Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-16 / 245. szám
Ö TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. október 16. — Rájöttem valamire: nagy bűnösök az antialkoholisták. Ügy bizony, nagy bűnösök. Mert mit csinálnak? Hoznak egy törvényt, mely szerint az alkoholistákat elvonó kúrára kell küldeni, sőt még munkaterápiát, vagy mifenét is lehet náluk alkalmazni. És rengeteg gyógyszert, időt, pénzt pocsékolnak, ahelyett, hogy __ H allottam, hogy Magyarországon három és fél millió hektoliter bor terem az idén. Namármost: ennek a felét mondjuk eladjuk külföldnek, mert azért a pénz is kell. Marad a fele. Egy- és háromnegyedmillió hektoliter. Ez már semmiség. Az országban élünk tízmillióan. Tehát mindenkire 17,5 liter bor jutna. És itt van az, amire én rájöttem. Nem kellene semmilyen rendelkezés, amely az alkoholistákat elvonókúrára kényszeríti. Ahelyett nemzeti összefogásra lenne szükség. Rendezni egy borhetet, amikor mindenki köteles elinni a ráeső részt. Egy hét alatt meginnánk mindent és aztán slussz. Utána aztán hiába akarna inni az alkoholista, legfeljebb csak bambit kapna, mert a bor elfogyott a borhéten, mint a sör szokott augusztus 20-án, májúi elsején és egyéb ünnepen. Akkor a kocsmárosok csak azt mondhatnák a tisztelt kuncsaftnak, amit mostanában mondanak a kereskedők: „Sajnos, elfogyott...’’ Igen, mindenkinek állhatatosnak kellene lenni. És ennek meg is lenne az eredménye. Mert az állhatatosságot mindenütt díjazzák, még Philadelphiában is. A napokban, amikor ott jártam, hallottam, hogy egy férfi annyira ostrom alá vett egy nőt, hogy naponta írt hozzá epekedő levelet. És állhatatosságának meg is lett az eredménye: a leány igent mondott — a postásnak, aki naponta hordta a szerelmes levelet. Nem nagy dolog, tudom, a világon bárhol, bármikor megtörténhet, de azért én megírtam, mert külföldön most uborkaszezon van, alig történik valami érdekes. Ha csak az nem, hogy a hollandok pasztilla nagyságú rádióvevő készüléket készítettek, amit az ember a fülébe dug és egy eleve beállított rádióállomás műsorát hallgathatja. Jó ez a rádió. Különösen azért, mert csak az hallja, akinek a fülében van. Most úgy hallottam, hogy ezt a vevőt tovább fejlesztik, egyesek már csúcsszuperről is beszélnek, sőt azt is mondják, hogy ezek a csúcsszuperek hamarosan forgalomba is kerülnek Hollandiában, meg nálunk is, körülbelül azonos időpontban. Mert, ami külföldön piacra kerül, az hogy, hogy nem, nálunk is megjelenik, pedig a külkeresek nem tesznek érte semmit. Úgy látszik, hogy nálunk mindenki ahhoz ért jobban, ami nem tartozik a profiljához. Gondoltam, teszek egy javaslatot, hogy ki kellene cserélni a külkereseket olyanokkal, akik a külkert megkerülve, behoznak mindenféle új árut, de ez nein lenne jó, mert ugyanoda jutnánk, ahol eddig voltunk. Akkor, a külkeresek kezdenének kereskedni és kezdhetnénk mindent elölről. De úgy veszem észre, hogy eltértem egy kicsit a fülben hordható csúcsszupertől. Már előre nevetek, ha arra gondolok: sokan azt hiszik majd, hogy a fiatalok a fülüket piszkálják, holott a rádióm állítják a skálát, a megfelelő hullámhosszra. Hiába, a technika lehetősége végtelen. Mert ugye, valamikor hogyan oktatták a zsebmetszőket? Volt egy bábu, azon sok csengő és úgy kellett kivenni a bábu zsebéből a pénzt, hogy a csengők meg ne szólaljanak. Ez volt a szemléltető oktatás, amit nemrég a modern pedagógia is felfedezett. Később ez már nem volt elég. Legutóbb például Rómában láttam egy oktató filmet, amely bemutatta, hogyan lehet kirabolni szakszerűen egy bankot. Láttam én már balesetelhárítási, meg KRESZ-filmet, meg sok egyebet, de ilyen jó oktató filmet még soha. Ennek volt eredménye is. Mert a KRESZ-filmet megnézték ugyan az emberek, de senki sem igyekezett úgy cselekedni, ahogy azt a film mutatta. A balesetelhárítási filmet is végignézték, de azért a baleseti statisztika csak nem mutatott csökkenő tendenciát, ahogy nálunk mondják, jó magyarosan. Ez a film egészen más volt. Ennek volt' hatása. Büszkék lehetnek rá az alkotók. A film lepergetése után néhány napra ugyanazzal a módszerrel, ahogy a filmen látták, betörtek az Atlantica vállalathoz éi elloptak negyvenmillió lírát. így bizonyították be a filmet finanszírozó Atlantica vállalatnak, hogy jó ügyet (szolgált, amikor pénzt adott a film elkészítéséhez. Ez egy igazán eredményes film volt. Hej, ha mi ilyen jó filmet tudnáijk készíteni a KRESZ- ről, a baleset-elhárításról, <a harmonikus családi életről, meg sok mindenről.. . A harmonikus családi életről jut eszembe, hogy bent jártam a New York-i Long Island Press című lap szerkesztőségében. Nehéz dolguk van ott is a szerkesztőknek. Mert ott is úgy van ám, mint nálunk, hogy a cikkek tetszenek az egyik résznek de nem tetszenek a másik résznek. Emiatt mindia bonyodalmak varrnak. Egy levelet mutattak nekem. Ez állt benne: „A feleségem máx nagyvehezen rászánta magát, hogy elválik tőlem, de miután az Önök lapjában elolvasta a válás bonvadalmairól szóló cikksorozatot, úgy határozott, hogy inkább marad. Étn viszont nem maradok tovább az Önök lapjának az előfizetője.. fin viszont maradok, méghozzá tisztelettel: TOLNA MEGYE: - 1836 Repceexport Bécsbe — 6 patika FÉNYES ELEK, a magyar statisztikai irodalom egyik megteremtője. Az elmúlt század első harmadában kiadott, többkötetes, hatalmas munkája, ha nem is pontosabb, de feltétlenül olvasmányosabb a mai statisztikáknál. Hiányoznak belőle a számok százezreit rubrikákba soroló táblázatok, viszont rendre sorolja az akkori Magyar- ország vármegyéit, valamennyi városát, községét és pusztáját. Adatokat, számokat Is közöl, legelőször azonban tömörre fogott, szöveges helyzetképet, nem egyszer maró megjegyzésekkel kommentálva. A könyv címe, a kor szokása szerint hosszú: „Magyar országnak ’s a’ hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistical és geographiai tekintetben. Pest, 1836”. Az első kötetben bőséges teret szentelt Tolna megyének, mely: „szüntelen változó vidékjei miatt a legkellemetesebb magyarországi megyék közé tartozik’’. A LEGKELLEMETESEBB megye területe szerint akkor hu- szonhetedik volt az országban. A területet, német mértékkel értve és ilyesformán Tolna megye legnagyobb hosszúsága kilenc, szélessége pedig hetedfél német mérföld volt, összterülete hatvanöt négyzetmérföld. Tizennyolc mezővárosban, 88 faluban és 86 „népes pusztában” 178 462 lélek lakta, közülük kereken 118 ezer magyar. Ha csak ennyit jegyzett volna fel Fényes Elek, munkáját ma már legfeljebb a szakembereknek lenne érdemes emlékezetébe idézni. A mű címében foglalt „geographiai tekintet” azonban 'érdekes • gazdasági megfigyeléseket is takar. Tolnát az ország „legpalléfozot- tabb” mezőgazdasági kultúrájú megyéjének tartja, melyet érdemes a többi elé is példaként állítani. Legelőbb a lakosokról beszél. A magyarok „a szabadságot igen szeretvén, ennek félreértéséből gyakran makacsok”. A németek viszont „titkolódók, perlekedők, de felette serények t és szorgalmatosok”. Az azóta minimálisra apadt lélekszámú dél-szlávok, a rácok pedig elsősorban: „ingerlékenyek”. Természetesen mindhárom náció fiai jobbágysorban éltek az óriási uradalmek birtokain. A már említett százhetvennyolcezer lélekből harmincháromezernek herceg Esterházy volt az ura. Huszonkilencezren a pesti egyetem, huszonhatezren az Apponyi grófok birtokain jobbágyoskodtak. Úr volt még Tolnában a bécsi Theresianum iskola, a Festetiehek, a Viczay grófok, a Széchenyiek, Bat- thyányak, Zichyek, Dőryek családja és még pontosan 1392 ki- sebb-nagyobb nemesi família. A JOBBÁGYOK egészségét az egész megyében összesen két orvos és négy .„seborvos”, azaz felcser. szolgálta. Patika Cunaföldváron, Pakson, Szek- szárdon, Simontomyán, Hőgyé- szen és Bonyhádon volt. Említésre érdemes kórház csak egy akadt, a simcntornyai harminchat ágyas ispotály, A közbiztonságra, azaz akkori szóval a „közbátorság megőrzésére” már nagyobb gondot fordított a megye. Húsz pandúrt, tizenhat hajdút és tizerinyolc huszárt tartott. Legnevezetesebb iskolának a gyönki református gimnázium számított, négy tanárával és hat osztályban tanuló, kétszáz diákjával. Az evangélikus egyház Szsntlőrineen, a katolikus Szekszárdon, Duna- földvéron és Hőgyészen tartott fenn gimnáziumot. A bonyhádi , leánynevelő intézetről Fényes Eleknek félreérthetetlen véleménye volt: „A közép és felsőbb rendű leánykák számára áll egy nevelő intézet Bonyhádon, hol a nevendékek egy franczia asz- szony vezérlése alatt mindennek, csak éppen magyaroknak nem neveltetnek”. IPARRÓL BESZÉLNI a múlt század első harmadában egyáltalán nem lehetett, hiszen tudott dolog, hogy ezen a téren csak a felszabadulás óta eltelt évek, napjaink hoztak változást. „Gyár, vagy fabrika egy sincs, mert a szekszárdi selyemgombolyító házat, melyben 10 réz kazányok számláltatnak: — ide érteni nem lehet”. A mezőgazdaság uralkodott, mely elsősorban azzal vívta ki Fényes elismerését, hogy az országban szokásos — és itt is általános —■. külterjes termelési mód mellett, majdnem nyolcezer hold kert és negyvennégyezer hold szőlő is volt. A búza legnagyobb részét; méghozzá tengődi, iregi, szo- kolyi és felsőnyéki fajtákat; a dombóvári járás adta. Repce- termelésben Tolna az oi szág narmadik helyén állt. A „pécsi” név alatt évente exportált, vagy „itthon elemésztetett” százezer mázsa dohánynak hetven százaléka Fadd, Pálfa és Döbrököz vidékéről származott. Borból a „setét vörös színére, keile» netes ízére, zamatjára és állandóságára a budaival vetélkedő” szekszárdi nevezetűt egyáltalán nem csak a megyeszékhelyen termelték, hanem égész sereg községben, melyek között esősorban szerepelt Decs, Várdomb, Bátaszék, Báta, Csibrák, Kurd, Simontornya, Döbrököz, Kölesd, Borjád, Csókafő, Paks, Mucs, Magyarvejk, Kismányok, Kistormás, Hidegkút, Györköny, Dunaszentgyörgy és Dunaíöld- vár. Lótenyésztéséről elsősorban Ozora, Ireg, Szokoly, Szakcs, Kurd és Felsőnyék volt nevezetes, olyannyira, hogv még Napóleon császár részére is vásároltak innen hátasokat. A halászat legnagyobb központja a vizáiról híres Tolna, Báta, Öcsény és Paks, hozzáfűzve azonban, hogy bár a Duna sok ezer embernek ad kenyeret, az árvédelmi töltések építésében nincs rendszer és így „a víz dühössége ellen nem sokat tehetnek". A selyemhernyótenyésztésre akkortájt kezdett gondot fordítani a megye. Százés 20 pandúr-ezernyi eperfát ültettek és gondozásukra három kertészt alkal- mäztäk MEZŐGAZDASÁGI EXPORT sokfelé ment a megyéből. Gabona hajóval Pestre és szekérrel elsősorban a veszprémi piacra. Bor a Bácskába, Pestre, Pozsonyba és Nyitra megyébe. Sertés Sopronba és Győrbe, ló Székesfehérvárra, Pécsre és ugyancsak a fővárosba. A gyön- kiek egyenesen Bécsbe szállították a repceolajat, a döbrö- köziek és kölesdiek pedig' Veszprémbe a rákot (!). Legjobb szállítási lehetőség a Duna volt, mivel — ahogy Fényes enyhe iróniával megjegyzi — a megyének „útjai se nem a legjobbak, se nem a legrosszabbak hazánkban”. Befejezésül érdemes még néhány szóban megemlíteni, hogy mit ítélt országos érdekességű- nek Fényes Elek, egyik-másik megyebeli település felsorolásánál? Dunaföldvárnak a múlt század elején 14 boltja és 40 vízimalma volti Paks legelőit a futóhomok miatt alig lehetett használni, akkoriban kezdtek a fásításához. Tolna mellett alacsony vízálláskor, felbukkantak a Duna habjaiból a régi várfal és kolostor romjai. Ezenkívül a község „virágzó sáfránytermesztéséről és selyemszőrű tengeri nyulairól” nevezetes. A szekszárdi jobbágyok „sok szabadságot” élveztek, szabadon adhatták-vehették földjeiket. A hőgyészi parkban „nagy spmma pénzen vásárolt” alabástrom Vénusz-szobor állt. Gyönk harminc olajütője évi 2500—3000 mázsa olajat produkált. Bpny- hád legnagyobb nevezetessége, hogy majdnem valamennyi házát cseréptető fedte. Döbrököz vára nemrég még viszonylag jó állapotban állt, *de egy tiszttartó köveit pálinka házra for- díttatá”. Tamási különböző alapítványok jóvoltából gazdagon ellátott iskolájáról és a huszonötezer holdas, körülkerített hercegi vadáskertről volt híres. ÉLVEZETES OLVASMÁNY Fényes Elek könyve a XX. század emberének is. Tömören, lényegre törően írt és végig betartotta a bevezetőben 'meghirdetett alapelvét: „egész munkámban fő czélom a részre hajlatlanság, az az a‘ vólt; hogy hazámat úgy fessem le, mint az valódilag áll, nem pedig mint állani kellene.” ORDAS IVÁN
