Tolna Megyei Népújság, 1966. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-22 / 224. szám
1266. szeptember 22. TOLWA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 •Távol a világtól... Színház, mozi, hangverseny, eszpresszó ... Bármi, amit „szórakozás” címszó alatt tartanak számon, távol került Bors Anta- léktól. Egyedül a könyv maradt mindennap viszontlátható ismerősnek. A majorhoz, ahol lakást kaptak, száraz időben is darabos, fel- szaggatott út vezet. Dülöngélve Lavírozik át buktatóin a személy- gépkocsi. — A szüléink sírvafaikadtak, amikor először meglátogattak bennünket. „Hová hoztad a kislányomat?” — kérdezte az édesanyám. Meséli a törékeny, gyermekvékony fiatalasszony. Tablóképét büszkén mutatja: — Voltam ott ötven kiló is! Magas, erős, megfontolt mozgású a férj. Papucsban fogad, vászonnadrágban. Meztelen lábfején sebhely. Tágas konyhájukban modem konyhabútor. Szifon, mosógép, műanyag gyümölcskosár telthúsú körtékkel. Akár egy bérházi konyhában, csak a beépített mosogató hiányzik, — A mindennapos gond még, hogy mit főzzek. Itt a majorban nincs zöldségüzlet, élelmiszerbolt. Cukorért, lisztért a faluba gyalogolok, de friss felvágottat, csemegeüzletekben megszokott árut ott sem kapok. Szalonna, sajt, konzervek. így aztán-végigfőztem már azoknak az ételeknek a sorát, amihez a boltban kaptam hozzávalót. Jövőre, ha megkapjuk a ház előtti veteményes-kertet, már jobb lesz. Akik beültették, és a fele termését leszedték már, azok kínálták is megvételre, de sokalltuk a 600 forintot. Most még nincs saját zöldpaprikánk se — meséli egy komoly háziasszony felelősségével a fiatalasszony. Aki hallgatja, nem is hinné, hogy főzni is itt tanúit meg, a majorban. — Szakácskönyvből? Ingatja a fejét, nevet. — Azt se kellett! Láttam már főzni édesanyám, és körülbelül tudom is, mi kell a megkívánt ételhez. Ha meg nem tudnék valamit, még mindig kérdezhetek . .. — Az első itt főzött ebéd? — Lecsó, lecsó! — incselkedik a férj. — Az — csattan tréfás haraggal a menyecske. — örültem, hogy ahhoz is sikerült paprikát, paradicsomot szereznem. * Mindketten szekszárdiak, társaságkedvelők. A fiatalasszony már menyasszony korában tudta, hogy választott élettársát munkája a földhöz, vidékhez, ha kell egy lakatlan tanyához köti. így készült a házasságra, ezért; nem érte váratlanul az egyedüllét, barátnőktől, ismerősöktől az elszakadás. Az összetartozás belső biztonságot ad. A külső nyugalmat a munka, a hivatásszeretet, amely áthatja az élettársat: — Hivatás? így ez egy kicsit visszásán is hangzik talán. Ag- ronómus vagyok, állattenyésztési csoportnál. Az iskolában még hihetetlennek tűnt, hogy ón valaha is hozzányúlok egy tehénhez, hogy megnézzem a kosborjú fekvését. Most már ... Legyint, és szemével megkeresi az istállókat. Hajnali négykor már talpon van, ott kell lennie az etetésnél. „Pedig aludni mindennél jobban szeretek” vallja enyhe szégyenkezéssel. Sokszor keltik éjfélkor is. — Hívnak, hogy nem tud megelleni a koca. Előfordul az is, hogy mire odaérek, minden rendben van. De inkább .hívjanak ... Reggel kilenckor már hozza a friss tejet. — Eleinte ágyban kaptam a reggelit! Most már felébreszt, hogy készíthetem! — panaszkodik huncut mosollyal asszonya. Kéthónapos házas létükre háromszobás, összkomfortos lakást mondhatnak magukénak. Az egyik szoba teljesen üres, a másik kettőben a legszükségesebb bútorok. AZ üres szoba ajtaját vidám ugrással nyitja a férj: — Akik ezt a lakást építették, ide terveztek egy tucat gyereket! Egymásra néznek, a fiatalasz- szony elkapja a tekintetét. Amikor egyedül maradunk, kötött kiskabátot vesz elő egy mélyen fekvő szekrényfiákból. Habköny- íyű bébiholmi. — Vettem — árulja el nagy csendesen. — Szükséges lesz? — Talán ... Egyszer .— Elérti a kérdésem, pirulva tiltakozik: — Még csak két hónapja esküdtünk ... • Szakoson, a termelőszövetkezetben szeretettel fogadták a fiatalokat. Az új bútort saját teherautójuk szállította dologidőben Szekszárdról. Javítgatják az otthonukat, lehet, hogy kád is kerül majd a most még üres fürdőszobába. Ha kérik, 15 ezer forintos letelepedési segéllyel járulnak hozzá életük megalapozásához. A közös gazdaságról így vélekedik a fiatal agronómus: »' — Itt nem kell munkára noszogatni senkit. Tudják, hogy van értelme... Az elmúlt évben 42 forintot fizetett egy munkaegység, és ha az eddigi szorgalommal dolgozunk, ennyit az idén is el kell érnünk. Én megértem magam mindenkivel, talán az itteniek is szeretnek... Hirtelen elhallgat, lesüti a szemét. Tekintetét követve ismét megakad a szemem a lábfej két sebhelyén. — Azok? Nem lényeges. — Hárítaná el a kérdésem. — Mégis. — Unszolom. — Éjszaka hívtak, egy, nehezen ellő tehénhez. Annyi időm már nem volt, hogy felöltözzem, mezitláb ugrottam lóhátra. Észre sem vettem, hogy a kengyel feldörzsölte. Délutánra fordult az idő, hamarosan búcsúznunk kell. Még átfutja az újságból a mai eseményeket Bors Antal, és bizonygatja, hogy eljut ide minden hír, nem késik semmi... — Távol a világtól? Mert ebben a majorban vagyunk? Azt talán mégsem. Itt találkoztam össze sok jóbaráttal, akikkel Palánkon még technikumban jártunk együtt, és itt találtam meg azt a munkát, amihez kedvem van. Decemberben félévvel az esküvőnk előtt ideköltöztem, tudtam, hogy hová hozom a feleségem ... — Amikör az esküvő miatt egy hetet Szekszárdon töltöttünk, te már nyugtalan voltál. Csak az volt a legfőbb gondod: Mit adnak enni az állatoknak? Mit csinálnak nélküled? — Néz férjére, hangjában szemrehányással, szemében büszkeséggel a fiatal- asszony. MOLDOVAN IBOLYA Jó lehetőségek a szőlő és a bor értékesítésére Különösen kedvező a borszőlő átadása Július közepén hosszabb cikkben foglalkoztunk a szőlő és a bor értékesítésének kilátásaival. Akkori írásunknak a tartalma az volt, hogy a szőlőtermelők — állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyéni gazdaságok — még nem ismerték a szerződéses feltételeket, nem tudták, hogyan, miként értékesíthetik várható termésüket. Akkor még nem hozták nyilvánosságra az idei szerződéses árakat — ez a tény, és a múlt évben, az átvételnél fellépő, minősítéssel kapcsolatos viták tartózkodóvá tették a termelőket. Tehát, júliusban még nem lehetett tudni, hogy a termelők milyen mennyiségű szőlőt, bort szándékoznak értékesíteni. Gondban voltak tehát a termelők, és gondban volt az átvevő állami pincegazdaság. Az utóbbi, mert anélkül kínált szerződést, hogy ismerte volna ennek feltételeit, az előbbiek pedig nem tudták, milyen feltételek közölt értékesíthetik terméküket. Tehát, komolytalanná vált a szerződésnek az az általános, és polgári jogi szabálya, hogy a szerződést két, egyenrangú fél köti meg ... És aki mégis, szerződést kötött, az tulajdonképpen zsákbamacskát vett... Ezt a helyzetet tisztázta a közelmúltban megjelent rendelkezés, amely szerint a szőlő és bor szerződéses felvásárlási ára változatlan a tavalyi árakhoz képest, Ez a rendelkezés, bár nem ártott volna ha korábban jelenik meg, megnyugtatta a termelőket, és a felvásárló félét is; ezek után az értékesítési szerződéseknek nem lehet semmi akadálya. A gondok különösképpen és hatványozottabban jelentkeztek éppen a történelmi borvidékként szereplő Szekszárdon és környékén ... A rendelkezés viszont eloszlathat minden eddigi kétséget. Különösen kedvező, ha a termelők szőlőben adják át a leszerződött termést. A rendelkezések szerint ugyanis az I. • B-s kategóriába eső területen a borszőlő felvásárlási ára 670 forint mázsánként. — A mi területünkön ez annyit jelent — mondja Saramó Jenő, a szekszárdi állami borpincészet vezetője — hogy a termelők eny- nyit kapnak a 18,1—19 cukorfok közötti borszőlőért. Amennyiben a termés a tizenkilenc cukorfokot meghaladja, akkor a termelők további, húsz százalékos minőségi felárat kapnak. A tavalyi eredmények alapján — mivel az árak változatlanok — a decsi Uj Élet, a szekszárdi Garay, a Szabadság termelőszövetkezeteket számítva — 8—10 forintot kaphatnak a termelők egy kiló szőlőért. Ezt az árat nagyon sok egyéni termelő is megkapta. Hasonló lehetőségek vannak a Il-es árcsoportba tartozó szőlő- vidékeken is, ahol egy mázsa -zo- 16 ára — az előbbivel azonos feltételek között *— 505 forint, a minőségi feláron kívül. Amint Saramó elvtárs elmondotta, Szekszárdon október első napjaiban kezdik meg a szőlőátvételt, amikor is a cukorfokok úgy alakulnak, hogy a fenti árakat a termelők elérhetik. Az állami pincészet célja ugyanis az, hogy minél több, exportképes bort állítson elő. Ehhez pedig a legkedvezőbb, ha a termést szőlőben veszik át, mert így tudnak nagyobb mejiy- nyiségű, egyöntetű, egy minőségű, exportképes bort előállítani. És a szőlőnél a termelők köny- nyebben megkaphatják a fajtatisztasági felárat, mint a bornál, ahol már elsősorban a minőség dominál. Erre jellemző példaként lehet felhozni, hogy a közelmúltban lezajlott nemzetközi borversenyre a Mecsekvidéki, Állami Pincegazdaság 19 bormintát küldött, ebből nyolc aranyérmet, tíz ezüstérmet nyert, egy pedig oklevelet. Ezekét a borokat a felvásárolt szőlőből állították elő. Amint Saramó elv társ elmondotta, a borszőlő-értékesítés lehetőségeivel elsősorban a termelőszövetkezetek élnek; eddig 1400 mázsára kötőitek szerződést, és ez a mennyiség a tervezettnek csaknem egy- liarmada és lényegesen több a tavalyinál. A kezdeti bizonytalanság mellett is jellemzője a szerződéseknek, hogy az évi tervezett 18 000 hektoliterből már eddig 12 ezer hektóra szerződéses fedezet van. És ( mindemellett megvan az a lehetőség is, hogy az eredetileg borra kötött szerződést szőlővel teljesítsék a termelők. És azt is ki kell emelni, hogy a szerződéskötéseknek nincs más határideje, mint az országos terv teljesítése, tehát arra még lehetőség nyílik a szüretet megelőző napokban is. A szekszárdi pincészet egyébként felkészült a szőlő- és a bortermés fogadására is. A préstelepen már készen állnak a gépek — a legkorszerűbb bogyózógépek, pneumatikus prések —, a szőlő, a pincék pedig a bor fogadására. A mostani időjárás pedig kedvező arra, hogy a szekszárdi borvidékről minőségi borok kerüljenek állami forgalomba. BT. A KÖJÁL dolgozóinak továbbképzése Az Orvosegészségügyi Dolgozók sa tartott előadást. Ezenkív il Szakszervezete Dél-dunántúli Kö- még két előadásra került sor. zépfokú Higiénikus Szakcsoportja majd megtartották a vezetőség- kedden Szekszárdon tartotta a választást. Ezt követően Müller tájegység-választással egybekötött Sándor dombóvári egészségügyi továbbképzési napját. Á tovább- őrt több évtizedes egészségügyi képzésen részt vettek Baranya, vonalon végzett munkájáért ju- Somogy és Tolna megye köz- tálamban részesítették A nyu“- egészségügyi és járványügyi á1- díjba vonuló 74 éves egészségügyi lomasainak dolgozol. . , , ° A tejtermelés higiéniája cím- úolgozot John György, a KÖJ Á1, mel dr. Olay Andor, a Tolna járványügyi ellenőre búcsúzmegyei KCJÁL igazgató főorvo- tatta, 1
