Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-23 / 198. szám
T986. augusztus 23, TOLVA OTEGYKI NlRPÍP ISSCl s Egyéb lakott helyek Üzemben a szekszárdi Mászlony A látóhatár szélén vibrál a levegő. A hőmérő higanyszála már a 30-as fölött áll. A kis település takaros kis házait mintha itrfelejtették volna. Sehol egy élőlény a közelben. A déli órák rekkenő melege elől mindenki az árnyékba menekül. A gabonát betakarították a földekről. A hatalmas felszántott táblák mélabúsan elnyúlva sivárrá teszik a tájat. Az élet jeleit csupán a házak kéményeiből felszálló füst bizonyítja. Az ebédet főzik az asszonyok. A lakóházaktól pár száz méterre sorakoznak a gazdaság új istállói. Kihalt a környék itt is. Időnként egy-egy elnyújtott tehénbőgés töri meg a környék csendjét. Sehol egy lélek, azaz „csak egy ember van talpon ezen a vidéken”. Az istállótető tenyérnyi árnyékában kerékpárja mellett üldögél. Most hagyta abba a munkát, társát várja. — Mennék ebédelni, de addig nem hagyhatom itt az állatokat, amíg a váltás meg nem érkezik — mondja és az árnyékot megosztva, hellyel kínál a hőségtől megsárgult fűben. A beszélgetés is nehezebben indul az ilyen melegben. A gyaloglás fáradalmait törölgetem verejtékező homlokomról. Ö nem izzad, pedig néhány perce hagyta abba a munkát az egyébként is meleg istállóban. — Jöhetne már a János, mert korog a gyomrom — töri meg a csendet. Ezzel megindul a beszélgetés.— Tegnap az asszony zöld- babfőzeléket , főzött, otthagytam. Igaz. volt rajta egy nagy darab sült is, de hát eléggé finnyás vagyok. Reggel sem ettem, mert elég volt már a kolbászból, meg a sonkából. Most meg olyan éhes vagyok, mint a farkas. Magas, sovány ember Nagy Gyula. Napbarnított arcából elővillanó egészséges fogsora olyan látszatot kelt, mintha mindig mosolyogna. Fiatalos mozgásából, élénk fekete hajából ítélve nem lehet több 38 évesnél. Mikor erről esik szó, nevetve mondja: — Lassan egy éve már, hogy férjhez adtam a lányomat. Közelebb vagyok az ötvenhez. mint a negyvenhez. Mindenki fiatalabb- nak néz, pedig a negyvenhat év alatt sokat kellett dolgozni. Tizenhárom éves voltam, amikor idekerültem, és mindjárt a munka kellős közepébe csöppentem. Cselédsorban kezdte és egészen a „juhászságig” vitte a múltban. Nem sokat beszél a régi időkről, a mában él. A kiegyensúlyozott élet a múltat is más formában tünteti fel. — Megmondom én őszintén, nekem akkor is ‘jó volt, meg most is jó. Juhászember voltam, nem parancsolt jóformán senki sem, csak a gazdatiszt. Megmondta, mi a feladatom, aztán megcsináltam. Az igazság az, aki becsületesen dolgozott, annak megvolt akkor is mindene. Ez a Dombóvár melletti puszta a herceg Eszterházy Pál birtoka volt. Ma már csupán a cselédlakások sora és a bérlő kastélyszerű épülete emlékeztet a régi időkre. A cselédlakásokat azóta már átalakították. A néhány benne lakó családdal együtt ezek is új arcot öltöttek. A bérlő háza a liget közepén, általános iskola lett. Aki 20 év után most látja Mászlonyt, egy új településsel találkozik, amelynek rendezett utcáiban takaros, kertes családi házak húzódnak. Az emberek hajlamosak arra, hogy gyorsan felejtsenek. Nagy Gyula is valahogy így van vele. A Dalmandi Állami Gazdaságban mint állatgondozó dolgozik. Jó szakember, becsüli a munkát, a társait. Szeretik mindenütt. Szókimondó ember, megvédi sajat igazát, ahol kell, segít. Két keze munkájával építette fel csinos kis házát, ahol minden megtalálna! ó, ami egy családnak szükséges a gondtalan élethez. A ház bútorzata ízléses, bármely városi lakásban megfelelne. A kis gazdasági udvarban rend és tisztaság. Rózsaszínű hízók lakmároznak az ólakban, házi szárnyasok a baromfiudvarban. Nagy Gyula havonta átlag 1600 forinttal járul a családi jóléthez és a 600 négyszögöl illetményföldből is csur- ran-cseppen az asztalra. — Most már kirepült a lányom, ketten maradtunk a feleségemmel — mondja beszélgetés közben. — Tudja, hogy adtam férjhez? Nem üres kézzel ment ám, 30 ezer forint értékű bútort kapott. . Azt akartam, ne olyan gyerekkora legyen, mint nekem. Kitaníttattuk, mindent megadtunk neki, amire szüksége volt. Megérkezett a váltótárs, Nagy Gyula indulhat ebédelni. FeltáFelkészültek o pártoktatásra A Szekszárdi Járási Párt-végrehajtó bizottság május 20-i határozatában mind tartalmilag, mind szervezetileg előírta a jövő évi pártoktatás előkészítésének tennivalóit. Június hónapban kezdődött meg a járásban az előkészítés, melynek során a vb határozatának megfelelően felhasználták a korábbi tapasztalatokat is. A propagandisták biztosítása, a leendő hallgatókkal való beszélgetés, az előkészítés rengeteg, körültekintő feladatot rótt mind a járási bizottságra, mind pedig a párt alapszervezeteire. Ezt a feladatot sikeresen teljesítették. Felkészültek az ősz eleji indulásra, a szekszárdi járásban bef ejeződtek az 1966—67. évi pártoktatás előkészületei. Megrendelték és befizették már a tananyagok árát is. A napokban elkészült járási oktatási tervben, összegezve, arról adhatnak számot, sikerült az előkészítés során a határozatilag maguk elé tűzött kettős célt teljesíteni. E kettős cél egyrészt az, hogy elsősorban a párttagság politikai oktatását kell biztosítani, másrészt a magasabb színvonalú oktatási formák gyarapításával fokozottabban meg kell felelni a káderképzés követelményeinek. A beiskolázás szerint a 67 helyen előkészített kötött pártoktatási formákban részt vevő 1530 tanulónak 78 százaléka párttag. Nem feledkeztek meg azonban a pártonkívüliekről sem. Ök elsősorban a tömegszervezetek és pártalapszervek által 16 helyen szervezett oktatásban fognak tanulni. Az elmúlt évben két helyen szervezett marxista középfokú iskolák száma ez évre bővül. Most öt helyen több mint százan fognak tanulni e magasabb színvonalú, a káderképzést és továbbfejlődést is jobban szolgáló tanfolyamokon. Ez évben először szerveztek televízió-politikai tanfolyamot, négy külterületi településen kezdve. A pártvezetőségek mellett nagyszámú társadalmi aktivista is segítette a járásban a pártoktatás előkészítését. A járási pártbizottság mellett működő 15 tagú társadalmi oktatási bizottság és a járás tömegszervezetei jelentős munkát vállaltak, sőt a bátaszéki helyi szövetkezeti bizottság is részt vett az előkészítésben. Ebben a járásban a májusi vbhatározat fő elveinek és szervezeti tennivalóinak megvalósításával készültek fel a közeljövőben, induló pártoktatási évadra. pászkodik, berakja a csíptetőket a nadrágja szélébe, majd a ke rékpárjára támaszkodik. Ebédre invitál: — A feleségem csirkét vágott, szívesen látjuk, ha eljön. Megköszönöm a meghívást, dolgom miatt sajnos Vissza keli utasítanom. Búcsúzóul még egy kérdést megkockáztatok: — Amikor juhász volt, akkor is került hétköznap csirke az asztalra? — Még vasárnap is babot ettünk, ha ugyan volt. — Ezt már a kerékpárról kiáltja vissza, mo solyogva. A poros út vége a művelődési házhoz torkollik. Nemrégiben adták át rendeltetésének. Igaz, elég messze van a településtől, de a fiataloknál pár kilométer távol ság nem számít, örülnek, hogy végre otthont kaptak, esténként összejöhetnek beszélgetésre, televíziónézésre, egyszóval, közösen szórakozhatnak. Perjési Józsefné tanárnő egyedül dolgozgat az épületben. Az iskolában a felsősök nevelője és egyben a kultúrház vezetője is, — Kerüljön beljebb, itt talán hűvösebb az idő, mint odakint. Ide . húzódtam a meleg ellen Most jöttem meg Dombóvárról Egy kis pénzt akartam kérni a tanácstól, hogy működtetni tudjuk ezt a kultúrházat. Megépült ugyan, de még egy fillért sem kaptunk. Anélkül pedig nem sokat lehet csinálni. A tanárnővel Mászlony életéről beszélgetünk. Két éve költözött ide, az iskolában lakik csa ládjával. A rövid idő alatt meg kedvelte a kis települést, megszerette az embereket, de különösen a pusztai gyerekeket.-— Sokszor elnézem őket az órák alatt, milyen tiszták, jólöl- tözöttek — meséli. —' Meglátszik rajtuk, hogy a szülők mennyire törődnek velük. Sokszor nem tu dók szabadulni a papáktól, mamáktól. A nap minden szakában jönnek, kopogtatnak és érdeklődnek, hogyan tanul gyermekük 1945 előtt is tanítottam, így ösz- szehasonlítást tudok tenni a mai és a múltbeli tanulóifjúság között. Persze, a sok Jó között, aka 1 bosszúság is. Mászlony az elmúlt 20 év alatt olyan változáson ment keresztül, amelyet az idősebbek soha nem mertek még remélni sem. A többségében cselédekből álló kis településen emberré vált mindenki. Jómódú emberré! Ma már nem azon gondolkodnak,' hogy miből éljenek, mit egyenek, miből fizessenek adót, hanem, hogy miért nem» vezeti be a gazdaság a vízvezetéket a lakásokba, miért nincs folyóvíz az italboltban, meg hogy jó volna fedett várótermet építeni a kisvasúti megállóhoz. — Gondolom, így van ez rendjén — mondja a tanárnő. — Légyen inkább ilyen problémájuk az embereknek, mint a megélhetési nehézség. így sokkal köny nyebb az élet. Az esős időszak beköszöntővel" csak gumicsizmában lehet közlekedni a pusztán. Nincs sehol a településen járda, nincs villany a vegyesboltban. Ezek a nehézségek a Mászlony-pusztaiak mai problémái, amelyek megoldása már sokkal könnyebb feladatot jelent, mint az életkörülmények megváltoztatása. Ök is tudják ezt. Nem kívánják, hogy mindent a tanács oldjon meg, maguk is sokat segítenek. A puszta lakói kis kollektívát alkotnak, összeszoktak. megváltoztak. Ez pedig nemcsak anyagilag jelentett változást, hanem gondolkodásukban is. FERTŐI MIKLÓS sörpalackozó Nagyon szeretjük a sört. A Statisztikai Hivatal közleményeidből mindig azt tudjuk meg, hogy a fogyasztás egyre nő. Hol tartunk már attól, amikor egy személy e hazában csak néhány liter sört fogyasztott évente? Ma már akóval mérjük a sörfogyasztást. S megyénk lakossága a sört fogyasztja és gondoskodik a gyártási alapanyagok előteremtéséről is. Komlót, sörárpát kiváló minőségben szállítanak a sörgyárakba. És a sörgyárból kapjuk a finom söröket. Mi Tolna megyeiek elsősorban Pécsre vagyunk utalva, míg a megye északnyugati részébe eljut még Nagykanizsáról is sör. A Tolna megyében fogyasztásra kerülő nagymennyiségű sört a jövőben főleg Szekszárdon palackozzák. A napokban készült el a korszerű gépekkel felszerelt nagy teljesítményű sörpalackozó üzem a szekszárdi Keselyűsi úton, a volt vágóhíd helyén. A modem üzemben már újdonságot is találunk. A megyében eddig még nem forgalmazott, félliteres üvegekbe palackozott sört is küldenek innen az üzletekbe. A tiszta, világos, az egészségügyi követelményeknek megfelelő üzemben szükség szerint két műszakban is tudnak dolgozni. A kapacitás lehetővé teszi, hogy a Tolna megyei szükségleteken felül is töltsenek. A sörpalackozással és -szállítással kapcsolatban bekövetkezett változás jó hatással lesz a Tolna megyei ellátásra is. A pécsi sörgyárból főleg tankautókkal száll'tják majd Szekszárdira és itt palackozzák a- Kinizsi és a Szalon söröket. A töltő automatától végtelen szalag viszi el a palackokat. A futószalag végén csak ládába kell rakni a friss itallal tele üvegeket és kézigép segítségével rakják a tehergépkocsikra, amelyek két- három órán belül eljuttatják a boltokba, vendéglőkbe. Fotó: Bakó Jenő Nagy teljesítményű üvegmosó gépet is felszereltek. A gépet jóformán csak „etetni” kell, az üzletekből beszállított üvegekkel és a másik oldalon már palackozásra készen jön ki a gépből az üveg. I
