Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-02 / 233. szám
1 \ TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. október 2. Vesztemre mentem be az amerikai Time folyóirat szerkesztőségébe. De milyen az ember?! Ha már egyszer ott jár, abban a városban, akkor a szerkesztőséget már nem hagyhatja ki. Amikor beléptem az egyik szerkesztőségi szobába, mindjárt feltűnt nekem, hogy két kolléga ül egy asztalnál és gondolkodik. Sőt, nemcsak gondolkodik, de olyan féle mozdulatokat tesz, mint a karmester. — Mit csinálnak? — Hangsúlyt helyezünk. — Hová? — Ha azt mi tudnánk... Ekkor elém tettek egy levelet. Egy olvasó intézte a szerkesztőséghez. A levélben ez állt: „Miután lapjukból megtudtuk, hogy a világ leghosszabb nevű helysége az új- zélandi Tau natawhatakaangihangabiautomateauturipukakapi- kimaungngaronukupákakaiwhenuakitanaha, kérjük, azt is közöljék, melyik szótagján van a hangsúly"! Hát ezt böngészték. Nem tudtak rájönni. Pedig egyszerű. Gondolom, ha otthon ezt az újságban elolvassák, minden újságolvasó rájön; hol a hangsúly. A hangsúly ott. van... Nem, az istenért sem akarom elrontani az olvasók szórakozását. Texasban még mindig divat a colt. Ezt jómagam is láttam. Sőt, még ennél is többet. Bent ültem az egyik texasi bárban, amikor bejött az ajtón egy cingár, fiatal cowboy. Körülnézett, előhúzta két hatalmas coltját és vészjóslón megszólalt: — Ki festette kékre a lovamat az éjszaka? Az egyik' asztaltól felállt egy tagbaszakadt, kétméteres legény: - ... — Én voltam! Van valami hézag?! — Ö, semmi, semmi — mondta megijedve a kis cow- boy —, csak jöttem jelenteni, hogy már meg is száradt. Lehet lakkozni! Erről a lófestésről jut eszembe, hogy Svédországban megkezdődött a vadászszezon és rohamosan megnőtt a festékfogyasztás. Tudósok keresik a .festékfogyasztás ilyen nagy mérvű növekedésének az okát. És nem tudták megfejteni a rejtélyt. Én viszont — büszkén elmondhatom —, megfejtettem. Amikor a svéd utakon jártam, sok tehenet láttam. És mindegyik tehénre nagy betűkkel ezt írták: „Tehén”. Hát ezért nőtt ugrásszerűen a festékfogyasztás. Pedig a tehénről mindenki tudja, hogy tehén, kivéve a vadászokat. Az ember is néha emberformájú, de nem mindig ember. Ezért nem ártana megjelölni az embereket is. Egyikre azt írni, hogy „Ember”, a másikra... A másikra pedig ki, mit akar. És akkor nem tévesztenék össze az embert. A csábítókat is jó lenne megjelölni, mert akkor el lehetne kerülni az olyan eseteket, mint amilyen legutóbb Münchenben fórdult elő. — Uram, azonnal rohanjon haza, felesége jelenleg egy magas, szőke, sötétruhás társaságában van — mondta egy jósnő Gerhard Weiss müncheni lakosnak. Weiss úr hazarohant és éppen akkor ért a lakása ajtajához, amikor onnan kilépett egy magas, szőke, sötétruhás fiatalember. Weiss úr, se szó, se beszéd, nekirontott és alaposan helybenhagyta. Szegény ártatlan gázleolvasó még most is kék-zöld. Persze, nemcsak a csábítót tévesztik össze a gázleolvasóval, de időnként az emberek még azt sem tudják eldönteni, hogy amit látnak az tánc-e, vagy micsoda. Szerintem a táncosok is tehetnének a nyakukba egy táblát, amelyen ez lenne olvasható: „Táncolunk” és akkor nem történhetne meg, ami sajnos megtörtént az egyik párizsi mulatóban, nem sokkal odaérkezésem előtt. Akkor már csak beszéltek az ügyről az emberek. Akadt köztük egy ismerős is, aki így magyarázta el az esetet: — Képzelje, Hári, nem sokkal ezelőtt mindannyiunk szemeláttára egy fiatalember megfojtotta a barátnőjét: — És senki sem vette észre? — Senki! Mindannyian azt gondoltuk, hogy valamilyen új táncot járnak. így higgyen az ember a szemének. És az orvosának. Mindjárt elmondom, hogy miről van szó. Tudja, errefelé is beköszöntött már a hidegebb idő. Mi tagadás, én is megfáztam. Köhögni kezdtem és elmentem az orvoshoz. Az orvos megvizsgált. Felírt valami kotyvalékot. Gondoltam is akkor magamban: ha ez elállítja a köhögésemet, akkor én ezentúl Misi leszek. Este bevettem a gyógyszert és egész éjjel ki-be járkáltam, mint az asztalfiók. Másnap találkoztam az orvossal, aki valami hashajtófélét Írhatott fel köhögés ellen. Éppen futó állapotban voltam. amikor megkérdezte tőlem. — Na, köhög-e még, Hári bátyám? Én szomorúan felnéztem rá és csak annyit kérdeztem tőle: * % — Hát merek? És futásnak eredtem. És- futás közben jutott eszembe: nálunk rossz gyógyszert adnak köhögés ellen. Hashajtót kell adni. Attól senki sem mer köhögni. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Útonállók és cinkosok Rémuralom Szardínián Róma, szeptember. Szardínián bátornak tartják azt a földművest, aki kimerészkedik házából, otthonából, hogy megfejje a tehenet, vagy permetezze a szőlőt. A szigeten ugyanis majd mindennap hallatnak magukról a banditák. Csak augusztusban kilenc gyilkosság történt. A szardíniái rémuralom egész Olaszország szégyene. Bűntények előfordulnak a világ más részeiben is, ezen a szigeten azonban még mindig az elviharzott századokra emlékeztet a sok útonállás, fosztogatás, zsarolás. Gyilkosság, zsarolás Csak a legutóbbi bűntényeket soroljuk fel: A banditák elfogták a határban Salvatora Pintus gazdag földművest. Egy kődarabbal fejbe ütötték, májd kétszer belelőttek. Egy juhászt és tizennégy éves fiát szitává lőttek. A gyereket még le is fejezték. Az egyik falutól alig néhány kilométernyire egy egész gépkocsioszlopot tartóztattak fel. Megsebesítettek egy utast. Később belehalt sérülésébe. A banditák egy „kölcsönvett" gépkocsin menekültek el. Egy gyerek szeme láttára meggyilkoltak két földművest, akik nem akarták odaadni négy tehenüket. Egy benzinkút két fiatal alkalmazottját 23 napig fogva tartották, s csak akkor engedték szabadon őket, amikor a fiatalemberek szülei lefizették a váltságdíjat. Egy' gyártulajdonos mérnököt két hétig őriztek egy pincében, hozzátartozói ugyanis nehezen tudták" kifizetni a váltságdíjat. Útonálló juhászok A szardíniái bűnözésnek egykor közismert okai és szabályai voltak. A hegyvidék lakossága nomád állattenyésztésből él. A juhászok körében a jószáglopást nem tartják bűnténynek, hanem a bátorság és férfiasság bizonyítékának. A betörést azonban már ők is bűnténynek tekintik. Ha rajtakapják a tolvajt, természetesen vér folyik. A gyilkosság nemzedékeken át, egész családok kiirtásáig vezető vérbosszúhoz vezet. Szardínián manapság is dívik a jószáglopás, de a szabályokat többé nem tartják tiszteletben. Fordulópontot jelentett 1962. október 2ÍJ-a, amikor a banditák meggyilkolták és kifosztották a Kenyából érkezett Edmund Tonleyt és feleségét, akik a szigeten akartak letelepedni, birtokot akartak vásárolni. Korábban ugyanis a külföldieket nagy tiszteletben részesítették. Most már, a vérbosszú következtében banditává válnak a békés juhászok is. Ennek több magyarázata van. A legegyszerűbbet mind kevésbé hangoztatják: a szigetlakok vérében van a garázdálkodás. Más magyarázatok sok eltérést mutatnak, egyben azonban megegyeznek: sok bűnözés indítékai szociális jellegűek. Csábít a televízió és a jégszekrény _________________ s ágnak 10 százaléka. Az állat- tenyésztők a hegyvidékről leereszkedtek az elhagyott legelőkre. Érintkezésbe kerültek a civilizáció vívmányaival. Továbbra is szegények, írástudatlanok maradtak, egyszerre azonban olyan tárgyak csillantak meg előttük, amikről korábban nem is álmodtak: rádió és tv-készülékek, jégszekrények, mosógépek. A tej és sajt árából képtelenek ilyen iparcikkeket megvásárolni. A csábítás túl erős, sok hegyvidéki fiatalembernek viszont semmi esélye sincs tv-vásár- lásra. Továbbra is elhajtják más jószágát, de most már azzal a céllal, hogy minél előbb értékesítsék. Innen már csak egy lépés az útonállásig. Csakhamar belátták, hogy előnyösebb és célszerűbb feltartóztatni és kifosztani az autókat, mint elhajtani és körülményesen értékesíteni a lábasjószágot. A miniszter lövöldözésre ébredt Szeptemberben Szardíniára látogatott Taviani belügyminiszter is. Érkezése előtt egy nappal a banditák meggyilkoltak két földművest, és a miniszter tüstént a helyszínre utazott. A szardiniai- aknak új törvényt ígért, azt hangoztatta, hogy e szicíliai maffia megszelídítése után a szardíniái banditák kerülnek sorra. Most már nem a legfegyelmezetlenebb rendőröket küldik Szardíniára büntetésből, hanem a legjobbakat, akik kétévi szolgálat után választhatnak, hogy hol akarják folytatni tevékenységüket. Taviani minisztert hajnali négy órakor puskaropogás ébresztette. A rendőrök valahol a közelben harcba keveredtek a banditákkal. Egyet közülük el is fogtak. Banditák és az idegenforgalom Nemcsak Olaszországban, hanem Szardíniában is gyors fejlődésnek indult az idegenforgalom. Sok szigetlakó azon fáradozik, hogy a banditák ne zavarják a turistákat. Úgy látszik azonban, hogy az útonállás és a bűnözés nem árt az idegenforgalomnak, legalábbis erre lehet következtetni az adatokból. Egyesek éppenséggel úgy vélik, hogy az útonállás jó reklám az idegenforgalom számá-, ra. Egy idegenforgalmi hivatal kéthetenként körútra viszi a külföldieket azokra a helyekre, ahol a kegyetlen leszámolások történtek. Megmutatják Orgosolót, a bűnözés és vérbosszú fellegvárát, ahol szinte minden családban megtalálhatók a vérbosszú nyomai. Az idegenvezető megmutatja híres útonállók sírját, estelente pedig hagyományos tábortüzet rendeznek a kíváncsi külföldiek részére. A turisták nem mulasztják el az alkalmat, hogy ellátogassanak abba a vendéglőbe, amelynek vendégeit két évvel ezelőtt kifosztották a banditák. A szörnyűségek éppen úgy vonzzák őket, mint — mondjuk — egy szép naplemente. Azt azonban még az idegenforgalmi hivatalok sem ajánlják, hogy a külföldiek elhagyott tájakon autózzanak. Külön térképet csináltak, amelyen vörös vonalak jelzik a veszélyes övezeteket, a kevésbé veszélyes helyet pedig zöld pontok mutatják. A térkép azonban vajmi keveset ér, mert a veszélyes övezetek állandóan változnak. Jövedelmező volna egy-egy bandita elfogása is, hiszen majd mindegyik fejére vérdíjat tűztek ki. A lakosság rettegésben él, ezért nem mer segíteni a rendőrségnek. A napokban a bíróság negyvenévi börtönbüntetésre ítélt egy útonállót. A banditának időközben sikerült megszöknie, erre 5 millió líra vérdíjat tűztek ki fejére. A rettegés azonban határtalan, akiknek bármi közük volt á hírhedt bűnözőkhöz, még a szigetről is elmenekültek, annyira félnek a bosszútól. (Magyar Szó) Taviani belügyminiszter májusban egy bizottságot küldött a szigetre a bűnözés indítékai feltárására. A bizottság arra a megállapításra jutott, hogy a bűnözés okait jórészt továbbra is a jószág- rablásban kell keresni. A szigeten élő állattenyésztők ugyanis szegények és helyzetük kényszeríti őket a lopásra. Az ő soraikból kerülnek ki az útonállók. Szigorúbban kell tehát ellenőrizni a jószágpiacot, szállítást, húsárusítást. Ennek a magyarázatnak folytatása is van: a szigetről mintegy 150 ezren vándoroltak el, a lakosAndré Breton és a szürrealizmus Meghalt André Breton, akit egész egyszerűen a szürrealizmus pápájának hívtak, az „abszolút lázadást” hirdette, s „teljes engedetlenséget és rendszeres kártevést” követelt híveitől. Ö találta föl az écriture automatigue- ot, az önműködő írást”, mert azt tartotta, hogy igazi költészet csak a lélek legmélyéből fakadhat, ahol megszűnik az ész kontrollja, s így jönnek létre a szabad asz- szociációk, a logika nélküli hasonlatok. Breton maga vallja, hogy a gondolkodás valódi működését meg kell szabadítani az értelem minden ellenőrzésétől, de épp ez a szándék lóg ki minden verséből: úgy veti sutba az értelmet, hogy folyton azon gondolkozik, hogyan kapcsolja ki; s hogyan legyen és miként lehet értelmetlen, vagy akár értelemellenes. A szürrealizmus forradalmi irányzatként indult, s a két háború között sokakat meg is tévesztett. Ismerjük József Attila szürrealista korszakát, s Aragon, Eluard is innen indult. De egyikük sem állt meg itt, s legmerészebb képeik mögül is kiérez- zük a költőt. Bretonnál viszont ezt nem mondhatjuk el. Elhisz- szük neki, amikor a Szent Jakab- tornyot napraforgóhoz hasonlítja, de az már zavarba hoz, hogy szeretője ujja „véletlenség és kór ász”, s az is mérsékelt lelkesedést kelt bennünk, hogy „a fontosabb eukorkaárusok ünnepük testve- - rüket, fi szelet”. S valahol itt kezdődik az, ami a ’ szürrealizmust gyanúba hozza: olyan önkényeskedést kodifikál, ami a művészet szellemének mond ellent, mert emóció helyett legfeljebb elcsodálkozunk. A művészetben sok minden szabad és jogos, csak épp a művészet elleni lázadásnak nincs helye, még akkor sem, ha így akarja tükrözni korunk aggasztó ellentmondásait. Mi marad meg a szürrealizmusból, kérdezzük most, hírül véve André Breton halálát? Talán az ösztönzés, amit adott, mentegetjük a halott pápát, az a rend, amit igazán nagy költők ebből az anarchiából kiemeltek. Breton írta ezt: Minden mesterség elfonnyad és illatos csipkéjük marad csupán — valószínűleg ez lesz a szürrealizmus sorsa is, ha ugyan már be nem teljesedett rajta, S ő írta ezt is: Művészetben leírhatatlan A kékróka-fogás szerszáma. Pedig André Breton valami ilyesmire vállalkozott. Idézhetnénk a francia kritikusok sorát, akik fenntartás nélkül vallják, hogy ez nem sikerült neki. De i azt is feljegyzik róla, hogy a költészet forradalmasítása helyett a modern francia próza egyik tiszteletre méltó mestere lett. CSÁNYI LÁSZLÓ
