Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-07 / 186. szám
10 ' tOTlKS MFOYFT NEPÜJSÍG lTOfi. auRiisjttK T cg > p ♦ a ♦ B» ♦ T-> Augusztus 19—20—21: Bolgár és jugoszláv versenyzők a tamási lovasversenyen A Tolna megyei Lovas Szövetség — a hagyományokhoz híven — augusztus 19—20—21-én ismét Tamásiban rendezi nemzetközi lovasversenyét. Az idén a magyar versenyzőkön kívül bolgár és jugoszláv lovasklubok is képviseltetik magukat legjobb versenyzőikkel és lovaikkal. A magyar klubok közül a következők vesznek részt: Bolyi MEDOSZ, Dalmandi MEDOSZ, Kiskunhalasi Határőr Dózsa, Mecseki Lovasklub, Budapesti Lovasklub, Mezőhegyesi MEDOSZ és a Szegedi Lovasiskola. A vezetőség gondoskodott egyéb programról is, így csikós-bemutatóra, lovastornára, gyorsasági versenyre, valamint a termelőszövetkezetek fogatainak szépség- és ügyességversenyére is sor kerül. A tamási földművesszövetkezet gondoskodik lacikonyhákról, büfékről és hűsítő italokról. Az előző évek látogatottsága alapján a rendezőség az idén is 15—20 ezer nézőre számít a három nap folyamán. A versenyek délelőtt 9-től 12-ig, majd 14-től 19 óráig tartanak. SOK SIKERT! Ma ismét pályára lép a Dombóvári VSE NB Il-es, a Szekszárdi Dózsa és a Máza- Szászvári Bányász NB III-as labdarúgócsapata. Az őszi idény kezdetén sok szurkoló kíváncsian kérdezi: milyen helyezést sikerül kiharcolni csapatainknak, milyen eredményeket érnek el? A tavaszi forduló alapján nincs okunk az elkeseredésre. A hátralevő mérkőzéseken alkalmuk lesz csapatainknak ismét jó játékkal kedveskedni a közönségnek és győzelmekkel bebiztosítani a jobb helyezést és NB III-asainknak esetleg a feljebb jutást. Ehhez kívánunk sok sikert mindhárom csapatunknak. Mai labdarűgóműsor Labdarúgó NB II: A Dombóvári VSE a Zalaegerszegi Dózsa ellen mérkőzik 16 órakor Dom-bó- várott. V.: Gera. Labdarúgó NB III: A Múza- Szá&zvári Bányász Szászvárott a Lábodi MEDOSZ ellen mérkőzik 16.30-kor. Sutyor. A Szekszárdi Dózsa Dunaújvárosban az Építők ellen lép pályára 16 órakor. V.: Sabácz. Megyei labdarúgó-bajnokság: Bonyhád—Tamási 17.00. V.: Gabi (Nagy, Majoros), Dombóvári Spartacus—Nagymányok 17.00 V.: F'ech (Hopp, Dudás), Szekszárdi Petőfi—Palks 17.00 V.: Pető (Pozsgai, Bőte), Bátasaék—Hő- gyész 17.00 V.: Csordás (Zsig- mond. Nagy), Tolna—Szekszárdi Honvéd 17.00 V.: Németh (Szin- ger, Khizi), Simomomya—Fadd 17.00 V.: Vindics (Szabó I. Ba- ráth), Kisdorog—Dombóvári VSE II 17.00 V.: Benke (Halász, Varga), Formád—Nagydorog 17.00 V.: Berta (Németh, Nyakas). Járási labdarúgó-bajnokság: Kalaznó—Félsőnána 16.00 V.: Nemes. Kéty—Murga 16.00 V.: Rittlinger, Závod—Tevel 16.00 V.: Andorka II, Izmény—Nagyvejke 16.00 V.: PaczoJai, Kisvejke— Aparhamt 16.00 V.: Schömfeld, Lengyel—Mucsfa 16.00 V.: Salamon, Máza-Szászvár II—B. Börzsöny 15.00 V.: Attkári, Kakasd —Váralja 16.00 V.: Horváth, Grábóc—Mórágy 16.00 V.: Schmidt. Labdarúgó KISZ-kupa: Kölesd —Tengelic 17.00 V.: Kuti, Sióagárd—Várdomb 17.00 V.: Andorka I., Szedres—Báta 17.00 V.: Meixner. Lelkes szurkolók Mint arról már beszámoltunk, Hódmezővásárhelyen került megrendezésre a Falusi Dolgozók Spartakiád- jának területi döntője labdajátékokban. Megyénket a mözsi térti kézilabdacsapat és a dombóvári férfi röplabdacsapat is képviselte, akiknek szurkolójuk is akadt. Lehoczki János és Izsák Lajos, a mözsi kézilabdacsapat szurkolói a 300 kilométerre tévő Hódmezővásárhelyre motorkerékpárral mentek csapatuk után, hogy győzelemre biztassák őket. Hogy a mözsi csapatnak nem sikerült az országos döntőbe jutni, nem a két lelkes szurkolón és a csapat tagjain múlott, hanem azon, hogy csere- játékos nélkül voltak kénytelenek játszani, mivel több játékost nem engedtek el munkahelyükről. A dombóvári röplabdásoknak is volt két szurkolója. A csapat két tagjának, Verhás Istvánnak és Verhás Ferencnek feleségei kísérték el a csapatot, természetesen a férfi röplabda- mérkőzésnek szurkoltak legjobban, de ha idejük engedte, akkor a nagydorogi kézilabdáé és a cikói röplabdáé lányok mérkőzéseit is nézték, biztatták Őket. Állítólag nekik is részük van abban, hogy a cikói lányok I az országos döntőbe jutottak. — A vártnál nehezebben győzött Bonyhád az NB III-as Dunaújvárosi Építők ellen. — Bizony nehéz győzelem volt. Nem köny- nyü ilyen ..faragás'’ csapat ellen játszani. — Na, meg a játékvezető! — Igen, a játékvezető nem remekelt és ha osztályoznánk, csak gyenge közepes eredménnyel jelölhetnénk működését. Elnézte a kíméletlen játékot és ezért fajult el a mérkőzés. — És azt nem hallotta a mérkőzésen, hogy miért nem Kovács védett? — Beszéltek róla sokat, de, hogy abból mi igaz nehéz lenne megállapítani. Valami kérése van Kovácsnak és ha teljesítik, csak azután véd ismét. — Az ökölvívósportban is előfordul ilyen. Szekszárdon ismét edzésbe állt az egyik jó- nevü ökölvívó. A szurkolók már örültek, hogy ismét láthatják az illetőt a szorítóban, de a szakvezetők csak ennyit mondtak: várjunk még! — Miért kell várni? — Mert az illető csak annyit közölt, hogy majd lesz egy kérése. Hogy az U kérés mi lesz, nem, tudja senki az ökölvívón kívül. — Majd megkapja, amit kér, és öklöz. — Ez nem biztos. Sőt biztos, hogy nem. Vasárnap az egyik vidéki ökölvívó — akit most igazoltak —, bejelentette Leposa edzőnek, hogy nincs kedve öklözni. Azt várta, hogy az edző könyörögjön neki. — De nem így lett, igaz? — Nem bizony. Leposa edző a legnagyobb lelki nyugalommal vette tudomásul bejelentését. Utána még megjegyezte: a jövőben nincs könyörgés, még az se baj, ha az NB II-ből kiesünk, de sztárok és érdeksportolók nem kellenek. — Igaza van. Bár mindenki így gondolkodna. — Így bizony. — Szerdán ismét láthatunk NB l-es labdarúgókat, mégpedig az Újpesti Dózsát Nagy- mányokon. Kár, hogy ugyanabban az időben játszik Bonyhád is MNKmér kőzést. — És ki lesz az ellenfele? — Az NB III-as Ercsi. Remélem, ezt az akadályt is könnyen veszik. — A jövő vasárnap már az NB ll-es kézi- labdásaink is bajnoki pontokért játszanak. — Vasárnap Simon- tornyán a Tolna elleni női mérkőzésen olyan hangulat uralkodott, mintha az NB I-be jutást döntené el a mérkőzés. — Történt valami említésre méltó? — Két pofon. A tárgyalás kedden lesz Szekszárdon, a kézilabdaszövetségben. — De a tekézőkről se hallgassunk. Főként a bonyhádiakról ne, akiknek több éves panaszuk, hogy nincs pályájuk. — Pedig ígéret már annyi volt... — Hát nemrégen még arról volt szó, hogy kapnák egy épületet, amit társadalmi munkában lebontanak és abból meglesz minden építési anyag. — Csak azóta úgy látszik, akiken ez múlott, mást gondoltak. — Akadnak furcsa dolgok. Például Báta visszalépett a megyei labdarúgó-bajnokság B- csoportjából, azzal az indokkal, hogy nincs elég játékosa. — És mégis van? — A jelek szerint van, mert néhány nap múlva beneveztek a KISZ- kupa mérkőzéssorozatra. — És le is játsszák azokat a mérkőzéseket? — Többségét igen, de miért kérdezi? — Mert szerdán as egyik bonyhádi játékvezető nagyon panaszkodott, hogy a bonyhádi járási bajnokságban sok a mérkőzés-elmaradás és hiába jelennek meg a játékvezetők. — Legalább egy témával több lesz a labdarúgó-játékvezetők idei táborozásán Siófokon. — Honnan tudja, hogy lesz? A játékvezetők még nem tudják, hogy hol és mikor lesz a táborozás. — Én tudom, és megmondhatja a játékvezetőknek is: az idei táborozás szeptember 5-től 10-ig tart Siófokon, a szokott helyen. Szóval, akkor szalma vagy... — Ja persze! Ja persze! — mennydörögte Kovács szaktárs — Te tulajdonképpen most szalma vagy... — Amolyan jelentőségteljesen mondta a szavakat, sokat sejtetően, hamiskásan mosolygott mellé. A férfiak általában szeretnek nagy ügyet csinálni abból ha „szalmák”. Kezüket összedörzsölik, majd nagy csattanás- sal összecsapják, sejtelmesen mosolyognak, elégedetten húzzák ki magukat, miután felpakolták a vonatra egyszem feleségüket egy-két-három gyerekükkel együtt. Aztán? © Széna 1. Károly, aki éppen szalma minőségben van, meghívja a kollégákat, hogy munka után fogyasszanak el vele egy pohár sört. Előzékenyen hazakíséri néhányukat, hiszen ő most ráér, nincs sietős dolga és beszámolnia sem kell hollétéről senkinek. *1 Hosszan őgyeleg, kirakatokat néz... Hazamegy üres a lakás, állott a levegő, de nincs kedve ablakot nyitni sem, a fehér inget féxfimödra „szépen” leteszi a székre és végignyúWc a rekamién. Egy hét után már minden ing piszkos. Mosáshoz lát— Valóságos áldás ez a nytorű A zoknit — reggel veszi észre — elfelejtette este felteríteni. — Te tulajdonképpen akkor most szalma vagy... — cseng irigykedőn a kollégája hangja. És felhúzza vizesen a zoknit. © Széna H. Károly, ai'á éppen szalma minőségben pompázik végre, meghívja vacsorára Bözsikét. Izgatott Válogat az ingek között, közben összegyűr vagy hármat Nincs aki begombdb- ja a mandzsetta gombját, ez pedig világéletében soha nem sikerült neki. líj ing, amely nem ilyen komplikált megoldású. __ A ztán Bözsi.L1 Bözsi jókedvű, — de úgy véli túl sokat és tül hangosan nevet. Rájuk figyelt a Szabóné, aki a szomszédjukban lakik és aki elmondja majd a feleségének az esetet, amikor megérkezik. Elmondja — de vajon hogyan! Ez idegesíti. Bözsi táncolni akar — valahogy nem stimmelnek össze. A feleségének mondhatja, hogy hagyja ezt a hülyeséget, ha ő akar keringőzni, de a Bözsivel muszáj. Egyébként a Bözsi határozottan rosszul táncol, valahogy ugrál. A Bözsi jól bírja az italt, no persze azért mert jól „aláágyazott": halászlét, meg rántott halat evett. Túl nagy szájt nyit egy- egy villa étel fogadására. Aztán Bözsi mosolyog, amikor a pincér számol. Ha a feleségével megy valahová az ő pénztárcájából fizet. Érdekes ... Bözsi valahogy nem is olyan jó nő, mint ahogy ez ideig látta. © Cekkerred megy haza a szakmaként élő Széna III. Károly. Bevásárolt. Hagymát tisztit, paprikát szeletel, paradicsomot vág. Lecsó lesz. Nyel nagyokat, már érzi az izét. Már mint annak, amilyent a felesége szokott készíteni. Megég a hagyma — no, ez még nem baji A paprika is hasonló sorsra jut. Ez sem vész. A lecsónál az a fontos, hogy benne legyen minden. Ebben pedig bemre van. Semmit sem sajnált ki belőle. De valahogy mire elkészül, nem sokat eszik. No nem mintha hibája volna.il Csak már nem éhes-l. ® — No, neked tulajdonképpen hamarosan lejár a szalmasá- gad — mondja Kovács szak- társául — Sajnos, sajnos .11 — vág szomorú képet a mondottak mellér — Ez a férfisots*.. Pedig, pedig.:*. — Es jelentőségteljesen bólogat. •— Hogy na mindent nem. tettem ez alatt a kél hét alatt — mondja mosolyogva. Magában pedig így gondolkodna a Szalma állapotban leledző Széna 2K, Károly: — Úgy SMt én most, mint a Toldi lova. úgy tadok én jóízűen egyedül termi, bt mindenki itthon vantüU Hazafelé vásárol négy kiflit, azt rágcsálja el vacsora gyanánt—. Körül járja a lakást sok a piszkos ing a székeken, halomra rakva a mosatta.« a konyhában, s a párnában valóságos lyukat fúrt már a feje. Rendet kellene csinálni.*. Kicsit felviltanyozódik. Aztán látja, hogy reménytelen. Majd az asszony — Szóval akkor szabna vagy... — mondja Kovács szaktárs álmában egy gúnyos vigyor kíséretében. És hozzáteszi: — Neked kár a szalma- ság*U Rokkantság esetén mi a kártérítés mérve ? Az. Állami Biztosító és az SZTK gyakran más-máis rokkantsági százalékot állapít meg ugyanannál a sérülésnél, de egyéb eltérés is mutatkozik a biztosító és az SZTK gyakorlata között. Ez félreértésekre adhat alkalmat, ezért az Állami Biztosítóhoz fordultunk és a következő felvilágosítást kaptuk! Az eltérés legtöbb esetben abból adódik, hogy az SZTK a sérültnek foglalkozásával kapcsolatban vizsgálja munkaképesség-csökkenését, a balesetbiztosítás alapján viszont munkakörtől függetlenül az általános egészségromlás figyelembevételével állapítják meg a rokkantság százalékát. Az Állami Biztosító éppen ezért akkor is fizet kártérítést, ha a baleset folytán megrokkant biztosított addigi munkakörét továbbra is hiánytalanul el tudja látni. Ha azonban az egészségromlás nem baleset következménye, a balesetbiztosítás alapján kártérítést nem igényelhet. Egyes foglalkozási ágaknál még ma is előfordul a foglalkozási megbetegedés, ebben az esetben az SZTK rokkantságot «állapít meg» a biztosító viszont nem fizethet kártérítést, mert a baleseti biztosítási szabályzat szerint balesetnek az akaraton kívül hirtelen bekövetkező külső behatások által keletkezett egészségromlás minősül. A foglalkozási megbetegedések (szilikózis, ólommérgezés) nem ilyen feltételek mellett következnek be, tehát ezekre a balesetbiztosítás nem terjed ki. Az SZTK és a biztosító gyakorlatán ban mutatkozó különbség a kártérítés módjából is adódik. Az SZTK a munkaképesség csökkenésének arányában járadékot fizet. Ha a beteg állapota javul, a járadék összegét csökkentheti, sőt annak folyósítását meg is szüntetheti. Az Állami Biztosító viszont a balesetből eredő rokkantság miatt egyszeri kártérítést nyújt, ennek mértékét általában egy; de legfeljebb két éven belül megállapítják. Ha a rokkant egészségi állapota később javul, a már kifizetett kártérítést a biztosító nem igényli vissza. A kártérítés független az SZTK-szolgáltatásoktól, a biztosított ezt az összeget az SZTK-szolgáltatá- son felül kapja.
