Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-13 / 191. szám

4 TÓIK A ’VOT.TTT KEpŰJSAG lflfífi. augusztus 17. Három hét Franciaországban Egy fiatal szakmunkás a genfi ENSZ-palotában Két évvel ezelőtt, Tatabányán, az ipari tanulók országos _____ versenyén egy nyúlánk termetű, szemüveges fiatalembert, a ||||||||||pt szekszárdi Boda Mártont szakmunkássá avatták. Büszke, jól- v'PSl$|fK eső érzéssel nyugtázta ezt a szép sikert. Munkahelyén, a Tol- na megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál is sokan gratulál­tak a sikeres helytálláshoz. Ö azonban nem elégedett meg eny- nyivel. 1965-ben a Szakma ifjú mestere mozgalomban aranyjel- , vényt szerzett. S ezt megismételte ebben az évben is. Ilyen előzmények után született meg a döntés a vállalatnál, hogy az építők szakszervezetének ifjúmunkás delegációjában, amely háromhetes franciaországi útra indul, Tolna megyét Boda Márton képviselje. S a húszéves fiatalember készült élete első külföldi útjá­ra, Ausztrián, Svájcon keresztül Franciaországba. Mindez hónapokkal ezelőtt történt. őst augusztus közepén — gyógyszerellátás eddigi törvé— ™ néhány nappal hazaérke- nyeinek megváltoztatásáért foly- zése után — tapasztalatairól, él- tatott harc. Jelenleg ugyanis az menyeiről beszélgetünk. orvosi ellátás, valamint a gyógy­— Utazásunk célja kettős szer költségeit teljes egészében volt: egyrészt megismerkedni a ki kell fizetni a dolgozónak, s francia szakszervezetek tévé- csak a számlák bemutatása után kenységéval, másrészt minél térítik meg annak nyolcvan szá- is egy svájci emllékről beszél. A több élményt gyűjteni jutalmul zalékát. A francia munkásoknak háromhetes franciaországi tar­eddigi munkánkért. pedig legtöbbször csak igen nagy tózkodásuk során ugyanis egy De talán legszívesebben még­«IlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllH— HAJSZA a tömeggyilkos után felejthetetlen utazást. A kérés­nek szívesen eleget teszünk, an­nál is inkább, mivel úgy érez­zük jól választottak, amikor Bo­da Mártont javasolták erre az útra. Eddigi munkájával kiérde­melte az elismerést. (szigetvári) Énekes madár „A székelység, mely Tamási Áront szülte, a balladák népe — írja Féja Géza —, valami ősi, belső kényszertől küldve megtalálta a föld és a magasság kapcsolatát”. És az Énekes madár, kedves, meleghangú meseszövése is mintha képzeletszülte, fantázia feltalálta, leheletkönnyed magasságokból, hirtelen toppanna a paraszti élet vaskos földjére. S ez a mese és valóságkapcsolat egészséges, s már- már helyenként válogatás nélkül való, durva tréfáival, s áttetszőén bájos mesecsodáival — belopja magát az ember szívébe. A mesebeli vénség és a földön gyökeredző ősi korlátoltság harca ez a meleg ifjúsággal, a szerelemmel, a tisztasággal, azaz a szabadsággal. Lukács és Máté — Zenthe Ferenc és Avar István — a szürkülő estében nekiindulnak, kicsit os­tobán, kicsit esetlenül, meg durván is, mordállyal ijesztgetni a lányokat. S ahogyan esetlenül, ügyefogyottan hajtják végre durva tréfájukat —, olyan ügyefogyottan mozognak az egész darabban. A két, mindenáron férjhezmenni akaró vénlány, Eszter és Regina — Kiss Manyi és Mészáros Ági — magukat kelletve, szerelemre áhítozva, kevés asszonyt furfanggal, de jó adag tehetetlenségük sugallta gonoszsággal megáldva, méltó párja az öreglegényeknek. Sótalan hu- mortalan alakjai ők a mesének valamennyien, — komikus voltuk nem jellemükből, hanem helyzeteikből adódnak. Móka és Magdó — Cs. Német Lajos és Halász Judit — a tisztaság megszemélyesítői. Őket emeli magasságokba a szerző, velük történnek a gonoszok, a vének elleni „harcuk” során csodálatos, mesés dolgok. Mese és földi valóság. De a játékban a mese csak a földi valóság kiteljesedését, plasztikusságát biztosítja. Ebben a darabban a mindennapi élet édes és keserű ízét, az em­beri ostobaságot és rontást és az emberi jóságot, a szerelem ragyogását, mintegy belső vívódását, táncát, mindenekfe- lettiségét írta meg a szerző, egyszerű humorban fürdetve. Móka és Magdó szerelme túlnő egy emberpár vonzódásán. A fiatalság győzedelmessége — a szabad élet és gondolat győzedelme. A darab metamorfózisa, a darab drámai csomópontjának megoldását biztosítja. Amikor Magdó lenyeli az énekes ma­dár tojását, amelyből, és a darab végén, amikor a fiatalok át­változnak, mesecsodával eltűnnek — egy énekes madár röp­pen elő. Ez a kedves mesemotívum már gyermekkorunkban is elkápráztatott bennünket. S most az általa nyújtott meg­oldás legalább olyan megkapónak tűnik, felnőtt szemmel is, mint akkor, hajdanán. Tamási Áron darabját Mészöly Dezső alkalmazta tele­vízióra, Tamássy Zdenkó az írott szöveg hangulatát idéző zenét írt hozzá. Rendező: Pártos Géza. A háromfelvonásos darabból az átdolgozás során kimaradt minden, ami a tele­víziónéző előtt feleslegesnek hatott volna. A székely folklór­ból kivirágzott népi játékból — egy paraszti vígjáték lett. A három felvonás beleszűkítése alig több, mint egy órába, sze­rencsés volt. Sok felesleges mese-elem, már-már butaságba hajló durva paraszti tréfa, s a ma embere számára humor- talannak ható humor maradt ki belőle. Csupán egy helyen nem lehet teljesen egyetérteni a változatással. A televízió­változat végén az eredeti darab átváltozási motívuma meg­maradt, csak a két fiatal eltűnését, „mennybeszálltát”, mondhatnánk úgy is, hogy győzelmét nem követi az énekes madár megjelenése. Így az átváltozásból csupán eltűnés lesz, s a darab közepe táján nagyon jól kipoentírozott jelenet, a Móka ajándékozta tojás lenyelése értelmét veszti. A darab bemutatása a televízió szerencsés választása volt, amelyet siker is bizonyít. MERY ÉVA EGY FRANCIA RENDŐRFŐNÖK FELJEGYZÉSEIBŐL iiiniMii ...................mii.................. — 73 — A hallgatóság tiltakozó közbekiáltásokkal adott kifejezést felháborodásának, s követelte, hogy az elnök vonja meg a védőtől a szót. Leser ezt nem tehette meg, mert a perrendtartás értel­mében a védő bármit felhozhat védence érde­kében — az esküdtek feladata, hogy elbírálják érveit. MESTERI VÉDÖBESZÉD VOLT Floriot ügyesen átsiklott a terhelő tényeken, a kétségbevonhatatlan bizonyítékokon, annál bővebben foglalkozott a szerinte nem eléggé ala­pos, hanem felületes vizsgálat során ejkövetett hibákkal és mulasztásokkal. Bizonyítani igyeke­zett, hogy Petiot egész életében becsületes ember, s a háború alatt jó hazafi volt — amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy nyolc hónapig sínylődött a Gestapo börtönében. öt óra hosszat tartó beszédében valóban min­dent elkövetett védence érdekében, de érveivel senkit sem tudott meggyőzni. Csak Petiot bólintott néha helyeslőén. A hosszú védőbeszéd miatt a tárgyalás a késő délutáni óráikig elhúzódott. — Az önök kezébe helyezem védencem, dr. Marcel Petiot sorsát — mondta végül az esküd­tekhez intézve szavait. — Bizonyosra veszem, hogy minden kérdésre, amit a váddal kapcsolat­ban önökhöz intéznek nemmel fognak válaszolni Petiot elejétől végig nagy figyelemmel kísérte védője beszédét. Végül mint olyan sok megrög­zött bűnös, ő is sírva fakadt a vádlottak padján. Álla idegesen rángatózott a visszafojtott zokogás­tól. Gömyedten, megtörtein, magába roskadva hallgatta Floriot utolsó szavait. — 74 — Leser felállt és maga elé szólította: — Petiot, van-e hozzáfűzni valója a védőbe­szédhez? Kíván-e mondani valamit az utolsó szó jogán? A várakozás feszültsége volt érezhető a hall­gatóságon. Mit fog Petiot mondani? Arcátlan lesz-e, mint a tárgyalás kezdete óta? Tévedtek, akik ilyesmit feltételeztek. Petiot — a hetekig tartó tárgyaláson először — megin- dultnak, teljesen megtörtnek látszott. Lassan felemelkedett ültéből, a bírói emelvény elé ment rogyadozó lépésekkel, s rekedten tört ki belőle a szó: — De ’gén ... szerettem volna ... képtelen vagyok... Az esküdtek felé fordult: — Önök franciák, jó franciák. Önök tudják, hogy nem álltam a Gestapo szolgálatában, tud­ják, hogy mi a kötelességük ... Lerogyott. Két őre megragadta és Mcipelte a teremből. A bírák és az esküdtek tanácskozásra vonultak vissza. ,Az esküdteknek 135 kérdésre kellett vá­laszolniuk, öt-öt kérdésre a huszonhét áldozatra vonatkozóan: Meggyilkolta-e Petiot? Megfontolt szándékkal? Alattomosan? Haszonlesésből? Meg- rabolta-e? Öt perccel éjfél előtt két teremőr kitárta a nagy szárnyas ajtót. Az esküdtek befejezték ta­nácskozásukat. — 75 — A hallgatóság, amely a késő éjszakai óráig kitartott a zsúfolt tárgyalóteremben, állva fo­gadta a bíróság és az esküdtek bevonulását, s állva hallgatta meg az ítélet Mhirdetését. Közvetlenül az esküdtek bevonulása előtt be­vezették a vádlottat. Közben visszanyerte ön­uralmát, s képes völt állni az ítélethirdetés alatt. Leser elnök fennhangon bejelentette, hogy az esküdtek egyhangúan igennel válaszoltak min­den kérdésre, s a bíróság ennek alapján a tör­vények értelmében halálra ítélte a vádlottat. Rövid indoklás következett ezután, majd Leser bíró felolvasta, hogy a bíróság milyen kártérí­tést ítélt meg az áldozatok hozzátartozóinak, akik kártérítési igényt jelentettek be. Többek között Guschinownénak 100 000, Braunbergemé- nek 700 000, Dreyfusnénak 800 000 frankot ítélt meg a bíróság. A kártérítést a vádlott vagyonából kellett fi­zetni. Volt-e ennyi vagyona? Lesueur utcai há­za, félmilliót ért. Hol vannak a zsákmányolt értekék? A dollárok, svájci frankok, holland forintok, aranyak, gyémántok, ékszerek? Az ál­dozatoktól rabolt milliók! Ezt nem tudták, s ez mind a mai napig nem derült lei. Felfedezte valaki a kincsek rejtek­helyét? Még mindig biztos helyen rejlenek va­lahol a föld alatt, vagy befalazva? Senki sem tudja. Kivégezték. Petiot megőrizite, a sírba vitte a titkát. Vége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom