüket. Tavaiy egy 26 éves fiatal anyát állítottak bíróság elé. Az volt a véd ellene, hogy állati kegyetlen­bánt gyerekével. A bírák tudták elhinni, a közvéle- mény pedig megérteni, hogy ilyen szörnyű embertelenség is megtör­ténhet Az anya ugyanis egysze­rűen nem adott enni legfiatalabb gyermekének, így akart megszaba­dulni tőle. A családnak egyébként ez volt a hatodik gyermeke. Anya­gilag nem valami jól álltak, laká­suk is elég nyomorúságos volt. A házastársak közti viszony már ko­rábban megbomlott. A gyermekek édesapja a bíróság előtt még arra is képtelen volt, hogy születési sorrendben, név szerint felsorol­ja gyermekeit. Az anyát 12 évi börtönbüntetésre ítélték csecsemő­gyilkosság miatt. Alsó-Szászországban egy egész falu lakosságát bűnrészesnek nyil­vánították egy kétéves gyerek ke­gyetlen kínzása miatt. A dologról még a falu papja és a járási gyer­mekvédelmi intézet is tudott, de nem siettek a szerencsétlen gyer­mek segítségére, mert házasságon kívül született. NAPI 170 ERŐSZAK Az effajta jelenségekkel csak a közelmúltban kezdett foglalkozni néhány szociológus és orvos. A dolgok gyökerét az egészségtelen társadalmi viszonyokban és a gaz­dasági csodával járó gyors meg­gazdagodási versengésben, téves felfogásokban látják. A hatóságok csak nemrég leplezték le Jürge Bartsch 19 éves fiatalembert, aki három év alatt négy gyereket csalt magával és meggyilkolta őket. Az esetek feltárása után a hatóságok rájöttek, hogy ez a jelenség jóval retű erkölcstelenséget egyetlen európai országban sem tapasztal­tak. A nyugatnémet családfők több mint 85 százaléka még manapság is veréssel bünteti a gyerekeket. A családi neveléssel álcázott gye­rekbántalmazások tulajdonképpen nem tartoznak a társadalom ellen­őrzése alá. A legkirívóbb esetek­nek is csak mintegy 5 százaléka ismeretes. Megállapították, hogy a gyerekeket verő szülők 50 száza­léka iszákos. Az esetek 75 száza­lékáról a szomszédok is tudnak, a kegyetlen szülőket azonban nem jelentik a hatóságoknál. EGY CSECSEMŐ 5000 MÁRKÁBA KERÜL A szülők lelketlenségének okait a háború utáni általános zűrza­varban kell keresni. Sok fiatal há­zastárs fontosabbnak tartja a gép­kocsit, a mosógépet vagy a televí­ziót, mint a saját gyerekét. A szakértők azt is megállapították, hogy a gyermekgyilkosságok oka nem annyira a szegénység és a munkanélküliség, mint a kénye­lem és a könnyű, felelőtlen és gondtalan elet iránti vágy. Két héttel ezelőtt Alsó-Szász­országban egy fiatalasszony 5000 márkáért el akarta adni egyhóna­pos, kisfiát. Azt mondta, hogy a pénzen másik két törvénytelen gyermekének ruhát és tévékészü­elterjedtebb. mint gondolták. Az léket akart vásárolnL Megjegyez­te, hogy falujában mindenki lel­ketlennek tartja, dehát az embe­ellenintézkedések egyelőre hatás­talanok, mert a rendőrségi eljá­rásnál hatásosabb, nagyobb mé­retű és szélesebb körű akcióra van szükség. Hivatalos adatok szerint Nyu­gat-Németországban naponta 170 nemi erőszak történik. Ilyen mé­llllltllllllllllllillllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllI IIIIIIHit 4 KÍMREPULO írta : Pintér István rek tették ilyenné. Első gyerekének édesapja tar­tásdíjat fizet, de esze ágában sincs feleségül venni. Második gyereké­nek apja egy színész, aki csak há­rom napig tartózkodott ott a fa­luban. Harmadik gyereke egy né«- 3 met származású amerikaitól van, Jaki mielőtt Vietnamba ment, Alsó- 3 Szászországban töltötte pihenőjét. 3 Az édesanya tehát még annyira Ssem értékeli legfiatalabb gyerme- 3két, mint egy Volkswagen autót. 99Emberségről példát... 66 A szekszárdi Ga­ray gimnázium 22 másodikos gimnazis­tája két különböző tí­pusú embert ismert meg egyetlen kirán­dulás során. Ha csak az elsővel találkoz­nak, különös fogal­makat alkothattak volna az emberség­ről. Szombaton délután tanárnőjük, Czéh Klá­ra kíséretében óbá­nyai kirándulásra in­dultak. Vonatjegyei­ket megváltották, a bátaszéki vasútállo­máson egy kalauztól érdeklődtek, melyik vonatra kell felszáll- niuk? Az útbaigazí­tás téves volt, így rossz vonatra száll­tak. A 15 óra IC perckor induló pécsi­re, a 10 perccel ké­sőbb induló dombó­vári helyett. A baf azonban már megtörtént, segíteni csak úgy lehetett, hogy az első állomá­son megveszik a jegykülönbözetet, vagyis személyenként kifizetnek még két forint harminc fillért. Csakhogy az első ál­lomásig, ahol annyit időzik a vonat, hogy jegyet is vásárolhat­nak, a menetjegyük már elvesztette vol­na érvényességét, és két kerek megállót ingyen vitte volna a vonat, a póruljárt ki­rándulókat. — Szabályzat, az szabályzat! — mond­ta a kocsi kalauza, és nem engedte meg, hogy jegykülönböze­tet fizessen a 22 gim­nazista, hanem ra­gaszkodott a fejen­ként 10 forintos bün­tetéshez. Hiába kérlelte őt az utazóközönség, hogy fiatalok, vé- konypénzűek, nem az ő hibájukból történi a felszállás, és nem kívánnak lógni, talán más eljárást érde­melnének, mint a potyautasok. A ka­lauz könyörtelen ma­radt, és védte a Ma­gyar Államvasutak érdekeit, rendíthetet­lenül. A kirándulóknak más választásuk nem maradt, mint az első állomáson leszállni, Bátán, és ott kerek negyven percet vár­ni az ellenvonatra, majd Bátaszéken újabb két órát várni a ‘vonatukra. így útjuk végcéljához, ahonnan még 14 ki-3 lométer es gyalogút várta őket, későn es­te érkeztek a világos délutáni órák helyett. Eddig szólna a törté­netük, ha ajckor, ott az állomáson nem ta­lálkoznak össze egy másik emberrel, Var­ga Jenő, Nagymá- nyok újtelepi lakos­sal, aki kerékpárral igyekezett hazafelé és a kirándulók lát­tán megállt. — Hová mennek, ilyen későn? — kér­dezte. — Óbányára. — Nem félnekj hogy eltévednek? — Jártunk már ar­ra, ismerjük az utat. — Azért csak vár­janak, hazaviszem a kislányom, és egy da­rabig elkísérem ma-, gukat. Negyed óra múlva ott is volt, és közel hét kilométeres út­szakaszon vezette a csoportot, egészen addig, míg arról meg nem bizonyosodott, hogy nem tévedhet­nek már el. Köszöne­tét nem várt, mint mondta, helyében bárki megtette vol­na ugyanezt.. MOLDOVAN I. Az ember érzékeli az ultrahangot A moszkvai orr-, fül- és gége- A szovjet tudósok megfigyelé- kutató intézet tudósai arra a kö- sei megváltoztatják az érzékel- vetkeztetésre jutottak, hogy az hető hanghullámok felső határá- r j ember képes meghallani az ultra- ról szóló elképzelést. Ez a határ rfyilvánvalóan nem húsz kilo­hertz, mint ahogy általában a jelenkori fiziológia tartja, hanem legalább 200 kilohertz. hangot. A laboratóriumi kísérletek azt mutatták, hogy a másodpercen­ként körülbelül 200 000 .rezgés­számú ultrahangok hallási érze­teket keltenek. Igaz, ehhez köz­vetlen kontaktusra van szükség: az ultrahangot gerjesztő készülé­ket a fejhez illesztik. A tudósok felfigyeltek egy ér­dekes dologra. Az a személy, aki a közönséges hallását elvesztette, teljes mértékben megőrizheti az ultrahang érzékelésének képessé­gét. Ez rendszerint akkor fordul elő, amikor a süketséget a hang­vezető berendezés, különösen, a dobhártya károsodása idézte elő. A tudósak úgy vélik, hogy az ultrahangingerek érzékelése, vagy a fülcsiga érzékeny elemeinek ré­vén, vagy közvetlenül a hallóideg útján történik. g4 «MM ~!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII|illllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllItllllllllllllllllilllllllllHIHIIIIIIIIIIillilllllllllllH<IIHHI — 121 — A saovjet gépkocsi sofőrje — maga is pakisz­táni — figyelmeztetően felemelte a kezét Volt valami a szemébem, ami arra késztette Harryt, — bér mindig úgy nevelték, hogy semmibe vegye, szolgának nézze a bennszülötteket —hogy leejtse a kezében tartott követ. Vad gyűlöletében, tehetetlenségében ismét el- kiál tóttá magát: —• Disznó! A szovjet gépkocsi sofőrje nem értett angolul, S egyébként is igyekezett elkerülni a botrányt. Ezért Bem tett semmit, csak várt Harry pedig közben elszánta magát mégis a cselekvésre, mintha tanujeiét akarta volna adni „bátorsá­génak", és bebizonyíthatja, hogy jó amerikai. Odau&ett a gépkocsihoz, s a zászló felé ka­pott. Az erős selyem azonban nem engedett. A soviet gépkocsi sofőrje rákiáltott a nyugatiak­nál szolgáló, s körben álldogáló kollégáira: mm Vigyétek ..él, vagy kiszállok a kocsiból! Az egyik sofőr galléron ragadta az amerikai fcöiyköt, aki hiába kapálózott, rugdalózott, az erűé marok szorításában semmit sem tehetett A szálló pakisztáni üzletvezetője mélyen meg­hajolva, sajnálkozva tárta szét karjait, amikor befejezte a történetet: — Alázatosan tisztelt uram, sajnos, még azt qp«t> sikerült kideríteni, hogy melyik volt az a sofőr, aki az ön igen tisztelt fiával ezt tette. Elnézést kérek az incidensért. Mi mindent meg- twCTvnk, hogy vendégeink jól érezzék magukat és ugyebár..^ — 122 — Az amerikai gőgösen közbeszólt: — Kérem, állítsák össze a számlánkat, esté elutazunk — mondta. Az üzletvezető ismét a földig hajolt. — Ahogyan méltóztatik parancsolni, úgy történik majd ... Az amerikai megvárta, amíg a pakisztáni üz­letvezető eltávozik, s csak azután szólt xá a fiára: — Egy amerikai vigyáz arra, nehogy kelle­metlen helyzetbe jusson. S legalább azt nézted volna meg, hogy melyik volt az a fickó, aid hozzádnyúlt. A gyerek már nem bőgött, visszavedlett igazi miniatűr úriemberré: — Papa —ami sofőrünknek is látnia kel­lett az egészet... És mégsem sietett a segítsé­gemre és meg sem mutatta, hogy melyik, volt az a sofőr... Harry anyja szemrehányóan mondta a férjé­nek: — A múltkor mondtam már, hogy küldjük el azt a fickót! A papa bólintott: — Megteszem szivem, megteszem! A háromtagú család felkelt, s kivonult, az étteremből. Mr. Fanning nem tartott velük... XXIII. Rowers dermedten figyelte a jelenetet. Némi utálatot érzett a kis fickó iránt, s nem bánta, hogy így megtépázták egy kilencéves gyerekhez képest enyhén szólva túlzott önbizalmát. Mégis — 123, — úgy gondolta: a gyerek apja helyesen járt el, amikor otthagyta azokat, akik nem torolták meg a fián esett sérelmet. Rowers a két oroszra nézett, akiknek minden bizonnyal szintén látniuk és hallaniuk kellett mindent, ami három asztalnyira tőlük lejátszó­dott. ök azonban, mintha mi sem történt volna, az étlap tanulmányozásába mélyedtek. Rowers nem értette őket. A helyükbe beavatkozott vol­na, vagy legalábbis kiment volna a gépkocsijá­hoz. Nem értette, miért olyan magabiztosak’ S teljesen érthetetlen volt számára, ha annyira biztosak erejükben, akkor miért olyan szerények? Azzal vágta el a vitát önmagával, hogy az oroszok titokzatos emberek. Ha európai ruhá­ban járnak is, magafajta ember soha nem fog­ja őket megérteni. De végeredményben nem is megérteni kell őket, hanem legyőzni. És akkor eltűnik majd a „rejtélyük”. Az a szabadság és demokrácia, amit ők, amerikaiak visznek majd a Szovjetunióba, megváltoztatja majd az orosz jellemet is. Rowers is fizetett, aztán ment. Kheiton ezredes délutánra hivatta magához. Az ezredes most nem hallgatta végig a sza­bályszerű jelentkezést. Ingujjban volt, s igye­kezett úgy elhelyezkedni, hogy minél jobban érje a ventillátor kavarta szellő.. Helyet mutatott Rowersmak: — Pokoli meleg van, ugye Francis?

Next

/
Oldalképek
Tartalom