Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-28 / 229. szám
t IÖŐ6. szeptember 28. TOLNA MEGYEI NP.Pr.ISAO FELVÁSÁRLÁS Az egyik oldal és a másik oldal E lap hasábjain az utóbbi időben többször szóvá tettük, a termelőszövetkezetek és a vállalatok kapcsolataiban a negatívumokat, a pozitívumokat. Az elvek jegyében kell ismét beszélni erről. Megkezdődött a cukorrépa, a burgonya, a fűszerpaprika, stb. szedése, szállítása és átvétele. Ezzel együtt ismét jelentkeznek kifogásokat tesznek és reklamálnak helyenként a közös gazdaságok. A közelmúltban a bonyhádi járás egyik tsz-e a burgonyaátvétel miatt kezdte keresni az igazát, és kezdte bírálni a felvásárló szervet. Bebizonyosodott azonban, hogy ennek a tsz-nek nincs semmi keresnivalója, mert elmulasztották előírásszerűén elvégezni a burgonya válogatását. Pontosabban, azt a méltányossagot követelték, amelyet ebben az esetben a legnagyobb joggal, tőlük kellett volna megkívánni. N Mindenképpen tarthatatlan az a felfogás, amelyik a közös gazdaságoktól nemcsak a termelést várja el, hanem az értékesítéssel járó gondokat is. De természetesen, két oldala van a dolognak, úgyannyira, hogy nemcsak a felvásárló szervektől kell megkövetelni a szerződésben foglaltak maradéktalan betartását, hanem, a termelőszövetkezetektől is. Az említett bonyhádi példa határozottan erre figyelmezteti a közös gazdaságokat. A faddi Lenin Termelőszövetkezet fű- szerpaprika ügye viszont más tanulságokkal szolgál. Ebben a közös gazdaságban furcsállják a tagok, a fűszerpaprika átvétele körül tapasztalható huzavonát. Mielőtt hozzákezdtek volna a fűszerpaprika szedéséhez, egy héttel korábban értesítették erről a Paksi Konzervgyárat. Tették ezt azért, hogy az átvevőnek legyen ideje mindenre felkészülni. S mi történt? — Kitűnő termés ígérkezik fűszerpaprikából. Múlt hét szerda óta szedjük, és másfél hét óta sürgetjük a szállításhoz nélkülözhetetlen ládákat. Sajnos, eddig a sürgetésnek nincs eredménye. Pénteken beszéltem telefonon a faddi teleppel. Közölték velem, hogy Decs községben rendelkezésünkre áll kétezer láda, menjünk el és hozzuk el a ládákat. — mondotta Szűcs Ferenc, a faddi Lenin Tsz elnöke. /4 z elnök megállapításain el kell és el is lehet gondol- ** kodni. De mit mond a felvásárlást lebonyolító Paksi Konzervgyár igazgatója, és a faddi átvevő telep raktárosa, a Lenin Tsz problémájára. Az igazgató elvtárs a következőket mondta: — Először úgy volt, hogy a fűszerpaprikát a faddi Lenin Tsz-ben fel fogják fűzni. Később ebből mégsem lett semmi: Ez a körülmény erősen megzcfoart bennünket, és felborította az eredeti elképzeléseket. Elmondhatom azonban, hogy a ládahiány gyorsan felszámolható, átmeneti probléma. Még ma intézkedek és küldünk a faddiaknak egy nagyobb szállítmány ládát. Emiatt egyetlen tsz-ben sem lesz az elkövetkezendő napokban fennakadás, mert szerdától naponta annyi ládát kapunk Kecskemétről, amennyi két-három vagon fű- szerpaprikának elegendő — mondotta az igazgató elvtárs. A faddi telep raktárosa elsősorban azzal magyarázta a tsz jelenlegi gondjait, hogy a közös gazdaságokban megijedtek az idő rosszabbodásától, s ezért a szokottnál is nagyobb erővel és ütemben kezdték meg a fűszerpaprika szedését. Véleménye szerint is néhány napig tartó átmeneti gondokról van szó csupán. zezonkezdéskor általában kisebb-nagyobb zökkenők ^ valóban előadódnak. Reméljük, hogy ebben az esetben is csak erről van szó. A nemzetért vállalt felelősség AZ UTÓBBI ESZTENDŐK terveinek, erőfeszítéseinek, anyagi befektetéseinek egyik legvonzóbb, s ma már mérhető, szemmel látható sikere — jobb szó még nincs rá, mondjuk teh -t most is úgy, ahogy megszoktuk — a vidék iparosítása. E folyamat hatására korábban kizárólag mezőgazdasági jellegű városok új arculatot nyertek, gyárak nőttek fel egykori legelők helyén, modern üzemek, s olyan iparok jelenték meg az ország minden szegletében, melyekhez fogható eleddig csak Budapesten volt. Műszert és ipari üveget, tranzisz tort és izzólámpát, szerszámot es magnetofont, négy-öt világrészer. ismert és híres gyógyszereket, híradástechnikai cikkeket állítanak elő ma már olyan helyeken, ahol még évtizeddel ezelőtt is szinte teljességgel a.földhöz kötődött munka és termelési kultúra volt az uralkodó. Nem célunk most, hogy e roppant horderejű — bár még csupán a kezdetén tartó — folyamat gazdasági jelentőségét, érték sl termelő hasznát, az ország képét és jellegét formáló szerepét elemezzük, vizsgáljuk. Bizonyos, hogy e tényezők bármelyikéről hivatott közgazdász vaskos tanulmányt írhatna, mint ahogy az is igaz, hogy a hozzáértőt feltétlenül kutatásra, vizsgálódásra-ösztönzi ez a téma. Gazdasági jelentőségén túl azonban ennek az ot- szágátalakító munkának mély politikai-társadalmi tartalma is van, sok olyan lényeges vonása, amely alapjában jellemző a mai magyar társadalom egészére. S ez a mumcásosztály számbeli gyarapodása és létének, hatásának mind teljesebb és meghatározóbb szerepe egész közéletünkre. A magyar munkásosztály egész története: a próbatételek sokasága. Így volt ez a felszabaduló ;t megelőző évtizedekben, a kíméletlen osztályharcban, "a küzdelemben egy jobb világért a gátlástalan és könyörtelen elnyomók ellen. A felszabadulást kő vetően közvetlenül követő kor -- természetesen homlokegyenest más tartalommal és más mó-' dón — ugyancsak sokoldalú próba elé állította a munkásságot. Még kellett indítani az életet, kormányozni és igazgatni kellett az országot, a munkásnak bankok és vállalatok vezetését kellett vállalnia, s megtanulnia. Tízezrek kerültek minden szinten vezető posztokra, s ott dolgozniok kellett, vállalva a legteljesebb felelősséget a nemzet egésze előtt. S amilyen jogos büszkeségre késztető ez a kor, s ez a hősies — nem túlzott ide a szó — harc, éppoly elgondolkodtató az is, ami közvetlenül ekkor vagy nyomba, ezután a munkásosztály egészében végbement. Lezajlott az idő diktálta őrségváltás: az idős, régi és harcokban edzett munkások ezrei, tízezrei nyugdíjba vonultak. Más tízezrek vezető helyre kerültek. S jöttek helyettük mások, s az iparfejlesztés velejárójaként mind újabb tíz- és százezrek özönlöttek a gyárakba, magukkal hozva régi életformájuk szokásait, gondolkodásmódját. S ha a munkásosztályt ért negatív hatásokra gondolunk, nem szabad megfeledkezni az ötvenes évtized közepének bonyolult politikai viszonyairól sem, amelyeknek egyik, s még visszatekintve sem lebecsülhető vonása az a revizionista törekvés volt, amely végs4 fokon e történefmi osztály jelentőségét, vezetőszerepét akarta elvitatni. A MAGYAR MUNKÁSSÁG korszakos érdeme, hogy ennyi, s ennyi fajta előjelű hatás közepette véghezvitte, s véghez viszi feladatát, amelynek megoldására elhivatott. S a végbement, s a ma ható társadalmi folyamatok legfőbb jellemzője, hogy a nemzet egésze, társadalmának minden rétege gondolkodásmódjában, világnézetében, legjobb tulajdonságaiban hovatovább e forradalmi osztályra jellemző sajátosságokat ölti fel. Az a sok százezer ember, aki az évek során a gyárakba került, a tősgyökeres munkások közé, szinte egészében, a szó teljes értelmének megfelelően munkássá vált. Ezért jellemző a mai magyar társadalom életére, hogy benne a munkásság mind nagyobb tömegei — a régiek mellett az újak százezrei is — érzik át és vállalják a felelősséget az ország sorsáért, vesznek részt cselekvőén a közéletben. Nem szavakban hirdetett felelősségvá'lalás ez, a szó igazi, benső értelmét tettek sokasága adja. Korunk természetéből fakad, hogy csak annak van, s lehet joga hivatkozni a nemzetért, az országért érzett felelősségre, aki tettekkel szolgálja, hogy teljesebb és gazdagabb legyen az élet, boldogabb a Haza, S minden becsületes fia. Esés: a munkásosztály felelősségét ilyen tartalom jellemzi. Hogy csak napjaink példájára utaljunk: ki tudná felmérni, s milliárdoKban. anyagi javakban kifejezni azt á példás tettsorozatot, amelyet ősz - szefoglaló szóval szocialista brigádmozgalomnak és kongresszus versenynek mondunk? S ez még csak részben, szinte csupán töre dékében tükrözi a valóság teljes képét: munkások százezreinek példás és önzetlen áldozatvállalását az alkotó, az építő munkában, az ország gyarapításában. S a nemzetért vállalt felelősségből táplálkozik sok más tényező is, amelynek forrása mindig és kizárólag a munkásosztály. Utaltunk az iparral átalakuló vidékre, s annak, ami ott történik, szinte pontos menetrendjét lehetne összeállítani. Az iparral megjelenik néhány régi munkás, vezető és beosztott, százait, ezrek nevelését kezdik meg egy-egy helyen, s rövid idő múltával új emberek sokasága bánik már hozzáértő módon anyaggal és géppel, megtanulja a munkás- osztály fegyelmét, sorai szerveződnek és rendeződnek. A gyár mindennapi tevékenységüket illetően magas igényeket állít, s ezt az igényességet lassan-lassan természetükké teszik, magukkal viszik, s kiterjesztik mindenre: kultúrára, szokásokra, öltözködésre, még lakásukban a bútorok elrendezésére is — munkásokká válnak. NAGYSZERŰ, jelenében és távlataiban egyaránt vonzó, kiteljesedő folyamat tanúi és részesei vagyunk. E folyamatban emberek százezreinek élete válik tartalmasabbá, gazdagabbá. S ezzel, ezen a bázison formálódik a nemzet egészének arculata és sorsa is — olyanná, mint amely a felépült szocializmus Magyar- országának népére egyértelműen jellemző lesz. L. L, A Rákosoalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat Szekszárdi Telepének termékeiből nagyon sok TESfKälte. ?d"nl.S «portr. Ä w ImW. Megkezdődött a napratorgószezon 38 vagonnal vesz át a hidegkúti tárház Egy pótkocsiról napraforgót raknak le a keszőhidegkúti tárház előtt. A lerakás csak annyiból áll, hogy a zsákokból beépített garatba Öntik a szemet, a többi munkát már gépek végzik. A szállítóberendezés előbb egy tartállyal felszerelt mérlegre, majd a rostára szállítja, majd megtisztítva közvetlenül a raktározási helyre. A rakodás lassan halad, egy embernek állandóan segíteni kell a rosta előtti ganaton a lefolyást. A tárház gépkezelője emlegeti is a kombájnjáét, miért nem állítja be a gépét, hogy tisztábban csépeljen. — Ha Gyönkről aránylag tisztán tudják beszállítani, akkor miért nem lehet Hidegkútról is? A három hidegkúti rakodó csak a vállát vonogatja, ők nem tehetnek semmiről. Különben is, ők is szeretnék, ha gyorsabban menne az átvétel. Egyezkednek is a raktári munkásokkal, hogy vegyék át a szállítmányt, ha délután öt óráig, még egyet tudnak fordulni. — Sokat kell így, tétlenül várakoznunk — mondja az egyik t.sz-tag —, de az azért mindenképpen jó, hogy a vállalat így, tisztítatlanul átveszi, mert nekünk ehhez nincs elég munkaerőnk. A negyven hold betakarításával így egy-kettőré végezhetünk. A kombájn levágja, mi meg a géptől egyenesen ide szállítjuk. — Igen, ez újabb segítség a termelőszövetkezeteknek — kap- aCsokjcUk a beszélgetésbe Csizmadia János raktáros. — Ügy vesz- szük át a napraforgót is, mint a gabonát, közvetlenül a kombájnoktól. Mindössze egy forint -nyolcvanba kerül egy mázsa tisztítási költsége, örülnek is a szövetkezetek ennek az intézkedésnek. .. A napraforgó-átvétel a múlt hét közepén kezdődött meg; most éppen a keszőhidegkúti, a miszlai és a gyönki termelőszövetkezet szállít. A gabonaátvétel nehéz napjai után jóformán lélegzetvételnyi szünet sem volt... — Százkilencvennégy vagon kenyérgabonát vettünk át, de nyomban szállítottuk is tovább, hogy helyet adjunk más terményeknek. Egyelőre raktároznunk kell 38 vagon napraforgót. A szövetkezetek termésén kívül itt van 93 vagon földidió-dara. Indiából jött be, három hét alatt és folyamatosan szállítjuk a megye takarmánykeverő üzemeinek. — A gabonaátvételt minden zökkenő, vita nélkül sikerült lebonyolítanunk. azt szeretnénk, ha a napraforgóé is így menne — mondja Csizmadia János. A harmincnyolc vagon napraforgó átvétele alig kisebb feladat, mint a gabonáé, a tisztítás pedig talán még nehezebb is. Mégis, a’ gabonafelvásárló vállalat ezzel is segíti a szövetkezeteket. Közben, mire a hidegkútiak befejezik a lerakodást, megérkezik egy szállítmánnyal a miszlaiak vontatója is. B L y
