Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-06 / 185. szám

1966. augusztus ti. TOLVA IWEOYE1 NÉPÜJSAG 3 A termelés irányítása és a politizálás Wégezzen-e politikai munkát ' a gazdasági vezető? — így hangzott el a kérdés egyik üzem műszaki konferenciáján, és bár­milyen különösnek tűnik, erősen megoszlottak a vélemények. A műszaki vezetők többsége pél­dául egyértelműen kimondta, hogy politikai munka nélkül a szakmai vezetők nem boldogul­hatnak, de ilyen megjegyzéseket is hallottunk: „Annyira leköt a gazdasági vezetés ezernyi gond­ja, hogy nem juthat időm a po­litizálásra?” „A munkamegosztás miatt a politikai feladatokat a párt- és tömegszervezeti vezetők­nek, főleg a bizalmiaknak kell betölteni.” „Csak közvetett mó­don politizáljunk, a direkt mód­szerek nem alkalmasak erre.” Az nyilvánvaló —, még az el­lenvéleményeket felvetők is mond­ták, — hogy a tervek teljesítése, a termelékenység emelése, a mi­nőség javítása érdekében végzett erőfeszítésük tulajdonképpen köz­vetett politizálás. Ennyit, és ilyen mértékben leszűkítve értel­mezni azonban ezt a tevékenysé­get, szűklátókörű gondolkodásra vall. A termelésirányítás és a politikai munka a vezetés min­den területén elválaszthatatlan egymástól és lemarad az élettől, elszakad a dolgozóktól, aki er­ről napi munkája közben meg­feledkezik. Rossz módszert választana a művezető, ha termelésirányítás közben a régi értelemben vett szemináriumokat tartana. Erre valóban nincs szükség. Ha azon­ban a munka kiadása közben néhány szót arról is ejt, hogy melyik gyárban várják a termé­ket, hová exportálják a gépet, nak általános nevelésében, s nem utolsó sorban a szocialista bri­gádok minden irányú munkájá­nak segítésében. A szocialista brigádok mozgal­mának szervezéséért, erősítéséért igen sokat tehetnek a művezetők. A brigádok jelszavának első ré­sze így hangzik: „szocialista módon dolgozni”. Nemcsak a munkaversenyt, a termelési fel­adatok gondos elvégzését kell ér­telmeznünk ez alatt, hanem a termelés tudatosságának növelé­sét is. Elsősorban a művezetők feladata, hogy megmondják a brigádoknak, mi az adott munka célja, s mi lesz az egyénre, a vál­lalatra és a népgazdaságra vonat­koztatott eredmény. Politikai munka ez a javából és ahogy erő­södik a brigádmozgalom, úgy kell erősödnie a termelés tudatossá­gának is. P olitizál a művezető akkor is, ha emberileg és szak­mailag törődik beosztottjaival. Meghallgatja őket, ha gondok ne­hezítik életüket, elrendezi, elsi­mítja a műhelyben támadt súrló­dásokat, tanácsokat ad, vagy ha kell, segít. Nem igaz, hogy ehhez rendkívül nagy életismeret kell. Az életismeretet igen gyakran pótolja az emberismeret, a mun­katársak becsülése és a megfelelő hangnem. Igen, a hangnem is. A Szak- szervezetek Megyei Tanácsának egyik ankétján azt magyarázta egy művezető: „Az alacsony szín­vonalú szakképzettség után leg­nagyobb vezetői hibának a meg­gondolatlan parancsolgatást, a mások véleményének ellentmon­dást nem tűrő visszautasítását tar­tom.” Úgy hiszem igaza volt. A munkás önérzetét és öntudatát súlyosan sérti az efféle módszer. Tévedés ne essék, nem a hatá­rozott hang ellen szólok. Ha a gondosabb munka érdekében, a fegyelem erősítése miatt szük­ség van a keményebb hangra, használja ezt a gazdasági veze­tő. Parancsoljon is, ha így kí­vánja a helyzet, amikor ez egye­zik a munkásság javának és többségének véleményével, igé­nyével. De tudja kiválasztani a megfelelő időt és a szükséges­séget. Ez is politizálás, még ha a példát negatív értelemben is vesszük. D e hiszen amiről szó esett, általános érvényű vezetői módszereket fed — mondhatná bárki és igaza van. A gazdasági vezető egyben akkor jó politikai vezető, ha a termelésirányítás közben alkalmazott módszerei segítik a munka tudatosságát, a dolgozók egymás iránti megbe­csülését, a hűséget a gyárhoz, a műhelyhez. Politizáljon-e így és közvetlenül? — Ha igazi vezető akar maradni, ha törekvése és célja, hogy munkája színvonala állandóan javuljon, egyszerű a válasz: nem élhet és nem dol­gozhat enélkül... KOVÁCS ANDRÁS illést tartott a% MSZBT Megyei elnökségi ülést tartott saság megyei titkára tartott be- az MSZBT pénteken délelőtt számolót. Visszapergette a félév eredményeit, amelynek során 23 községben tartottak baráti talál­miért kell különösen nagy gon­dot fordítani a költségek csök­kentésére stb. — már önmagá­ban véve közvetlen politikai munkát végez. De nemcsak ilyen feladataik, sőt kötelességeik van­nak. Igényelhetjük tőlük a poli­tizálást magatartásukban, embe­ri és szakmai példamutatásban, az üzemek, a műhelyek dolgozói­Kilencvennyolc juh elpusztult a madocsai Igazság Tsz-ben a tél végén, kifejezetten hanyagság miatt. Tulajdonképpen nem nagy ügy, csak harmincegynéhány ezer forint kárról van szó, s a mado­csai közös gazdaság elég nagy és elég jó ahhoz, hogy meg se érezze ezt a veszteséget. De mulasztás történt — rend­őrségi nyomozás is volt —, a do­log megítélése mégsem egyértel­mű a szövetkezeti vezetők részé­ről. Maga az elnök is vitatható­nak tartotta a hanyagság megál­lapítását. Ezért tanulságként fog­lalkozni kell az üggyel, annál is inkább, mert biztosítási, kártérí­tési vita volt: a szövetkezet kár­térítést akart az Állami Biztosító­tól. Az történt, hogy tavaly kint maradt a határban néhány zsák műtrágya, valahol a kertészetnél, benőtte a gaz és amikor az idén, a tél vége felé a juhász járatta a nyájat, a viharvert kukoricaszár, paprikaszár és egyéb gyér le- gelnivaló mellett rátaláltak a bir­kák a műtrágyára is. Nagyré"Zt már szétfolyt, nyalogatták, esze­gették. Ügy nekirohantak, hogy mire a juhász észbekapott, egy kisebb nyájra való jószág „jól­lakott”. A juhászt nem terheli hanyag­ság, nem tudott az el felevő mű­trágyáról. Ellenben aki odavitte, Szekszárdon. Dr. Szily László, a Hazafias Népfront megyei elnöke megnyitója után Scherer Sándor, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­aztán: aki odavitte, aztán: akik otthagyták, nem használták fel, mindegyiküknek tudnia kellett a műtrágyáról. Sőt még arról is, hogy ez karbamidos műtrágya, te­hát az állatokra veszélyes lehet. Külön felirat jelezte a zsákon. De még néhány járókelőt, ker­tészeti gyalogmunkást, vagy egyéb tsz-tagot is hozzávehetünk a sorhoz, akiknek meg kellett volna látni: néhány zsák mű­trágya a határban maradt, ott hever a földön. Nem szólt senki. A zsákok a határban teleltek. Miért történhet ez meg a közös gazdálkodás ötödik-hatodik esz­tendejében? Különösen ott, ahol egyébként rendes munka folyik, nem pedig Pató Pál-tempó. Nagyvonalúság? Mi lesz, ha leg­közelebb elhagynak egy zsák mérget, veszélyes növényvédő- szert? Mert ilyen alapon az is megtörténhet. Vajon végiggondolták ezt a ma­docsai emberek? Az eset másik tanulsága, hogy ha nyilvánvalóan nem elemi csa­pásról, illetve jelen esetben nem járványról van szó, hanem ha­nyagságról, akkor ne nyújtsák be a számlát a biztosítónak. Tudniillik nincs vitaalap és a fölösleges vita nem használ a gazdaság tekintélyének. G. J. kozot. Az MSZBT az idén először indított barátsági vonatot. A vo­nattal 380 Tolna megyei dolgozó jutott ki a Szovjetunióba. A ba­ráti találkozó résztvevői, a ba­rátsági vonat utasai közvetlenül is kapcsolatba kerültek a szovjet emberekkel, s hűséges szószólói a magyar—szovjet barátságnak. Az első félév eredményeinek ismertetése után a második fél­éves tervet ismertette az előadó. Az ősz folyamán több rendez­vény, réteg-találkozó lesz. Ren­deznek magyar—szovjet orvos- és magyar—szovjet jogász-talál­kozót. Négy üzemben megrende­zik a szocialista brigádok és a szovjet emberek találkozóját. Az MSZBT, mint ismeretes április­bon barátsági vonatot indított a Szovjetunióba, amelyre 460 Tol­na megyei dolgozó jelentkezett. Az igényeket akkor különböző okok közbejötté miatt nem tud­ták kielégíteni. Ennek pótlására 19 Tolna megyei dolgozó éppen a pénteki napon indult el repü­lőgépen a Szovjetunióba. Szep­tember 10-én ugyancsak 27-en vesznek részt turistautazáson Tolna megyeiek. Belföldi utazá­sokat is tervez az MSZBT az ősz folyamán. A Baranya megyei el­nökség meghívására Tolna me­gyei aktivisták és szovjet vendé­gek részére egynapos pécsi ki­rándulást rendeznek. Szó van egy óbányai kirándulásról is, amelynek rendezéséhez a taná­csi építőipari vállalat felajánlot­ta az óbányai ifjúsági víkend- házat. Az elnökségi ülésen elhang­zott beszámolót és a második fél­évre szóló tervet élénk vita kö­vette. Az elnökségi ülés dr. Szily László elnök zárszavával fejező­dött be. A madocsai „birkavész" tanulságai Emberek a gáton A PARANCSNOK Az aknáit hetekben a magas dunai vízállás miatt a 100 ezer köbméter föld elszállítására vál­lalkozott AKÖV-brigád nem tu­dott mindennap teljes értékű munkát végezni. Akadályozta a tevékenységüket az is, hogy a gyakori esőzés miatt járhatatlan­ná váltak az erdei utak. Ilyen­kor a billencs-brigádot sóder és más építőanyag szállítására ve­zényelték. Bukovies József parancsnok A 11-es AKÖV gátépítő brigád­ja Pörböly, illetve Lankóc tér­ségében dolgozik. A földszállító brigád parancsnoka Bukovies Jó­zsef. Az árvízi védekezésinek és a gátépítésnek is megvan a maga közlekedési rendje, fegyelme, szervezeti formája. Ennek első számú Tolna megyei szakértője Bukovies József. A múlt évben hét hónapig Bátán dolgozott, ahol négy megyéből érkezett több mint száz tehergépkocsinál! és ezek vezetőjének volt a pa­rancsnoka. Az idén kora tavas­szal Gyulára vezényelték 24 tár­sával egyetemben, hogy a meg­áradt Körösök elől telepítsék ki a falvak lakóit. Most az ő pa­rancsnokságával itt Pörböly ha­tárában nagy feladatra vállal­koztak. A 100 ezer köbméternyi fold gáttá építése jó ütemben halad. Ez bizonyítéka annak, hogy a fuvartervezés, illetve a földkitermelő és földegyengető gépcsoportok között az összhang, a kapcsolat megfelel. Az irodának használt lakó­kocsiban kevesen tartózkodnak. A kicsi íróasztalnál találom a pa­rancsnokot. A menetleveleket még egyszer ellenőrzi, mert leg­többel már napközben találko­zott földszállítás során. Mert itt is fontos, hogy az elhordott mennyiség pontosan elszámolásra kerüljön. A tábor, ahol a gát­építő brigád tanyázik, negyven embernek, ugyanannyi gépko­csinak szolgál pihenőül. Van itt akkora raktár, hogy kisebb fő­nökség is megirigyelné. Érthető, hisz gyakorta törik a rugó. a kocsi váz és a szuport. Bukovies József egyébként az AKŰV egyik legjobb ellenőre. Számos kitüntetést kapott már a nehéz feladatok megoldása után. Évekkel ezelőtt különleges feladatot bíztak rá: egy bányász- város autóközlekedéséinek szer­vezését és irányítását. Itt Tolna megyében pedig ugyancsak meg­találták vezetői, amikor egész embert kívánó munkáról volt szó. Bukovicsra bízták a 100 ezer köbméteres gátépítő munka irányítását.-Pj­33 pályázó a bizottságok munkájának megjavításáért A megyei, járási, városi és a községi tanácsokon belül több száz különböző bizottság működik a megyében. Állandó és ideigle­nes bizottságok igyekeznek elő­segíteni a tanácsok feladatainak megoldását, tevékenységük kihat a gyakorlati életre. A bizottságok munkája nem mindenütt egyfor­ma. Akad ahol a tagok mindent megtesznek annak érdekében, hogy a bizottság munkájával el­érje célját, de akadnak olyanok is, ahol a beválasztottak nem igen lelkesednek, vagy éppen azért nem tudják munkájukat megfelelően ellátni, mert nincs kellő tapasztalatuk, és nélkülö­zik a megfelelő segítséget. Sokan legyintenek, ha már a bizottság szót hallják, pedig nincs igazuk. Az állandó és ide­iglenes bizottságok munkája — természetesen csak akkor, ha jó, — nagy segítséget jelent a taná­csok különböző munkaterületén. A problémák megoldásában el­engedhetetlen szükség van rájuk. A jó tapasztalat és a hozzáér­tés elengedhetetlen feltétele egy- egy bizottság munkájának. Ennek a célnak érdekében munkálkodott a Tanácsok Lapja Szerkesztősége akkor, amikor a múlt év végén pályázati felhívással fordult az ország valamennyi bizottságához, tagjaihoz, a megyei, járási és községi tanácstagokhoz, appará­tusi dolgozókhoz. A pályázat cél­ja, hogy összegyűjtse az állandó, az al-, valamint az ideiglenes bi­zottságok tapasztalatait, elemezze munkamódszereiket, számot ad­jon, hogyan segítik a tanácsok feladatainak megoldását, s vá­laszt adjon arra, hogyan válhatni: eredményesebbé, hatékonyabbá a bizottságok munkája. A pályázó tanácstagok, tanácsi vezetők, ap­parátusi dolgozók, akik tanulmá­nyaik témájaként egy-egy bizott­ság vagy bizottsági tevékenység részletét választották, beküldték munkájukat a megyei tanácsra, felülbírálásra, összesen 33 pályá­zat érkezett be a határidőre, ame­lyek elbírálására 8 tagú bizottsá­got alakítottak. Nehéz volt eldönteni a pályá­zatok közül, melyik jusson tovább az országos szintű elbírálásra. A hosszas tanulmányozás után 13 tanulmányt fogadtak el, melyeket fel küldtek a Tanácsok Lapja Szerkesztőségébe. A tekintélyes pénzjutalommal járó legjobb munkákat a jövő hónapban hir­detik majd ki. Mindenesetre azt már leszögez­hetjük. hogy a beküldött pályá­zatok számából kitűnik, bizottsá­gi tagjaink, tanácstagjaink szív­ügyüknek tekintik munkájukat, igyekeznek a tapasztalatokat má­soknak is átadni, munkájukat ál­landóan javítani. A 33 beküldött pályázat mindegyike nagy mun­kát igényelt. Elkészítőik nem saj­nálták az időt és fáradságot, olyan segítséget nyújtottak a to­vábbi munkához, amely mind­egyikőjüknek dicséretére válik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom