Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-11 / 215. szám
1966. szeptember 11. TOLWA OTEGYEl NEFÜJÖÄG 3 Felépítik a kongresszusig Gyakori vendég az építkezésen Kakstädter Ferenc, a Paksi Konzervgyár raktárvezetője. ..Hivatalosan” nem sok köze van az építkezéshez, hiszen ott van a műszaki osztály, a beruházási csoport. az ő dolguk az ellenőrzés, 5 azonban kíváncsi, hogyan halad a munka. A gyár ugyanis jelenleg legalább ötven helyen raktároz. „Raktárai” közt szerepel több, mint harminc paksi présház és pince, készárut tárolnak Duna- földváron, Tolnán. Tergelicen. Közelebb és távolabb felkutattak minden üres épületet, pincét, ahova néhány vagon árut be lehet rakni. Ezenkívül több száz vagon konzervárut tartanak — ponyvával, műanyaggal letakarva — a gyárudvaron. Ezért kérdezte mindig a raktárvezető, Rattler Antal építésvezetőt: művesbrigádja dolgozik. Szeptember 15-re vállalták a fal felhúzását, de egy-két nap múlva mér készein lesznek. Vendég érkezik az építkezésre. Lóránd József, a Csőszerelőipari Vállalat építésvezetője. Körülnézni jött. Telefonon már érdeklődött, dehát az nem elég, látni is kell a munkaterületet, ne hogy akkor derüljön ki az akadály, amikor már itt van a szerelő brigád. A látogató elégedett, hétfőn jöhetnek az emberei. Az ütemterv szerint — a gyorsított tempónak megfelelően — a fűtésszerelők 25-én kezdhették volna a munkát, ténylegesen két héttel előbb jönnek. Az építkezés alig három hónapja indult. Akkor készítették el az ütemtervet, amely szerint — a december 31-i befejezési határidő helyett — október közepére felépítik a raktárt és átadják rendeltetésének. Megindult először a betonelemek előregyártása, itt úgy segítettek magukon ahogy lehetett, felkutatták az egész megyét, daru után. Az Agrokernél találtak egy kilenc tonnásat. Az övéké öttonnás, „kicserélték” arra a pár napra, amíg felállítják a beton pilléreket. Megjött az NCK daru. Azonban nem volt hozzá megfelelő emelőhimba. A gyár lakatosai segítettek, elkészítették a himbát. Megjavították a vasvágót, amikor elromlott, jöttek a hegesztőik, a tetőszerkezet csomóponti lemezeinek „soron kívüli” összehegeszté- sére. A határidő lerövidítése elsősorban a gyár érdeke, természetes, hogy ahöl csak lehet, kisegítik az építőket. Három hónappal ezelőtt, építek napján még csak arról beszélgettünk, hogy talán sikerül a pártkongresszus megnyitásáig átadniVéradónapokat szerveznek Konyhádon Az ország legkülönbözőbb városainak, falvainak, járási székhelyeinek példájára Bonyhádon is megrendezik szeptember 27-én és 28-án a véradónapokat. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a bonyhádiak eléggé passzív magatartást tanúsítottak a véradással szemben. A véradónapok előkészítése körültekintő szervező munkát és széles körű társadalmi összefogást igényel, amelyet alátámaszt, hogy az elmúlt évben mindössze csak 54 liter, illetve 166 palack vért adott Bonyhád lakossága. Ezzel szemben 1966 első félévében 46 beteg kezelésére 114 palack vért használtak fel és a gammaglobulinnal való oltáshoz további 50 palackot. Eszerint az egész évi véradás mennyisége csupán egy fél évre volt elegendő. A szeptember végére tervezett véradónappkon 150 liter vért kívánnak biztosítani. Ennek érdekében hatalmas szervező munkát végeznek, amely a községi operatív bizottság irányításával halad. A 150 liter vérhez közel 470 véradó szükséges és ha figyelembe vesszük az egészség- ügyi okokból történő lemorzsolódást, 780 jelentkezőt kell a véradónapokra mozgósítani. A munka menetét szeptember elején már megbeszélték és tervet dolgoztak ki a véradónapok lebonyolítására. Ezek szerint a vállalatoknál, intézményeknél véradással kapcsolatos rendezvényeket szerveznek, melyek előadói a község orvosgárdájából kerülnek ki. A rendezvényeken a tárgyról szóló filmeket vetítenek. Minden nagyobb munkahelyen 3—5 tagú operatív bizottságot és a nagyságtól függően 5—25 tagú aktívagárdát szerveznek. A cél érdekében mozgósították a tömegszervezeteket, a kórházat, az általános és középiskolák pedagógusait, a községi tanácsot; valamint a mozit. — Tóni bátyám, be tudunk-e négy napos előnyt szerzett a Rufí a raktárt. Most azonban már biz- tJakolni a fagyok előtt? kúbikosbrigád. Ekkor azonban tos, hogy jóval a kongresszus előtt beütött a baj: Nem jött a darú. elkészül, tudja, hogy a hidegebb időjárás ^ beállta előtt be tudják rakni a Három, hetet késett. Az építők sok száz vagon konzervet, nem _________________________________________ k ell félni a fagytól. J. I. Bővítik a szekszárdi tervezőirodát Mindössze két éve épült meg Szekszárdon, a Tolna megyei Tervezőiroda új székháza. Az iroda korábban ugyanis több épületben volt elhelyezve, az egyes részlegek a város különböző pontjain, egymástól elszigetelve dolgoztak. Az új székház azonban — amelyet a Munkácsy Mihály és Bezerédj utca közi részen építettek fel —, csak a pillanatnyi igényeket elégítette ki, a várható fejlesztést nem tükrözhette. Márpedig az építkezési, felújítási tevékenység fokozódik egész Tolna megyében, napjainkban is, perspektíváját tekintve is. Ennek pedig előfeltétele a tervezés, a tervező kapacitás növelése. Ahhoz pedig, hogy zavartalanul dolgozhassanak, új munkaerőt foglalkoztassanak a tervezőirodában, helyiség kell. Ez tette indokolttá az épület jelentős kibővítését. A tervek szerint emeletet építenek rá és oldalági bővítésre is sor kerül. A bővítésre 3 millió forintot fordítanak, és a közeli napokban meg is kezdik a munkálatokat. I hatszázvagonos raktár áll és napról napra követni lehet a változást. Tegnap még a nyugati oldal két szélén dolgoztak a kőművesek, ma már a középső részt állványozzák, holnapután már itt vannak a villanyszerelők, négy nap máivá pedig a fűtésszerelők állnak munkába. Először június elején hallottam a iervnől. Építők napját ünnepeltük a gemenci erdőben. „Bizalmasan” mondta Rottler elvtárás — feltétel az volt, hogy a ceruzát elteszem, mert erről még nem szabad írni — hogy megpróbálják a pártkongresszusig felépíteni a Paksi Konzervgyár hatszázvagonos raktárát. Az „óvatosságra” azért volt szükség, mert egy ilyen nagy építkezésen nem minden az építőkön múlik. A gyorsított tempóhoz jobb anyagellátás kell, meg kell állapodni az alvállalkozókkal, gépekre van szükség, mégpedig időben. Egyszóval, csak akkor lehet egy ilyen vállalkozást publikálni, amikor ezek az előfeltételek biztosítva vannak. Most pedig, itt áll a hatalmas épület. Bent az aljzatbetont készíti Ruff József kubikosbrigádja, a tetőn a perlitbetont teríti és si- mítja két kőművesbrigád. A Kern és a Gödör brigád. A közepén kezdték a 2500 négyzetméteres lapostető betonozását, úgy haladnak a két széle felé. Versenyben. Pillanatnyilag úgy látszik, hogy Gödör Józsefék vannak előnyben, de lehet, hogy mire elkészülnek, már a másik brigádé lesz az elsőség. A nyugati oldalon — ez a fal kivételesen nem előregyártóit betonelemekből készült, hanem téglából falazzák — Kovács Jenő kőMiért kellett meghalnia a 23 éves Varga Zoltánnak? Ki, vagy kik a felelősek haláláért? Ezekre a kérdésekre keresett választ a Szekszárdi Városi- Járási Bíróság 1966. szeptember 9-én, Hő- gyészen a helyszínen megtartott tárgyaláson. Az előzményekről csak annyit, hogy 1965. november 6-án este Hőgyészen a Textilfeldolgozó Vállalat tmk-műhelyé- ben munkavégzés közben halálos kimenetelű üzemi baleset érte a 23 éves Varga Zoltánt. A rendőror- vosi boncolás és a műszaki szemle megállapította, hogy a halált áramütés okozta, mégpedig azért, mert a fúrógép csatlakozó vezetékének szigetelése megron- csolódott és a csatlakozó vezeték végeinek kiképzése sem volt megfelelő, s e- miatt a vezeték fémes része és a fúrógép áramkörbe került. A helyszíni tárgyaláson a két vádlott, Witzl Mihály tmk- művezető és Kiár Sándor tmk-villany- szerelő, valamint a kihallgatott tanúk vallomásából kiderült, hogy Varga Zoltán halálát a szabálytalanságok. a hanyag ellenőrzések, a LEGYEN INTO JEL VARGA ZOLTÁN TRAGÉDIÁJA felelőtlen intézkedések sorozata előzte meg. Csak néhányat ezek közül: A halálos baleset megtörténte előtt egy-két héttel az egyik dolgozó áramszivárgást észlelt. Amikor ezt jelentette a művezetőnek megvizsgálták a gépet. Ez a vizsgálat azonban igen felületesen történt, s ennek következtében természetesen nem észleltek áramszivárgást. További intézkedés sem történt. A balesetet okozó fúrógép csatlakozója szabálytalanul volt bekötve. A rendelkezések értelmében a csatlakozó vezetékek maximális hossza 1 méter lehet. Ezzel szemben a kérdéses gumikábel 2,5 méter hosszú volt. E szab- ványtalan szerelést a tmk vezetője kérte, azzal az indoklással, hogy így könnyen mozgatható a gép. A szabványtalan bekötést a Hőgyészi Vegyesipari Ktsz végezte ellenőrzés nélkül. 1965. szeptemberében a vállalat új tmk-műhelyt létesített Az új beruházás érdekessége, hogy annak sem műszaki rajza, sem építési engedélye nem volt! Ilyen előzmények után szinte természetes, hogy ezúttal sem történt meg a kötelezően előírt ellenőrzés. A biztonsági szemlék — amelyek hivatottak az ilyen és ehhez hasonló szabálytalanságok észrevételezésére — felületesek voltak. Arról nem is beszélve, hogy a szemlét tartó három személy közül egyik sem volt szakember. Végül még a baleset napján is történt hanyagság, felelőtlen mulasztás. Délelőtt az egyik dolgozó áramszivárgást érzett a fúrógépen, s anélkül, hogy figyelmeztette volna munkatársait — ha másként nem a gépre helyezett pár figyelmeztető sorral — nyugodtan, mint aki jól végezte dolgát, hazament. Vajon ez a dolgozó érzi-e hanyagságágának súlyát? Talán éppen ez volt az utolsó alkalom, hogy megmentse Varga Zoltán életét? És még sorolhatnám tovább mindazokat a szabálytalanságokat, amelyek végül egy fiatalember halálát okozták. Az MT. 81. §. kimondja: „Társadalmi rendünkben legfőbb érték az ember, azért a Magyar Népköz- társaság a munkavédelem intézményes megszervezésével a biztonságosabb munkakörülmények megteremtésével, állandó egészségügyi gondozással védi a dolgozók egészségét és testi épségét.” E törvény végrehajtása valamennyiünk számára kötelező. Mulasztás esetén felelősségre vonást kell alkalmazni. Ez történt jelen esetben is. A vád: „ .. .foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés bűntette .. A vádlottak — előzőleg öten voltak, ma már csak ketten — nem ismerték be bűnösségüket, s a tanúkkal együtt igen gyakran hangoztatták: „.. .nem emlékszem ..„ .. .lehet, hogy úgy volt „nem tudom..stb. Igaz, ma már valóban nehéz évek távlatából mindenre pontosan visszaemlékezni, de az is igaz, hogy szinte a cini- kusság határát súroló válaszokból jól érződött az a közömbösség, nemtörődömség, amely még ma is jellemzi a tmk- mühelyt. A tárgyalást egy későbbi időpontban folytatják, de függetlenül annak végeredményétől annyi már most bizonyos: Varga Zoltán haláláért sokan felelősek. Igaz többen közülük csak erkölcsileg. Az előírások, rendelkezések sorozatos megszegése után szinte törvény- szerű, hogy előbb- utóbb bekövetkezik a tragédia. Jelen esetben Varga Zoltán halála. Miért kellett Zolinak meghalnia? — teszik fel a kérdést az idős szülők, rokonok, jóbarátok. Szerették. becsülték a szorgalmas, csendes fiatalembert. Számukra még ma is érthetetlen a tragédia. A tárgyalás szüneteiben arról beszélgettem barátaival, ismerőseivel, hogy milyen érzést váltott ki bennük Varga Zoli halála. Szinte egyöntetű volt a vélemény: a baleset óta eltelt időszakban munkahelyükön fokozottan figyelnek minden mozdulatukra. Őszintén elmondták azt is, hogy ezt megelőzően bizony nem egy esetben szemet hunytak kisebb-nagyobb szabálytalanság felett. De most már nagyon vigyáznak. Szomorú, hogy ehhez egy társuk, barátuk halála kellett. Summázva a tragikus szerencsétlenség intő tanulságait mindenekelőtt több felelősségérzetet várunk a dolgozóktól embertársaik testi épségéért. A felelős műszaki és gazdasági vezetőktől pedig több határozottságot, a rendeletek pontos és maradéktalan betartását. Legyen intő jel Varga Zoltán tragédiája azok számára, akik még ma is felelőtlenül veszélyeztetik embertársuk testi épségét. Mert sajnos még ma is vannak ilyenek. Szigetvári LászTSt
