Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

7 REEL EKIOREÉN VBEN Lebontották az állványerdőt, most már zavartalanul gyönyör­ködhetünk a Hevesi Sándor téri új színházépületben, amely méltó • arra, hogy hat-hét esztendőn át, egészen a Nemzeti Színház Dózsa György úti végleges otthonának felépítéséig, kényelmes hajlékot nyújtson az ország első színházá­nak. Háztűznézőben a Hevesi Sándor téren Korszerű hajlékba költözött a Nemzeti Színház EGY LEGENDA OSZLATÁSA 1964. végén s a következő év elején kíváncsi érdeklődők százai lesték, alig titkolt riadalommal a Blaha Lujza tér környékén, mi­ként bontják a Nemzeti Színház régi épületét, amely mellesleg soha nem volt sem végleges, sem ideális otthona a Nemzetinek. Az igazi Nemzeti Színház ugyanis az egykori Kerepesi út elején, a mai Rákóczi út és a Mú­zeum körút sarkán állt, míg 1908- ban ki nem mondták felette a megfellebbezhetetlen ítéletet: tűz­veszélyes, tehát le kell bontani. Hamarosan azonban kiderült, hogy mennyire hamis volt ez a hivata­los indok. Arról volt szó, hogy Máder Rezsőt, a Habsburg-család törvénytelen fiát megmentsék. Máder bérelte akkoriban a Nép­színház épületét, amely 1908 nya­rán csődbe jutott. így bérelték ki végül is a Nemzeti Színház szá­mára a Népszínház épületét, ezenfelül olyan előnytelen szer­ződést kötöttek Máderral — ki­lenc éven át ésvi 30 ezer korona apanázst fizettek! —* amely egyedülálló a nagy gazdasági tranzakciók történetében is. Merőben újjászületett a színpad és a nézőtér. A Hevesi téri be­járaton át a tágas előcsarnokba érkezünk, ahol a ruhatárakat he­lyezték el. Innét két oldalt már­ványlépcső vezet az emeleti do­hányzóba. A 750 személy befoga­dására alkalmas nézőteret a föld­szintről és az emeletről egyfor­mán megközelíthetjük. A látvány, amely itt fogad — káprázatos! Háromemeletes volt a régi Ma­gyar Színház, kétoldalt páholy­sorral. Szinte még az első sorok­ból is kényelmetlenül lehetett csak látni, míg például a har­madik emeleti erkély — az úgy­nevezett kakasülő! — egyszerűen eladhatatlan volt. Annál elavul- tabb nézőtéri rész alig akadt az országban. Ezzel szemben ebben az új épü­letben mindössze egyetlen erkély van. Mindenünnen pompás rá­látás nyílik a színpadra. Szürkés- barna faburkolat fedi az oldal­falakat,. míg a mennyezetet -tört felületű gipsz álmennyezet rejti. De nemcsak a szemnek kelle­mes ez az új hajlék, hanem rend­kívül célszerű, jól felszerelt a művészek számára is. Százhúsz áramkörös, hazai gyártmányú, úgynevezett Converta fényszabá­lyozót szereltek föl; vadonatúj elektroakusztikai berendezést is kapott a színház, amely a stereo- hanghatás szempontjából ma már nélkülözhetetlen egy színházépü­letben. A művészi munkának te­hát minden előfeltételét biztosí­tották, méltóan azokhoz a Nem­zeti Színház-i hagyományokhoz* amelyek e nagy múltú intézmény történetét képezik. Október elsején, a Budapesti Művészeti Hetek eseménysoroza­tában, díszelőadás keretében nyit­ják meg az új színház, kapuit. Madách Imre drámai költeménye, „Az ember tragédiája’7 szerepel a raegnvitóest műsorán. BÁNOS TIBOR A Nemzeti Színház méltó, vég­leges otthonának fe*építését az úri Magyarország így odázta el. El kell tóiát oszlatni azt a ha­mis legendát* amely a Blaha Lujza téri színházépület lebon­tása körül kerekedett: ez sosem volt az igazi Nemzeti Színházi ' SZÍNHÁYTÖRTÉNELEM / A HEVESI TÉREN A Hevesi Sándor téri Magyar Színház alapkövét éppen hetven esztendővel ezelőtt, 1896-ban rak­ták le. Egy esztendővel később volt a megnyitó előadás. Aztán hat és fél évtizeden át a magyar színháztörténelem jelentős, nagy korszaka zajlott le ezen a szín­padon. Olyan kiemelkedő színész­egyéniségek játszottak itt, mint Bajor Gizi, Blaha Lujza, Jászai Mari, Küry Klára, Márkus Emí­lia, Pálmay Ilka, Tőkés Anna, Beregi Oszkár, Csortos Gyula, Hegedűs Gyula, Kabos Gyula, Rátkay Márton, Rózsahegyi Kál­mán, Somlay Arthur, Törzs Jenő, és Uray Tivadar. Persze a nagy sikerek árnyéká­ban ott húzódtak a kevésbé je­lentős, de a korra nagyion is jel­lemző bukások! Egymásnak adták a kilincset a bukott és a bu­kásra „jelölt” kapitalista színház- igazgatók, akik kevés pénzzel, és művészi ízlés híján igyekeztek itt színházat csinálni, más szóval nye­részkedni. Ezt az eltemetett, múltba tűnő Magyar Színházat azonban hiába keressük ezekben a napokban a Hevesi téren. A régi színház épü­letét gyökeresen átépítették. Ügy­szólván a négy falon kívül sem­mi sem emlékeztet itt az egykori Magyar Színházra, s ez idő szerint ez a legszebb, legmutatósabb színházépület hazánkban! EGY KIS SÉTA Ha a színészbejárón át közelít­jük meg az új épületet, az iro­dákhoz és az öltözőkhöz jutunk. Tizenöt négy-, illetve nyolc­személyes modem, kényelmes öl­töző várja itt a színészeket, s minden két öltöző között zuha­nyozó is van. A színház reliefekkel díszített homlokzata A <50 személyes nézőtér. jjMTI fotók — Mező Sándor felvételei) A kultúra Irodalmi műsorok a munkásszállásokon A hajdani vándor- színészek, a múlt század elejének ma­gyar aktorai járhat­ták olyan lelkesen és elszántan a haza tá­jait, mint ahogy öt fiatal budapesti ama­tőr előadóművész hét éve látogatni kezdte ai építőipari, vasas, textiles és más mun­kásszállásokat. Idegen világ volt a színház a perem- kerületek ideiglenes barakkszállásain élő általában néhány ele­mit végzett munká­sok számára, akik­nek napi munkája után az ital és kár­tya volt rendszerint minden szórakozása. Az öttagú brigád lel­kes ifjú versmondói a szálláshelyek folyo­sóin, előtereiben, ud­varszegletében, vagy éppen valamelyik há­lóteremben szavalták Petőfi és Arany köl­teményeit, a világ­irodalom legszebb verseit. Az „Üstökö­sök találkozása” és a „Vallomás” című iro­dalmi összeállítással indult útjára ez az akció a Pillangó utca környékén felépült munkásszállótömb la­kói előtt, hogy hét é v után 53 műsort és háromezer előadást érjen meg a szak- szervezetek Egressy klubjának zenés iro­dalmi műsoraként. A hét év előtti ide­iglenes barakkszállá­sok helyett azóta kor­szerű szállótömbök épültek, ahol a lakók ma már jórészt ün­neplőbe öltözve vár­ják az előadókat. A szereplőgárda az igé­nyek arányában nö­vekedett: már az el­ső három esztendő­ben 25 színész csat­lakozott az öttagú csoporthoz, köztük több neves előadó- művész. Később már ren­dező és dramaturg közreműködésével ké­szültek a műsorok. Megszületett az új műfaj: a pódiumjáték. A „Ha rózsaszál leszel” című magyar népballadaműsor folytatásaként bemu­tatták a skót balla­dákból összeállított színpadi játékot „Ro­bin Hood, a zöld fák fia” címmel; a cik­lus harmadik tagja­ként a betyárballa­dákra épült „Zava­ros a Tisza” az idén tavasszal került a közönség elé. Három Móricz-novellából „Látófa” címmel szerkesztettek műsort és most készül az „Égi madár" pódi­umváltozata. A pantomim és az opera népszerűsíté­sével is kísérleteztek az irodalmi műsorok­hoz hasonló sikerrel. Donizetti két vígope­rájának, a Don Pas- quale-nak és a Sze­relmi bájitalnak egy­órás pódiuxnváltoza- tát mindenütt nagy tapssal jutalmazta a hallgatóság. Mintegy másfél év óta már budapesti és . vidéki színházi brigádok is látogatják az ország munkásszállásait. Az akcióban részt vevő művészek misz- sziónak tekintik eze­ket a szerepléseket — gázsijuk csekély részéért — vállalva, a fáradságot és a rossz körülményeket is. Televízió, könyv­tár és rádió még nincs minden mun­kásszálláson, sok he­lyen az országban si- várabb a kép, mint a hét év előtti fő­városi barákkszállá- sokon. Nem lets je­lentőségű tehát, ha az ismeretterjesztés a világnézeti és esz­tétikai nevelés köve­teii a műkedvelő színjátszók és hiva­tásos színművészek elviszik a színházat azoknak, akik előtt az eddig ismeretien volt. VARGA ARANKA BATSÁNYINÉ, BAÜMBERG GABRIELLA: VERSEK AZ ELDOBOTT RŐZSA Míg szépségében az ágon virágzott, az ifjú, vágyott rá letépte hát, s most — látva keblén a hervadt virago eldobta s porba hullott a virág. Talán a sorsom benne kell olvasnom, , ifjúság tűntén ez vár engem is? Ó, engedj inkább, Istenem meghalnom, rövid tavaszom míg el nem virít. üjévi jókívánság egy barátomnak Kívánom, hogy — így mondja a barátság, találj egy jó, a szerelmedre méltó lánykát, egy lányt, ki szép és hű, gazdag, okos, derék, barátságodért megérdemlenéd. BÜNBÁNAT NÉLKÜL Öt szeretni bűn lenne? — Nem, nem hiszem, hiába! De ha mégis bűnné válna halálomban sem bánom meg sosem! A KÖLTÉSZET ALAPJA Üdv, kedves költészet neked, mert legyőzöd félelmemet, ami prózában tilos lenne, nincs benne bűn, így versbe szedve. Egy lány nem vetemedhet arra. hogy nyíltan kimondja, szeret, mert manapság csak az tetszik, ki csal és a szerelmesek mind ízléstelenek. Én ezért lettem a Múzsák szolgája, ki itt szolgál, szívét kiöntheti, nem is pirul, mert nem bánja senki sem, hogy miről szólnak a versei. Ha látom hát a kedvest közelemben, megdobbantja szívem tekintete, ő az, kiáltja, ő és indul, száll vele, s „szeretlek téged” ezt zengi csak néki versem. _____ Csányi László fordításai Baumberg Gabriella, aki a halálban sem szakadt el a szeretett férfitől, s a tapolcai temetőben ott nyugszik Ba­tsányi János mellett, korának jelentős osztrák költője volt, s Bécs Sapphójának hívták. Verseskönyve (Gedichte von Gabriele Batsányi géb. Baumberg) 1805-ben jelent meg, s csaknem valamennyi verse Batsányi iránti oithatatlan sze­relméről szól. Nem volt nagy költő, irodalomtörténeti je­lentőségét mégsem szabad kétségbe vonni: Batsányi jogán is helye van irodalmunkban, s végső nyughelyei is magyar földben talált. Fordítóra eddig mégsem akadt. Verseiből néhány itt, s ezúttal jelenik meg először magyar nyelven.

Next

/
Oldalképek
Tartalom