Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-11 / 189. szám
1966. augusztus II. TOT.WÄ STRGTTÍ NÉPÚJSÁG 3 n ALAPOZÁS ELŐTT Kétemeletes épület földmunkái folynak ezekben a napokban Szekszárdon a Széchenyi utcában. Munkagépek, földgyaluk és különböző 'szakemberek végzik az alapozás előkészítését. Az épület földszintjén kap majd helyet az új „Kispipa” étterem. Az új szovjet silózóberendezés „premierje" az állami gazdaságokban Tolna megye állami gazdaságaiban a héten megkezdődött a silózás. A gazdaságokban 5300 holdnyi silótakarmány termését takarítják be. Ezt húsz munkanap alatt akarják elvégezni, mégpedig a 27 régi silózógépen kívül 19 új, szovjet gyártmányú 1—15- ös adapter bevetésével. A nagy teljesítményű szovjet silózóberendezéseket a gabona- kombájnokra szerelték, s velük átlagosan 15 vagon termést takaríthatnak be tíz-tizenkét órás műszakban, s egy pótkocsit hat-nyolc perc alatt tölt meg egy ilyen berendezés. A megyénkben most először bemutatkozó szovjet adapterektől sokat várnak, mert egy ilyen berendezés három-négy régebbi rendszerű silózógép együttes teljesítményére képes. Az I—15-ös adapter megköny- nyíti az idén a kukorica betakarítását is az állami gazdaságokban: a kombájn szalmakocsijának helyébe szerelik, s a kukoricaszárat felaprózva vagy a pótko csiba szórja, vagy egyenletesen elteríti a tarlón. évvel ezelőtt csak Iregszemcsén találtunk szórakozást — jegyzi meg a tanácselnök. — Ma már heti két> előadással működik a mozi, van jó néhány televízió, az őszi, téli hóhapokban pedig a KlSZ-szervezet gondoskodik szórakoztató programról, műsoros estekkel, szellemi vetélkedővel, házi sportversenyekkel. Jó negyven évvel ezelőtt Jász- árokszállásról telepedtek ide jobb megélhetést kereső emberek, ők, és gyerekeik adják ma is a lakosság kilencven százalékát. Életüket kizárólag a munka töltötte ki, mint ahogyan az tölti ki ma is, csak a réginél nagyobb igényességgel. Egy részük a termelőszövetkezetben találja meg a munkát, más részük — jellemző kifejezéssel — a szövetkezet felé ’ vonzódó eljáró. Életük értelmét ma már nem csupán a szakadatlan munkában látják; ezt tükrözi a kis falu házainak arculata. — A tisztasági mozgalom már eljutott hozzánk is — mondja a tanácselnök. — A Nőtanács, a Vöröskereszt munkáját mutatja, és az emberek akarását, hogy tizenegy ház kapta meg a ..Tiszta udvar, rendes ház” táblát. Az önkéntes véradásban is kiemelkedőt produkáltak... És a társadalmi munkában is .. . Az elnök asztalán fekszik a járási tanács értékelése az első félévben végzett társadalmi munkáról. Ujireg Szakadát mögött a második; egy-egy lakos több, mint száznégy forint értékű munkát végzett a köz javára, míg pgldául a szomszédos Nagykónyi és más, nagyobb községek lakossága egyetlen fillért sem. A nagyobb igényesség meglátszik abban is, hogy a hat év előtti méternyi magas gazt termő teret bekerített park változtatta meg. Jó, sokhelyt látni szebbet, itt még csak kis ágyakban díszük a virág, de mégis más, mint volt. Mint ahogyan a parkkal szemben, a termelőszövetkezet irodájának az udvara is masabb, rendezettebb. Innen már nemcsak mennek, ide jönnek is az emberek. Uj embernek számít — alig egy évvel ezelőtt telepedett ide — Berek Sándor, a termelőszövetkezet főagronómusa. Felesége pedagógus. Nagyon sóik mezőgazdasági szakember átszállójeggyel érkezik egy-egy helyre. — Hosszabb távra akarunk itt megtelepedni — mondja — mert a mezőgazdász munkájának évek után érik be a gyümölcse. Meg kell ismerni a termőföldet, az embereket. Adottságaink miatt nehezebben boldogulunk, mint másutt, de az itteni emberek szeretik a munkát. „Szereltétek a népet és meghaltatok..." Az utóbbi évtizedekben országszerte sokan megismerték Gőgös Ignácz nevét. Az Üj Magyar Lexikon többek között arról tájékoztat, hogy a huszas években illegális kommunista sejteket szervezett, részt vett az akkori MSZMP megalakításában. 1925-bena KMP Központi Bizottsága tagjai sorába választotta, majd börtönbe zárták. Az éhségsztrájk idején alkalmazott brutalitások következtében 1929-ben meghalt. S íri csend van a tamási temetőben, teremtett lelket nem lelni. A déli órákban senki nem zavarja a halottak birodalmát, még a temetős háza is üres. Végre előkerülnek és elmagyarázzák, merre található Gőgös Ignácz sírja. Barangolás, hosszas keresgélés a holtak falvának régi temetkezé- sű részén. Ezen a szakaszon az országút felé már kerítés sincs. Az északnyugati sarokban, a gyalogösvénytől 6—8 méterre, óriás bukszusok és bozótos orgonabokrok által eltakarva, áll a kegyelet által emelt szép sírkő, ötágú csillag van a felső részén. ,.A Magyar Kommunista Párt. a magyar nép nagy harcosa, Gőgös Ignácz. 1892—1929. Emléked örökké él és új harcokra lelkesíti a magyar munkásosztályt” — íme a szöveg. A kőperemmel szegélyezett síron különféle, de most csak zöldet adó virágok. Bizony, ritka lehet itt a látogató. Ezt a virágok közti méteres gyom és körülötte a sűrű, járatlan bozót bizonyítja, ösvény már nem vezet hozzá, bár látszik, hogy időnként ugyan, de mégis rendszeresen gondozzák. A közeiben népfelkelők alusz- szák örök álmukat a „meghalt a hazáért” feliratú sírkövek alatt. Szülőfalujában helyezték örök nyugalomra 1958-ban Gőgös Ig- náczot, a nevét viselő tamási munkásőrszázad által adott díszpompával. * M it tudnak vajon róla a szülőfalujában ma élők? Ismerik-e életének, tevékenységének lényegét, tudják-e. hogy Gőgös Ignácz népünket szolgálta? A temetőhöz közel fekvő települést róla nevezték eL Itt asz- szonyokkal és fiatalokkal beszélgetünk. Mindenkitől ugyanazt kérdezem: Mit tud Gőgös Ignácz- ról? Ki volt ő és mit tett? VIottó: Néhány napja volt Gőgös Ignácz halálának évfordulója. Amikor meg kellett válnia az élettől, 37 éves volt. Ha túléli a kínzásokat, most 74 esztendős le hetne ... Az először megszólított asszonyok 25—30 esztendő körüliek. Az idősebbik, a szemüveges, pici gyermeket tart karjaiban, akinek kopasz fejére zsebkendőt terített, védi az erős napsütéstől. Férjük a Fornádi Állami Gazdaságban dolgozik. A kérdésekre tanácstalanul egymásra néznek. Ki lehetett? — Hát bizony, nem tudunk semmit — mondják kisvártatva. Restellkednek ugyan, de mégis mosolyognak, mondván, hogy a telepet róla nevezték el. Fiatalok, de inkább diákfélék a következők. Az egyik fiú kivágja: — Hát, egy nagy feltaláló volt. — Nagyon melléfogott. Ritkaszép, ragyogó szemű, pöty- työs ruhás, sudár, fiatal lány a soros, az édesanyjával van. Ök is ezen a telepen laknak. A lány dolgozik, két éve végezte el az .iskolát. Nem felel, bár láthatóan erősen gondolkodik, mégis hallgat, az unszolás ellenére. Nem tud, vagy nem akar? Ki tudja? Édesanyja szerint az utóbbi az oka. ö mondja helyette. — No, lányom... Hát kommunista volt. A sírja is itt van a mi temetőnkben, közel a testvéredéhez, — rábeszélően unszolja. — Hönhan hallott Gőgös, Ig- náczról? — kérdezem az anyától. — Csak a roKonoktól. Az ő apjuk szintén a jobb életért küzdött — feleli. Kékfestő-kötényes öregember tolja a gumikerekű talyigát. Mondja, hogy hetven esztendő nyomja vállát, éjjeliőr. Ö tud legtöbbet. Apró szemei élénken csillognak, amikor beszélni kezd. — Igaz ember volt. A szegénységért, a zselléremberért küzdött. Nagyon-nagyon áldozatosan viaskodott. Az elveiért élt, és halt is. Kitartott mellettük, hej, pedig de nehéz volt kitartani akkor neki je — így mondja. — Úgy hallottam, hogy vezető ember volt' ő a pártban. Együtt jártam iskolába az öccsével, így a Nácit is jól ismertem. Nem is lehet őt elfelejteni.. . A szívből jött, szép, igaz szavak után búcsúzóul megkérdeztem a nevét. — öreg Busa, Busa József vagyok én. a Vörös Szikra éjjeliőre. Semmit nem tud Gőgös Ignácz- ról a Szabadság utca 75. szám alatti házból kijött, fejkendős asszony. Mikor mondom, hogy ki volt, mentegetőzik, hogy ők csak 1929-ben költöztek ide. A műhelyében szerszámot repe- ráló szíjgyártó az emlékeztetőre annyit mond, úgy hallotta, hogy börtönbe zárták, de azt már nem tudja, hogy halt meg és hol nyugszik. Pirospozsgás, harminc körüli férfi vendége — aki a lószerszámot várja —, soha nem is hallott róla. * E felejtették volna őt? Ez éppen nem lenne így igaz, de az országos hírűnek méltán mondható munkásmozgalmi mártírról szülőfalujában kevesen és keveset tudnak. A megkérdezettek többsége pedig tamási őslakos. A szülőfalu közössége szép emlékművet állítva, hazahozatta Gőgös Ignácz maradványait. Ha nem is kapott szebb sírhelyet, és ha bozótos is a környék (bizony rendbe kellene azt kissé hozni), ápolják hagyományaikat. Az 1919- es vérfürdőnek, a kínzásoknak, az akasztásoknak helyén, a volt Taubner-féle vendéglő falán az ott kivégzett tizenkét munkásmozgalmi mártír nevét feltüntető emléktábla emlékeztet. (Talán a győzelem szimbóluma, hogy a volt vendéglővel szemben van az első magyar proletárállam idején küzdő mártírok mai államhatalmi szervének, a járási tanácsnak épülete). Hasonló táblát láthatunk az általános iskola falán is. Mindkettőn babérkoszorú, ünnepélyes keretek közt elhelyezve. A munkásmozgalmi emlékek ápolásához tartozik azonban a jobb tájékoztatás is. Országos hírű szülöttjük áldozatos, harcos életére, tevékenységére ne csak büszkék legyenek, de ez nagyobb kötelezettséggel is járjon. A közel ötven esztendő távlatában se engedjék feledésbe merülni mártírjaink emlékét! Mozgalmi szerveink feladata, • hogy Tamási község lakossága elevenebben ható hagyományként ismerje, tisztelje Gőgös Ignácznak és a többi mártírnak tevékenységét, forradalmárhoz méltó halálukat. A legdrágábbat, életüket áldozták. Emlékük többre köteles. SOMI BENJAMINNÉ — Változások? Először a szakember szemével szemlélem. Tavaly például a tehenészet tehenenként 1134 liter tejet termelt. Az idén ezt a mennyiséget fél év alatt elértük... Volt olyan gabonatáblánk — igaz, csak harminckét hold —, amely huszonöt mázsával fizetett. — Az emberek? Két DT-traktorunk éjjel-nappal szánt, Torma László' és Sári Mihály, Csikós József és Agócs József váltja egymást. Mindegyiket csak dicsérni lehet, de Sári Mihály külön említést érdemel. Azelőtt iszákos volt, megbízhatatlan. Sokan már azt hangoztatták; egyáltalán nem szabad gépre engedni.' Kiálltunk mellette, sőt, az érkező új DT-t ő kapja meg. Megbízunk benne, mert látjuk, szégyelli régebbeni magatartását. És a legjobb nevelő, amikor egy emberben felébred a .szégyenérzet... — És az eljárók is vonzódnak hazafelé. Van belőlük vagy száz, negyven éven alul. Számítgatják, hol jobb a kereset. Ha visszajönnek, a hegyeket lehet itt megmozgatni. Pedig az idei év az első, amelyet csak a ^aját erőnkből, állami dotáció nélkül kezdtünk. Jelenleg 524 lakost • tartanak nyilván Ujiregen. . BI. KÖLTÖZNEK AZ ÚJ LAKOK A napókban 24 lakásos bérházat adtak át Szekszárdon, a Tarcsay utcában. Huszonnégy család huszonnégy boldogság. Ezek az emberek nem laknak többet albérletben, vagy szülők lakásán. Felkerestünk öt újonnan beköltöző családot, akik rögtön az átadás után elfoglalták lakásukat. — Paksról költöztünk ide — mondja dr. Leidecher Jenő szekszárdi bíró. Albérletben laktunk Pakson. Azért kaptuk ezt a lakást, mert engem hivatalból már egy éve idehelyeztek. Bejártam egy évig. Nagyon nehéz volt. A feleségem is most kapott állást a banknál. Van egy kislányunk is, csak örülni tudunk ennek a szép kétszobás lakásnak. A házba új lakók érkeztek, még nem a bútorokkal, csak nézelődni. Szegedről jött a fiatal házaspár, motorkerékpárral. — Nagyon boldogok vagyunk. Nagy szerencsénk van, mert ilyen fiatalon kaptunk lakást — mondja Hévízi Miklós, a Szek- szárdra helyezett fiatal építészmérnök. Most végeztük el a feleségemmel együtt az egyetemet. Én az építészmérnökit, ö pedig a szegedi jogtudományit. Két nap múlva kezdjük meg a költözködést, jnert csak akkor kapunk teherautót. A kislányunkat csak akkor hozzuk, ha már berendezkedtünk. Egymás után több lakásba csengettünk be, de nem nyitottak ajtót, még nem költöztek be a lakók. Várni kell, míg valaki megérkezik. Nézegetem a házat. Szép, modern épület. Végre felgyullad a harmadik lépcsőházban a villany, szintén fiatal házaspár jön. Felkísérem őket egészén a lakásuk ajtajáig. Míg felérnek, beszélgetnek, tervezgetik, hogy egy új bútort vesznek a nagyobbik szobába, meg, hogy egy év múlva más színűre festetik a szobákat. Behívnak, hellyel kínálnak. Az egyik szoba már be van rendezve. A parketten látszik, hogy már elkezdték a fé- nyesitést. — Az anyáméknál voltunk, nem volt elég az egy szoba. Mindennap bejártam. Tíz évig. Nagyon nehéz volt — mondja Takács Mihály. A ház előtt teherautó áll meg, bútorokkal megrakva. Újabb lakók jöttek, látszik, hogy boldogok. VARGA JÓZSEF
