Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-10 / 162. szám
TOLNA MFC TFT VfPttJSAO 196$. július 10. a Elöljáróban figyelmeztetek mindenkit, aki Olaszországba készül: mielőtt elindul, feltétlenül vágja le a körmeit. Nem nevetséges dolog ez. Hiába nevetnek rajta. Én a saját két szememmel láttam Carrarában, amikor Giorgio Ciogrieli egyetemi hallgatót felírta a rendőr, és nem kevesebb, mint háromezer líra pénzbüntetésre ítélték, mert vétett a közszemérem ellen. Viszont láttam olyan nőket is, akik teljesen pucérra vetkőztek a nagyérdemű előtt és ezért nem büntették meg őket, sőt. fizettek nekik a produkcióért. Szóval vetkőzni nyilvánosan is, körmöt viszont csak otthon, bezárkózva lehet. Erre mindenki készüljön fel, mert a felkészületlenséget háromezer líra bánja! Olaszország egyébként a csodák hazája. És, hogy ez a csoda minél tartósabb maradjon az egyik olasz állampolgár, leányának szüzességét akarta biztosítani az angol Lloyd céggel. Nem tudtak megegyezni, mert a biztosító emberei nagyobb kockázatnak tartották az autó-, a tűz-, a 'jég- biztosítás kockázatánál. Az apa azóta kilincsel a biztosítóknál. Lehet, hogy egyszer még hozzánk is eljut. Nem hiszem, hogy o,z Állami Biztosító vállalni fogja. Pedig lehet, hogy jó üzlet lenne... Lehet, hogy nem is kellene fizetni... Mindéi lehetséges. Az olaszok esetében legalábbis minden. A napokban elvezettek egy emberhez. Antonio Abuli- hoz. Úgy mutatták be, mint az orvosi diagnózis csődjét. Antóniát ugyanis 1884-ben az orvosok katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítették. Az akkori orvosok azt mondták: legfeljebb egy éve van még vissza. Antonio ma 101 éves. És nem haragszik a katonaorvosokra, mert, mint \ mondja: „A diagnózis miatt eddig soha semmi hátrányt nem szenvedett". Ez is Olaszország. Meg ez is. Giovanni Turinetti rozoga háza összeomlott. Amikoi Turinetti hozzálátott a romok eltakarításához, egy szelencét talált, amelyben a XVII. században vert 47 aranypénz volt. A kincset 1664-ben falazták be, amikor Orbassano falut ostrom alá fogták. , Érről jut eszembe. Szekszárdon bontják a régi házakat. Jó lesz mindegyik romot alaposan átvizsgálni. Lehet, hogy azok alatt is lesz aranypénz. Mert ezüstpénze már sok van a megyének, hisz hetenként kiforgat egy-egy csöbörrel az eke, vagy éppen favágás közben akadnak egy vödörre való ezüstpénzre. Milyen jó, és szép dolog lenne, ha megyénk nemcsak az ország ezüstpénzszükségletét fedezné, de az aranypénzekre is azt mondhatnák: ezek Tolna megyéből valók. Nézzünk jól körül, biztosan lesz valahol aranypénz is! Valahol, de hol? Ezt jó volna tudni. Ha tudnám, megmondanám, de egyelőre csak azt tudom, hogy az egész világon legalább olyan hiánycikk az aranypénz, mint a szűzlány. Bár abban nem vagyok biztos, hogy melyikből nagyobb a hiány. Nem rég Dániában, pontosabban Jütland szigetén, még pontosabban Oksboel vá- toskában jártam. Ebben a kis városkában egy száz évvel ezelőtti alapítvány értelmében a városi tanácsnak 133 dán koronát és 33 őrét kell átnyújtania a tiszta életű leányzóknak. A városka polgármestere éppen akkor fordult azzal a kéréssel Hans Haeekerup dán belügyminiszterhez, hogy szüntessék meg ezt az alapítványt. — Képzelje, Hári, a miniszter nem zárkózott el a kérés elől — mesélte cd polgármester. — Csak p.nnyit kérdezett: „Miért állítják, hogy manapság nem találni leányokat, akik megfelelnek az alapítvány követelményeinek?’’. Én így válaszoltam: „Nem akarom én azt állítani, hogy nincsenek többé szűz lányok Oksboelben. csupán azt mondják a városatyák is: nem lehet őket felkutatni’’. , A kérdés tehát nyitott. Lehet, hogy vannak, lehet, hogy nincsenek. Bár őszintén mondom: bennem él a kétely, hogy lehetnek-e ilyen anyagi megbecsülés mellett ártatlan lányok ezen a szigeten. Az ártatlanságért járó díj összege ugyanis egy dollárt sem tesz ki. Ezek után azt hiszem, nem szükséges kimondani: van ennél jobb üzlet is... Idetartozik az aligszoknya is. Minél aligabb, annál jobb. És mi ebben az üzlet? Párizsban megkérdeztem a 80 éves Fernand Ploist, mi a véleménye az alig-, illetve miniszoknyáról. — Roppant költséges divat, kedves Hári. Roppant költséges. Én is kénytelen voltam például egy sokkal erősebb, új szemüveget vásárolni... Igaza van. Én a szemüvegre nem is gondoltam. Persze, a divat az divat. Most azt mondják rá, hogy hóbort. Az utánunk következő kor emberei pedig csodál- Izoznak majd: „Hogy mondhatták erre a mi elődeink azt, hogy hóbort?”. És a kérdés akkor jogos lesz. Mint ahogy jegos a kérdés most: „Miért számított divathóbortnak, amikor megjelent az első pár cipő amelynek egyik tagja jobb-, á másik ballábas volt?’’. 1785-ig ugyanis az emberek mindkét lábukon egyforma cipőt hordtak. Hova fejlődtünk azóta? Most már nemcsak úgy lehet megkülönböztetni a cipőket, hogy az egyik erre. a másik arra a lábra van szabva, hanem úgy is, hogy az egyik rendszerint előbb tönkremegy, mint a másik. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Egy véres ing és semmi más... Hét évig ártatlanul börtönben — Hamisított az amerikai rendőrség A bíróság, az esküdtek, a védőügyvéd, a vádló és főleg a rendőrség lelkiismeretlensége, sőt visszaélései miatt egy teljesen ártatlan ember hét évig sínylődött börtönben. Az esetre meg ma sem derült volna fény, ha egy kíváncsi újságíró elő nem veszi a poros dossziékat. Erről ír az Argosy című amerikai folyóirat. Joe Shey hét évet ült börtönben, és ki tudja még meddig maradt volna a cellában — életfogytiglani fegyházra ítélték —, ha egy újságíró véletlenül nem találkozik egy rcndőrügynökkcl és nem kezd érdeklődni a régen feledésbe ment, bírósági tárgyalás részletei iránt. Lassan rájöttek, hogy számtalan indíték szol Joe Shey ártatlansága mellett. . , az ítéletet életfogytiglani börtönei titokzatos gyilkosság re változtatták. Mary Masslener 23 éves volt, amikor a miami repülőtéren telefonos kisasszony lett. Nagyon félénk volt, s ezért férje minden este megvárta. 1959. február 23- án azonban a férfinak hivatalos ügyben el kellett utaznia, s Mary egyedül vezette a kocsit hazafelé. Sohasem derült ki pontosan, mi történt ezen az éjjelen, s valószínű, hogy a gyilkoson kívül ma sem tudja senki. Amikor a férj késő éjjel hazaérkezett és nem találta otthon feleségét, azonnal sógorához sietett. Együtt indultak keresésére. Az eltűnést jelentették a rendőrségen, és megkezdődött a nyomozás. Két nappal ezután, február 25- én reggel nyolc órakor egy halász meg a felesége megtalálták Mary holttestét a csatornában. Rögtön értesítették a rendőrségét. A helyszínelő bizottság megállapította, hogy a fiatalasszonyt revolverrel lőtték fejbe, ruhája, fehérneműje azonban érintetlen volt, tehát elesett az a gyanú, hogy valami mániákus gyilkos végzett vele. Gépkocsija, kézitáskája, cipője, és napszemüvege nyomtalanul eltűnt. Teljes negyven napon át egy helyben topogott a nyomozás. Sok embert vizsgálati fogságba helyeztek, de bizonyítékok híján szabadon is engedték őket. A lapok természetesen széltében hosz- szában szellőztették az ügyet, és bírálták a rendőrség tehetetlenségét. Április 3-án azután a gyilkosság színhelyétől négyszáz kilométerre levő Tampa városban rábukkantak Mary autójára. A gépkocsi belseje csupa vér volt, s a gázpedál mellett egy kilőtt golyót találtak. A nyomozás azonban megint holtpontra jutott. öt hét múlt el, amikor furcsa dolog történt: május 7-én egy repülős egyenruhát viselő fiatalember rohant eszeveszetten Miami utcáin, kezében egy véres inggel. Joe Shey, a fiatal pilóta, állítólag egy barátjának bizalmasan megsúgta, hogy az ing Mary Masslener vérétől piros. Ez elég volt a rendőrségnek ahhoz, hogy letartóztassa. A beismerés és az ítélkezés Miért gyilkolt Shey és miért tett olyan könnyen beismerő vallomást? A rendőrség azt állította, hogy Mary gépkocsijában megtalálták Shey ujjlenyomatát, de ez azonban merő hazugság volt. Azt is erősítgette a rendőrség, hogy a gyilkosságnak szemtanúja is volt. Ez sem volt igaz. Végül a rendőrség közölte, hogy az ingen talált vér a meggyilkolt nő vércsoportjába tartozik. Ez sem felelt meg a valóságnak. Shey azonban beismerte a gyilkosságot, és úgy írta le a történteket, ahogyan a rendőrségen a szájába rágták. A legfurcsább az, hogy a tárgyaláson egyáltalán nem ellenőrizték Shey állításait, fenntartás nélkül hitelt adtak minden szavának. A szerencsétlen pilótát halálra Ítélték, később azonban Bolygatni kezdik az ügyet Mint már említettük, Shey valószínűleg a börtönben halt volna meg, ha Gene Miller újságíró nem találkozik azzal a rendőrrel, aki annak idején letartóztatta a fiatal pilótát. Elbeszélgetett vele az ügyről, és azt a i benyomást szerezte, hogy a rendőrségnek tulajdonképpen semmilyen bizonyítéka sem volt a fiatal pilóta ellen — kivéve beismerő vallomását, amit viszont egyáltalán nem ellenőriztek. Miller perújrafelvételt követelt Az újságíró főleg Frank Mass- lenerre, Mary férjére gyanakodott. A férj, hogy tisztázza magát a gyanú alól, javasolta, hogy Sheyt még egyszer, ezúttal azonban hazugságdetektor segítségével hallgassák ki. A közvélemény nyomására a pilótát elvezették Warren Holms- hoz, az ismert pszichiáterhez. Sheynek semmit sem szóltak, mi vár rá. Holms úgynevezett igazságszérumot fecskendezett ereibe, s amikor már mutatkozott az injekció hatása, vallatni kezdte. Előzőleg egy magnetofont is bekapcsolt és a mikrofont az elítélt elé állította. Holms először megkérdezte a pilótát, hogy hívják, hol szolgálta le katonaidejét. Miután látta, hogy minden kérdésére pontosan szálaszol, rátért a tárgyra. — Joe, áruld el nekem, hogyan ölted meg Mary Masslenert? Nyugodtan beszélhetsz, én a barátod vagyok, hallgatni fogok. A színtiszta igazságot mondd! — Én nem öltem meg senkit — válaszolta Joe. — Hogyhogy nem öltél meg senkit, Joe, hiszen beismerted a bíróságon? — A rendőrség kényszerített. Meguntam az életemet, magamra vállaltam hát mindent. — És miért akartál meghalni? — Egy Fülöp-szigeti lány miatt, öngyilkos lett miattam ... Az eset felkeltette Jim McDonald pszichiáter figyelmét is. Gondosan tanulmányozta a gyilkosságra vonatkozó okmányokat, és órákon át elbeszélgetett Joe Shey- jel. így derült fény a fiatal pilóta tragédiájára: Joe Shey a Fülöp-szigeteken teljesített szolgálatot, és ott beleszeretett egy bennszülött lányba. Amikor a lány másállapotban maradt, Joe írt a szüleinek, közölte, hogy nősül. Szülei azonban — bigott katolikusok — hallani sem akartak erről. A kétségbeesett lány öngyilkos lett. Ettől kezdve Joe viselkedése megváltozott, egyszercsak a halálról beszélt. Át is helyezték Palm Be- achba, de ez nem segített rajta. Es ekkor történt a gyilkosság. Fény derül az igazságra Dr. McDonald és Miller seg..- ségével lassan fény derült az igazságra. Egy New York-i orvosszakértő ismét megvizsgálta Joe véres ingét és megállapította. hogy Mary Masslener vércsoportja nem azonos az ingen talált vérnyomokkal. Paul Seren, a rendőrségi laboratórium szakértője is ezt bizonyította. Közölte még azt is, hogy erről annak idején is értesítette a rendőrséget. Felmerült a kérdés, hol tartózkodott Joe Shey a gyilkosság éjszakáján? A pilóta úgy emlékezet, hogy őrmestere január végén valami csekélységért megbüntette, egy hónapig nem kapott kimenőt. Még azt is megállapították, hogy Joe február 23-án este fél hétig őrségen volt. A meggyilkolt nő karórája 7 óra 36 percet mutatott, tehát, ha Shey gyilkolta meg, 1 óra 6 perc alatt kellett őrhelyéről a gyúKOs- ság színhelyére 130 kilométernyire jutnia. Miller és McDonald, hogy bebizonyítsák igazukat, a kaszárnyában autóba ültek, de előzőleg telefonáltak a repülőtérre, .rogy bocsássanak rendelkezésükre egy különrepülőgépet. Repülőn Miamiba érkeztek, ott taxiba ültek és a gyilkosság színhelyére hajtattak. Az egész művelet 1 óra 39 percet vett igénybe. Ha azonban a menetrend szerinti gépen utaznak, legfeljebb három óra alatt jutnak a tetthelyre. Végül még azt is megállapították, hogy Joe soha életében nem találkozott Mary Masslenerrel, mert Mary férjhezmenéséig New Yorkban élt, később pedig Miamiban telepedett le. Joe viszont sohasem járt New Yorkban és Miamiban. A pilótának tehát semmi oka nem volt, hogy meggyilkolja a fiatalasszonyt. A bíróság azonban mindezeket a tényeket elhanyagolta. Az esküdtek Joe beismerő vallomása és a rendőrség „mégdönthetet- len” bizonyítékai alapján bűnösnek nyilvánították a pilótát. Felmerül a kérdés, hogy ő volt-e az egyetlen elítélt, aki ártatlanul sínylődött börtönben í Van-e lehetőség arra, hogy elejét vegyék az effajta eseteknek? Meg lehet-e akadályozni a rendőrséget, hogy hamis vallomásokat kényszeritsen ki a gyanúsítottakból, ha nem tud az igazi tettes nyomára bukkani? Az amerikai közvélemény ezekre a kérdésekre vár választ az illetékesektől. A Bonyhádi Gépjavító Állomás felvételre keres lakatos, mezőgazdasági gépszerelő, esztergályos és szerszámkészítő szakmunkásokat. Jelentkezés a gépjavító állomás főmérnökénél. (14)
