Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-28 / 203. szám
T \ Televízió és tömegkultúra Nem is olyan régen eleven vita folyt a sajtóban a televízióna_k a színjátszásra, s általában a kulturális életre gyakorolt' hatásáról. Akkoriban voltak akik azt hangoztatták, hogy a televízió elvonja az emberek figyelmét a színháztól, a könyvtől, s a kultúra egyéb területeitől. Ezzel a véleménnyel sokan vitába szálltak, de elegendő bizonyíték egyik fél kezében sem volt, s ezért mindenki azt hangsúlyozta: a végső ítélettel várni kell, amíg a vevő- készülékek tömegméretekben elterjednek. Nos, e tekintetben az utóbbi években óriásit léptünk előre, s nem érdektelen megnézni, hogy napjainkban milyen hatást gyakorol a televízió a különböző irányú kulturális érdeklődésre. A népművelés legfrissebb, 1965- ös statisztikai összesítése szerint 1965. december 31-én 831182 televízió volt az országban. A tömegméretű elterjedés tulajdonképpen 1961-ben kezdődött meg, ekkor lépték túl az előfizetők a 200 ezret — tehát körülbelül innen kell figyelemmel kísérnünk a népművelés különböző területeinek az adatait is. Kezdjük talán a sokat emlegetett színházlátogatással és a könyvolvasással. 1961-ben 6 millió 157 ezer néző előtt játszottak színházaink. Ezután a színházlátogatók 1958-ban kezdődött lassú csökkenése még két évig folytatódott, s 1963-ban 5 millió 881 ezer nézővel éléit egy .,mélypontot”, majd ismét javult a helyzet, s 1965-ben csaknem 5 millió 912 ezer látogatót számláltak. 1961- hez viszonyítva tehát 245 ezer nézővel kevesebb volt tavaly. De ehhez tegyük hozzá azonnal, hogy Budapesten és a vidéki városokban — tehát a nagy színházakban — mintegy 560 előadással kevesebbet tartottak. Ami pedig a könyvek szerete- tét illeti: a televízió elterjedésével párhuzamosan nem csupán nem csökkent, hanem rohamosan növekedett. A tanácsi könyvtárnak és könyvkölcsönzőknek 1961- ben 1 millió 80 ezer beiratkozott olvasójuk volt, 1965-ben 1 millió NÉPMŰVELÉS A STATISZTIKA kereskedelmi könyvforgalom 168 millió forinttal növekedett 1961 óta. Akkor 610 millióért vásároltak könyvet az emberek, 1965- ben pedig 778, millió forintért. És mind többen kíváncsiak a múzeumokra és a kiállításokra is. 1961-ben az előző évekhez mérten rekordmagasságot ért el a múzeumlátogatók száma — csaknem — 4 millió volt — s ezt is több mint másfél millióval túlszárnyalták 1965-re. Ami pedig a kiállítási intézmények és a Műcsarnok kiállításait illeti: 1965- ben csak 6 ezerrel volt több látogató, mint 1961-ben? s mégis az érdeklődés lényeges növekedéséről lehet beszélni, hiszen tavaly 215 kiállítást rendeztek, 1961-ben pedig 309-et. Tehát egy kiállítást átlagosan 1900 látogató tekintett meg 1961-ben, de 1965-ben már 2800. Érdekes az ismeretterjesztő előadások számának és látogatottságának alakulása is. A tanácsi és a szakszervezeti rendezésben tartott ismeretterjesztő előadások száma ugyanis 135 ezerről 88 ezerre, a látogatóké pedig 7 millió 720 ezerről 4 millió 278 ezerre csökkent. De ugyanebben az időben a TIT előadásainak száma 68 ezerről 85 ezerre, a hallgatók száma pedig 3 millió 983 ezerről 4 millió 416 ezerre emelkedett. A tanácsi és a szakszervezeti ismeretterjesztő előadások csökkenése tehát nem hozható közvetlen összefüggésbe a televízió elterjedésével, illetve az érdeklődés lanyhulásával. Egyedül a mozilátogatók számának csökkenéséből lehet egyértelműen a televízió hatására következtetni. Itt ugyanis az állandó és folyamatos emelkedés után éppen 1960-ban és 1961-ben törik meg a grafikon, ettől kezdve csökken a látogatók száma, mégpedig eléggé rohamosan. 1960- ban még 140, 1961-ben pedig 135 millió mozinéző volt, de 1965-ben TÜKRÉBEN Az időbeli egybeesés a televízió elterjedésének kezdete és a mozinézők számának csökkenése között nyilvánvaló összefüggéseket mutat. Érdekes azonban, hogy ez sem olyan magától értetődő folyamat. Az ezer lakosra jutó televízióelőfizetők tekintetében például Komárom megye községei az első helyen állnak a megyék községi listáin, városai pedig a városok rangsorában a másodikon. Ennek ellenére az ugyancsak ezer lakosra jutó mozilátogatók nagyságrendjében Komárom megye községei a negyedik helyen, városai pedig a hatodik helyen vannak. Vagy: Békés megye községei a televízióval való ellátottság tekintetében a megyék községek szerinti sorrendjében az előkelő harmadik helyet foglalják el, s mégis első helyen állnak a mozilátógatás listáján. Eil lehet tehát mondaná, hogy a televízió tömeges elterjedése nem csupán nem ártott a népművelés egyéb ágazatainak, hanem kifejezetten kedvet csinált az olvasáshoz, a művelődéshez, az ismeretek gyűjtéséhez. A mozilátogatók számának csökkenése is viszonylagos, hiszen ha a képernyőn bemutatott filmeket is számítjuk — márpedig kulturális hatásuk miatt igenis számításba kell venni ezeket is! — akkor összehasonlíthatatlanul megnőtt a „mozinézők” tábora, a filmművészet hatóköre. A televízió tehát örvendetesen kiegészíti a lakosság kulturális ellátását, sokoldalúbbá, sőt színvonalasabbá teszi azt, növeli a népművelés iránti igényt és az igényességet is. Ezért most már a televízió, kontra népművelés vitázgatás helyett mindinkább a jobb együttműködés útjain-módjain ajánlatos gondolkodni. TÓTH LÁSZLÓ Tabi László : BÁRDOST NÉMETH JÁNOS: Nyár présház mögött Présház mögött, ha lángol a kevély nap. nagy-ámyú lombok hűsén ülni csöndben, barátaiddal, vén borok mustráján, oly jó merengve szépnek látni mindent. Hogyan fössem le ezt a boldog érzést, mint tóban a ponty, lúd a gabonában, nyakig ülök a csöndben és idillben, mely hegyről, völgyből frissen árad hozzám. Hűs, zöld-arany bor csillog a pohárban s míg ürítgetjük: érezzük, az élet ily betelt jóság, egyszerű és áldott, s nem sok nap hull a hegy mögé így vissza. Uy derűs-szárnyas, könnyeket megoldó, melyben felhőként minden bú closzlik és tiszta-kéken mosolyog az égbolt, szívünk egén is szép szivárvány trónol. Nyár, nyugalom, bor, így fog udvarába, könnyű szesszel és orpheusi dallal, s míg fölmutatván áldozat gyanánt, fogy a tele korsó, úgy fogy gond és élet. ROBERTO ROVERSI: Vasárnap a Po mentén Nyáresti parton, elhagyott mezőkön, hol a Po árja sóhajt, befestődik a kender az alkony mélabús porával. A hold kocsmába száll a férfiakkal: szikár erőt, valami ősit hordoz a bátrak arca. Az öreg tanya hallgat. Füst nyomja fel a földet a határtalan ég veres ködéhez. Remények álma száll tornyokról, háztetőkről: félig hunyt szemmel, hullt levélként térdükre simuló tenyérrel mennyi remény van itt is a szikárak között a kocsma-lócán, míg üres poharukba rezdiil a harang kondulása. Néma alakok ott az új. az egyetlen nap árnyék a falu kocsmájában, melyre a nyájjal együtt találtam ünnep este, hol a Po árja sóhajt Fodor András fordítása R. Roversi az olasz költők fiatalabb nemze dékének egyik jeles képviselője. 551 ezer, tehát a növekedés csak- már csak 106 millió. És ez a nem 50 százalékos. Ugyanebben csökkenés Budapesten éppúgy ki- az időben a kölcsönzött kötetek mutatható, mint a vidéki váno- száma 24 és félmillióról 40 millió sokban és községekben. Sőt, a 200 ezerre emelkedett. A könyv- községekben annak ellenére, hogy vásárlásban pedig különösen rá- időközben csaknem 100 mozival cáfoltak a tények azokra, akik a gyarapodott a hálózat, 12 millió- televíziótól féltek, hiszen a kis- val volt kevesebb néző. GALAMBOSI LÁSZLÓ: ZSOLTÁR Halál, mennydörgő páncélban keringsz, szárnyadra feldöföd az elesőt. A holdba-néző látja talpadat, mint zsugorított négerkoponya karóra-fittyedt álarc-mosolya villog az árnyék-karámok mögött. Álltam már nyíló kapuid előtt, visszaküldtél a nap csúcsaihoz, hol szikrázik fehér hajnal-virág. Bölcsöt repítő aranymadarak ‘/álltak felém, hozták szép fiamat, Kristályvölgyből a gyolcsingü királyt. Széthullok majd zöld iszapod alatt, szívemben csontváz-gémek alszanak. Halál, az ember örök védtelen, csapásaid engedd kivédenem. Még kell a kegyelem. Megválthatatlanul Kíméletlen hatalmak ellenállnak, miért kívánsz ünneplő koszorút, küldönce vagy csak te is a halálnak, harcos, ki nem nyer soha háborút. Ketten beszélnek — Kedves főnök kar- társ nagy kérésem van. — Halljuk. Ki vele. — Szeretném őszintén megmondani a véleményemet önről. Tíz percet kérek erre a célra. — Készséggel kedves baráfom. De mondja csak: miért éppen ma? Ha jól tudom, tizenhét éve dolgozik a kezem alatt és ilyesmi eddig még csak az eszébe sem jutott. — Eszembe jutott, többször is, de nem volt bátorságom hozzá. Ugyebár tetszik tudni, hogy hét gyerekem van és két idős anyám, tudni illik az apám második feleségét is én tartom el. Így aztán szűk- ségem volt az állásomra. — Értem), És most már nincs szüksége az állásra? — Nincs, főnök kartárs. Igen kedvező fordulat következett be az életemben. — Igazán? Gratulálok. Éspedig? — örököltem. — De hiszen ez pompás dolog. És mennyit? — Másfél millió dollárt, tessék elképzelni. Egy nénikémtől, aki 1896 ban vándorolt ki Amerikába, s azóta egyfolytában spórolt. — Igen tekintélyes összeg. Mihez kezd vele? — Először is, megmondom önnek a véleményemet. Aztán veszek egy családi házát a Rózsadombon, kocsit is veszek, meg egy vitorlás hajót. Kutyate- vyésztéssel fogok foglalkozni, de csak kedvtelésből. A kitenyésztett kutyákat nem adom el, mert a pénzre nem lesz szükségem, hanem szabadon fogom ereszteni őket. — Nagyon, szép gondolat. Nos, lássuk, mit kíván mondani nekem ? — Röviden csak any- nyit, hogy ön egy... — Bocsánat csak egy pillanatra... Már megérkezett az örökség? — Még nem. De már értesítést kaptam, hogy folyamatba tették az ügyet. Azzal biztatnak, hogy két hét alatt ideér a pénz. A Nemzeti Bank is sürgeti, hiszen tetszik tudni, hogy devizára szükségünk van. — Persze, persze. No csak folytassa. — Szóval röviden csak azt akartam mondani, hogy ön egy... — Egy pillanat.. Ne vegye rossznéven, hogy félbeszakítom de remélem tudja, hogy az örökösödési adó igen nagy, azonfelül a dollárt természetesen hivatalos kurzuson fogják számolni, egy részét kezelési költség címén levonják, aztán az átutalási díj sem csekélység, lejön még belőle az ügyvédi költség, az ellenőrzési hányad, a kincstári dézsma, a bélyegilleték, és a késedelmi birság. *Persze így is szép summa marad, csak úgy mondom. Szóval? Folytassa. — Szóval csak azt akartam mondani, hogy ön egy... — Pardon, még valamit elfelejtettem. Az efféle ügyek néha nagyon elhúzódnak. Ismertem valakit, aki tizenkét évig várt a jogos örökségére, tizenkét hosszú évig, képzelje. — Csakugyan? — Úgy bizony. Persze lehet, hogy maga hat év alatt megkapja a pénzét, csak úgy mondom. Szóval? Folytassa. — Szóval kedves főnök kartárs... ön... egy... — Egyébként még csak annyit, hogy a kutyatenyésztés nem a legjobb ötlet. A te-, nyészkutyák igen köny- nyen megbolhásodnak, ne feledje: Nem tud valami jobbat kitalálni? Nagyon rövid a maga fantáziája, kedves barátom, mindig is ez volt a legfőbb baja. így aztán persze a munkáját sem tudja megfelelően elvégezni, nem leleményes, nem találékony és eltotojázza az idejét. Kutyatenyésztés! Nevetséges. Kész röhej. No csak folytassa, nem akarom megzavarni. — Talán majd máskor főnök kartárs. Letelt a tíz perc, amit kértem... Sok a munka,, majd máskor... — Na jó. Hát maid jelentkezzék. — Igenis, majd jelentkezem. De egyet azért kérdezhetek, ugye? — Halljuk, Ki vele. — Hogy tetszik lenni?
