Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-08 / 212. szám
2 TOLNA MEGYFI NÉPŰJSAO 1966. szeptember S. Mindenütt a szenzáció erejével hatott Verwoerd meggyilkolása Verwoerd miniszterelnök nyíltszíni meggyilkolásának másnapján a megdöbbent dél-afrikai fehér kisebbség figyelme már utódának megválasztása felé fordul, — azonban továbbra is megoldatlan még a megtermett, őszülő hajú gyilkos rejtélye is. Még a neve sem biztos: először azt közölték, hogy Dimitri Szta- fendasznak hívják, azok azonban, akik vele dolgoztak, elmondották, hogy négy nevet is használt. A görög-portugál eredetű, 45 éves fehér ember alig egy hónapja dolgozott küldöncként a fokvárosi parlamentben, előzőleg a fokvárosi hatóságoknál, egy gyémánt- társaságnál, még korábban pedig Durbanban, a vasútnál tolmácsként dolgozott. A gyilkos a portugál uralom alatt álló Mocam- bique-ban született, Dél-Afrikában nevelkedett. A jelentések szerint nyolc nyelven beszél mindig bibliát hord magánál. ,A merénylet közvetlen oka mindmáig nem ismeretes. Azok, akik vele együtt dolgoztak, hallották, amint kijelentette: Verwoerd túl sokat tesz a színes- bőrűeikért és nem eleget a szegény fehérekért —, lehetséges azonban, hogy ezzel csak el akart terelni magáról minden esetleges gyanút. A rendőrség már kihallgatta a merénylőt, de erről semmit sem közöltek. A rendőrség külön őrséget rendelt ki a 68 éves Donges pénzügyminiszter lakása elé, aki — mint koréi nők —, Verwoerd halála után ideiglenesen átvette a miniszterelnöki tisztséget Valószínűnek lászik, hogy ügyvivő kormányfőként ő marad a kabinet élén mindaddig, amíg a parlamenti többséggel rendelkező nacionalista párt meg nem választja új vezetőjét, aki automatikusan miniszterelnök lesz. Döngésén kívül erre a tisztségre többen is, esélyesek, köztük Ben Schoeman közlekedési miniszter, a parlament elnöke és John Vors- ter igazságügyminiszter, a dél- afrikai terrortörvények egyik legfőbb szerzője. Verwoerd dél-afrikai miniszter- elnök meggyilkolása a szenzáció erejével hatott a világ minden fővárosában. A nyugati kormányfők és külügyminiszterek csaknem kivétel nélkül rövid, és gyakorlatilag csupán a legszükségesebbekre szorítkozó részvéttáviratot. küldtek Fokvárosba. Arra, hogy a hivatalos gyászmegnyilvánulások csupán az el- engedhetetlenre korlátozódtak, jellemző példa, hogy Erzsébet angol királynő nem küldött részvéttáviratot Dél-Afrikába — állítólag protokoll okokból. Az ENSZ New York-i székhelyén nem eresztették félárbocra a zászlókat, mivel ez csak államfő halála esetén szokásos, kivételt a szabály alól csak a főtitkár személyes javaslatára tesznek. Ezúttal nem hangzott el ilyen' javaslat. Az indiai parlamentben egy jobboldali képviselő indítványt terjesztett be arra, hogy a ház nyilvánítsa részvétét —, ezt azonban elutasították. A gyilkosságot, mint politikai eszközt, a dél-afrikai apartheid visszataszító gyakorlatának legszókimondóbb bírálói is elítélik. Martin Luther King, Nobel - békedíjas amerikai polgárjogi vezető kijelentette: „Kevés ember tett tanúbizonyságot annyi ördögi ravaszságról az elnyomás megteremtésében, mint Hendrik Verwoerd, de a gyilkosság fanatikus tettét még az ő esetében is csak sajnálni lehet. Sajnálatos módon egy olyan ember, mint Verwoerd, csupán szimbólum és csak arra szolgál, hogy rendszerbe foglalja Dél-Afrika fehér lakosságának gyűlölködését és félelmeit. Meggyilkolása nem sokat fog változtatni a fajüldözésen, amely DélAfrika színesbőrű polgárait sújtja”. Roy Wilkins, a másik amerikai polgárjogi vezető megjegyezte: „semmiféle gyilkosság nem oldott meg politikai viszályokat”. Krag, dán miniszter- elnök hangoztatta: „A gyilkosság megmutatta, milyen veszélyes a dél-afrikai feszültség. Fel kellene hagyni az erőszakkal, mint a politikai kérdések megoldásának módszerével”. Menzies, ausztráliai miniszterelnök, aki különben több ízben — éppen a fehér uralom megmentésének érdekében — az apartheid politikájának feladására próbálta rábírni Verv.oer- det, mentegetni kísérelte a merénylet áldozatát: „Nem ő volt az apartheid politika feltalálója Az már megvolt korábban is, csupán különböző körülmények éppen az ő idejében állították azt előtérbe”. A kínai „hűlt úr forr a dalom eseményei 99 Peking (TASZSZ). Kínában mind a fővárosban, mind más városokban folytatódik „a nagy proletár kultúrforradalom”. A vidéki főiskolák és középiskolák hallgatói — akik tapasztalatcserére utaztak Pekingbe —, most hazatérnek. A pekingi második női középiskola „vörösgárdistái” követelték, hogy szeptember 10-ig minden Pekingbe érkezett „vörösgárdista” hagyja el a várost. Felhívásukban megállapítják, hogy a fővárosba érkezettek között sok az „ártalmas elem”, akik „aknamunkát folytatnak” és ha nem tisztítják meg tőlük a várost, nehéz lesz szavatolni a vezetők biztonságát az október elsejei nemzeti ünnep idején. Pekingben sok helyen még nem takarították el a „forradalmi vihar” következményeit. A „Pihenő Buddha” híres múzeum-templomában szanaszét hevernek a régi kultúra szétvert maradványai. Peking egyik parkjában lefejezték Csü Jüan, a híres régi költő emlékművét. Az Ecuadori Kommunista Párt Központi Bizottságának hetilapja, az El Pueblo írja: Kínában kiterjedt provokációs cselekményeket követnek el a Szovjetunió ellen. A KP vezetőinek akciói objektíve az amerikai imperialisták agressziós politikáját szolgálják. A TASZSZ pekingi jelentést közöl a „vörös gárda” követeléseiről. A jelentés a már ismert követeléseik melletit — Mao Ce-tung képeinek kifüggesztése, müveiből vett idézetek elhelyezése közlekedési eszközökön — még az alábbiakat mondja: — A „vörösgárdisták” követelik „olyan régi szokások megszüntetését, mint a rokonok látogatása és ennek kapcsán édességek, gyümölcsök vásárlása és ajándékozása”. Mindazoknak, akiknek feudális vagy burzsoá nevük van, önként jelentkezniük kell a rendőrségen és meg kell változtatni ok nevüket. „A földesurak, kulákok, ellenforradalmárok, felforgató elemek, jobboldali elemek és kapitalisták otthonukból távozva kötelesek magukra venni egy táblácskát »tisztátalan« felírással”. — Anélkül, hogy a sajtó közölte volna — folytatja a jelentés — a „kulturális forradalom” során átszervezték a Kínai Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságát, beszüntették annak lapját, továbbá az úttörők lapját. A „vörös gárda” követeli, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai „vegyék le a szövetség jelvényeit és dobják a szemétbe”. Renmin Ribao azt ajánlja, hogy „a kulturális forradalom” lebonyolítása végett osszák két csoportra az ipari vállalatok, a népi kommunák, az építkezések és a tudományos kutatóintézetek vezetőit. „Az egyik csoport foglalkozzék elsősorban a kulturális forradalommal, a másik pedig elsősorban a termeléssel” — írja a lap. Több mint 16 millió forint a IX. pártkongresszus tiszteletére (Folytatás az 1. oldalról) a minőség javításán túlmenően jelentősen túlteljesítette mennyiségi tervét is. Bonyhádon például a jobb munkaszervezés, valamint az előírt technológiai utasítások pontos betartása eredményeként az eddig eltelt időszakban a bázisidőszakhoz viszonyítva 40 százalékkal csökkent a túlórák száma. A munkaidő pontos kihasználása a túlórák csökkentése eredményeként jelentős béralap-megtakarítást értek el, amelyből szeptember 1-től 21 dolgozónak 30—40 fillérrel emelték az órabérét. DOHÁNYIPARI ORSZÁGOS VÄLLALAT: A vállalathoz tartozó két Tolna megyei üzem, a nagydorogi és a faddi egyaránt nagyszerű eredményekkel dicsekedhet. A faddiak készárútervü- ket 70, exporttervüket pedig 107 mázsával teljesítették túl. Még ennél is jobb eredményt értek el a nagydorogiak. Itt az exporttervet 417 mázsával teljesítették túl. Minimálisra csökkentették a selejtet. Több mint 3 ezer mázsa dohánynál mindössze 58 kg selejt volt. E nagyszerű eredmények alapján az üzem dolgozói 20 ezer forint termelékenységi prémiumban részesültek. összegezve a Tolna megyei élelmezési vállalatok, üzemek eddig elért eredményeit elmondhatjuk, hogy a kongresszusi munkaverseny során számos nagyszerű sikert értek el. S ezek az eredmények nagyban hozzájárultak a sikeres félévi tervteljesítéshez. A második félév eddig eltelt két hónapjában fokozódott a munkaverseny lendülete. Ahogy közeledik a kongresszus időpontja, úgy születnek az egyre szebb eredmények. Elsősorban a szociálist^ brigádok járnak az élen a ter- melésben. A kongresszusi munkaverseny jelentősen fellendítette a szocialista brigádmozgalmat megyénkben. Egyre több és több munkabrigád tesz vállalást a kongresszus tiszteletére a szocialista cím elnyerésére, választva ezzel a magasabbrendü munkaverseny formáját. Bár még hosszú hónapok vannak hátra az 1966-os gazdasági évből, annyit máris elmondhatunk, hogy az éves tervek teljesítését illetően a legtöbb vállalatnál a kongresszusi munkaverseny a biztosíték. S ez mindenné1 jobban érzékelteti e széles körű mozgalom jelentőségét. Sz. U Amerikai tervek a VDK ellen Megbízható értesülések szerint amerikai katonai körökben komolyan foglalkoznak azzal, hogy szárazföldi háborút indítsanak a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. A vezérkari főnökök egyesített bizottsága előreláthatólag az őszi választások után engedélyt akar szerezni arra, hogy nagyobb katonai egységeket tegyen partra a VDK déli részéin. Indokolásként azt emlegetik, hogy a bombatámadások nem hozták meg a várt eredményt, s a katonai vezetés most „határozottabb’ lépéseket akar foganatosítani. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője szerdán cáfolta, hogy az Egyesült Államok a VDK szárazföldi területének megtámadására készülne. „Nem áll szándékunkban, hogy behatoljunk akár a demilitari2ált övezetbe, akár Észak-Vietnamba’ —, mondotta a szóvivő. Mint ismeretes, az amerikai sajtóban számos közlés látott napvilágot egy késő őszre tervezett szárazföldi támadásról; A CBS televízió szerdán saigoni jelentésében hangoztatta, hogy a dél- vietnami kormány változatlanul követeli az amerikai parancsnokságtól a VDK elleni szárazföldi támadást és azt tervezi, hogy két hadosztályt dob át Vietnam északi részébe 14. AZ UTOLSÓ PARANCS Május 8-án a katonaorvosokból álló bizottság Skaravszkij orvosalezredes elnökletével megvizsgálta a holttesteket. „A tűz által erősen elváltoztatott testeken súlyos, halált okozó sérülés, vagy betegség nyomai nem voltak fellelhetők”. „A szájban üvegtörmelékeket találtunk, amely egy vékony falú ampulla falából ellenekéből származott.” A bizottság alapos vizsgálatok utón erre a végkövetkeztetésre jutott: „A halál ciánvegyületek által okozott mérgezés éredmé nyeként következett be”. Semmiféle más olyan jelet nem állapítottak meg, amely halált okozhatott volna. Nyugati kutatók, újságírók és memoárok szerzői manapság makacsul erősítgetik, hogy Hitler agyonlőtte magát. Egyesek tájékozatlanságból, mások pedig at tói a kívánságuktól vezettetve, hogy valahogyan megszépítsék Hitler halálának körülményeit. Mégis: így történt. Hitler megmérgezte magát. Mivel azonban az emberek lövést hallottak és azt gondolták, hogy Hitler lőtt, ez a változat gyorsan elterjedt a birodalmi kancellárián. Ezzel magyarázható, hogy Bauer, Hitler küldönce is aki röviddel ezután találkozott az Jelena Rzsevszkaja : 'H’ii/er végnapjai — mítosz nélkül őrködő Mengeshausennel, erről számolt be neki. Ezt mondták a führer más közeli emberei is. Valóban leadtak-e lövést Hitler szobájában, vagy ez csak azol, képzelődése volt, akik az ajtók mögött a vég bekövetkezését várták? Igen, ez a lövés megtörtént De vajon ki lőtt? Ezt a dolgot most tisztázzuk először. Éva Braun tetemének orvosi vizsgálatánál, amelyet a bizottság ugyanebben az összetételben, szintén május 8-án végzett el, megállapították, hogy az ő halálát is mérgezés okozta, de felfedezték a következőket: „A mellkason szakított seb nyomai, amely haematorrachist idézett elő és a szívburkon is könnyű sérülést okozott, valamint hat kis fémszilánk”. Mit jelentsen ez? Rattenhubernek, Hitler testőrsége főnökének vallomásai aerí tettek fényt rá. „Körülbelül délután 3—4 óra FORDÍTOTTA: KIS TAMAS felé bementem a szalonba — írja — és erős keserű mandulaszagot éreztem. A helyettesem, Hagel izgatottan mondta, hogy a führer az imént végzett magával... Ebben a pillanatban odajött hozzám Linge, megerősítette Hitler halálhírét, és eközben kijelentette, hogy teljesítenie kellett a führer parancsát, amely a legsúlyosabb volt egész életében. Meglepetten néztem längere. Ö elmagyarázta nekem, hogy Hit’er a halála előtt megparancsolta, hogy tíz percre menjen ki a szobából, azután jöjjön be, várjon ott még tíz percig és teljesítse a parancsot. Linge ezekkel a szavakkal gyorsan átment Hitler szobáidba és egy Walter pisztollyal tért vissza, amelyet letett elém az asztalra. Különleges külső megmunkálásáról felismertem, hogy ez a führer pisztolya Most kezdtem megérteni, hopy mi volt a führer parancsa. Hitler úgy látszik kételkedett a méreg hatásosságában a sok injekció miatt, amelyet hosszú időn át mindennap beadtak neki és ezért megparancsolta Lingének, hogv a méreg bevétele után lőj- je őt le. Beszélgetésüknél jelei volt Axman, a Hitlerjugend birodalmi vezetője, magához vette Hiller pisztolyát és azt mondta, hogy el teszi jobb időkre”. Rattenhuber előtt láthatóan ismeretlen volt még egy körülmény, ami arra késztette Hitlert, hogy ilyen parancsot adjon Lingének. Az történt, hogy amikor a mérget a két kutyán — a nőstényen és a kölyökkutyán kipróbálták, a mérgezett kölyökkutya sokáig viaskodott a halállal és golyót eresztettek bele. Ezt először nem vették észre, csak a gödörben megtalált döglött kutyák boncolásakor fedezték fel. Az orvosok az alábbi következtetésre jutottak: „A kutyák elpusztítása feltehetően így történt: először megmérgezték, lehetséges, hogy egy kisebb adag ciánvegyülettel és a megmérgezett, agonizáló állatot lelőtték.” Hitlerben, miután megfigyelte, hogyan múlnak ki a megrrárge- zett kutyák, kétség támadhatott a méreg gyors hatását illetően. „Linge belelőtt Hitlerbe’, — jelentette ki Rattenhuber, mert nem tudta, hogy a golyóra Éva Braunnak volt szüksége. (Folytatjuk)
