Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-10 / 162. szám
TOLNIA WTEGTEf NßPÜJSÄG 3 1966. július 10. A megyei főállattenyésztő nyilatkozott A Bölcskei Gépállomáson Négy és fél ezres növekedés Tizenöt-húsz Tabód Szervizszolgálat Bodoki József elvtárssal, a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztálya főállattenyésztőjével beszélgetett lapunk munkatársa. Arra kértük, válaszoljon néhány, feltehetően érdeklődésre számot- tartó kérdésre. Az utóbbi időben Tolna megye dolgozói gyakran hallanak a megyei állattenyésztési programról. Viszonylag kevesen tudják azonban, hogy ez a program mit foglal magába. Bodoki elvtársat arra kértük, ismertesse tehát a lényegét. A következőket mondotta: — Itt tulajdonképpen Tolna megye állattenyésztési távlati fejlesztési tervéről van szó, amely 1980-ig határozza meg a feladatokat, a tennivalókat. Ebbe beletartozik és szinte fő helyet foglal el a szarvasmarha-tenyésztési program. A későbbiek során ezt még részletesebben ismertetném. Jelenleg a következő a helyzet: a távlati fejlesztési tervet a járások és a termelőszövetkeztek ezekben a hetekben állítják össze a helyi lehetőségekre és adottságokra vonatkoztatva Valamennyi tsz megcsinálja a saját távlati fejlesztési tervét. Augusztus 5-ig ez a nagy körültekintést igénylő munka már be is fejeződik. — Felvetődhet a kérdés, hogy a helyi tervek minek alapján készülnek? Annak alapján, hogy mi itt a megyénél főbb vonalaiban az irányt meghatároztuk, figyelembe véve a megye hagyományait, az állattenyésztés jelenlegi helyzetét, az adottságokat és a lehetőségeket. Hogy úgy mondjam, segédletnek szántuk ezt. Ez év áprilisában dolgoztuk ki és a megyei tanács vb. jóvá is hagyta. Ennek alapján készülnek a helyi állattenyésztési távlati fejlesztési tervek. Mi a szóban forgó irányelvekben a tsz-eknek fő profilként a szarvasmarha-tenyésztést ajánljuk. Ennek figyelembevételével a harmadik ötéves terv végéig a megye közös gazdaságaiban el kellene érni a 18 ezres tehénlétszámot, a mostani 13 5Ó0— 13 600-zal szemben. Erre a reális lehetőségek meg vannak. A különböző feltételek úgyszintén: Az iregi takarmánytermesztési rendszer, a rét- és legelőgazdálkodás eddigi eredményei, stb., stb. Biztosítékul szolgálnak arra nézve, hogy a tehénállomány-növelés a szóban forgó mennyiségben megvalósítható. Szóval: a szarvasmarha-tenyésztési program megvalósításának egyik döntő láncszeme a tehénállomány kb. négy és félezres emelése. — A másik dolog ezzel egyidejűleg a tejtermelés növelése. Tavaly Tolna megye közös gazdaságaiban 2130 liter volt az egy tehénre jutó tejtermelési átlag. Ebben az évben 2450 literes rrff- nimális átlagra számítunk. Ha csak valami nagy baj nem jön közbe, akkor ez a tejmennyiség meglesz. 1970-ig kellene a tervek szerint elérni a gazdaságosság alsó határát, a 3000 literes évi átlagot tehenenként. Megvalósítható. Máris sok közös gazdaság tehenészetében vannak ennél jobb tejtermelési eredmények. Megemlíthetném a pálfai Egyetértés Tsz-t, a faddi Lenin Tsz-t, a szekszárdi Béri Balogh Ádám Tsz-t, a tengelic-szőlőhegyi Üj Élet Tsz-t és még több közös gazdaságot. — Feltétlenül figyelmet érdemel, hogy a szarvasmarhatenyésztési program keretei között 1970-ig kb. 15—20 termelő- szövetkezetben alakítjuk ki a korszerű nagyüzemi gépesített tehenészetet. Olyat, amilyen a Hő- gyészi Állami Gazdaságban, Ta- bódon látható. Ezek a 300—500 tehénlétszámmal bíró telepek sok problémát gyökerestől megoldanak. Jelenleg még több termelő- szövetkezetben gondot okoz a tehenészutánpótlás biztosítása. Az előbb említett feltételek között ez a gond minden bizonnyal megszűnik. Egyébként a majortervek valamennyi termelőszövetkezetnél készen vannak, és a korszerű nagyüzemi gépesített tehenészetek kialakítása tulajdonképpen már meg is kezdődött: a beruházásokat a járások ugyanis úgy irányítják, hogy 1970-re ezek a telepek „kiomplettírozva” üzemeljenek. A pálfai, a szakcsi, a kocsolai, a döbröközi a faddi, az izményi, a regölyi közös gazdaság is szerepel a szóban forgó 15—20 tsz között, hogy csak néhány példát említsek. Ezen túlmenően még a harmadik ötéves tervben hetven 100-as tehénistálló felépítése van előirányozva a megye termelőszövetkezeteiben. Gondolom ez mind meg is« fog majd valósulni. — A Tabódhoz hasonló korszerű telepek kialakítása egy- nagy kezdeti előrelépést jelent.'* Az érdekelt termelőszövetkezetek tagjai és vezetői részéről kimondottan kedvező a tervek fogadtatása. Mi a közelmúltban aj számításba vett tsz-ek képvise-' léinek megmutattuk a tabódi! gépesített tehenészetet, s a lát-* vány még inkább fellelkesítette: a közös gazdaságok vezetőit. Az: első lépcsőt természetesen követi; majd a többi, az első 15—20 új Tabódot a többi Tabód. így mondom, mert egyelőre valósággal szimbólum a tabódi nagyüzemig gépesített tehenészet. — Szép, izgalmas és valóban! \ nagyszerű feladatok megvalósí-1 tása kezdődött el tehát ismét Tolna megyei tsz-ekben. Rengeteget lehetne ennek a részleteiről is beszélni, dehát itt most sajnos csak a legfőbb dolgokat említhetem meg. Egyebek között például gondoskodni kell majd^ a gépesített állattenyésztési telepek szervizszolgálatának a megszervezéséről is. A megyei irányelvek erre és az ehhez ha sonló fontos részletekre is kitérnek. A telepek fejőgépekkel lesznek felszerelve, gépesítik a trágyakihúzást, a takarmányozást. Ebből már önként adódik a szervizszolgálat megszerve zésének szüksége. A kisebb hibákat a tsz-ek szerelői, szakem-|\ béréi végzik majd el. A nagyobb javítások lebonyolítására viszont a gépjavító állomások alakítanak; speciális brigádokat. — A fejőgépszervizt jelenleg as Kanacsi Állami Gazdaság látja, el. Jobb volna, ha később ezt a munkát a gépjavító állomások csinálnák saját körzetükben. Menet közben ez még ki fog a la-, kulni. Egy bizonyos: minden' szempontból sok munkát és nagy hozzáértést igényel az állatte-. nyésztési távlati fejlesztési terv, és benne a szarvasmarha-tenyésztési program megvalósítása. Én- úgy látom, nem hiányzik sem a munkakedv, sem a hozzáértés, — mondotta Bodoki József, fő-; állattenyésztő. Sz. P. Korszerű gépszín építése fejeződik be hamarosan, melyet a gépállomás saját házi brigádja készített. Jelenleg befejező munkálatok folynak. Képünkön Ender József és Lakos László lakatos és Lengyel József hegesztő az üvegfödém vasszerkezetét készíti. A kijavított motorok ellenőrzését könnyíti meg ez a műszerfal, melyet itt terveztek és készítettek. 21 év a II-es toronyban — Halló, kettes torony, Kovács. .. Néhány másodperces csend után a váltókezelő megismétli a kapott utasítást: — Az 1912-es bejár a másodikra majd átszállás után az 5332-es kijár a harmadikról, értettem. Az utasításnak megfelelően állítja a váltóközpont szabályzókarjait. A kanyarban pedig feltűnik az 1912-es, a Budapest—Pécs között közlekedő személyvonat. A 424-es gép robosztus erővel törtet előre. Már a torony előtti váltókon csattognak a kerekek. A mozdony- vezető és a váltókezelő szinte párhuzamos mozdulattal, egyszerre emeli sapkájához a kezét. Üd- vözlik egymást. Vasutasmódra. Ami jelen esetben annyit jelent: minden a legnagyobb rendben van. Két perccel később hasonló jelenetnek vagyok szemtanúja. A Keszőhidegkút—Gyönk és Tamási között közlekedő „vicinális’' halad el a torony előtt. Most félóra szünet következik. Ezt használom fel arra, hogy beszélgessek Kovács József felvigyázó váltókezelővel, Kesző- hidegkút-Gyönk vasútállomás lies számú tornyában. — 1939-ben kezdtem a vasúton dolgozni, mint pályamunkás. Egy évvel később már Mecsekalja állomáson teljesítettem szolgálatot, mint váltókezelő. S éppen ma 21 éve, 1945. július 8-án kerültem ide Keszőhidegkút-Gyönkre, pontosabban ebbe a II-es számú toronyba. Középtermetű, pirospozsgás arcú ember Kovács József, aki élete 52 évének pontosan a felét a vasúton töltötte, lzig- vérig vasutas. — Mielőtt szolgálatomat megkezdem, mindig eszembe jut egy vasutasmondás, miszerint: az az állomásfőnök, akinek ízig-vérig vasutas váltókezelői vannak, az nyugodtan hajthatja le a fejét esténként. Mit jelent ez? Mindenekelőtt azt, hogy a váltókezelő sohasem tévedhet, mert azt már nem lehet helyrehozni. Ahogy elnézem őt, biztos vagyok benne, hogy ha a 11-es számú toronyban ő teljesít szolgálatot, főnöke nyugodtan hajtja le fejét. Eddigi bátor magatartásával, becsületes helytállásával három súlyos közlekedési balesetet hárított el. Forró pillanatok voltak ezek, amelyek emlékei végig kísérik életét. Egy alkalommal például 10 méterre egymástól sikerült megállítani a két prüszkölő vasparipát. Jól emlékszik az utaz sok döbbenetes arckifejezésére, akik csak a vonatok mellett állva értették meg, milyen közel jártak a katasztrófához. S hogy ez nem következett be, azt annak az izzadt homlokú csapzott hajú vasutasnak köszönhetik, aki száz métert futott a elé, hogy megállítsa, utas Kovács József volt, Keszőhidegkút-gyönki más kiváló dolgozója. Ilyen előzmények után szintéi természetes, hogy fiából is vasutast nevelt. Az ifj. Kovács József a MÁV Landler Jenő Járműjavító mozdonyosztályán ugyanolyan szorgalommal, becsülettel dolgozik a meghibásodott mozdonyokon, mint ahogy azt példaképétől, édesapjától tanulta. Lassan letelik az engedélyezett fél óra. Megszólalnak a telefonok is. Üjabb vonatok érkezését jelzik. S a váltóőr a kapott utasításnak megfelelően intézkedik. Messze járok már a toronytól, amikor hátrapillantok, hogy méif egyszer szemügyre vegyem. A vágányok között egy ember alakja rajzolódik elém. Kezében olajozókanna és seprű. A váltókat tisztítja. Megismerem. Kovács József indult el mindennapos útjára. Váltókat tisztítani, hogy biztonságossá tegye a közlekedést. SZIGETVÁRI LÁSZLÓ \ Folyik az aratás, de egy-egy hiba gyakran akadályozza a munkák tervszerű menetét. A gépállomás műhelykocsija járja a határt és a - helyszínen azonnal kijavítják a hibákat, ezzel lényegesen lerövidítve az állásidőt. Fotó: Bakó Jenő
