Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-07 / 211. szám
2 TOLVA MÉGTE! NÉPÜJSAG 1966. szeptember 7. Merénylet Verwoerd ellen A dél-afrikai miniszterelnök belehalt sérüléseibe Mint a Reuter és a UPl jelenti, a dél-afrikai parlament keddi ülésének megnyitásakor egy fehér férfi merényletet követett el Hendrik Verwoerd, dél-afrikai miniszterelnök ellen. Fokvárosban kedden hivatalosan közölték: Verwoerd belehalt sérüléseibe. A parlamenti csengő éppen az ülés kezdetét jelezte, amikor egy fehér férfi a parlamenti őrök egyenruhájában a miniszterelnöki székben ülő Verwoerdhez lépett. A kormányfő előrehajolt, mintha azt várná, hogy valamit mondanak majd neki, a férfi azonban váratlanul kést rántott elő és mielőtt még lefoghatták volna — többször Verwoerd nyakába szúrt. Verwoerd előre hanyatlott, a miniszterelnöki szék körül azonnal hatalmas vértócsa keletkezett. Egy orvos-képviselő megpróbálta szájtól-szájig alkalmazott mesterséges légzéssel magához téríteni a kormányfőt, majd néhány perc múlva a miniszterelnököt hordágyon elvitték, hogy kórházba szállítsák. Ben Schoeman közlekedési miniszter később a parlamentben kijelentette: a miniszterelnök már halott volt, amikor a mentőkocsi a kórházba ért. Hendrik Verwoerd nyolc éve állt a dél-afrikai fehér fajgyűlölő kormány élén, őt tekintik az apartheid, a teljes faji elkülönítés megvalósítójának. Egy ízben — 1960. áprilisában — már merényletet kíséreltek meg ellene, közvetlen közelről rálőttek, de túlélte a sebesülést. Verwoerd csütörtökön lett volna 65 éves. Mielőtt a dél-afrikát kormányzó nacionalista párt vezetőjévé és miniszterelnökké választották volna, hét éven keresztül a „bennszülött”, vagyis afrikai lakosság ügyeinek minisztere volt. Szeptember 5-én magyar alkalmazott művészeti, grafika- és könyvkiállítás nyílt Kijevben, az ukrán fővárosban. A képen látogatók a kiállításon. Zárt ajtók mögött tárgyal a rhodesiai kérdésről a nemzetközösségi értekezlet Meghiúsított puccskísérlet Szíriában London (MTI) Kedden délelőtt Londonban zárt ajtók mögött megkezdődött a nemzetközösségi kormányfők értekezlete. Az ülésen az elnöklő Wilson brit miniszterelnök mondott megnyitó beszédet, majd a részvevők áttértek az első napirendi pont, a rhodesiai kérdés megvitatására. Wilson Anglia nevében beszámolót tartott a helyzetről. Beszédét kötetlen vita követte. A Marlborough House előtt, a Pali Mail utcában a rhodesiai fehér fajüldöző rendszer ellen tüntető tömeg fogadta a kormányfői gépkocsikat. „Többségi uralmat Rhodesiában!” „Demokráciát, nem fehér egyeduralmat!", „Erővel zúzzák szét a lázadást!” — ilyen feliratokat emeltek magasba a tüntetők, akik között sok afrikai is volt. Csupán egyetlen ember tüntetett a Smith-rezsim mellett — feliratos esernyővel... A rendőrök durván lökdöstek egy idős angol asszonyt, aki feliratos táblájával közelebb akart kerülni a kormányfők gépkocsijaihoz. A táblán ez állt: „Pokolba a Smith-rendszerrel folyó titkos tárgyalásokkal!”. A tüntetők egy másik csoportja a ghanai katonai rezsim távozását és Nkrumah visszatérését követelte. Az apartheid ellen küzdő brit mozgalom a kormányfőkhöz intézett levelében határozott politikát és gyors akciót követelt a Smith-rezsim ellen. Hasonló felhívást intézett a részvevőkhöz a Zanu (Zimbabwe afrikai nemzeti unió párt) londoni képviselete is Az értekezlet megnyitása előtt jelent meg a Daily Express szenzációs értesülése, amely szerint az angol kormány olyan terveket tanulmányoz, hogy Rhodesia lépjen unióra Angliával. A tervezett szövetség alkotmányjogilag hasonlítana ahhoz a viszonyhoz, amely Nagy-Britannia és Észak- Irország között fennáll. A lap kizártnak tartja azt a lehetőséget, hogy ezt már most a nemzetközösségi értekezlet elé terjesztik, de rámutat, hogy Wilson utasítást adott a terv részleteinek és várható következményeinek igen alapos tanulmányozására. E veszélyes, de rendkívül átlátszó javaslat újabb jogi kibúvót biztosítana az angol kormánynak és alkalmat adna arra az érvelésre, hogy Rhodesiában az afrikai lakosság politikai jogainak kérdését időtlen időkre el lehet napolni. Ezzel Nagy-Britannia, Észak- Irország és Rhodesia nagy állam- szövetségében a négymillió fekete rhoesiai „törpe kisebbséget” alkotna ... A damaszkuszi rádió kedden reggel bejelentette, hogy Szíriában államcsínykísérletet hiúsítottak meg. A közlemény szerint az összeesküvésben a Baath-párt régi vezetői vettek részt. A puccskísérlet meghiúsult — közölte a rádió. A damaszkuszi rádió közleménye szerint a Baath-párt feloszlatott, nemzetközi vezetőségének volt ..tagjai a reakcióval és a hivatásos politikusiakkal, valamint Hafez volt elnök környezetének egyes felderítő tisztjeivel szőttek összeesküvést a február 23-i mozgalomból létrejött rendszer ellen (február 23-án döntötték meg Amin el Hafez kormányát. A szerk.). A közlemény hangoztatja, hogy az összeesküvők vérfürdőt akartak rendezni Szíriában és fel akarták számolni a február 23-i forradalom összes vívmányait. Ebből a célból titkos katonai parancsnokságot állítottak fel. A bűnös kísérletet szétzúzták. A letartóztatott összeesküvők beismerő vallomást tettek és rendkívüli bíróság elé kerülnek A béketűrés korszaka elmúlt, ezúttal nem lesz számukra kegyelem — hangoztatta a damaszkuszi rádióban ismertetett nyilatkozat Az összeesküvés hátteréről szólva a közlemény megállapította, hogy az államcsínykísérlet szervezői Jordániával és a szaud- arábiai rendszerrel is kapcsolatban álltak. A Szaud Arábiái Királyság — mutatott rá a damaszkuszi rádió —, hétszer annyit költött a Szíriái forradalmi rendszer megdöntésére, mint arneny- nyi Szíria évi költségvetése. A Baath-párt nyilatkozata a továbbiakban megállapítja, hogy az imperializmus és a helyi arab reakció egészen addig ment el a jelenlegi szíriai rendszer elleni összeesküvésben, hogy Izraelt Is fel akarták használni céljaik érdekében. Ezt azért tették, mert a jelenlegi forradalmi rendszer, mint a közlemény mondja, „állhatatosan halad a szocialista átalakítás útján” sikerrel fogott hozzá az eufráteszi gát megépítésének nagy tervéhez és maga szándékozik kitermelni a szíriai olajat. Szíria éppen a múlt hónapban szólította fel az Iraq Petroleum Companyt, hogy kezdjen tárgyalásokat annak az összegnek a megfizetéséről, amellyel Szíriának tartozik. tseménuck sorokban Dr. M. Eghbal, az Iráni Nem- Szaszebo japán kikötővárosbó: zeti Olajtársaság elnöke kedden kedden ismeretlen rendeltetéssel elutazott Budapestről. Búcsúzta- kifutott a tengerre a Japánban tására a Ferihegyi repülőtéren állomásozó két amerikai atom- megjelent dr. Bíró József külke- meghajtású tengeralattjáró egyi- reskedelmi miniszter, Baczoni ke, a Sea Dragon. A kikötőben Jenő külkereskedelmi miniszter- tüntetők búcsúztatták a tengerhelyettes és dr. Lőrinc Imre ne- alattjárót — a következő szövegű bézipari miniszterhelyettes. táblával: „Ne gyere vissza!”. Jelena Rzsevszkaja : ■hfüler végnapjai — mítosz nélkül A belgrádi külügyminisztérium épületében Nikezics jugoszláv és Lyng norvég külügyminiszter vezetésével megkezdődtek a hivatalos jugoszláv—norvég tárgyalások. A jugoszláv sajtó ezzel összefüggésben hangsúlyozza: mindkét ország a világbéke megszilárdítására törekszik. A Jugoszláviában tartózkodó V. Olaf király miután megismerkedik a jugoszláv főváros nevezetességeivel, ellátogat Szkopjéba, Dubrovnikbe és Brioni szigetére. * Tízezer jobboldali tüntető vonult fel hétfőn az indiai parlament elé, hogy tiltakozzon ama törvényjavaslat ellen, amelynek értelmében le lehet vágni az Indiában eddig szentként tisztelt teheneket. „A nép kész vérét ontani a tehenek életéért” — jelentette ki a tömeg előtt egy jobboldali képviselő. Az éhségtől sújtott Indiában 250 millió a szarvasmarhák száma, a szent tehenek húsát azonban nem eszik meg. * A Delhiben tartózkodó Adam Malik indonéz külügyminiszter kedden sajtóértekezleten kijelentette, hogy Indonézia és India nemzetközi kérdésekben „többé- kevésbé azonos nézeteket vall” A külügyminiszter rámutatott: a vietnami kérdésben a két ország nézőpontja azonos, majd hangoztatta: a vietnami konfliktust mielőbb békés úton kell rendezni. * Kedden megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Cornelia Ma- nescu román és Fanfani olasz külügyminiszter között. 13. Bauerrel mindössze néhány percig beszélgettünk, sietett a konyhára. Ezen a konyhán készítették az ételt Hitler kísérete számára. Hamarosan újra visszament a bunkerbe. Nem hittem el Bauer közlését Hitler haláláról és folytattam szakaszomon az őrködést. Nem telt el több egy óránál a Bauerrel való találkozás óta, amikor kimentem a teraszra — ez 60—80 méterre volt a bunkertól, — és egyszerre észrevettem, amint a bunker vészkijáratán át Günt- sche Sturmbannführer, Hitler személyi segédtisztje és Lange Sturmbannführer, Hitler szolgája kihozzák Hitler holttestét és leteszik két méterre a kijárattól, visszamennek, néhány perc múlva kihozzák a halott Éva Braunt és őt is ugyanoda helyezik. A holttestek mellett két húszkilogrammos benzines doboz állt. Günsche és Lange leöntötték a tetemeket benzinnel és meggyújtották őket”. Bisztrov őrnagy érdeklődik, hogy látta-e még valaki a birodalmi kancellária őrségéből, hogyan égették el Hitlert és Braunt? Lefordítottam a kérdést. Mengeshausen nem tudta ezt pontosan. „Az őrség összes tagjai közül ebben az időben én álltam egymagámban legközelebb Hitler bunkeréhez”. Lehajol és egy forgáccsal elkezdi lerajzolni a földön a kert alaprajzát. Így találtuk meg a hiányzó láncszemet — az elégetés résztvevőit, illetve szemtanúját —, ami olyan fontos volt, különösen a feladat első szakaszában — Hitler felkutatásánál, Mengeshausen őrhelyéről csak Günschet és Linget látta, de a bunker oltalmában, a lövedékek elől elrejtőzve ott volt Göbbels, Bormann és dr. Stumpfegger. Nem messze innen, az Alexanderplatz,on folyt a harc. A birodalmi kancellária súlyos tűz alatt állt. Lövedékek süvöltöttek, becsapódások dördültek, nyomukban földoszlopok szálltak fel, csattogtak és süvítettek a kirepülő ablaküvegek. A viharos szél belekapott a holttestek ruhájába. A tűz lobogott, majd kialudt A benzin elégett... Üjra megöntözték és meggyújtották őket. Még előző este Mengeshausen azt mondta, hogy meg tudja mutatni a helyet, ahová a holttesteket elrejtették és sietve beszórták őket földdel, meg kaviccsal. Nem tudta, hogy már kiásták őket onnan. A tisztek és vöröskatonák egy csoportja elment Mengeshau- sennel a birodalmi kancelláriára. Az alábbi jegyzőkönyvet vették fel: „1945. május 13. Berlin. Mi, alulírottak, Klimenko alezredes, Katisev főhadnagy, Ga- belok gárdaőmagy, Kalasnyikov gárdaalhadnagy, Olajnyik, CsuFORDlTOTTA: KIS TAMAS rakov, Novas, Mjalkin közkatonák az agnoszkáló Mengeshausen Harry részvételével a mai napon megtekintették azt a helyet, ahol Adolf Hitler birodalmi kancellár és felesége holttestét elrejtették. .. .Megvizsgálva a Mengeshausen által mutatott helyet, megállapítást nyert, hogy vallomása megfelel a valóságnak... Mengeshausen vallomásának igazságát az bizonyítja, hogy az általa megnevezett tölcsérből 1945. május 4-én kiástuk egy férfi és egy nő elégetett holttestét és két mérgezett kutyát, amelyről más agnosz- kálók felismerték, hogy Adolf Hitlernek és feleségének, Ife* Braunnak (*Éva Braun nevét és foglalkozását hibásan jelölték meg — a szerző megjegyzése), korábbi személyi titkárnőjének* a kutyái voltak. A hely szemmérték után készített képét, ahol Hitler és felesége holttestét felfedezték, és fény- képfelvételeket arról a helyről, amelyet Mengeshausen agnosz- káló nevezett meg, a jegyzőkönyvhöz csatoltuk. A fentiekről a jelen jegyzőkönyvet vettük fel”. Később elmondták nekem a front törzsénél: az odairányított SS-legény, Mengeshausen írásbeli vallomásában elbeszélte, hogy nemcsak megfigyelte, hogyan égették el a führert, hanem ő maga is részt vett benne. Akkor nem tudtam meg, hogy végül is miben állott az ő részvétele és most az archívum iratai között sem találtam meg a szóban forgó írásbeli vallomást De ime, főnökének, Ratten- hubernek a kéziratában ezt olvasom: „Hitler és Éva Braun teste rosszul égett és én lementem, hogy rendelkezzem a tüzelőanyag szállítása ügyében. Mikor feljöttem, a holttesteket már beszórták némi földdel és Mengeshausen az őrség tagja jelentette nekem, hogy az elviselhetetlen bűz miatt lehetetlen volt a posztján maradnia, s ő más SS-ekkel együtt Günsche utasítására letaszította őket a gödörbe, ahol Hitler megmérgezett kutyája feküdt”. A továbbiakban Rattenhuber leírja az óvóhely lakóit, akik, amint tudomást szereztek Hitler haláláról, azon fáradoznak, hogy felkészüljenek a menekülésre és még egyszer megemlékezik Men- geshausenről: „Meghökkentett Mengeshausen SS-őr szemfülessége. aki behatolt Hitler dolgozószobájába, Hitler zubbonyáról, amely a széken lógott, levette az arany jelvényt, abban a reményben, hogy „Amerikában drága pénzt fognak fizetni ezért a relikviáért”. (Folytatjuk)
