Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-21 / 249. szám

.1966. október 21. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 MEGÉRI? Megéri-e a nagy befektetés? Kimondva, kimondatlanul ott le­beg a kérdés minden vitánál. Majd minden községben napiren­den volt már, vagy napirenden van a művelődési otthon építése. A költségek többnyire meghalad­ják a milliót. Vajon a nagy kul­turális befektetés megtérül-e, megéri-e? Iregszemcsén, Tolna megyében az elsők közt épült tágas, kor­szerű művelődési otthon. 1960- ban kezdte meg működését. Ireg- szemcse nagy község, ennek elle­nére, komoly anyagi megerőlte­tést jelentett a művelődési ott-f non megépítése. Hosszú időn ke­resztül éppen azért vajúdott a sorsa, inert nem tudták előte­remteni a milliós költséget. Ez­úttal arra a kérdésre kerestünk választ, hogy megérte-e a nagy befektetés? Ha magát a kérdést boncolgat­juk, mindenekelőtt megállapíthat­juk róla) hogy túl általános, ezért sok félreértésre is adhat okot. Milyen szempontból kell eldönte­ni. hogy megéri-e a nagy befek­tetés? Anyagi szempontból? Úgy, ahogyan a termelő jellegű be­ruházások gazdaságosságát vizs­gálják? Ha ebből indulnánk ki, akár minden művelődési otthon építési tervét el kellene dobni, hiszen a költségek forintban talán sohasem térülnek meg. De szabad-e így vizsgálni az ilyen terveket, törekvéseket? Egy­értelmű a válasz: nem. A köz- művelődés nem pénzforrás, üzlet. Ezt pedig azért kell hangsúlyozni, mert a művelődési otthonok ellen ágálok közt elég sok olyan em­ber akad, aki éppen ilyen szem­pontból nézi a hasznosságot. Olyan összehasonlításokat tesznek például, hogy nem lenne-e jobb inkább a termelés fejlesztésére fordítani ezeket a milliókat, mert elvégre mégiscsak a termelésből élünk, az az elsődleges. Nos, I néztük az iregszem- csei tapasztalatokat. 1960-ban épült meg a tágas mű­velődési otthon és körülbelül két év múlva már kicsinek (!) bizo­nyult. Itt elsősorban nem az ve­tődik fel, hogy miért nem voltak előrelátóak, miért nem méretez­ték még nagyobbra, hanem azt igazolja, hogy gyorsan birtokba vette a falu lakossága, élt a lehe­tőséggel, hasznosította az új léte­sítményt. Olyannyira, hogy köz­ben a kulturális igények is meg­nőttek, sokoldalúbb igény merült fel abban a faluban, ahol koráb­ban vajmi kevés történt közmű­velődési téren. Amint Sipos Jó­zsef művelődési igazgató (egyben MSZMP-csúcstitkár is a faluban) mondotta, megfelelő klubhelyisé­gek is kellenének a nagyterem, könyvtári részleg, szakköri helyi­ségek mellé. A falu lakossága annyira igényli ezt, hogy foglal­koznak is a művelődési otthon bővítésével. Emeletet szeretnének húzni az épületre. Az igények itt is a klubok irányába tolódnak el, de ez korántsem jelenti, hogy a falu nélkülözni tudja a művelő­dési otthont. I Művelődési otthon klubokkal — ez a törekvés. Még felsorolni is nehéz lenne, hogy mennyi mindennel foglal­kozik az iregszemcsei művelődési otthon. Moharos Henrik járási népművelési felügyelő szavai sze­rint a művelődési otthon nem­csak sokoldalú, hanem tartalmas munkát is végez. A felnőttoktatás szervezésétől kezdve a színházi programokig, úgyszólván minden megtalálható a tervben. Kihelye­zett technikumi osztályok működ­nek a faluban a felnőttek tovább­képzése érdekében. Ebben része van a művelődési otthonnak is. Különféle felnőttakadémiák mű­ködnek évről évre: nők, pedagó­gusok, közalkalmazottak akadé­miái. Ezeket is a művelődési ott­hon szervezi. A nők akadémiája keretében például ilyen összejö­veteleket szerveznek: egy női fod­rász bemutatja a legújabb női frizurakreációkat, közben a falu orvosa előadást tart a helyes haj­ápolásról. Más alkalommal jogi előadásra kerül sor. Az még nem fordult elő, hogy a foglalkozást érdektelenség miatt ne tudták volna megtartani. Különféle szakkörök működtek, illetve működnek a művelődési otthon keretében: a sorban szere­pel, amely a technika megismer­tetését segíti, de olyan is, ame­lyik a más jellegű ismeretterjesz­tés céljait szolgálja, vagy az ön­tevékeny színjátszókat fogja ösz- sze. Sikeres volt a fotoszakkör működése is, éppúgy, mint a nép­táncosoké. Két zenekar is műkö­dik a művelődési otthon kereté­ben. Már több eves múltra te­kint vissza a női kamarakórus, amelynek tagjai pedagógusok, de igen népszerű a kézimunkaszak­kör is. Néhány hét alatt kialakult egy színházlátogató törzsközönség. Amikor hirdetik a Déryné, vagy a kaposvári színház előadását, már eleve tudják, hogy milyen törzsközönségre számíthatnak. Nemcsak a falu belterületén la­kók, hanem szőlőhegyről és Cse­hi-pusztáról is rendszeresen ott ülnek a nézőtéren. Ha esik, ha fúj, ők nem maradnak el. Sipos József igazgató és Máté Ilona, a gazdasági ügyek intézője egyaránt tanúsíthatják, hogy a törzsgárda, a színházlátogató közönség több­sége elsősorban a falu paraszti lakosságából tevődik össze. | Sokféle módon próbálják kitágítani az emberek látókörét. Összedolgoznak a kü­lönféle szervekkel, így sok olyan feladatot is meg tudnak oldani, amire a művelődési otthon egye­dül nem lenne képes. Az idén több mint 300 iregszemcsei utaz­ta körül a Balatont. A társasuta­zás költségeit a tsz fizette, a le­bonyolítást pedig a művelődési otthon szervezte. Látszólag egy­szerű kirándulásról lévén szó, de nem.. . Iregszemcse alig több mint 20 kilométerre fekszik a Ba­latontól, de még mindig nagyon sok olyan idősebb ember élt* a faluban, aki nem látta a magyar tengert, vagy sohasem adatott meg neki, hogy szórakozásképpen felkeresse. Most budapesti kirán­dulásokat szerveznek. Budapest­ből eddig legtöbb iregszemcsei legfeljebb a Corvin Áruházat lát­ta, korábban pedig a Teleki téri zsibvásárt. Most azon fáradoznak, hogy egyebet is meglássanak fő­városunkból. Tehát a művelődési otthon fo­rintot nem hoz — legalábbis ke­veset. Inkább viszi a pénzt. Hasz­na tehát semmiképpen sem mér­hető közvetlenül forintnyereség­gel. Viszont annál nagyobb érté­kű, amit az emberek tudati gya­rapítása érdekében tesz. BODA FERENC A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum a Tolna megyében fellelhető órarégiségekből rendezett kiállítást. A napórától, a kulccsal felhúzható zsebóráig, zenélő órák és más egyéb érdekességek láthatók. A kénen díszes empire órák a XIX. sz. elejéről. Rotó: Bakó fenő A KPVDSZ Megyehisottsága titkárának válássá A Népújság 1966. október 14-i számában megjelent cik­kével kapcsolatban (Interjú: Szekszárd kereskedelmi fel­ügyelőjével) engedjék meg, hogy egy-két észrevételt tegyünk: 1. Székszárdon kevesen dicsérik, viszont sokain, korholják, szidják a kereskedelmet, a vendéglátást. Ez természetes és sajnos, mert éppen azok a megalapozatlan, több esetben valótlan cikkek, melyek a kereskedelemmel kapcsolat­ban megjelennek a sajtóban, igen rossz hangulatot keltenek a lakosság körében, és természetesen csak a kereskedőt lehet szidni, mert az az oka mindennek. A kereskedőnek udvarias­nak, szolgálatkésznek kell lenni mindenkor, de azt Önök is elfelejtik, hogy ez az egyik oldal. A máslik oldal, hogy a 'ke­reskedelmi dolgozó más területen ugyancsak ügyfél, és. más területeken éppen úgy nem kap udvariasságot, mint aho­gyan ő nem ad. Ez nemcsak kereskedelmi probléma, ez tár­sadalmi probléma, és ebből egyedi esetet kiragadni, vélemé­nyünk szerint, nem helyes. • 2. A tejárusítás megszűnt vasárnap és a lakosság mél­tatlankodott, Éppen a megjelent cikkek miatt tette a lakos­ság egy kis része, de nem az egész. Nem az intézkedés félre­sikerült, hanem az Önök cikkei, amikor ténylegesen félre­értelmezik az érdekvédelmet és csak azt látják, hogy pár kereskedelmi dolgozót a többség érdekében munkába lehet vasárnap is állítani. Elfeledték úgy látszik, hogy ebben a társadalomban legfőbb érték az ember, mindegy, hogy ke­reskedő, vagy nem kereskedő. Arról azonban nem olvastam még, hogy a sajtón keresztül követelték volna, hogy Szek­szárdion is legyen paladkos tejárusítás, mely egyszeriben megszüntetné a problémákat, és nem lenne szükséges, hogy a családanyák, vagy nem családanyák vasárnap is rendelke­zésre álljanak a tej bal tokban. Nekünk és mindenkinek, aki ebben az országban él, kötelessége elkövetni mindent a dol­gozók életkörülményeinek javítása érdekében. Éppen ezért nem a vasárnapi munkát kell követelni, hanem azokat a technikai felszereléseket, melyek éppen lehetővé teszik egyre inkább a dolgozók heti pihenőnapjának biztosítását, és annak a családi körben való eltöltését. 3. Nem vagyunk önellátóak sem, éppen úgy a piacról élünk, mint, ön, talán nehezebb körülmények között, de igyekszünk úgy rendezni életünket, vásárlásainkat, hogy ezek miatt ne kelljen követelnünk a heti pihenőnapon más dolgozók munkába állását. 4. A vendéglátóiparnak tovább kellett volna a Sörkertet üzemeltetni. Igaz, de a gátló körülményéket jó lett volna a vállalatvezetővel a cikk előtt megbeszélni, így reális ténye­ket közölhetett volna, ami nagyon sok olvasóban a felhábo­rodás helyett talán a megértést tette volna első helyre. Véleményünk szerint, nem szükséges a lakosság hangu­latát rosszul sikerült sajtócikkekkel rontani, mert az na­gyon káros lehet. Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendégláróipari Dolgozók Szakszervezete Tolna megyei Bizottsága. Szekszárd. GRÁBICS ISTVÁN MB. titkár - * A szerkesztőség megjegyzése: Kell ehhez a válaszhoz kommentár? Nem. A város lakóinak döntő többségét érintő kérdésekre sokféleképpen lehet reagálni. így is. A szek­szárdi dolgozók, a megyeszékhely rangját féltő patrióták Grábics István válaszától megnyugodhatnak: a kereskede­lemben minden rendben van, kizárólag néhány rosszul sike­rült sajtócikk zavarja békés városunk nyugalmát. Előadások — kiállítások — könyvvásárok Megkezdődtek a műszaki könyynapok előnyösen lehet szakkönyvet vá­sárolni. A Műszaki Könyvklub tagjai sok, központilag 50 száza­lékkal leárazott könyvhöz jut­hatnak hozzá, ezenkívül helyileg is — a helybeli könyvesbolt ve­zetőjének belátása szerint — van mód, a központi listában nem szereplő könyvek egy részének az árcsökkentésére. A klubtagság egyéb előnyökkel is jár, illetve kizárólag előnnyel, mivel semmi­féle kötelezettséget (tagdíj, stb.) nem írnak elő. A klubtagok meg­kapják a következő évben kiadás­ra kerülő szakkönyvek jegyzékét és előjegyzés alapján ezeket 13 százalékos engedménnyel vásárol­hatják meg. A városban nyolc vállalatnál szerveznek nagyobb, műszaki könyvnapi rendezvényeket. Ma reggel \az ipari tanuló-iskolában nyílik meg az egyhetes kiállítás és könyvvásár. A DÉDÁSZ-nól négy napon keresztül mutatják be az új, és régebbi kiadású műszaki könyveket. A Tanácsi Építőipari Vállalatnál is a napokban ren­dezik meg a kiállítást és vásárt. Megrendezik a műszaki könyv­napokat ’a Műszergyárban, az AKÖV-nél a Vasipari Vállalat­nál, a F aápari Vállalatnál és a Tanácsi. Tervezőirodánál isi Október 15-e és november 6-a közt rendezik meg országszerte a műszaki könyvnapokat. Szekszár- don az idei műszaki könyvnapok első eseménye az ÉM. Tolna megyei Állami Építőipari Válla­latnál kedden rendezett könyv- kiállítás; volt, a vállalat műszaki vezetői ismertették a fontosabb szakkönyvéket, tartottak előadást a szakmai továbbképzés, a mű­szaki irodalom rendszeres tanul­mányozásának fontosságáról. A kiállítás ezután „vándorútra kelt ’, az építésvezetőségeken, munka­helyeken tártának előadással, ki­állítással egybekötött könyvvásárt. E három hét alatt ugyanis Igen Vállalatunk 1966. november 15-tel megkezdi a törköly bérfőzését. Előjegyzéseket már most el­fogadunk a vállalat telep­helyén és a 21—66 telefon­számon. Újított berendezé­seinkkel biztosítjuk a pá­linka jó minőségét. T. m. Szesz- és Üdítőitalipari V., Szekszárd, (191) *

Next

/
Oldalképek
Tartalom