Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-22 / 250. szám

4

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1966. október 22.

Az elnök befaß

Hogyan készül a cukor?

— Tizennégy évig egyfolytában dolgoztam,. Még beteg sem voltam. Most meg olyan hirtelen tört rám a betegség, hogy nem is tudtam, hova szaladjak. Olyan zavart kétségbeesés fogott el, mint minden olyan embert, aki ritkán, és akkor is igen keveset költ patikaszerre. Eltévedek a fehér ajtós rendelők között, tele szorongással, félelemmel. Ilyen körülmények közé kerültem.

Hosszú, fáradságos vizsgálatok. Kórházi ápolás Szekszár- don és a fővárosban, gyógyszerek íze, injekcióstűk. Szóval, nagyon jó, hogy túl vagyok már rajta.

— Amikor a kórházi ágyon feküdtem, bejöttek munkatársaim. Virágot hozott egyik, másik barátságos kézszorítást, bíztatást. Az ember ilyenkor mérleget tud arról készíteni, hogy milyen vezető, hogyan is dolgoztam éveken át? És amikor a munkás, a művezető, az adminisztráció, valamelyik dolgozó érdeklődő, bátorító magatartásával az ember találkozik, a gyógyulás is meggyorsul. A közérzet mindjárt jobb.

— És eltelt legalább két hónap. De a cipész ktsz továbbra is a lakosság rendelkezésére állt. így azután, mondhatnánk azt is, hogy egy szövetkezet elmehet elnök nélkül is. Pedig nem így van. A vezető még akkor is vezető, ha kórházi ágyon fekszik. Bejöttek hozzám, hogy Keserű elvtárs, ezt az ügyet így intéztük el, mi a véleményed? Tizennégy évi szövetkezeti vezetői múlt állt mögöttem. Van tapasztalatom. Tudok tanácsot adni. Feljöttek hozzám Budapestre is. Amikor az elvtársak valamilyen ügyben a fővárosban jártak, mindig bekopogtak kórházi szobámba. Hoztak távlati terveket, sürgős ügyeket, olyan eseteket, amelyekben csak az elnök dönthet.

— És hazajöttem a kórházból. Itt a nagydorogi lakásomon is gyakori vendégek munkatársaim. Hozzák a híreket a szövetkezetből, én meg tanácsot adok, s alig várom, hogy újból munkába álljak. Betegnek nem jó lenni. Vigasztalom magam, hogy Keserű János beteggel a következő évtizedekben ismét nem találkoznak az egészség- ügyi dolgozók,

— P.i —

Tsz-erdők

Tavasztól november végéig faluról falura, állandóan járják Baranya és Tolna megyében a tsz-ek és az állami gazdaságok erdőit az OÉF pécsi erdőrendezőségének szakemberei és szakmunkásai. Az erdőket feltérképezik, részekre „bontják”, meghatározzák, hogy milyen fajtájú és korú fák, milyen mennyiségben nőnek a tsz-, vagy állami birtokokon. Ezek alapján kiszámítják az erdőkben lévő fatömeget, azt is, hogy mit várhatnak erdőiktől, milyen és mennyi fát vághatnak ki a gazdaságok, s erdészeti üzemterveket készítenek részükre. Az üzemtervek tízéves időtartamra útmutatóként szolgálnak a tsz- nek és az állami gazdaságok erdőgazdálkodásához.

Ez a munka valóságos nomádéletet követel művelőitől. Vogl Henrik erdőmérnök is — családszámlálása

jától távol — a hetedik hónapja vallatja az erdőket, Körösi Béla ifjú szakmunkás segédjével együtt, jelenleg a bonyhádi járásban. Az erdőrendezők turista- gázrezsón maguk főzik vacsorájukat, naponkénti 20—25. km-es gyaloglás után, s ott alusznak, ahol rájuk esteledik: valamelyik vadászházban, csűrben, vagy pajtában. Fárasztó, amolyan „cigányélet” ez, de megvan a napos oldala is, s a mostani szép ősz sokat könnyít rajtuk.

A Szekszárdi Tüdőgondozó Intézetben tatarozás miatt a rendelés 1966. október 24 és 29-e között szünetel.

(207)

IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1III1IIIIIIIII1MIMII1IIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIII

Az üzemek ilyenkor, az őszi idényben — felkészülten várják a répaszállítmányokat, hiszen kb. 4 hónap alatt nagy feladatok pontos végrehajtását várják tőlük. A vasút is külön szállítási tervet készít ebből az alkalomból — az állami gazdaságokkal és termelő- szövetkezetekkel egyetértésben — hogy a feldolgozó üzemek időben és rendszeres adagokban kapják a cukorrépát, és folytathassák a cukorgyártást.

De mi a cukor? Kémiailag un. cukorszerű szénhidrát, azaz szénből, oxigénből és hidrogénből álló vegyület. A sokféle szénhidrát közül a köznapi értelemben nád-,- vagy répacukornak ismert anyag; összetett cukor, szaknyelven diszacharid, vagy szacharóz. Ez a vegyület a répa zöld levelében képződik vízből, széndioxidból és a napfény energiájából. Érdekes vita tárgya a szacharóz keletkezése a növényben. Egyes tudósok szerint a levélben Csak megindul a cukor felépülése és a répagyökérbe „vándorolva” alakul ki igazi formában. Kurszanov, szovjet tudós korszerű kísérletei azt a felfogást támogatják, amely szerint a szacharóz teljes mennyiségben a levélben keletkezik és a gyökér csak elraktározza azt.

A cukor szerkezetének felderítésében, mesterséges előállításában Zemplén Gézának, 1956-ban meghalt egyetemi tanárunknak az eredményei világszerte ismertek.

A „cukorgyártás” elnevezés nem a legpontosabb, hiszen láttuk, hogy az üzem csak a növényben keletkezett kész cukrot vonja ki és — megfelelő tisztítás után — kristályos alakban tárolja.

A korszerű gyárakban a különböző szállítóeszközökről vízsugaras berendezés segítségével közvetlenül a gyár mosógépébe „úsztatják” a zöldtől megfosztott, fejelt répát. Innen forgótárcsás vágógépre kerül, ahol a recés élű kések 1 mm vékonyságú szeletekre aprítják. A kapott édes nyers szelet a lényelő, un. diffúziós edényekbe jut, ahol a szétroncsolt sejtekből vízzel kioldódik a cukor. A még ma is üzemelő, de sok kézi munkát igénylő régi Robert-féle diffúziós telepeket hamarosan kiszorítják a J” diffúzőrök. Ezeket a külföldön is sikert aratott folytonos üzemű lényerő berendezéseket magyar szakemberek tervezték és gyártották először. A kb. 50 percig tartó kilúgozás után kikerült répaszelet cukortartalma 0,2—0,4 százalékos, melyet, mint kitűnő állattakarmányt hasznosítanak.

Az üzemben most már a nyers cukorrépáié tisztítását kell gonRészlet a Kaposvári Cukorgyárból. A háttérben a J-diffú- zió berendezés.

dósán elvégezniük a szakembereknek. Ezt az eljárást, több fokozatban kb. 100 éve azonos eljárással végzik. A cukorgyár mészégető kemencéjében termelt égetett meszet — eleinte kis adagokban — a léhez keverik, majd további mészadagokkal beállítják a megfelelő lúgosságot. Ekkor olyan kémiai folyamatok játszódnak le az oldatban, melyek során minden idegen anyag sűrű, nyálkás formában elkülönül a cukortól. Hogy ezt a „csapadékot” könnyen, gyorsan eltávolíthassák, a mészégető torokgázát többször is átbuborékoítatják az oldaton. A szénsavazás után a gyorsan üllepedő anyag forgó dobszűrőkön, teljesen gépi úton eltávolítható az oldatból. A melléktermékként kapott mésziszap keresett talajjavító anyag.

A híg levet — amely kb. 13 százalék cukrot tartalmaz — a további műveletek során bepárlókészülékek sorozatán vezetik végig, ahol a víz nagyrésze elpárolog.

A sűrű lé a kristályosító vákuumfőző (csökkentett nyomáson működő) készülékekbe kerül. Ezekben indul meg néhány órás főzés után a cukor kristályosodása. E kristályos pépet centrifugákba adagolják, ahol a gyors

forgás következtében a kristályok végleg elkülönülnek a maradék oldattól, a szörptől. A cukor ekkor még sárgás színű. Kevés vízzel többször átpermetezik, (fedik) és újra cfentrifugálják, s így fogyasztásra alkalmas fehér kristálycukrot kapnak.

A visszamaradó melasz az élesztő- és szeszgyártásban, valamint a takarmányozásban hasznosítható: ez is igazolja azt a tényt, hogy a cukorgyártás egyike a leggazdaságosabb ipari eljárásunk.

Az igényesebb vásárló aprószemű, finomított kristálycukrot, vagy az ebből préseléssel gyártott kockacukrot (mokkát) szereti A finomítókban a nyers cukrot vízben újra feloldják és az oldatot aktív szénen, vagy színtele- nítő műgyantákon szűrik át.

Ennyi oldás, főzés, szűrés után méltán állíthatjuk, hogy a cukor legtisztább iparilag előállított vegyianyag.

Emellett gyorsan felszívódó,, energiát adó tápanyag, melyből hazánkban az egy főre eső évi fogyasztás jelenleg kb. 30 kilogramm.

A világ évi 55 millió tonna cukortermelésének mintegy a felét nádból állítják elő, a répacukorgyártáshoz hasonló eljárással.

IGAZ TÖRTÉNET A MÜLT SZAZADBÓL

íllllllllllIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIlllMlllllllllllllllllllllllllllllllllimilllilllllllIflIlllllllimillllllllllllllllllllllllllllllllll

— 22 —

— Mi a csodának kell itt bizonyíték. Nyilvánvaló, hogy az öreg Donnelly, vagy valamelyik fia lőtt rám. Olyanok ők, mint az ördögök. Sötét lelkűek, gonoszok.

1857 májusában a vasút megbízásából földmérők jöttek Lucanba, hogy kijelöljék az új vasútvonal irányát. Az egész környék örömmel vette ezt tudomásul, hisz a vasútépítés nemcsak új munkalehetőséget jelentett ' számukra, hanem kilátásba helyezte azt is, hogy megkönnyül a- szállítás, az utazás.

Ontario tartományban, mint másutt, az volt a szokás, hogy a farmerek segítenek egymásnak, közös erővel építik házukat, istállójukat. Egy ilyen építőhelyen találkozott egymással Donnelly és Parell. Mint lenni szokott, ezúttal is körbe járlak a pálinkásfiaskók, nemcsak a mun’ca folyt serényen, hanem az ivászat is. Jim Donnelly az ivásban nem maradt le a többiek mögött, de azért tudta, hogy mikor kell abbahagynia. Ezen a napon azonban nem ismerte a mértéktartást, annyit ivott, amennyi csak belefért. Végül aztán elejtette fejszéjét, s holt részegen elterült egy fa latt.

A többiek folytatták a munkát, felváltva dolgoztak meg ittak. Kedélyesen , társalogtak, a vasútépítés volt a fő beszédtéma. Farell észrevette, hogy Donnelly kidőlt, és úgy gondolta, hogy elérkezett az ő pillanata. Ö is sokat ivott, de nem volt teljesen részeg. Mindenesetre a pálinka szokatlanul bátorrá tette és felidézte kellemetlen emlékeit. Hirtelen elordította magát és csendet kért.

— 23 —

— A vasút igen jelentős az egész tartomány számára, de addig nem boldogulunk, amíg el nem űzzük a tolvajokat, meg az útonállókat. Köztünk is van egy ilyen gazfickó. Most sem dolgozik, hanem henyél, a pálinkától bűzlik. Részeg mint az ágyú.

John Donnelly meghallotta Farell szavait, fölemelte fejét és nagynehezen feltápászkodott; Tekintetét Farellre szegezte.

— Igen, vannak köztünk tolvajok, de te vagy köztünk a leghitványabb. Clyan bűzt árasztasz, mint a görény.

Farell elhajította baltáját, később sokan azt állították, hogy Donnellyre dobta, de célt tévesztett. Rávetette magát Jim Donnellyra. Domoellyt a támadás váratlanul érte, s az első ütéstől élesett. Az egybegyűlt farmerok hangosan buzdították Farellt. Jim Donnelly szitkozódva felállt, de újabb ütés érte, s megint a földre zuhant. Estében megpillantott egy vasrudat, megragadta, talpra ugrott, s nekirontott ellenfelének.

— Távozz a pokolba! — üvöltötte és fejbe vágta Farellt, ákd hangtalanul elterült.

Donnelly hadonászni kezdett a vasrúddal és a jelenlevők felé fordult. Egyszeriben kijózanodott.

— Várom a következőt, ha valaki hozzám nyúl, elküldöm a másvilágra.

— Ne bomolj, Donnelly — szólt hozzá valaki — dobd el azt a vasrudat, gyere velünk a rendőrségre.

— Tágítsatok. A vasrudat, senkinek sem adom,

— 24 —

ha kell, akár még egyszer gyilkolok. Úgyis csak egyszer akasztanak fel.

Donnelly átható tekintetével ismét lefegyverezte a mindenre elszánt embereket. Lassan hátrált, majd pedig lóra pattant, s felkiáltott:

— Ha értem jöttök, méltó fogadtatásban részesültök. Puskát is hozzatok magatokkal, drágán adom a bőröm.

Megsarkantvúzta lovát, majd sebesen elvág- tatott.

JIM DONNELLY AZ AKASZTÓFA ÁRNYÉKÁBAN

Donnelly még két esztendőn át Az erdő mélyén rejtezett;

Felvette asszonya ruháját,

S fiaival szántott-vetett.

(Régi dal)

A Donnellyék farmja mellett húzódó Római dűlőút onnan kapta nevét, hogy ott sok katolikus ir család telepedett le. Abban az időben, amikor Lucant Kanada legbarbárabb helységének nevezték el, a dűlőút mentén egész sor gyilkosság történt, házak gyúltak ki, sorra hullt a mérgezett jószág. A régiek mesélik, hogy a Donnellyék idejében egy idegen arra lovagolt, S megkérdezte az egyik helybelit, hogy jó irányban halad-e, mivel, hogy a Donnellyéket keresi.

— Igen, ez a Római dűlőút — hangzott a válasz. — Minél tovább megy ezen az úton, annál mogorvább emberekkel találkozik, a Donnellyék pedig a legutolsó házban élnek.