Tolna Megyei Népújság, 1966. augusztus (16. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-19 / 196. szám
4L TOT.TtfÄ MTTTFT NtfPÜ.TRÄä 196B. augusztus 19; Pihen, de nem tétienkedik NEM RENDEZTEK , ünnepélyes búcsúztatást a nyugalomba vonuló párttitkár tiszteletére, csupán néhány köszönő szót mondtak. — Köszönjük Lajos bácsi eddigi segítségét. Bármikor jön, szívesen látjuk. A paksi Aranykalász Tsz párt- titkára, Szigeti Lajos elvtárs nyugalomba vonult. Nem azért maradt el a nyugalomba vonulónak járó búcsúztatás, mert nem szerették, vagy mert nem értékelték munkáját. Ellenkezőleg: azért nem búcsúztatták el, mert ismerik felfogását, többször hangoztatott véleményét. / — Ha nyugalomba megyek, pihenek, de nem tétlenkedek. Nem köszönök el, mert amikor erre visz az utam, úgy sem tudnám megállni, hogy be ne jöjjek — mondta többször. A nyugdíjasok többsége — és Szigeti elvtárs is ezek közé tartozik — gyakran fiatalokat meghaladó cselekvőkészséggel rendelkeznek. Nyugalomba vonulásával Szigeti elvtárs sem húzódott visz- sza a közélettől. Tanácsaival segíti a közösséget, amely számíthat a pártmunkás élettapasztalataira. A tsz-ben harmadmagával volt párttag, amikor megalakították a pártszervezetet. Párttitkársága alatt 4 új taggal szaporodtak. Mint mondta, nyugodtan megy el, gondoskodott utánpótlásról. A nyugalomba vonuló Szigeti elv- társ után Fritz Ferenc szerelőt választotta meg a tsz alapszervezete párttitkárnak. Az újonnan megválasztott titkár fiatal párttag lévén, kevés mozgalmi tapasztalattal rendelkezik, s ebből következően, mintha félt volna a titkársággal járó feladatoktól. Váltig hangoztatta, hogy mennyire megtisztelve érzi magát, de mi lesz akkor, ha nem tud megfelelni a követelményeknek. Fritz elv.társ, mint szerelő eléggé le van kötve. A tsz gépparkja — a tizenkét erőgép, a két daráló és vagy 30 munkagép rendben tartusa — sok munkát ad. A szerelők jó munkáján sok múlik és n.ás a munkakörülmény a gépjavító állomáson, ahol megvannak a javításhoz szükséges gépek, műszerek, alkatrészek, más a tsz-ben, ahol a javítás sorál hosszadal másán kéziszerszámmai kell elvégezni egy-egy munkafolyamatot. — Hogyan látom el a párttitkári feladatokat, ha a „leroo- bant” gép -javítását sürgetik, s közben kapom az értesítést, hog> párttitkári minőségben értekezletre hívnak. Ez is fontos, az is fontos. És mi lesz a téli párt- oktatással? Azt is szervezni k ill, s ugyanakkor nyakunkon az őszi betakarítási munka — sorolta a tennivalókat. Ebből egyenesen -lehetett következtetni:- Fritz elvtárs azért fél, mert érzi a párt- titkársággal járó felelősség súlyát, s azon tépelődik, hogyan tud ezeknek megfelelni. Csak Szigeti elvtárs biztatására nyugodó t meg. — Bármilyen problémád adódnék Fritz elvtárs, csak szóljál, szívesen segítek. Ezután sem akarok tétlenkedni. Úgy érzem, akkor öregednék meg igazán, ha azt kellene látnom, hogy már sehol sincs szükség rám — mondta. SZIGETI LAJOS bácsi nemrég a tsz-ben járt. Mint mondta, „éppen arra vitte az útja"’ és betért. Érdeklődött, hogyan fizetett a búza és milyenek a terméskilátások kukoricából, répából, burgonyából. Magáról is beszélt. Azt mondta, hiányzik neki a rendszeres munka és kezdetben alig találta helyét. Nyúltenyésztésse! próbálkozik, hogy otthon is legyen valami elfoglaltsága. Valami kis kocsi-alkalmatosságról beszélt, hogy könnyebb legyen a gazhordás. A szerelőműhelyben dolgozók, Lajos bácsi mögött összenéztek, de nem szóltak. Pár nap múlva üzentek érte, hogy jöjjön be, mert beszélni szeretnének vele. Azt hitte, valamilyen pártmunkáról lesz szó, mert a szerelőműhely felé irányították. Ezúttal más dolog miatt hívták. A műhely közepén egy kis szekér állt. Neki ajándékozták a műhelyesek — mint mondták — ne kelljen háton cipelni a nyulaknak való zöldet. A meglepetés sikerült. Annyira meghatotta Szigeti elvtársat, hogy jó időbe került, mire szóhoz jutott. Amikor megszólalt azt mondta: „Látom, ti is azt akarjátok, hogy pihenjek, de ne tétlenkedjek." P. M. A Szovjetunió legidősebb lakosának sajtókonferenciája Az azerbajdzsáni matuzsálem Sirali Miszlimov, 161 éves azer- rendkívül nyugodt, magabiztos bajdzsán paraszt, aki orvosi vizs- volt, s tréfálkozott is az - újságeálatra utazott a köztámaxáv fő írókkal. Amikor közérzete felől gatatra utazott a köztársaság fo érdeklődtek, a kérdésre kérdésvárosaba, Bakuba, elmondotta, válaszolt: „Miért kérdik? Hát hogy nem találtak nála semmiféle voltam én valaha beteg?” betegséget. Miszlimov kitűnő memóriáról Miszlimov ugyanis Bakuban tett bizonyságot Felfigyelt sok új . , ,,, , epuletre, s a Bakuban egy ev sajtókonferencia keretében újság- alatt bekövetkezett különböző íróknak adott nyilatkozatot. El- változásokra. mondotta, hogy a hegyvidéki Bar- A hús hegyi levegő irtán Baza vu faluban lakik, s most járt kuban 40 fokos hőségbe került, életében másodszor a köztársaság de ezt is kitűnően elviselte. fővárosában Először egy évvel Miszlimov apja 120 évet, anyja to varosa Dán. mosar egy ewei uo éyet a A 161 éves Miszu. ezelőtt utazott Bakuba. mov szerint minden embernek Bár az idős hegylakónak ez ugyanennyit kellene élnie. Az . „ ... idős ember kijelentette, hogy volt elete első sajtókonferenciája, >>Ajjad és a szovjet hatalom, a ............................................... ft^ab^^hogy S átlépje a másfél évszázad hatá- ' mm Érát is. 5 Miszlimovot nemrégen a Mun- ika Vörös Zászlórendjével tüntetitek ki, melyet falujában nyújtott Sát neki Zarifa Sukjurova, az ^Azerbajdzsán Legfelső Tanács ^Elnökségének titkára. 4 KÉM REPÜLŐ írta : Pintér István Egy délután a táborban H alkan susognak a 'nyárfák. Kora délután van, a tábor csendes. A bejáratnál pádon ül egy lány — az „őrség”. A sátrak között feszülő drótokon blúzok, szoknyák száradnak. Szeretik a tisztaságot. A sátrakban alszanak, a parancsnok féltő gonddal sétál. Néha az őrt szólítja, betakarják azokat, akik álmukban lerúgták a takarót. Csendes pihenő van. Ilyenkor általában mindenki alszik, nem kötelező, de így szokás. A tábor mellett a fut- ballpályán két lány ül, gitároznak. A délelőtti munka eredménye már ládákban van. Alig győzik szállítani a rengeteg paradicsomot, paprikát, amit a lányok szedtek. Tíz láda a „norma”, de van aki tizenöttel szed. Az önkéntes munkatábort most a nagydorogi, dunaföldvárű és paksi gimnazista lányok lakják, 94-en. A táborparancsnok az egyedüli férfi. Elmondta, hogy kevesebb gondja van ennyi lánnyal, mint akár tíz fiúval. A parancsnoki sátorban ilyenkor a csendes pihenő alatt értékelő munka folyik. A parancsnok örömmel beszél az eredményekről, ma is túlteljesítették a tervet. Lassan ébredeznek a lányok, kócos fejek jelennek meg a táborajtóban, megszólal a tábori mikrofon, szól a vidám zene. A táborlakók mosakodnak, öltözködnek. Vannak olyanok is, akik táncolnak. Szőke lány fut a sátrak között, keresi szappanát. Pedig a társai odarakták pap- lana alá, amíg aludt. Sokan a vasalót keresik. Legtöbben frissen mosott, vasalt ruhában vannak. Kék overallt kapnak a Biritói Állami Cazdságtól, így nem koszolódik az otthoni ruha. Mások a postást várják, ki az újságot, ki a levelet a szülőtől, vagy éppen a fiútól. Szétkapkodják a leveleket. Mittler József, a táborparancsnok hat levelet is kapott. Az előző turnusból írtak, köszönik a boldog, vidám napokat, az egész tábort. Az egyik azt írja, hogy boldog az édesanyja, mert ilyen jó helyen volt. A mostani lakók is azt mondják, hogy ők is így fognak majd írni, mert olyan jó itt. Szomorúak, mert már csak két napig maradnak. Utána bezár a tábor. A parancsnok sorakoztat. Napbarnított arcú lányok-éite- kelve vonulnak a kultúrterem felé. Szellemi vetélkedő lesz. A két hét alatt minden délután van valami kultúr-, vagy sportprogram. Ma a KISZ megyebizottságtól jöttek „Ki tud többet Vietnamról” címmel vetélkedőt rendeznek. A vetélkedő vezetőjét, Szendi Ildikót félkörben fogják körül. Megalakul a zsűri, az iskolák csapata, meg a táborválogatott. A vezető kérdései a vienami néppel, a vietnami emberekkel és a hősi harcokkal kapcsolatosak. Együttérzés fonja át a levegőt. Mikor neveket kell gyűjteni az amerikai agresszió ellen, tolonganak a lányok, minden táborlakó neve a gyűjtőívre kerül. A hiányos havi jelentések pillanatok alatt kiegészülnek. A címzett, vagyis a zsűri már gyorsan, a pontozott részek kiegészítésével olvashatja a híradást. A játékvezető kérdez, ki a dél-vietnanfí. diktatúra vezetője? Egy hosz- szú hajú lány már vő,laszol is. A lányok alapos politikai ismeretről és rendszeres újságolvasásról adtak tanúbizonyságot, mikor nagy politikusok nevében sajtótájékoztatót kellett lartaniok. A vetélkedő végén kiosztják a díjakat a győzteseknek. Szép képeket az Ermitázsról, meg csokoládét. Kiözönlenek a teremből, irány a tábor. Kézilabda-mérkőzés lesz. Duna- földvár, meg Paks lányai játszanak. A játék hevétől alig hallják a parancsszót, amely vacsorára szólítja őket. Jó az ellátás, vacsorára éppen kolbászos lecsó van. Vacsora után bevonulnak a táborba, elül a játékos kedv, álmosak. Elhangzik a takarodó, elcsendesedik a tábor. A nyárfák hosszú árnyéka 'átöleli a tábort. A táborból kutyaugatás hallatszik, csak az őr figyel, a lányok már mélyen alszanak. VARGA JOZSEE ..................................................... . — 1,3 — Francis, mint annyi más 18 éves abban az időben az Egyesült Államokban, meg volt róla győződve, hogy ez a támadás előbb-utóbb bekövetkezik. Politikával soha nem foglalkozott, de rendszeresen átlapozta a helyi lapot. Elsősorban a bűnügyi és a sportrovat érdekelte, mint fiatal társait általában. Éppen a minap akadt meg a szeme az újságban egy cikken. Arról szólt, hogy a Gallup-féle közvéleménykutató intézet körkérdést intézett az amerikaiak egy, — a közvéleménykutatás szempontjából kidolgozott módszerrel összeállított — csoportjáról és a megkérdezettek 73 százaléka elkerülhetetlennek vélte a harmadik világháborút. Francis gondolatvilágában úgy élt a világháború, minit nagyszerű alkalom arra, hogy megmutassa bátorságát, rátermettségét, ügyességét. S mivel a harmadik világháborúról azt írták a lapok, hogy az úgyszólván kizárólag a levegőben folyik majd, Francis elképzelte magát, mint bátor repülőt: atombombával terhelt gépén messze berepül a vörösök birodalmába, s az előre kijelölt helyen, milliméternyi pontossággal dobja le terhét, eldöntve ezzel a háború sorsát, megmentve a „vörös mételytől” Amerikát, az amerikai életformát. Persze a fiú nemigen tudta, hogy mit értsen „vörös métely” alatt. Dehát abban az időszakban élt, amikor az amerikai lapok, a rádióadók, a televíziós társaságok szünet nélkül beszéltek a „vörösök aknamunkájáról”, „felforgató tevékenységéről”. Francis nem lett volna tizennyolc éves amerikai, ha nem ad hitelt ennek a pro— 14 — pagandértak. A vörösök úgy jelentek meg képzeletében, mint félig vad emberek, akik ugyan európai ruhában járnak, de mindent közösen, parancsszóra végeznek és arra készülnek, hogy eltiporják az egyént, a szabadságot. Hogy mát jelent az a szó „egyén”, hogy mit jelent „szabadság”, azt Rowers természetesen szintén nem tudta. Őszintén szólva nem is na- / gyón gondolkozott rajta, hiszen az csak magától értetődő, hogy egy amerikai fiatalember egyéniség és szabadnak született. Ha megkérdezik tőle, hogy mit ért e fogalmak alatt, Francis alighanem úgy válaszolt volna: az egyéniség az, aki különbözik másoktól, s a maga gondolatai, hajlamai szerint él. A szabadság alatt pedig azt értette, hogy mindenki azt tesz, amit akar, kivéve, ha az törvénybe ütközik. Persze, soha nem gondolt rá, hogy az egyéniségnek bizony jónéhány korlátja van a sokat emlegetett és dicsőített amerikai életformában, nem is szólva a szabadságról, ami viszont csak a lehetőségekig terjed a gyakorlatban. Francishoz hasonlóan gondolkoztak osztálytársai is. Legtöbben felnőttként éltek — a szülői ház nemigen ellenőrizte őket. Franeisnak elég sok vitája volt az édesapjával amiatt, hogy az öreg nem engiedte a fiát szabadjára, szinte minden percéről elszámoltatta. Nemigen fordult elő, hogy az öreg Rowers valamit megtiltott volna a fiának, de mindenről tudni akart. Nem is igen — 15 — volít mitől tiltania Franciát, Ä fiút nem érdekelték a lányok, azaz csak az az egy, Rosa Rubin, aiki viszont még arra sem adott alkalmat, hogy a fiú kifejezze előtte vonzalmát. Francis ezenkívül szenvedélyes és jó baseballjátékos volt, ott töltötte a pályán minden szabad idejét. Még moziba járt el hébe-hóba. Egykorú társaihoz hasonlóan az izgalmas filmeket szerette. Különösen megnyerte a tetszését az „Atomváros” című film, a Paramount, „grandiózus, ötmillió dolláros filmje”. Ezt a filmet úgy hirdették, mint^az év kimagasló rémhistóriáját. Amikor Francis megnézte, nem csalódott. Izgalmat várt, s izgalmat kapott. Mégpedig újfajta izgalmakat, nem olyanokat, amelyekhez már az unalomig hozzászokott. Addig csak olyan filmeket látott, amelyek a bűnről, a szenvedélyről, az ármányról szóltak. Francis sohasem lelkesedett a gengszter-filmhősök iránt. Ösztönösen irtózott a gyilkosságtól, a haláltól és ezért a különböző gangek harcairól készített filmek vajmi kevéssé nyerték meg tetszését, nem keltettek benne lelkesedést. Az Atom város egészen más. Erinek a filmnek írói, rendeződ, szereplői újfajta izgalmakkal borzongatták meg Francis idegeit. Olyan embere- két látott a vásznon, akiket egyetlen szigorú szabály köt, s ez „ne beszélj idegenekkel”... 9 \ (
