Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-29 / 230. szám
1966. szépicmber 39. TOLNA RüECTEf SEPÜ.TSiCÖ Az öregek napközi otthonában Tolnán öregek napközi otthonát. A kényelmes fotelekben a televíziónézés is jobban esik az otthon lakóinak Foto: Bakó Jenő, Simon tornyai „melódiák" DB. KISS ISTVÁN simontor- nyai monográfiájában olvashatjuk a következőket : i,Károly gróf ... rangjának megfelelő udvart tartott, amelynek nagyúri fényűzését igen emelte a házi zenekar. Ez jobbárra vonóshangszerekből volt ösz- szeállítva, de szerepelt benne a zongora is .... Alapításakor a karmesteri tisztet Krammer Ferenc ■töltötte be, akit Styrum valószí- inűleg Pozsonyban ismert meg és hívott le zenekarának vezetésére.’' fisz í770-es években alakult meg te zenekar, és az eddigi adatok szerint ez a legkorábbani Tolna megyében. De nem sokáig működött, mert Krammer Ferencet az 1780-as években már a bécsi udvarban találjuk, mint karmestert, és a kar az ő távozásával feloszlott Ö karriert futott be, a sinxmtornyai zenekara azonban -Bem. Jellemző* hogy legutóbb csehszlovák történész kutatott Krammer Ferenc simontomyai ^működése után, hogy összeállíthassák a karvezető életművét. HOSSZÚ IDŐ múlott el ezután Simontornyán anélkül, hogy valami zenei jellegű dolgot is feljegyeztek volna. Változás akkor NAPSÜTÉ; 1 A pádon hárman ülnek. A * városból ide a zaj már megszűrve ér. A pincéből nagyhordó kongása búgdong idáig.~'A tanya mögött, a szőlősoraik felett seregélycsapat röpül. — Ülj már ide, fiú. Régen jártál nálunk. Hívnak, Sziveden kínálnák hely- lyel is. Minden évben eljövök hozzájuk. A három szomszéd átvészelt két világháborút, a század eleji peronoszpóraveszélyt is túlélve a szőlőnek élt, s annak is adja majd testét. Teljes egészében. Eddig mindegyik öreget csak feliből-harmadából ette meg a szőlőmunka, meg a bor. Ami életakarat még bennük van, az elég a Nagy Kaszásnak, még vagy tíz évi kemény birőkra. — Milyen ügyben? Csak jöttem. Mit is mondják nekik. Annyi ősszel vitatkoztunk, beszéltünk már mindenről, a borról, a tsz-nek adott százalékról, hogy most csak ülünk a tanya előtt. — Innál egyet? — Mindig így kezdik. —■ Innád egyet? — megkérdezik, pedig tudják, hogy a János bácsi olasz- rizlingjét szeretem így ősz táján, az az igazi szüret előtti mulatság. .. Karácsonykor a Józsi bátyám pincéjébe keü mennem, akkor ott fejtik a vöröset, a finom kadart, amely a disznóvágások itala. A Berci bátyám bora, az meg mindig jó. Mindenre, mindenkor. Kevés, de jó bora terem. Nem járt vele soha cenzárokhoz, megitta ő maga a hatszáz öl szép termését. Ila kevés termett, akkor az volt elég, ha sok, akkor az is éppen csak kihúzta az újig. I A borért beszéddel kell fi- ~ zetnem. Történeöreg halálaim viszont várták ezt ^ tudnak... - szűri a fogai a kérdést. Várták, de türelemmel , .. .... _ ..... - , . , néznek egymásra, találgatják, me- kozott Berci ^tyam, es hív ben- lyik kezdi majd. nünket a tanyába, elérkezett a — Hát— — kezdi János bácsi vacsora ideje, és itt hgnt egyéb- —jobb, mint tavaly. Jobb. ként is már hűvös az este .., Szebb. No, szóval jó. tekkel. Milyen volt az a kaukázusi bor, amit a tavasszal ittam 36 kopekért, másfél decis pohárból? És volt-e olyan a burgundi, Burgenlandiban, ahol alig két hete még torkomat köszörültem utána, mint amit most töltenek, s amiből itt rriár csak annyi van. hogy a lopó szárát is meg kellett toldani gumislaggal, hogy elérje a hordó alján... — Milyen a szőlő? — de sokan kérdeztek már ennél okosabbat, — Az isten rosszabbat ne adjon. — Veszek még két új hordót, úgy látom, kell. És milyen bor lesz belőle? — Amilyent akarok, olyan. — Vörös, meg fehér. Amék jobijan fizet, abbú több. — Ha vóna is, már későn várta. Azután megint fordul egyet a házigazda. A cserépkorsó zöld mázas oldalán olvastam a szándékosan rosszul irt írást, amelyik a szekszárdi bikavértől hóttig élést ígér. A helyesírási hiba is, romantika. — A kis cserép pohár is, amelynem füle is letörött már. Koccintani ezzel nem is illik. Megemeljük, egymás felé mutatjuk, hogy — Na, hát akkor isten-isten. Lent a pincében a vő, még mindig győzködik a hordókkal. Káromkodik, szuszog, mi meg csak ülünk itt. Most egy kocsi tűnik fel a kanyarban. Rajta hordók. A hordók ugrálnak a kocsin, rossz az út, egy-egy döccenönél majd felborul a kocsi. Ide ér hozzánk. A lovak mintha tudnák, hogy itt meg kell állni. — Kezdjük? János bátyám? — A kocsis ostort tartó kezével megbillenti zsíros kalapját. Köszön is, mert jött, választ sem igen vár, mert máris húzza a gyeplőt, a két öreg ló beledől a hámba. Elindul. — Kezdjük. Készülünk, Tesz- szük. És elkocog tőlünk a lovas kocsi. A pincében is elcsendesül a hordómosó vő, megest egy kancsó borral tér vissza a gazda. A nap már átbukott a Baktán, de mi még itt vagyunk, nézzük a várost. Az ezernyi csillogó szentjánosbogarat. I Valahol, részeg emberek 1 ,óbégatnak, a kuPÁLKOVÁCS JENŐ következett be, amikor a bőrgyár müködhi kezdett, a kis bőrkészítő műhelyből komoly nagyüzem lett. A gyár munkásai ugyanis fúvószenekart alakítottak. Nagy szorgalommal, áldozattal gyakoroltak, ismerkedtek a napi nehéz fizikai munka mellett a kottával, a durva munkáihoz szokott ujjakat próbálták hozzáidomitani a leheletfinom mozdulatokhoz, hogy minél szebben szárnyaljon a dal. A munkászenekar a fel- szabadulás után élte virágkorát. Amint Szepesi Sándor, a művelődési otthon igazgatója mondotta, a falujáró munkáskaraván fontos része volt ez is. Hol egyik, hol másik faluban jelentek meg vasárnaponként, letelepedtek a központban, s a következő percekben már az egész falut ^megmozgatta” a zene. Segítette a háborúban elfásult emberek felvi- dítását, a fagyos szivek felengedését. A simontornyai munkás- zenekar mindenütt megtette a magáét. A környékbeli ünnepélyekről sem hiányozhatott. Mint mondják a simontomyaiak, ,,a zenekarunk is ott volt mindig a politikai küzdőtéren”. Később, az ötvenes évek második felében ez megszűnt, most azonban kialakulóban van egy új zenekar. A régi zenekari tagok már kiöregedtek a sorból, sokan már nyugdíjasok, vagy el is költöztek az élők sorából. Most teljesen fiatalokból, úttörőkből kovácsolódik új együttes. Maga a zenekar már meg is van, fellépésük is volt már, csak új karmestert kell keresni, a régi távozása miatt. Tánczenekar is működik a faluban. Ennek tagjai a 'bőrgyári munkások közül kerültek ki. Rendszeres táncestéken szórakoztatják a falu, főként bőrgyári munkásokból álló fiatalságát. A MŰVELŐDÉSI OTTHON keretében működik egy zenetanfolyam is. Ötvennégy ifjú ismerkedik a zene alapelemeivel, s ki tudja, tán híres zenésszé is fejlődik majd valaki közülük. Érdemes megjegyezni, hogy az 54 fiatal közül 32 bőrgyári fizikai munkás gyermeke. Éppen itt vetődik fel, hogy a falu zenei élete folytatása-e, utódja-e a majd 200 évvel ezelőttinek. Folytatása annyiban, hogy mint zenei hagyományt ápolják. Különösen azóta, hogy kiderült: karmestere a középeurópai zenetörténet egyik jeles személyiségévé fejlődött. Másrészt viszont nem folytatása. Mégpedig azért, mert a mai zenei élet a falu munkásságának zenei élete, így is mondhatnánk: Simontornyán a munkásság zenél a munkásságnak. A régi pedig — idézzük ismét dr. Kiss István szavait: Károly gróf ... nagyúri fényűzését igen emelte:' BODA FERENC Törpe kerteket létesítenek egész Moldavai SZSZK-ban. A köztársaság ötéves terve húszezer ilyen kert létesítését irányozza elő. A törpe gyümölcsösök tízszer nagyobb termést hoznak, mint a szokásosak és már a harmadik évben termőre fordulnak. tyák vonítani kezdenek ... — Beste kőikéi, már nótázni