Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-07 / 186. szám
3 1966. augusztus 1. *OLVA MEGYE! NEPŰJSÁÖ T olna megye 1960-ban készült térképén nyolcvannál több „egyéb lakott helyet” fedezhetünk fék Ezek az iskolával igen, de önálló közigazgatással nem rendelkező települések lélekszámún tekintve afféle törpe falvak. Bolt, kocsma, sőt, helyenként még utca is van. Többnyire autóbusz köti össze a lakosságot a külvilággal, és többnyire érthető okok miatt kommunális ellátottság szempontjából a családok helyzete, az anyaközséghez viszonyítva, mostoha. Ezen nagyon nehéz változtatni. A község- fejlesztésre szánt összegek fel- használásánál ugyanis — érthető módon — a pespektivi- kus szempontok is érvényesülnek, más szóval ez annyit jelent, hogy az egyéb lakott helyek, feltételezések szerint, amúgy sem lesznek a jövőben túl hosszú életűek, oda tehát ablakon kidobott pénz beruházni. Ezzel kapcsolatban bővebb fejtegetésbe kellene bocsátkozni, de itt most csupán az a szándék vezeti a lapot, hogy olvasóinak, az egyéb lakott helyek közül bemutasson néhányat. Egyéb lakott helyek SASOS Fussunk végig a térképen, és nézzük: Gyapa, Martincs, Mász- lony, Ürgevár, Ladománv, Juhé, S zaba ton, Sasoe, Dolina, Cserenc, stb., stb. Mit takar mondjuk Sasos? Az Alsópéli Állami Gazdaság felé vezető út bal oldalán, mindössze néhány ház. Tizenöt- húsz, esetleg ha a szétszórt, távolabbi házakat is ideszámítjuk, akkor huszonöt. Az a kimondottan festői környezet, olyannyira, hogy a vásznon már nem remekműnek, hanem giccsnek látnánk. Tágas udvarok, legelésző süldők, rengeteg fa, hűs és csendesség. Szemre ennyi Sasas. Sárszenflő- richez tartozik, ám inkább Ró- kásnak kellene hinni, mert a házak alá nyúló erdőkből a kiránduló rókák Sasosnak szinte mindenórás vendégei. Orsós Jánosné veszteséglistáján eddig az idén 33 kacsa szerepel és 125 csirke. Orsós ék Űzd felől, a legelső házban laknak, jószágot és főleg rengeteg baromfit tartanak, de a kacsából és a csirkéből többet fogyasztanak el a rókák, mint a tekintélyes számú unokával bíró Orsós család. Napközben a parányi település férfi lakói a közeli állami gazdaságban dolgoznak. Számukra Alsópél a kenyér és a biztos megélhetés. Egyetlen munkabíró férfi emberrel találkoztam csupán: Nyerges Jánossal, aki szerelő és hónapok óta éjjeles, ugyancsak az állami gazdaságban. Kulturált beszédű, jó megjelenésű ember. Évekig volt tanácstag, de állítása szerint, amikor Budapestre járt dolgozni, akkor leköszönt. Öt nevezik Sa- sos eszének. Autó- és lótulajdonos. Tipikus kétlaki. Este hat órától éjjel két óráig szerelő az állami gazdaságban, napközben pedig otthon „parasztizál”. Szerinte ez még mindig jobb, mintha egész nap aludna. Vele, Sasos legelső személyautó-tulajdonosával, illő volt valami kocsiról is beszélgetni. Mikor vette, mennyiért vette, hány kilométer van benne? — Efféléket kérdeztem tőle, holott elsősorban az érdekelt, hogy miként tudja az autót kihasználni. Elmondta: A vételt még tavasz- szal ütötte nyélbe, 65 ezret fizetett a Skoda Octaviáért. Vasár; naponként kirándulnak vele, hol Kaposvárra, hol Harkányba. Azért vásárolták a gépkocsit, mert volt rá pénzük. A család most vasárnaponként kirándulná jár, csak a nagyapó marad otthon, őt sajnos nem vihetik magukkal, mert beteg Ha kérdeztem, hogy mi a baja, azt mondták, a nyolcvan esztendő. Az öreg maga is így vélekedett, s azt fájlalta legjobban, hogy nem tud dolgozni. Ott állt a nagykapuban és panaszkodott. Később megkérdeztem tőle, mi a mestersége? — Teknőkészítő voltam, kérem, de most már meg van állva a mesterség. — Miért? Nincs kereslet? — Megvennék, csak volna teknő. Nincs, aki csinálni tudja. — mondta komoran a fakószínű öreg. Az asszonyok, akikkel beszélgettem, mind azt állítják, hogy az elődök mesterségét nem űzi már Sasoson senki. A fiatalabbak meg sem tanulták, még egy fakanál elkészítésére sem képesek, az idősebbek meg talán már el is felejtették. A férfiak többnyire az állami gazdaság állattenyésztésében dolgoznak, takarmányos, sertésgondozó, vagy tehenész munkakörben, szóval a lenézett* de jól fizetett szakmákban. Nekik megéri. A kereset tűrhető, sőt a családi pótlékkal együtt gyakran egy sasosi kan ásznak több a fizetése, mint a falusi tanácstitkárnak. Ám az egy főre jutó átlagkereset végül mégiscsak alacsony, mert a családok átlag hét- nyokrtagúak. Ebből következik, hogy bizony a szobák berendezése nem éppen fényűző, sőt helyenként kimondottan szegényes. Sok a szirupos feliratú falvédő még a szobákban is. Az egyke ismeretlen. Négy-öt, sőt a hat-hét gyerek a megszokott. Sasos valósággal gyerekparadicsom, utamat az egyik háztól a másikig húszam- harmincan kísérték. Az asszonyok állandó munkát az apróságok miatt sem vállalhatnak. ÚJ TÖR VÉNY —javuló munkafegyelem Abban már igen, hogy Sasos az egyetlen település, ahonnét felsőbb iskolába még nem került senki. S ami ma hazánkban a legnagyobb ritkaság: Sasosról meg nem tudott kinőni sem katonatiszt, sem más foglalkozású tisztségviselő. Az első igen-igen szerény kitörési próbálkozás is zátonyra futott. Az egyik kislány jelentkezett Szekszárdon vendéglátóipari tanulónak, annyira nagy volt a túljelentkezés, hogy hely már neki sem jutott. Behozhatatlan hátrány az itt élő szülök és gyermekek számára, hogy a felsőbb tagozatos iskola távol van. Sokan főleg emiatt, a gyerekek miatt költöztek el az utolsó években SárszenÜőrincre, vagy más közeli- községekbe. A gyerekek naponta öt kilométert gyalogolnak reggel és ötöt este. Szép időben ez még csak megy valahogy, de télen valóban meg kell szenvedniük a tudományokért. Inkább tréfásan* mint komolyan néhány lurkótól megkérdeztem, mi leszel, ha nagy leszel. A fiúk külön-külön és kivétel nélkül taxisofőrök akarnak lenni. | Az általános iskolás korú sasosi ifjúság körében ez a legdivatosabb szakma. A technika egyébként ugyanúgy rabul ejti ezt a százvalahány lelkes települést, mint bármelyik nagyvárost. Az egyik házban a szekrény tetején motorkerékpár-blokkot láttam. A legények és a fiatalemberek többsége motorkerékpár-tulajdonos. Villanyvilágítás nincs, telepes rádiók szólna, ám, ha volna telepes tévé, akkor néhány tévétulaj- donos már Sasoson is akadna. Az idősebbek egy része analfabéta. Ennek ellenére mindegyik házban láttam vagy Népújságot, vagy Népszabadságot. Azt mondják, példányonként veszik, és az idősebbeknek a fiatalabbak hangosan olvassák el az érdekesebb cikkeket Érdekesnek tartják a cigányokkal, az Alsópéli Állami Gazdasággal, a bírósági ügyekkel és a sporttal foglalkozó írásokat Ebben sem különböznek túlzottan a nagyobb településektől. Az autóbuszjárat menetrendje reggel túl korai, délután pedig túl késői. Két helyen is megáll Sasoson az autóbusz, de a szülők szerint az volna jó, ha valamiképpen a menetrendet hozzáigazítanák a felsőtagozatos diákok bejárási rendjéhez. A rókák irtását és az autóbusz-menetred kiigazítását ismételten kértek, szinte minden házban, Ehhez saját erejük kevés. Ahhoz elegendő volt, hogy annak idején a sasosi iskolának helyet biztosítsanak, de a róka és a menetrend kívül esik hatáskörükön. Az iskola története feljegyzésre méltó. Minden volt annak idején; hozzájárulás, berendezés, szóval minden, csupán a legfontosabb, a helyiség hiányzott. A mostani legelső autótulajdonos akkor a saját lakószobáját adta oda, hogy abban rendezzék be az iskolát. A dunaföldvári tanító nénit még ma is emlegetik, aki ott, ebben az egy lakószobából átalakított iskolában évekig tanított. Sasosnak a múltja homályba vész, „már apáink is itt születtek”. Ennyit tudnak az idősebbek is, többet nem Sok az Orsós és a Bogdán. Az állami gazdaság bérszámfejtése, hogy eligazodjon, számozza a neveket. Van például Orsós János 30-as, Orsós György 100-as. S még egy kuriózum: A százvalahány lelkes települést, egy magyar asszony is lakja. A munkafegyelem megszilárdítása a munkaerő-vándorlás megszüntetése, az általános munka- erkölcs megjavítása az elmúlt években központi kérdéssé vált országszerte. A jelentősen megszaporodott felelőtlen és indokolatlan ki- és belépések következtében előállott, a termelést károsan befolyásoló munkaerő-hullámzás kormányintézkedést sürgetett. 1965. január 1-től érvénybe is lépett az új munkatörvénykönyv. Az eltelt másfél év alatt ennek következtében kézzelfogható eredmények születtek a bonyhádi cipőgyárban. 1964-ben — az új munkatörvénykönyv megjelenése előtt — vállalatunktól „hozzájárulással” 114, „önkényesen” egy dolgozó lépett ki. A „vállalat részéről történt felmondást” 22 esetben, míg „szerződés lejártát” 29 esetben írták a munkakönyvekbe. Ismeretes, hogy a „hozzájárulás”-os kilépés jelentősen elősegítette a nagymérvű munkaerő-vándorlást. Ezzel szemben 1965-ben — az új törvény első esztendejében — a következőképpen alakult a statisztika: „Felmondás a dolgozó részéről” 31, „kilépett” 12, „munkaviszonya megszűnt” 149 esetben. Ez utóbbinál találhatók a munka- viszonyt törvényes, a jogszabályban megengedett módon megszüntető dolgozók is. Az új törvény tehát kedvezően hatott a munkafegyelem megszilárdítására, ezzel párhuzamosait elősegítette a munkaerő-vándorlás csökkenését. Természetesen még nem mondhatjuk azt, hogy minden rendben van. Az új törvényt, alkalmazó vállalatoknak nem szabad megfeledkezniük a dolgozók neveléséről, a felvilágosító munka jelentőségéről. Az is tény, hogy az új törvény számos kedvezményt biztosít a dolgozóknak. így többek között a korábban megszűnt munkaviszonyok beszámítását pótszabadság címén, majd adott esetekben a jubileumi jutalom elosztásánál h. figyelembe veszik ezt. Üzemünkben eddig 254 dolgozó élt ezzel az új törvény adta jogaival. A jövőt illetően az egész népgazdaság fejlődése érdekében fontos, hogy az új törvénnyel éljünk, mind a dolgozók, mind pedig a vállalat érdekében egyaránt. Horváth József bonyhádi cipőgyár LÁTÁSMÓDOK SZEKULITY ^ÉTES Örvendetes, hogy mostanában mindig látok valami különös nyüzsgő mozgást Szekszárdon. Csatomaásás a Rákóczi utcában, exkavátorok emelgetik a földet a Széchenyi utcai gyógyszertár mellett, félig lebontották már a volt Singer-házat a kórházszögben, füstölögve pipál, nevéhez hűen a Kispipa, illetve a benzinkút környéke, bontják az aszfaltot, alátámogatják és állványozzák a volt Garay-ház épülete helyén emelt nagy csemege környezetét, stb. Látjuk, érzékeljük, halljuk a kopácso- lást, ízleljük, szagoljuk az aszfalt- és kátrányfüstöt, a tócsákban álló olajat a benzinkút környékén. Örvendezünk, bosz- szankodunk rajta, mint a budapestiek a volt Nemzeti Színház előtti fúráson, faragáson, mint a fehérváriak, vagy pécsiek, szegediek, vagy csabaiak. Ebben az építkezési lázban és sietségben az egész életritmusunk feszül és szerfelett fontos, látási távlathoz szoktatva magunkat, ítéljük meg a feldúlt- nak látszó utcaiképeket. Harmincnégy népi motívumokkal díszített díszműárut küldött zsűrizésre Budapestre, a Népi Iparművészeti Tanácshoz a Szek- s/árd-csatári kerámiaüzem. A zsűri ezek közül huszonnyolcat elfogadott, melyeknek sorozatgyártása hamarosan megkezdődhet. Felvételünkön két zsűrizett termék látható.------ - Botax Bakó-Jenő A festőművészeknek van egy érdekes látási beállítása, amikor a modellül szolgáló motívumot skurcba nézi, rövidült távlati képben, szokatlan pózban, egy fekvő aktot például a talptól végig. Ilyen látás mellett mindén megrövidül, eltorzul, az öles ember cetiméterre zsugorodik, legalább is ilyennek látjuk. A rövidített távlatban festett kép szemlélője, ha rajzlátásban nem iskolázott szemű, hajlandó a torzlátásban mutatkozó képet torz valóságnak elfogadni, a kétméteres embert törpének, az emeletről leomlott maltert általános jelenségnek. Ilyen látási móddal az egyedi esetből általánosít és nem veszi észre esetleg azt sem, hogy a haladó gyorsvonaton mindenki jól érzi magát, csak esetleg ő nem, mert rajzszögbe ült. Eátni is, nézni is tanulnunk kell. A jelenséget látjuk, a jelenség mögötti dolgok esemény- sorozatának eredményét nézzük, keressük az okát és kísérjük végig fejlődésében, fejlődésének elindításában, alakulásában és kibontakozásában* mint a jó kertész a fája növekedését, gyümölcsadásig. Hu így nézzük a részjelenségeket, akkor fogjuk látni a teljes nagyságú globális képet, amit irigyelnek tőlünk az ittjáró idegenek. TÓTH NÁNDOR Halálozás . Az MSZMP Tolna megyeié Bizottsága jelenti, hogy 1966.p 'augusztus 4-én, 54 éves korában Budapesten meghalt Gyuricza Lajosné elvíársnő, a párt 'régi harcosa, aki 1938 óta volt a párt tagja. Gyuricza Lajosné elhunytéval súlyos veszteség érte Gyuricza Lajos elvtársat, a simontornyai bőrgyár nyugalmazott igazgatóját, aki a hűséges élettársat és harcostársat gyászolja. Az elhunytat a párt saját halottjának tekinti. Budapesten, csütörtö-, kön délután fél négy órakor] a Farkasréti temetőben he lyezik örök nyugalomra. 0
