Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-28 / 255. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉEÜJSAG 1966. október 28. Támadás a Mars ellen A Mars az űrkutatás szempont­jából elérhető távolságon belül van. A „háború bolygójának” ala­pos felderítése nyújthatná az első igazi nyomot annak a problémá­nak a megközelítéséhez, hogy a Naprendszer keletkezésénél vala­mennyi bolygó azonos módon ala- kult-e ki. De még fontosabb en­nél: a legvalószínűbben a Mars­ról tételezhető fel, hogy az azon élet van. Több szempontból tehát a Mars a Naprendszer legérdeke­sebb földön túli égiteste, tele rejtélyekkel .amelyek századokon keresztül felcsigázták az emberek kíván­csiságát. Ősidők óta a4 Marsról csak annyit tudtak, hogy vörösen ragyogó mozgó csillag, amely az égbolt látszólag mozdulátlan csil­lagai között szabálytalanul kóbo­rol. Amikor az első teleszkópok a Mars felé irányultak, láthatóvá vált vöröses sárga teste, amely nem hasonlított az égő csillago­kéhoz és amely fényét a Nap visszatükröződéséből nyeri. Az á feltevés, hogy a Marson élet le­hetséges a Földhöz való számos hasonlóság észlelésén alapszik. Az egyetlen bolygó ugyanis, amely valamennyire hasonlít a Földhöz. Napjai csak kb. 40 perccel hosz- szabbak, mint a Föld napjai, bár évei, a nagyobb és szabálytala­nabb pályája miatt majdnem két­szer akkora tartamúak, 687 napo­sak. Ugyanúgy négy évszaka van, mint a Földnek, de azok hosz- szabbak. Felszínének legjellem­zőbb sajátossága, hogy időszakos változásokat mutat. Mindkét pó­lusán fagyos, fehér jégsapka van, amely visszahúzódik, és majdnem eltűnik a marsi tavasz és nyár idején. A bolygó túlsúlyban levő rézvörös felületén nagy szürkés, kékes zöld szabálytalanul elszórt területek láthatók, amelyek asze­rint sötétülnek és változtatják színüket, ahogyan a jégsapkák visszahúzódnak. A közelmúltban szovjet tudósok kimerítő laboratóriumi kísérlete­ket folytattak — a Mars környe­zetét utánzó körülmények között — az élet lehetőségeinek vizsgá­latára. Ezek a kísérletek meg­mutatták például azt, hogy né­hány mikroorganizmus életben marad az olyan zárt helyiségek­ben, amelyeknek hideg, száraz, majdnem oxigén nélküli a leve­gője, tehát megközelíti a Mars feltételezett légkörét. Többen ar­ra a megállapításra jutottak, hogy a zord és negatív feltételek elle­nére, az élet határtalan alkal­mazkodó képessége teljesen való­színűvé teszi, hogy a Marsot élő szervezetek lakják és hogy az élet ott a Földtől függetlenül jött lét­re. Sőt, azt is feltételezik, hogy a Mars körül keringő két hold értelmes élőlények alkotása. A közelróúltban sikerült fény- képfelvételeket készíteni a Mars felületéről; egy-egy kép továbbí­tása körülbelül nyolc órát vett igénybe. A képek minősége olyan, mint amikor a Holdat a Földről egy kis teljesítményű teleszkópon keresztül szemlélik — de így is összehasonlíthatatlanul jobbak, mint ahogy eddig a Marsot látni lehetett. A Marsra való leszállás vagy mellette való elrepülési kí­sérletek időpontjait a szakembe­rek évtizedünk végére tervezik. Igen fontos lehet az 1971-es és 1973-as esztendő, ami­kor a Mars ismét a legjobban megközelíti a Földet. A tervezett márskutató űrállomás valószí­nűleg olyan „jármű” lesz, amely képes arra, hogy a Marson le­szálljon és értékes adatokat nagy mennyiségben küldjön vissza a Földre. Az eddigi szerkezeteknél nagyobb kell, hogy legyen, mi­után fantasztikus mennyiségű utánpótló hajtóenergiát és egy nagy energiájú rádióadót kell magával vinnie. Az egyik fő, és még meg nem oldott probléma a jármű sterilizálása, amely azért szükséges, hogy ne szennyezze be a bolygó felületét; ez olyan kö­vetelmény, amelynek teljesítésé­hez minden biológus ragaszkodik. A hőmérsékleti és sugárzási szintek, amelyekkel útközben ta­lálkozik a jármű, nem alkalma­sak arra, hogy valamennyi bak­tériumot, spórát vagy egyéb földi organizmust, amellyel „együtt utazik”, elpusztítson. Valóban, az ismételt kísérletek megmutatták, hogy az űrben található igen erős vákuum és alacsony hőmérséklet nem zárja ki az ilyen kultúrák életben maradását. A járművet indítása előtt ma­gas hőfokon azért nem lehet sterilizálni, mert ez az elektromos áramkö­röknél és egyéb anyagoknál mű­ködés közben bosszulná meg ma­gát. A sterilitás első feltétele a jármű „szupertiszta” feltételek közötti elkészítése lenne. Az élet jelenlétének vizsgálatához az űr­állomást televíziós kamerákkal is felszerelik, amelyek bepillanthat­nak majd a Mars különös térsé­geibe. Az űrállomás legtökélete­sebb automatikus berendezései a legjobb esetben is csak egy na­gyon általános és töredékes képet adhatnak a marsi életről, ameny- nyiben egyáltalában létezik a földihez hasonló élet a Marson. Ha az élet rejtett, vagy észreve­hetően eltér a miénktől, akkor sem a mérőműszerek tömege, sem a televízió kamerái nem tudják azt feltárni. Számos biológusnak ezért az a véleménye, hogy az élet kérdése mindaddig nem lesz eldönthető, míg emberi felderítők nem mennek a Marsra! Marco Pólónak huszonnégy év­re volt szüksége keleti útjához, Magellán járműve pedig három évet töltött a földgolyó körülhajó­zásával a tengeren. A csillagászat mérnökei számára a Marsba tör­ténő hosszú utazás „már” csak kétéves időtartamot jelent... uimiiiiiiiiiiiiiimiimimiiiiiimiiiumimimiiiiiiiiimiiimiiiimifitiiiiiiii Autóját— motorját ne tegye el sárosán télre! Keresse fel szerviz- szolgálatunkat. Vasipari Ktsz, Dombóvár, Szabadság u. 2. Tel.: 13-16 (152) DIÁKSZERELEM ÁteUenben ülnek egymásnak. Laci ki­csit hátrább, Ica meg a mellette lévő pad­sorban, két hellyel előbb. így aztán Laci csak Ica nyakszirtjét látja, meg a tupírja hullámzását, s azt, ahogy írás közben a könyöke csücskét rá­teszi a padra. Gyak­ran nézegeti öt. így, nagy Ö betűvel, és ábrándosán, mert Ica az álma. Ica gyűjti a képes­lapokat, a szalvétá­kat és a gyufacímké­ket. Laci pénzt és fá­radságot nem kímél­ve kutatja, keresi, veszi és szerzi, ott­hon, ismerőseitől és barátaitól, és hordja Icának a képeslapo­kat, a szalvétákat és a gyufacímkéket. Ica — flegmán fogadja el és sorolja gyűjtemé­nyébe, minden külön­leges meghatódottság nélkül, a néma és gyötrelmes diákszere­lem e megnyilvánulá­sait. Ica szereti a cso­koládét — és Laci minden zsebpénzén Tibi-szeleteket vásá­rol, meg Éva-desszer- teket. Ica ezeket is elfogadja, azonnal fel­felbontja, az ezüst­papírt galacsinba gyömöszöli össze, s míg fogait barnára festi a csokoládé, La­ci az ezüstgalacsinnál elvándorol a szemét­kosárig. Szóval Laci igazi híve, rabja Icának. Ábrándosán és félén­ken tekint a lányra, olyan áhitattál, aho­gyan csak a diáksze­relem rabjai tudnak áhítozni, félszeges- kedni. Laci minden­féle apró és nagy ál­dozatra kész, csak azért, hogy elnyerje Ica kegyeit. Azaz — Ica emberszámba ve­gye, megköszönje a csokoládét, legyen hozzá kicsit kedves és engedje meg, hogy mellette menjen ha­záig, hiszen szinte egymás mellett lak­nak. Ha Ica felel, szor­galmasan igyekszik súgni a könyvből. Ha moziba mennek, kö­zösen az osztállyal, a háta mögé ül és ta­lán még ott is Icát nézi. Reggel mellé somfordái, izgatottan, és a fülébe súgja, hogy „vigyázz, a diri". Ez annyit jelent, hogy vigyázz, tedd fel a sapkád, mert a há­tunk mögött jön az igazgató és baj lesz. Ica ezt is gyenge váll­rándítással, meg egy „na és” megjegyzés­sel veszi tudomásul, de azért felkapkodja a fejére a sapkát. Miért ilyen közöm­bös ez az Ica? Egy esti beszélgetésen ez is kiderül. — Mondtam már. megmondtam ezer­szer, hogy hagyj ne­kem békét — méltat­lankodik a fiúval. — De igazán... — rebegi amaz. — Igazán, igazán. II Elegem van belőled. Inkább menj be. és ülj a könyveid mellé! Olyan buta vagy, mint a szamár. Az­tán a mamád mindig azt mondja, hogy miattam nem tanulsz! Hát rám aztán ilyent ne mondjon te- ' ma­mád! Engem miattad ne szidjon! Szegény Laci! Ilyen fiatalon kell szenved­nie Ica- „anyóskonf­liktusa” miatt. Hiába, a mamák mindig na­gyon féltékenyek a fiaikra, és a lányok erre már 16 éves kor­ban is roppant érzé­kenyek. Nyulak vándorlása A vadállomány vérfrissítésére már régóta alkalmazzák a meg­telepítése» cserét. A megfigyelé­sek szerint, ha ezt külső okok nem befolyásolják, a helyben született mezei nyulak nem távolodnak el néhány kilométernél messzebbre eredeti helyüktől. Nem így az újonnan telepített nyallak! Ész­leltek már 75 km-re is eltávolo­dott példányt. Ellenkezőjeként viszont a telepített nyulak egy része is rpegmaradt 2—3 km-es körzeten belül. Ez elsősorban a vadállomány sűrűségétől, az új környezet és a régi közötti kü­lönbségtől függ. Földi mogyoró a vérzékenység ellen A vérzékenység kezelésére eddig a vérátömlesztésen kívül nem állt más eszköz az orvosok ren­delkezésére. A düsseldorfi gyer­mekklinikán, ahol a véralvadás kérdésével már régóta foglalkoz­nak, megállapították, hogy a kö­zönséges földi mogyoró olyan anyagiakat tartalmaz, amely lé­nyegesen növeli a vér alvadó- képességét. Bár még sok ellen­őrző kísérletre van szükség, amíg a hatóanyagot gyógyszerként al­kalmazhatják, a szakemberek vé­leménye szerint a felfedezés új fejezetet nyitott a vérzékenység elleni küzdelemben. IGAZ TÖRTÉNET A MÜLT SZAZADBÓL illillllllilllilllllllllllllllllllllllllllllllllllv, llllllllllllllllllllllllllllll(flllltllllllllltlllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllltll) — 3 7 — M últak azonban a napok, hetek, hónapok és az ismeretlen nem jelentkezett. Úgy tűnt, hogy nincs többé veszély, ezért csökkent az éberség- A gyújtogatás azonban még mindig szóbeszéd tárgya volt. Néhány hónapnak kellett eltelnie, hogy a dolog új fordulatot vegyen. Egy farmer­nek ugyanis eszébe ötlött, hogy a három káro­sult szemtanúja volt John Farell meggyilkolásá­nak, és tanúként szerepelt a tárgyaláson, me­lyen Jim Donnellyt börtönbüntetésre ítélték. Robert Mac Lean jött erre a felfedezésre, s ezt nem is titkolta már azért sem, mert gyűlölte a gonosz Donnellyéket. — Erről semmit sem tudok — válaszolta a szállodatulajdonos. — Én jó üzletet kötöttem, a többi meg nem érdekel. A farmer elhallgatott, s idegesen szívta a pá­páját. Rövid ideig gondolkozott, majd ismét be­szélni kezdtek. — A múltkor elbeszélgettem néhány gazdá­val. Azokkal a farmerokkal tárgyaltam, akik a Donnellyék közelében laknak. Érdekes dolgot tudtam meg. Mondd csak, mióta szállítanak húst neked a Donnellyék? — Mintegy öt hónapja. — Roppant érdekes. Az utóbbi öt hónapban a Donnellyék egy marhájukat sem vágtak le. Ugyanannyi lábas jószáguk van, mint azelőtt. Hogy lehetséges az, hogy James két szállodát is ellát hússal, ugyanakkor pedig nem vágja le saját állatait? Itt valami bűzlik. — így állunk hát? — Mindezek tetejébe a farmerok arra panasz­— 38 — kodnak, hogy hónapok óta eltünedezik a jószá­guk. Talán megérted, mire célzok? Madil szeme tágra nyílt és csodálkozva kér­dezte: — Te... te azt gondolod, hogy lopott jószág húsát árulják? A farmer bólintott. — Pontosan ezt gondolom; Madil tisztességes ember volt, sohasem került szembe a törvénnyel. Ezért, amikor James Don­nelly ismét beállított a megrendelt húsai, dur­ván ráförmedt: — Menj a fészkes fenébe a lopott hússal együtt. James Donnelly tagadta, hogy lopott húst árul. Azt bizonygatta, hogy saját jószágát vágja. . Sehogy sem tudta azonban megmagyarázni, hogyan lehetséges, az, hogy nem csökkent mar­haállománya. Végül földre dobta a húst és szid­ni kezdte Madilt. — Majd találkozunk még mi ketten. Ellátom a bajodat, megnyomorítalak. Okosan tennéd, ha koporsót rendelnél magadnak. Kiáltozásukra figyelmesek lettek a sank mel­lett iddogáló farmerek és közelebb léptek. Mi­kor megtudták, miről van szó, megragadták Ja- mest, s ütlegek kíséretében kihajították a szál­lodából. Minden Donnellyt meg kellene korbácsolni és felhúzni az első fára — kiáltozták. James lovához futott, felkapott rá és elvágta­tott. — 39 — Négy napp>aj később, 1865. február 17-ére virradó éjjel a Madil-szálloda porrá égett. Nem tudták megállapítani, hogy ki volt a tettes, egy asszony azonban azt állította, hogy éjjel, amikor kiment a konyhába, hogy vizet adjon kisfiának, a ház előtt lovasok nyargaltak el és a Római dűlőúton a Donnellyék tanyája felé nyargaltak JIM DONNELLY VISSZATÉR Donnelly börtönét elhagyta. Szép őszi napon ért haza. Hét nagy szilaj fia fogadta, Bosszút szított minden szava; • (Régi dal) 1865. áprilisában meghalt Abraham Lincoln, s Lucanfoan is félárbócra engedték a nemzeti színű zászlót. Ez az árboc egyébként egyik büsz­kesége volt Lucannak. 1873-ban azonban isme­retlen tettesek kidöntötték. A lucaniak ezt is a gonosz Donnelly család rovására írták. Az em­berek már természetesnek vették, hogyha bár­mi is történik, ezért a Donnelly klán felelős. 1866 tavaszán a Lucantól mintegy tizenhét mérföldnyire fekvő London városkában nagysza­bású népi sportversenyt rendeztek. A jelentkezők futásban, ugrásban, súly lökésben, szálfadobás­ban stb. vetették össze erejüket. A győzteseknek pénzjutalom járt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom